– Citrompor – morogta a kőszörnyetegnek, de az meg sem moccant.
– Karamellás puding – folytatta a felsorolást, de most sem történt semmi.
– Banánzselé – förmedt a szoborra bosszúsan, mindhiába.
Elege volt Dumbledore édesség mániájából, ahogyan abból is, hogy újabban állandóan változtatta a jelszavakat, viszont a kollégáit nem tájékoztatta az éppen aktuális kedvenc nyalánkságáról. Aztán eszébe jutott, hogy nemrég Albus arról áradozott, hogy az Abszol úton milyen remek olasz fagylaltozó nyílt. Mit is mondott, milyet evett? – töprengett. Ahogy eszébe villant a megoldás, tudta, hogy jó nyomon jár. Most megvagy! – gondolta elégedetten.
– Málnafagyi – vágta oda, mire a bejárat szabaddá vált.
– Nagyon jó, nagyon jó – dörzsölte össze a tenyerét Dumbledore, amikor meglátta. – Hamar rájött a megoldásra, Perselus!
Piton a szemét forgatta.
– Igazán leszokhatna már a gyerekes játékairól, Albus! Még a végén valaki egyszer nem tud bejönni, amikor fontos lenne – rótta meg az igazgatót.
Dumbledore csak legyintett.
– Most, hogy beköszöntött a vakáció, mik a nyári tervei, Perselus? – kérdezte inkább.
– Természetesen Londonba megyek, rendbe teszem a kertet és a házat, olvasgatok, beszerzek néhány különleges bájital hozzávalót. A szokásos – válaszolta.
Az igazgató mélyet sóhajtott.
– Ahogy a tavalyi évben is, nem igaz?
– Mi ezzel a probléma? – kérdezett vissza gyanakodva a fiatalabb férfi.
– Az, hogy régen is ez volt a nyári programja, tavaly is ezt csinálta, és ezt tette volna tavalyelőtt is, ha akkor nem a Roxfort épületét kellett volna helyreállítanunk. Azt hittem, ha végre véget ér az ügyünk Voldemorttal, maga is elkezd élni – fakadt ki a mágus, tőle szokatlan vehemenciával. – Senki sem vetné a szemére, ha néha kimozdulna, ez már az új évezred!
– Nekem ez így tökéletesen megfelel – mondta Piton, és megfordult, hogy kifelé induljon.
A maga részéről végére ért a beszélgetésnek. Nyugalmat akart, és csendet maga körül, amit a házában tökéletesen megkap. Nem vágyott semmi másra.
– Perselus, várjon egy pillanatra – szólt utána Dumbledore, és bár felbosszantotta már annyira, hogy legszívesebben otthagyta volna, mégis, volt valami az öreg hangjában, ami maradásra késztette.
Megfordult, és szinte döbbenten látta, hogy az igazgató mintha hirtelen éveket öregedett volna. A válla meghajlott, a szeme csillogása eltűnt.
– Üljön le, fiam – kérte halkan.
Piton engedelmesen helyet foglalt az asztal másik oldalán.
– Nagyon sajnálom, amit magával tettem – kezdte Dumbledore.
– Nem tett velem semmit – válaszolta neki őszintén.
– De igen! Elvettem a fiatalságát, évtizedeken keresztül megjátszotta magát, azért, hogy nekem kémkedhessen.
– Szükséges volt, ráadásul nem is magáért tettem – vetette ellen.
– De ennek ellenére felelősnek érzem magam – folytatta a mágus –, hiszen én rángattam bele az egészbe. Feláldoztam magát, ahogyan feláldoztam volna Harryt is, és csak Merlinnek köszönhetik, hogy mindketten élnek.
– Ahogyan feláldozta volna önmagát is – nézett rá.
– Csakhogy az a saját életem, nem a másé.
Piton nem igazán értette, mit akar most az igazgató. Úgy vélte, az eszköz nem számít, a lényeg, hogy Voldemortot legyőzték, és a varázsvilág végleg megszabadult tőle.
– Nem neheztelek magára, de úgy vélem, ezt ön is tudja – mondta némileg enyhültebb hangon.
– Igen, tudom. De szeretném, ha elfogadná ezt tőlem! – Dumbledore benyúlt a fiókjába, és egy vastag borítékot vett elő, amit átnyújtott neki.
A tanár elvette, belenézett, aztán összeráncolt szemöldökkel nézett a szemben ülő idős férfira.
– Ez meg mi az ördög akar lenni? – szaladt ki a bosszús kérdés a száján.
