Rossz hír :(

Sajnos ma a 3. fejezet helyett egy rossz hírrel kellett jönnöm.
Ma akartam feltölteni, de szerencsétlenségemre sikerült kitörölnöm az egész fejezetet (pontosabban elkezdtem írni tegnap a negyediket, és véletlenül rámentettem a harmadikra :'(
Elképzelhetitek mekkora bosszúság ez nekem, de igyekszem gyorsan újra megírni, és még a héten felrakni.
Elnézést, és még egy kis türelmet kérek!

Viserion :)

Hétfőn vagy kedden jön az új rész, addig eldicsekszem, hogy mim van :)

Szívek keringője II. - 2. fejezet

   „Nem lehet igaz!” - gondolta Dany, és kényszerítenie kellett magát, hogy ne nézze meg, pontosan hova is került az étel. Remélte, hogy legalább a ruha nem lett piszkos, mert borzasztóan sajnálta volna, ha később nem jön ki a folt. A helyzet igencsak kellemetlen volt, már csak azért is, mert ha tényleg az Illyrio mellett közeledő férfi Drogo, akkor el kell ismernie, hogy szemtelenül jóképű. Nagyon magas volt, és erős testfelépítésű, majdnem, mint egy testépítő. A haja egészen elképesztően hosszú és dús volt, még egy nőnek is becsületére vált volna, nemhogy egy férfinak. Jobban nem is különbözhettek volna egymástól, hiszen a napbarnított bőr, karakteres arc, a szinte fekete szemek, és a valóban fekete haj, éles ellentétben állt a Targaryenek világos bőrével, majdnem fehér hajával és kék szemével.

   Daenerys egy pillanatig megkövülten állt, hirtelen azt is elfelejtette, hogy milyen ügyetlen volt. De akkor a férfiak odaértek hozzá, és megszégyenülve látta, hogy Drogo egyenesen a melleit bámulja. Egy pillanat alatt lángra lobbant az arca, és olyan piros lett, mint a főtt rák.

 - Drogo, engedd meg, hogy bemutassam az unokahúgomat, Daenerys Targaryent - kezdte fesztelen hangon Illyrio, aki valószínűleg észre sem vette az apró balesetet, vagy legalábbis úgy tűnt.

   Drogo lassan följebb emelte a tekintetét, és a szemébe nézett. 

 - Szabad? - kérdezte bársonyos, meleg, de férfias hangján.

 - Igen - válaszolta gondolkodás nélkül Dany, és ahogy kimondta, rájött, hogy nem is tudja, mibe egyezett bele ilyen készségesen.

A férfi továbbra is őt nézte, majd kezével az asztal felé nyúlt, és elvett egy szalvétát. Aztán elengedte a tekintetét, ismét lenézett, és a papírral letörölte a mellei közé esett májhabot. A lány megdermedve állt, és egy hang nélkül tűrte a beavatkozást. Drogo egy ujjal sem ért hozzá, kizárólag a szalvéta puhaságát érezte a bőrén, mégis, volt valami érzéki a szituációban. Lágyan, finoman ért hozzá, ami teljesen valószerűtlennek hatott a méreteit, és a fizikumát látva.

Amikor végzett, egy pillanatra még a tekintetével elidőzött a melleit mustrálva, majd ismét a szemébe nézett.

 - Szabad? - kérdezte újra.

Mivel válasz helyett csak nézett rá, annyira leblokkolt az előbb történtektől, a férfi karon fogta, és finoman, de határozottan a táncosok közé irányította. Az egyik kezét a derekára tette, másik, hatalmas tenyerébe az övé került, és táncolni kezdtek. Daenerys időközben magához tért, és rájött, hogy a zenekar éppen keringőt játszik, ha jól emlékezett, Hacsaturján egyik művét adták elő. A magas, sötét férfi kiváló táncos volt, magabiztosan vezette. Ő maga nem igazán szerette a klasszikus táncokat, de most hálát adott a bácsikájának, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy mint a saját fia, ő is, és Viserys is tánciskolába járjanak. Az alapokat elég jól el is sajátította, de jó táncos sosem vált belőle, vagy talán nem volt jó partnere, hisz a tánciskolában a többiek is ugyanolyan kezdők voltak. Mindig nagyon oda kellett figyelnie, hogy melyik lépés után melyik következik, de most szinte suhantak a terem táncra kijelölt részén, és sejtette, hogy ez nem az ő évek alatt megkopott tudásának köszönhető.