– Sokáig gondolkodtam, mivel hálálhatnám meg önnek az elmúlt éveket. Tudom, hogy ez édes kevés, de ez volt a legjobb ötletem. – Dumbledore bocsánatkérően nézett rá. – Kérem, használja fel, és érezze jól magát! Szüksége van erre a változásra, ha csak arra a néhány hétre is.
– Semmi szükségem rá, tökéletesen jól érzem magam most is.
– Tudom, hogy magának így megfelel, de kérem, lásson egy kicsit világot, tapasztaljon meg új dolgokat!
– De repülőgéppel? – emelte meg a szemöldökét. Soha nem ült még ezen a mugli közlekedési eszközön, hiszen nem is volt rá szüksége.
– Azt szeretném, ha ez a két hét teljesen más lenne – nézett rá a félhold alakú szemüvege mögül a másik. – Tegyen úgy, mintha mugli lenne, szórakoztató lesz, majd meglátja!
– És miért éppen Belgium? Még soha életemben nem is hallottam erről a Brugesről!
– Higgye el, tetszeni fog magának az a városka, igazán gyönyörű!
Piton tűnődve figyelte az öreget. Nagyon is igaz volt, amit mondott, valóban ő rángatta bele az egész dologba Voldemorttal szemben, ahogy a kémkedésre is ő vette rá, amiről senki sem tudott, de amiért korábban mindenki halálfalónak tekintette. Azt is tudta azonban, hogy Dumbledore-nak nincs miért önmagát felelősnek tekinteni, hiszen végül is a terv bevált, és ő tényleg nem neheztelt rá. Voldemort meghalt, Harry Potter és ő közösen ölték meg. Végleg megszabadultak tőle, csak ez számított. Különben is, ugyan mit változtathat meg egy nyaralás, ráadásul mugli módra?
– Nekem nincs erre szükségem – csúsztatta vissza a borítékot.
– Kérem! Nekem van rá szükségem, hogy úgy érezzem, valamennyit jóvá tettem.
Nézte az öreg hajlott vállait, a szomorú tekintetet, és már tudta, hogy mint annyi éven keresztül, most sem tud neki ellent mondani. Végül bólintott, magához vette a borítékot, és felállt.
– Nem ígérem biztosra – mondta, azzal kisétált.
***
Maggie Norton becsukta maga után bostoni lakásának a bejárati ajtaját, lerúgta csinos, ámde kényelmetlen cipőjét, a postáját ledobta a dohányzóasztalra, aztán miközben lerogyott a fotelba, kihúzta hollófekete hajából a gumit. A copf kibomlott, ő pedig jólesően masszírozgatta a fejbőrét. Amikor úgy érezte, már nem fáj annyira a feje, levette magáról a blézert, és a hűtőhöz ment. Elővett egy alkoholmentes, dobozos sört, aztán visszaült a helyére. Bekapcsolta a tévét, és maga elé vette a borítékokat. Az első kettő számlát tartalmazott, az egyik a kábeltévé előfizetést, a másik a villanyszámlát. Ezeket félre tette, és a harmadikat kezdte bontogatni, amelyik a társasház tulajdonosától jött. Remélte, hogy a forduló miatt nem fogják túlzottan megemelni a bérleti díjat.
Átfutotta a levelet, aztán csak meredt a kezében tartott papírra, mint széthulló élete utolsó tartóoszlopára.
Aztán az is kiesett a kezéből.
Néhány perc maga elé meredés után felvette, és újra átolvasta.
Tisztelt Bérlőnk!
Az önnel kötött bérleti szerződésünk folyó év június 30-án lejár. Ezúton tájékoztatjuk, hogy szerződését nem áll módunkban meghosszabbítani, így az abban foglaltaknak megfelelően – 14 napos határidővel – megszüntetjük.
Kérem, jelezze felénk az ingatlan kulcsainak átadására megfelelő időpontot.
Üdvözlettel,
Az aláírást már nem is látta, könnyektől elhomályosodó szemei előtt összefolytak a betűk.
Felállt, a sört visszavitte a hűtőbe, és kivette belőle azt a fél üveg vodkát, amit még hat hónapja bontott ki. Akkor, amikor Jack felbontotta a jegyességüket és elhagyta, hogy egy hét múlva már össze is költözhessen a szőke, nagymellű titkárnőjével.
Fogott egy poharat, beleöntött egy keveset az italból, aztán megitta. A következőnél már majdnem egy decit kiöntött, de azt is lehúzta, aztán fintorogva grimaszolt. Utálta az erősebb alkoholokat, csak a sört szerette, de általában abból is inkább az alkoholmentest fogyasztotta. Ma viszont szüksége volt a támaszra, és mivel Jack az utolsó barátnőjét is elmarta mellőle, az anyja pedig most messze volt, lerakta a poharat. Fogta inkább az üveget, és visszament vele a nappaliba.
Nem akart gondolkodni.
Nézte a tévét, valami filmet játszottak, amiben bérgyilkosok üldözték egymást egy belga kisvárosban és ivott.
Másnap délelőtt a kanapén ébredt, az üres vodkás üveg a földön hevert, és a tévé is működött még, éppen egy reggeli magazin ment benne. A szája gusztustalanul büdös volt és rossz ízű. Betámolygott a fürdőszobába, hogy megmossa a fogát, az arcát, és bevegye a gyógyszerét. Amikor végzett, belenézett a tükörbe, és alaposan megszemlélte benne magát. Hosszú, fekete haja unalmasan lógott, de jelenleg semmi kedve nem volt megmosni. Az arca fakó és fáradt, a szeme pedig fénytelenül, csüggedten nézett vissza rá.
Ez így nem mehet tovább – gondolta, és beállt a zuhany alá.
Éppen végzett a tusolással, amikor a telefon megszólalt.
– Szia, anya! – szólt bele, vidámságot erőltetve magára. – Hogy vagy?
– Nagyszerűen, kislányom! Florida csodálatos, éppen az ilyen időseknek való, mint én.
– Ugyan, te egyáltalán nem vagy idős – tiltakozott mosolyogva. Az anyja nem volt éppen fiatal, de a hatvannégy évével is kicsattanó egészségnek örvendett.
– Sikerült másik állást találni?
– Még nem - sóhajtotta.
– Mi a baj? – kérdezte az anyja.
– Miből gondolod, hogy baj van?
– Drágám, egy hónapja keresel új munkát, de eddig nem volt ennyire csüggedt a hangod.
Hát persze, az édesanyja mindenkinél jobban ismerte a világon, azonnal rájött, hogy valami új dolog bántja.
– Tegnap felmondták a lakás bérletét – nyögte ki.
– Ó, szívem, mihez kezdesz most?
– Gondolom, keresek egy másik helyet – mondta, sokkal drágábban, tette hozzá gondolatban.
– Nem akarsz előtte meglátogatni? Még egy hónapig itt leszek, és a bungalóban ketten is kényelmesen elférnénk.
– Nem tudom, anya. Szeptemberig állást kell találnom. – Ha elkezdődik az új tanév, sokkal nehezebb lesz elhelyezkednie, ezt pontosan tudta.
– Kislányom, ne haragudj, de te most úgy nézel ki, mint egy kísértet. Régebben bármilyen iskolában tárt karokkal fogadtak volna, de most… – az anyja egy pillanatra elhallgatott. – Tudom, hogy nehéz feldolgozni, és az a sok rossz, ami veled történt, bárkit ilyen állapotba kergetne, de túl kell lépned Jacken, a munkahelyeden, és el kell engedd az apád is. Talán ez a lakásbérlet felmondás egy jel volt, hogy változtatnod kell. Valahogyan ki kell rángatnod magad ebből az állapotból. Gyere, látogass meg!
– Anya, tudod, hogy nem vagyok oda Floridáért, és általában a tengerpartokért sem – vitatkozott.
– Akkor menj el valahová máshová! – folytatta az anyja a meggyőzést. – Utazz! Nézd meg a Grand Canyont, vagy a Niagarát, vagy tudod, mit? Menj Európába!
– Európába??? – Az anyjának agyára ment a napsütés!
– Igen! Európa annyira más, jót tenne neked a változatosság.
– De az rengetegbe kerülne – vetette ellen.
– A végkielégítésedből bőven futja, nem igaz?
– Igen, de… – Valami újabb indok után keresgélt, és akkor eszébe jutott. – Nem tudom, bírná-e a szívem azt a hosszú repülőutat.
Gyermekkora óta beteg volt a szíve, de persze az anyjának erre is megvolt a megfelelő válasza.
– Jövő héten menj el Dr. Jeffersonhoz, hogy vizsgáljon meg, és adjon elegendő gyógyszert is. Ez nem hiszem, hogy probléma lehet. Párizs, Róma, vagy London, mind gyönyörűek, és nagyon régiek! Rómában még ókori emlékek is vannak – lelkendezett az anyja.