   Felnézett Drogóra, és látta, hogy az őt nézi. A tekintete vidámnak tűnt, ugyanakkor mintha próbálta volna felmérni. De nem szólt semmit hozzá, egyszerűen csak figyelmesen nézte. Dany kezdett zavarba jönni, és hogy elterelje kissé a férfi figyelmét, finoman megkockáztatott egy apró mosolyt. Amikor semmi válasz nem jött rá, szégyenkezve lehajtotta a fejét, és kezdte nagyon kellemetlenül érezni magát.

   Úgy tűnt, a keringőnek sohasem akar vége szakadni, pedig már alig várta. Érezte, hogy Drogo még mindig őt figyeli, de nem mert meggyőződni róla, inkább nézett mindenfelé. Amikor végre elhallgatott a zenekar, még akkor sem akart felnézni, de Drogo az álla alá tette a mutatóujját, és felemelte a fejét, hogy pontosan a szemébe nézhessen.

 - Szóval, te vagy Daenerys? - kérdezte inkább saját magától.

Az arca megfejthetetlen volt, semmit sem árult el. Elengedte, aztán megfogta a könyökénél, és vissza vezette a nagybátyjához.

 - Sajnos, most mennem kell, de majd jelentkezem - mondta Illyrionak, aztán Danyre nézett, és egy aprót biccentett - örülök, hogy megismertelek.

Mire a lány bármit válaszolhatott volna, Drogo már az ajtóhoz ért, ahol intett egy férfinak, aki addig az ajtó közelében állt, csatlakozott hozzá, és együtt elmentek.

 - Ez meg mi volt? - kérdezte tőle Viserys. - Beszéltél vele? Megbántottad valamivel, vagy miért ment el ilyen hamar?

Már éppen ingerülten válaszolni akart, de szerencsére Illyrio kisegítette:

 - Nyugalom, biztosan elfáradt az utazástól. Megígérte, hogy jelentkezik. Légy türelemmel, öcsém!

Daenerys zavartan bámult maga elé. Igazából saját maga sem tudta, mi játszódott le az elmúlt fél órában. Nem tűnt úgy, mintha Drogo különösebben érdeklődne utána, legalábbis nem akart vele beszélgetni, nem akarta őt megismerni. Az egyetlen, ami iránt érdeklődést mutatott, az a melle volt. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát, de mindenesetre éhes már nem volt, teljesen elment az étvágya. Reszketni kezdett.

 - Jól vagy, kedvesem? - A nagybátyja aggódva nézett rá.

 - Nem is tudom, azt hiszem, nagyon fáradt vagyok, hosszú volt ez a mai nap - szabadkozott.

 - Menj fel a szobádba, és pihend ki magad! Tudod, hogy bármikor nyitva áll számodra.

Dany hálásan mosolygott vissza:

 - Igen, azt hiszem, jót fog tenni a pihenés.

   Szerencsére a szobájába csak kevés hallatszott fel a lenti partiból, mindössze a zene foszlányai. Gyorsan kibújt a ruhájából, a fürdőben letusolt, a szekrényből kivett egy hosszú pólót, és rázuhant az ágyra. Nem gyújtotta fel a lámpát, így most csak feküdt a sötétben. Az eszében egyre csak Drogo járt, és az a rövid idő, amit vele töltött. Próbálta megfejteni a történteket, de nem igazán jutott semmire. Csak annyit tudott meg a férfiról, hogy várakozásával ellentétben nagyon is jól néz ki. A táncukra visszagondolva, meglepve tapasztalata, hogy bár nagyon zavarban volt, összességében azért nem volt rossz élmény. De hogy mire gondolhatott közben a táncpartnere, az rejtély volt számára. Na persze nem igazán volt tapasztalata a férfiakkal, és a barátnőivel - akik szívesen osztották meg vele a tapasztalataikat - is csak koruk béli fiúkról esett szó. Egyedül talán Irrinek volt idősebb férfival is kapcsolata, már ha igazat mondott.

„Irri talán már be is cserkészte Noelt” - gondolta rosszkedvűen. Mindig ezt a szót használta, ha valakit meg akart szerezni.

   Halkan kopogtattak.

 - Ki az? - kérdezte.

 - Én - válaszolta Viserys, az ajtó pedig már nyílt is.

A beáradó fényben a testvérét pillantotta meg, aki az egyik kezében egy tálcát egyensúlyozott.

 - Nem is ettél - mondta, és a tálcát az éjjeliszekrényére helyezte - gondoltam hozok fel neked a szendvicsekből, és egy ásványvizet.

Danyt elöntötte a meleg szeretet bátyja iránt. A testvére néha szörnyen tudott viselkedni, de kétségtelenül nagyon szerette őt. Kihúzódott az ágy szélére, és megpaskolta maga mellett a helyet:

 - Gyere, beszélgessünk egy kicsit.

Viserys hálásan nézett rá, aztán egy nagy sóhajjal mellé heveredett, Daenerys pedig maga elé vette a tálcát, és falatozni kezdett.

 - Mmm, ez nagyon finom, te kóstoltad?

 - Igen, ettem már párat.

 - Miért sóhajtottál olyan nagyot?

 - Nem is tudom. Mit gondolsz Drogoról?

 - Olyan nagyon semmit, alig beszéltünk néhány szót.

 - Nem tetszik nekem - ráncolta a homlokát a bátyja -, tudja, hogy van testvéred, de alkalmat sem adott Illyrionak, hogy bemutasson. Meg aztán veled is furcsán viselkedett - tette hozzá.

 - Igen, ez igaz - mondta Dany két falat között, aztán nagyot kortyolt a vízből. - Megmentetted az életemet. Majd' éhen haltam, de nem volt erőm már enni sem!

 - Sajnálom, hogy rád förmedtem odalenn, de már nagyon izgatott voltam. Még el is késett - tűnődött tovább Viserys -, mégsem kért elnézést tőled, amiért megvárakoztatott. Szerinted hajlandó lesz segíteni abban, hogy visszaszerezzük a Dragonstone-t?

   Már megint a régi nóta! Amióta az eszét tudta, Viserys állandóan terveket szövögetett arról, hogy az apjuk cégét, amiből őket a szüleik balesete után szépen kisemmizték, visszaszerezze. Bár mostanában olyan híreket kaptak, hogy a sóbányák Erdélyben kimerülőben vannak, azért nem adta fel. Csak az a cél lebegett előtte, hogy azt a férfit, aki valaha apjuk üzlettársa volt, tönkretegye. Mindent ennek a célnak vetett alá. Ezért lett jogász, sőt még Daenerysnek is ezért kellett a közgázra mennie. Tudta, hogy a bátyja életében ez a legfontosabb, és mindent meg is tesz ezért. Nem alaptalanul várta el, hogy menjen hozzá egy gazdag férfihoz. Tudta, mennyire szeret zenélni, ráadásul hatalmas tehetség is, mégsem a konzervatóriumba ment, ahová hívták tanulni, hanem a jogi egyetemet választotta.

   Élénken emlékezett a napra.

Még a nagybátyjuknál laktak, és ő csak általános iskolába járt, amikor egy nap Viserys olyan boldogan jött haza, ahogy sem azelőtt, sem azóta nem látta. Már az udvaron találkoztak, felkapta, és jól megpörgette, közben nevetett.

 - Mi történt? - kérdezte tőle.

 - Meghívót kaptam a konzervatóriumba!

 - Ott fogsz tanulni? - lelkendezett vele.

 - Azt hiszem - vigyorgott a fivére, és újra felkapta - éljen a vonós tanszék!

   Bementek a házba, és az előtéri komódon rögtön észrevették a nagy borítékot. Viserysnek szólt, így hát kibontotta, és olvasni kezdte. Dany az arcát nézte, és látta, ahogyan lehervad a mosoly az arcáról, és egyre jobban elkomorodik. Végül visszatette a borítékot, ahonnan elvette, és egy szó nélkül felment a szobájába. A lány csodálkozva nézett utána, aztán ő is elolvasta a levelet. A jogi egyetemről küldték, hogy felvételt nyert. Mire a végére ért, odafenn felhangzott a hegedűszó. Viserys mindig gyönyörűen játszott, de most szívszaggató volt. Egész délután zenélt, aztán berakta a hangszert a tokjába, és felrakta a szekrény tetejére.

Soha többé nem vette le, még akkor sem, amikor elköltöztek a külön lakásba.

   Azon a délutánon Viserys Targaryen felnőtt. Mire lejött a vacsorához megváltozott. Az asztalnál Illyrio gratulált neki a sikeres felvételihez, Viserys bólintott, és ennyi volt. Dany lopva a bátyjára pillantott, de annak az arcán semmilyen érzelem nem mutatkozott. Sohasem említette a bácsikájának a konzervatóriumot. Kiválóan elvégezte a jogi egyetemet, minden szorgalmát beleadta. Utána a nagybátyjuk közbenjárásával elhelyezkedett egy ügyvédi irodánál, ahol szépen haladt előre. Csak éppen boldognak nem látta soha. Nem mesélt a munkájáról, vagy ha igen, akkor sem lelkesedett érte különösebben.

Most olyan meghitt volt a pillanat, hogy Dany rászánta magát:

 - Kérdezhetek tőled valamit?

 - Persze - hangzott a kissé szórakozott válasz.

 - Nem bántad meg?

 - Mit? - nézett rá.

 - A konzervatóriumot - bökte ki halkan rövid tétovázás után.

Viserys hallgatott egy ideig, és a lány már attól félt, hogy megbántotta. Magában bosszankodott a butasága miatt, de akkor a testvére sóhajtott egyet, megdörzsölte a szemeit, és azt mondta:

 - Nem.

Megint hallgatott egy kicsit, majd így folytatta:

 - Még nem. Talán, ha ötven éves leszek, és még mindig nem szereztük vissza a szüleink életének munkáját, akkor majd megbánom. De addig a paragrafusokkal többre megyek.

 - De biztosan megéri erre tenni az életedet? Talán jobb lenne boldognak lenni valami másban, nem?

 - Talán. De nem hiszem, hogy boldog lehetnék, amíg nincs meg a cég. Nem tudom, te mennyire emlékszel a szüleinkre, de én nagyon is jól, és imádtam apát. Mindig az jár a fejemben, hogy ő büszke lenne-e rám?

 - Biztosan - tette a kezét a bátyja karjára -, de valószínűleg sikeres zenészként is büszke lenne rád!

 - Nem - ingatta a fejét. - Rhaegarnak mindig azt mondta, hogy egyszer majd ő és én, mi ketten, a két fia vezeti a céget. Talán, ha nincs a baleset, és Rhaegar átvehette volna a céget, akkor esetleg nem bánta volna, ha én zenélek, hiszen a bátyánk már akkor szinte kész volt, hogy igazgató legyen, én meg csak egy gyerek voltam. De különben azt mondogatta, miénk lesz a cég, ő pedig visszavonul, és csak az unokáival foglalkozik majd.

 - És az unokák?- kérdezte tőle mosolyogva.

 - Azok rád maradnak, húgom!

 - Biztos? Nincs senki, aki tetszik neked?

 - Még nem érintett meg senki. Mármint lelkileg. Persze jártam már lánnyal, néhányat te is ismertél, de valahogy nem tudtam őket elképzelni, hogy egy életen át együtt legyünk. 

 - Akkor az a múltkori lány sem, akivel moziban voltál? - kíváncsiskodott.

 - Ó, dehogyis. Mozi után a bevásárlóközpont összes üzletét végig kellett járnom vele. Szörnyű volt!

Daenerys kuncogott.

 - Kislány koromban mindig arról álmodoztam, hogy te leszel a férjem - vallotta be.

 - Nos, ha nem lennél a húgom... - nézett rá előbb töprengve a bátyja, aztán elvigyorodott -, igazából mindig a barna nők tetszettek.

 - Remélem, egyszer majd jön egy hozzád való barna lány, akivel nem kell kirakatokat bámulnod. Megérdemelnéd. 

 - Igen, de egyelőre nem emiatt fő a fejem.

 - Ne aggódj, biztosan sikerül véghez vinni, amit elterveztél.

 - Az a baj, hogy még semmit sem terveztem meg. Tudom, hogy mindig apa egyezségére hivatkozom, de nem csak ezért szeretném, ha hozzá mennél Drogohoz.

Úgy tűnt, Viserys zavarban van, de aztán folytatta:

 - Szükségünk van a pénzére. Ez úgy hangzik, mintha el akarnálak adni, de nem hiszem, hogy van más lehetőségünk. A Lannisterek ellen pénz kell, mégpedig nagyon sok.

Dany egy darabig hallgatott, aztán rászánta magát, mert tudta, hogy úgyis ez a sorsa, nincs más választása:

 - Ha feleségül akar venni, hozzámegyek. Ezen nem fog múlni!

 - Köszönöm - válaszolta halkan a bátyja.

Szívek keringője II. - kegészítés

Sziasztok!

Mielőtt feltölteném a második fejezetet, azt azért még előtte hozzá kell tennem, hogy a karakterekbe eléggé belenyúltam. Bevallom, az eredeti műben nem Dany a kedvenc szereplőm, de mivel ő a főszereplőm, ezért itt valamivel szimpatikusabb lesz - legalábbis számomra :)
De ugyanezt a többiekről is elmondhatnám, tehát ne lepődjetek meg, ha a szereplők nem várt módon viselkednek, máshogyan, mint ahogy "kellene".

Másik dolog, hogy valószínűleg (ez még nem biztos) nem lesz több szempontú a történet, de ez még változhat :D