– Te már voltál ott? – csodálkozott. – Nem is tudtam!
– Ó, már nagyon régen volt. Az apáddal voltunk ketten, és te ott fogantál. – Szinte hallani lehetett, hogy az anyja mosolyog az emlékektől.
– Európában? – döbbent meg.
– Igen, talán éppen Londonban – erősítette meg. – Hidd el, nagyon fog tetszeni! Legalább gondolkozz el rajta!
– Hát jó – ígérte meg végül –, majd meglátom.
– És… kislányom – az anyja hangján tisztán érződött a zavar. – Mi lenne, ha nem hordanál állandóan feketét? Tudod, hogy ezt az apád sem kívánta volna.
– Anya, még csak négy hónapja… – kezdte, de nem folytatta, hiszen nemcsak neki halt meg az édesapja, az anyjának a férje volt, hű társa évtizedeken át. Tudta, mennyire össze volt törve. – Nem vagyok még képes rá.
– Jól van, drágám! – A telefonban szomorkás lett a hang. – De utazz el, rendben?
– Jó, rendben – egyezett bele.
Lerakta a telefont, és tűnődve meredt maga elé. Lehet, hogy az anyjának igaza van, és ez tényleg egy jel? Természetesen ő is észrevette magán, hogy nem olyan már, mint korábban, mindössze az árnyéka egykori önmagának. Hirtelen vad gyűlöletet érzett Jack iránt. Régebben rengeteg barátja volt, fiúk és lányok vegyesen. Szeretett bulikba, kiállításokra, moziba járni, nyüzsgő társasági életet élt. De a férfival tartó öt éves kapcsolata alatt szépen lemorzsolódott mindenki, mert Jack kiállhatatlanul viselkedett velük, ő pedig nem mert kiállni mellettük az ellenében. Már nem járt sehova, és a barátai valójában nem az ő barátai voltak, hanem Jacké. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint hogy a szakításuk után már nem is álltak vele szóba. Szakítás? Milyen enyhe megfogalmazás – gondolta fanyarul. Jack kifacsart, mint egy citromot, utána pedig eldobott, mint egy rongyot.
Európa.
Felállt, odament a földgömbjéhez, és úgy fordította, hogy az öreg kontinens legyen felé. Mindig vágyott utazni, de eddig csak az államok területén volt néhány helyen. Böngészni kezdte az országokat, fővárosokat.
Párizs
Mit tud ő Párizsról? Hogy gyönyörű, hogy ott a Louvre, ahol megnézhetné a Mona Lisát, ott az Eiffel torony, a Champs-Élysées és azt is tudta, hogy a szerelmesek városának hívják. Elmenjen egyedül oda? Inkább nem.
Talán inkább Róma lenne a neki való hely, vagy London.
Végül az ölébe vette a telefonkönyvet, leült a kanapéra, és keresni kezdett egy bérelhető garázst a környéken. Majd ha visszajön Európából, kivesz magának másik lakást, addig a holmijainak találnia kell a közelben helyet. Persze csak, ha valóban elutazik.
"Az a város olyan, mint egy kibekúrt tündérmese. Ez a kibaszott tündérmese nem az ő világa? Az hogy lehet? A csatornák, a hidak, a macskakövek? " (részlet az Erőszakik c. filmből)
Felkapta fejét a hangra. A tévében a tegnapi film ismétlése volt. Egy darabig nézte, még el is mosolyodott rajta. Egy belga kisvárosban játszódott, és bár tél volt, a helyet így is megdöbbentően szépnek találta. A távirányítóért nyúlt, és megnézte a film címét: In Bruges*.
A szekrényhez ment, amiben az utazási irodák katalógusait tartotta. Minden szezonban begyűjtötte őket, aztán néhány napig, míg átlapozta a prospektusokat, tervezgetett, hová lenne jó elmenni.
Emlékezett, hogy az egyik iroda Belgiumba is kínált utakat. Odalapozott, és nem csalódott, amikor a következőket olvasta:
"Ha egy mesebeli városka macskaköves utcácskáin szeretne sétálgatni, ha festői középkori hangulatra vágyik, a belgiumi Brugest feltétlenül látnia kell."
Belgiumról neki elsőre a sör jutott eszébe, ami határozott pozitívumnak számított nála.
Persze nem az utazási irodával menne, megszervezi ő magának, de ahogy a képeket is megnézte, egyre inkább úgy érezte, ott a helye.
Brugesben.
*ejtése: Brűzs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése