27. fejezet - Nyugalom

Jaime szomorúan feküdt a kórteremben. Végtelenül egyedül érezte magát. Szerdán, amikor már jobban volt, Sansa és Sandor meglátogatta. Közben Sansa elküldte Sandort kávéért, és kínosan feszengett, miközben azt kérdezte:
- Jaime, kérdezhetek valamit?
- Persze - válaszolta a férfi, mit sem sejtve.
- Nem akarok indiszkrét lenni, és nem is rám tartozik - tördelte Sansa a kezeit -, de azt hiszem, Anna miatt muszáj tudnom.
Jaime nem mondott rá semmit, csak érdeklődve nézett a lányra.
- Szóval, Ramsay meg akarta tudni Cerseitől, hogy ki Joffrey valódi édesapja, és rád is célzott - bökte ki Sansa fülig vörösödve.
- Igazság szerint, egy darabig magam is azt hittem - mondta neki őszintén, és elmesélte, hogyan tette tönkre a húga, és persze saját maga is, az életét.
Sansa komolyan hallgatta, és nem botránkozott meg semmin, a végén pedig együtt érzően nézett rá.

- Akkor te sem tudod, hogy ki Anna vér szerinti nagyapja, ugye? - nézett rá végül.
- Nem - rázta meg szomorúan a fejét.
- Ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni, csak az esetleges genetikai betegségek miatt érdekelt volna - mentegetőzött Sansa.
- Hát persze, megértem, de azt hiszem, ezt a titkot Cersei magával vitte.

Aztán visszajött Sandor, és utána ez már nem került szóba. Bejöttek csütörtökön is hozzá, de ma még senki sem nyitotta rá az ajtót, mert Sansának és Sandornak megint kihallgatásra kellett mennie. Kedden beszélt telefonon Brienne-nel, aztán szerdán váltottak sms-t, de utána a nő eltűnt, csütörtökön már nem válaszolt neki, ma pedig nem mert írni. Valahogy a történtek bizonytalansággal töltötték el, és most ott tartott, hogy azért nem írt Brienne-nek, mert nem akart túlságosan nyomulni. Tegnap ugyan megkérdezte Sandort, hogy tud-e valamit a kolléganőjéről, de az csak a vállát vonogatta. Néhány csókon kívül még nem történt más közöttük, és Jaime még mindig nem volt biztos abban, hogy Brienne mit szeretne, és egyáltalán, mit gondol róla?

Tyrionnal persze minden nap beszéltek telefonon, és az öccse megígérte, hogy a hétvégén leutaznak meglátogatni, de szombatra ígérkeztek, ma pedig még csak péntek volt.
Félig ülésben feküdt a kényelmetlen kórházi ágyon, és azon gondolkodott, hogy most talán már annak is örülne, ha végre kerülne valaki a szomszéd ágyra. Kétágyas kórteremben volt ugyan, de a mellette lévő ágy végig üres maradt. Az apja hozott be neki kedden újságokat, de már mindet elolvasta, azóta meg nem volt benn nála, mert üzleti útra kellett mennie. Jaimenek akaratlanul is Cersei szavai jutottak eszébe. Talán tényleg nem szerette őt az apjuk? Ha igen, mégis hogyan lenne képes a lánya halála után üzleti útra menni? Ráadásul magával vitte Tomment is, mondván, most nem hiányzik a fiúnak az újságírók zaklatása. Nos, ebben talán volt valami.

Fél hatkor kopogtattak az ajtón, ő pedig reménykedve szólt ki, hátha Sansáék érkeztek, de már a rendőrség újabb kihallgatásának is örült volna. Aztán csak eltátotta a száját, amikor a belépőt megpillantotta.
Izgatott mosollyal az arcán, Brienne állt az ajtóban.
- Szia, nem zavarok?
- Nem is tudod, mennyire örülök neked! - válaszolta őszintén. - Hogyan találtál meg?
- Sandor adott útbaigazítást, és azt is elmondta, milyen nagyszerűen helyt álltál.
- Ugyan, semmiség volt, ez természetes! - mondta lezseren, és arra gondolt, hogy azért Sandor igazán jó arc. - Mikor érkeztél, és meddig maradsz? - kérdezte meg gyorsan, ami érdekelte.
- Csak most jöttem, mert munka után indultam, és vasárnap délután megyek vissza.
- Hol fogsz megszállni?
- A hotelben, ahol Sandorék is vannak. Foglaltak nekem szobát.
- Annyira sajnálom, hogy nekem még benn kell itt maradnom - panaszkodott. - Szívesen megmutatnám neked a környéket!
- Nem baj, bejövök hozzád majd, és ha jól leszel, majd egyszer megmutatod - mosolygott rá sokat ígérően Brienne, és a héten először Jaime végre boldognak érezte magát.
- Köszönöm - mosolygott ő is a nőre, aki most fölé hajolt, és megcsókolta.
Már nem találta olyan szörnyűnek a jövőt.

*****

Sansa szombat reggel lustán nyújtózkodott ki az ágyban. A háta már nem fájt, bár strandra azért még egy darabig nem mehet, vagy legfeljebb, ha találna egy hátul zárt fürdőruhát, mert bikiniről szó sem lehet.
Visszagondolva az elmúlt hétre, ha a hétfőt nem nézi, akkor egészen jól sikerült. Na persze, tényleg csak akkor, ha a számításból kihagyja a hét első napját, mert az a legszörnyűbb napjainak ötös listáján igazán előkelő helyen szerepelne, már ha készítene ilyen listát.
Kedden Arya elhozta Annát Gyulára. Mindig tudta, hogy a húga belevaló csajszi, de így is meglepte, hogy képes volt kijátszani Theont. Szerencsére miután beszélt Tyrionnal, a rendőrök elég hamar kimentek hozzá, és elvitték a férfit. Sansa tisztában volt vele, hogy valamilyen szinten Theon is csak áldozat, de úgy érezte, sosem bocsátja meg neki a lánya elrablását, még akkor sem, ha valójában Anna egy percig sem volt veszélyben.
Aztán Arya ott maradt velük, kivett ő is egy szobát. Azt mondta, nyár van, és ráér, de Sansa tudta, hogy a húgát a lelke mélyén megrázta, ami vele történt, és emiatt maradt velük.

Szerdán aztán nehéz beszélgetéseken esett át. Először is, délelőtt a rendőrség hallgatta ki a történtekről. Szerencsére Ramsay mindent beismert, és a tanúvallomásában az igazságnak megfelelően vallott. Mint később kiderült, az apja hatására, akit megdöbbentett a fia viselkedése. Sansa nem tért ki a kazettákra, és úgy tűnt, Ramsay sem mondta el ezt a rendőröknek, mert nem keresték. Sansa nem örült volna, ha idegenek nézik meg a felvételt, ő maga biztos volt benne, hogy soha nem fogja megnézni. Először az volt a terve, hogy elégeti, de a szerda ebéd közbeni beszélgetés hatására megváltoztatta a szándékát, és úgy döntött, Budapestre visszatérve inkább bérel majd egy széfet, ahol elzárja.

Ebéd előtt Roose Bolton járt nála. Úgy tűnt, a férfit nagyon megrázta a fia tette, és őszintének tűnt, amikor Sansa bocsánatát kérte.
- Kérem, nagyon sajnálom, ami történt! Tudom, nem tehetem jóvá, amit Ramsay művelt, de ha bármiben a segítségére lehetek, csak szóljon! Számíthat rám! Remélem, nem akarja a céget elhagyni, úgy hallottam, nagyon jó munkát végez nálunk.
- Nem, egyelőre nem terveztem ilyesmit - válaszolta Sansa, és eddig valóban meg sem fordult a fejében. Azt mindenesetre pozitívan értékelte, hogy Bolton szóba sem hozta Ramsayt, és őt sem akarta befolyásolni.
- Hogy érzi magát? - kérdezte.
- Nos, a hátam még fáj, és elég nagy megrázkódtatás volt ez nekem - mondta halkan Sansa.
- Ha gondolja, szívesen adok magának egy hónap extra szabadságot, biztosan jót tenne egy kis pihenés - mondta zavartan a főnöke, aztán elnézést kért még egyszer, és elment.

Hamarosan ismét kopogtattak az ajtaján, és most Petyr Baelish jött meglátogatni. Sandor, mint korábban Roose Boltonnal is, tapintatosan magukra akarta őket hagyni, de Petyr inkább ebédelni szerette volna vinni Sansát. A lány nem örült túlzottan, de végül támadt egy kicsit gonosz ötlete, és igent mondott. Igazából nem volt ez gonoszság, csak egy olyan emberrel szemben, mint Baelish, Sansa ugyanis a helyi hamburgereshez vette az irányt. Leültek a kerthelyiségben, és titkon remélte, hogy a férfi szokásos három részes öltönyén az ebéd végére legalább egy apró zsírfolt lesz.
Petyr Baelish nem tűnt túl boldognak a választását illetően, és próbálta meggyőzni, hogy inkább étterembe menjenek.
- Az az étterem, ott szemben a szökőkutaknál, sokkal hangulatosabbnak tűnik!
- Viszont itt sokkal jobb az étel - válaszolt Sansa, és rendelt magának a pultnál egy csibemájas hamburgert, limonádéval.

- Nagyon megrázott, ami önnel történt, kedvesem! - kezdte behízelgő hangon Petyr.
Sansa nem válaszolt, így aztán a férfi folytatta.
- Szólnia kellett volna nekem, én megvédtem volna magát Ramsaytől.
- Sandor is megvédett tőle - vetette ellen Sansa.
- Az a megégett arcú fiatalember a hotelben? - kérdezte Baelish, mint aki nem tudja pontosan, kiről is beszélt.
A lány étvágya hirtelen elment.
- Igen, ő! - tette le maga elé a félig elfogyasztott hamburgert, Petyr viszont mosolyogva vágott egy szeletet a tortijjából, amit kért. Fürkészve nézett Sansára.
- Maga sokkal jobbat érdemelne!
- Igazán?
- Igen, valakit, aki jobban önhöz illő, aki társadalmilag és anyagilag is biztonságot jelentene.

Itt volt az a pont, amikor Sansának elege lett.
- Nincs szükségem anyagi támogatásra, vannak tartalékaim. Társadalmilag pedig mi baj lenne Sandorral? Adóellenőr, normális munkája van. De hiszen ezt tudja ön is, Petyr! Nem igaz? Bizonyára szerepel ez az adat a maga kis dossziéjában.
Baelish meglepve nézett rá, a lány pedig folytatta.
- Igen, tudok róla. Sőt, nem csak én, Ramsay is onnan tudott meg sok mindent rólam, és Sandorról is. Azt is a maga által összeállított aktából tudta meg, hogy Sandor apjával baleseteztek a szüleim. Igen, elmondta nekem, hogy magának az adatgyűjtés a hobbija, és hogy nem csak rólam, de másokról is van aktája. Ön nem volt korrekt velem, Petyr, de hadd áruljak el valamit! Ramsay hétfő éjjel felvételt készített mindenről, és szó van rajta a maga dolgairól is. Ez a kazetta most nálam van, pontosabban egy széfben. Nem akarom felhasználni, sem maga, sem Ramsay, sem a cég ellen. Én csak egy egyszerű fordító akarok lenni, mint eddig. De megtartom a kazettákat, és nem tűröm, hogy ezentúl bárki ártani akarjon nekem, vagy a családomnak!
Sansa blöffölt, hiszen Baelishről igazából nem sok minden volt a kazettákon, de hát végül is, ezt a főnöke nem tudta, és úgy tűnt, a blöff be is vált, mert ebben a pillanatban Petyr Baelish keze megremegett, és a villájáról egy szép nagy paradicsomos sajtdarab lepottyant, egyenesen a selyem mellényére. A lány elfojtott egy mosolyt, aztán nagyot harapott a hamburgerébe.

- Nos, valóban, maga egy erős, független nő - mondta alaposan megfontolva szavait a férfi, miután előbb egy papírszalvétával, aztán pedig egy vászon zsebkendővel letisztogatta a foltot. - Ne haragudjon, ha megbántottam volna. Semmi rosszat nem akartam önnek, és természetesen tiszteletben tartom a kérését. Ha mégis, bármiben a rendelkezésére állhatok, számíthat rám.
Ezután oldottabb légkörben beszélgettek tovább, és bár úgy tűnt, a főnökét nem érdekli, Sansa leginkább Annáról beszélt.

Aznap még meglátogatták Jaimet, és már elege volt a napból, még megkérdezte a férfit, hogy tudja-e, ki volt Anna nagyapja. Nos, valószínűleg ez már örökre titok marad, hiszen Cersei már nem fogja elárulni.
Tegnap késő délutánra pedig jócskán megtöltötték a szállodát, mert egyrészt megérkezett Brienne, másrészt Sansa testvérei is. Jon és Ygritte már korábban is tervezték az utat, mivel a városban Végvári vigasságok voltak, és szombaton Ygritte bemutatót tart történelmi íjászatból. Robb és Talisa pedig felnyalábolta a kis családot, és ők is leutaztak Gyulára, hogy együtt lehessenek, és örülhessenek a történtek szerencsés kimenetele miatt. Tyrion és Shae pedig mára ígérkeztek, persze elsősorban Jaimehez.
Mára azt tervezték - Brienne-t kivéve, aki ma is Jaimehez készült -, hogy elvegyülnek a vásári forgatagban, aztán pedig mindannyian megnézik Ygritte bemutatóját.

De most még csak reggel volt, és Sansa mindenekelőtt tisztázni szeretett volna Sandorral egy fontos dolgot.

*****

Sandor elégedetten figyelte Sansa nyújtózkodását. Már hozzászokott az évek során a korai keléshez, és bár most nem csörgött reggel az órája, hétkor mégis kipattant a szeme. Így is tovább aludt, mint szokott, de ezt betudta annak, hogy tegnap elég sokáig maradtak fenn Sansa testvéreivel.
- Szörnyű, hogy aludhatnék, és mégsem tudok - mondta Sansa, aztán mosolyogva hozzátette -, jó reggelt!
- Jó reggelt! Hamarosan úgyis felébred Anna is - válaszolta Sandor -, és már lehet menni, reggelizni.
- Éhes vagy?
- Igen, azt hiszem, hogy egy fél malacot meg tudnék enni.
- Szegény malacka - vihogott Sansa, közben a férfi hasát simogatta, de a kezével egyre lejjebb kalandozott.
- Úgy érzem, te még nem vagy éhes - mélyült el Sandor hangja.
- Legalábbis nem egy fél malacra - válaszolt a lány, és a kezével még lejjebb barangolt, az ajkával pedig a férfi száját vette célba.

Később egymást ölelve feküdtek, Anna pedig még mindig az igazak álmát aludta, amikor Sansa megköszörülte a torkát, és zavartan nekikezdett a mondandójának.
- Tudom, hogy csak nemrég vagyunk együtt - kezdte, és elpirult.
- Igen - értett egyet Sandor.
- De már sok mindenen keresztülmentünk, talán több mindenen, mint akik régebb óta járnak.
- Így van - válaszolt bizonytalanul a férfi, és kíváncsi volt, hova akar a lány kilyukadni.
- Holnap este visszamegyünk Budapestre, és szeretnék bizonyos változtatásokat az életemben.

Sandor most nem szólt, csak némán figyelt. Szinte már hallotta, ahogyan a lány kis szünetet kér a kapcsolatukban, arra hivatkozva, hogy milyen sok mindenen ment keresztül.
- Én most sok mindenen mentem keresztül - folytatta Sansa, a várakozásainak megfelelően -, és sokat gondolkodtam kettőnkön is. Arra gondoltam, ha visszamegyünk Budapestre (Ó, ne, ez nem lehet! - gondolta Sandor), akkor hozzám költözhetnél!
- Tessék? - kérdezte döbbenten a férfi, és nem volt benne biztos, hogy jól hallotta-e?
- Persze, ha túl korainak tartod, és nem akarsz, megértem, de úgy gondoltam, mivel már úgyis szinte együtt lakunk...
- Hát persze, hogy akarom! Nagyon örülök neki!
Sansa sugárzóan nézett, Sandor pedig el sem hitte, hogy ez vele történik. Boldog volt.

*****

Hétfő reggel Sansa az ablakban állt, és mosolyogva figyelte, ahogyan Sandor széles vállai távolodnak, a metró felé menet. Boldognak érezte magát és nyugodtnak. A férfi most visszafordult, és mielőtt elfordult volna a sarkon, és ezzel eltűnt volna a szeme elől, még intett neki, ő pedig válaszul egy csókot dobott felé.
Még sokáig állt az ablak előtt, és álmodozott.


Vége

26. fejezet - A megmentő

Sandor halkan elfordította a kulcsot a zárban, ami szerencsére nem nyikordult meg, így tényleg hangtalanul jutott be. Egy nagyobb helyiségbe lépett, ahol sötétség volt, de a szeme hamar hozzászokott. Hallotta a lövéseket, az ablak csörömpölését is, és kényszerítenie kellett magát, hogy ne rohanjon át a másik szobába. A két szoba közötti ajtóhoz ment, kicsit hallgatózott, aztán résnyire kinyitotta az ajtót, és óvatosan belesett.

Nem volt éppen ijedős típus, de egy pillanatra felfordult a gyomra attól, amit látott. Szerencsére azt rögtön látta, hogy Sansának nem esett baja, bár egy kissé megviselt állapotban volt, láthatóan kisírt szemei pedig rémülten cikáztak halott férje és Ramsay között. Viszont a mellette ülő, megkötözött szőke nő már nem volt ilyen szerencsés, egy lövés látszódott a hasán, bár még magánál volt. Joffrey tényleg holtan lógott kikötözve, de most már azt is látta, hogy a halála előtt még jól meg is verték. Ramsay egyik kezével a mennyezetes ágy egyik oszlopába kapaszkodott, mert a lábán egy lőtt seb volt, a revolverét pedig az ablak felé tartotta, és éppen abban a pillanatban lőtt vele. Sandor hallotta, ahogyan odakint Jaime felordít.
Ramsay felröhögött, és Sansa felé fordult:
- Most te következel!
Sandor látta a lány szemében a reményvesztettséget, és azonnal cselekedett.

Két villámgyors lépéssel Ramsay mögött termett, és mire a férfi észrevette volna, a sokkolót a hátának nyomta. Ramsay egy pillanatra megdermedt, ez az idő pedig éppen elég volt arra, hogy leüthesse.
Sansa kissé kábultan figyelte, de miután Ramsay elterült, megszólalt:
- A középső fiókban - bökött fejével a szekrény felé -, van ragasztószalag.
Sandor ellenállt a késztetésnek, hogy először Sansát szabadítsa ki, és magához ölelje, de hát életek múlhatnak rajta. Gyorsan odakötötte az ájult Ramsayt a fiókból kivett ragasztószalaggal az egyik oszlophoz, aztán a revolvert arrébb rúgta, ahol már nem érhette el, ha netalán magához térne.

Közben Jaime botorkált be hozzájuk, szerencsére csak a karját érte a lövés.
- Rohadjon meg, eltalált, mert olyan hülye voltam, hogy direkt csak a lábába lőttem!
Cerseihez ment, hogy eloldozza, de a nő közben elájult.
Sandor már hívta a mentőket, és meghallották a szirénázó rendőrséget is. Végre Sansát is elkezdhette eloldozni, és már ölelte volna a lányt, de az eltolta magától, egy táskához ment és kazettákat vett ki belőle, aztán hozzá lépett.
- Kérlek, tedd el ezeket, nagyon fontos - mondta neki.
Miután eltette a kazettákat, Sansa a karjába zuhant, és sírni kezdett, először csak csendesen, de ahogy ő is átölelte, és magához szorította, zokogni kezdett.
- Most már minden rendben lesz, Anna Aryával van, és jól vannak - mondta, és simogatni kezdte volna a hátát, de a lány összerándult az érintésére.
- Megsérültél? - kérdezte Sansát. A lány bólintott. - Megnézhetem?
A lány ismét bólintott egyet, és megfordult. Óvatosan felhúzta a blúzát, és meglátta a hurkákat, amik a gyönyörű, hófehér bőrön vöröslöttek. Legszívesebben a szart is kiverte volna Ramsayből, de éppen akkor állt meg az első rendőr kocsi.

Megérkeztek a mentők, mindenkit elláttak, Cerseit, Jaimet és Ramsayt kórházba szállították, a rendőrök, akiket Tyrion irányított a házhoz, pedig akit lehetett, kihallgattak. Sansát is röviden, de mivel látták, hogy milyen állapotban van, megkérték, hogy maradjon néhány napig a környéken, hogy másnap vagy harmadnap részletesen is ki tudják hallgatni. Jaime felajánlotta, hogy aludjanak a Baratheon házban, de a lány hallani sem akart róla, így inkább egy gyulai szállodába mentek.

*****

Amikor Sansa felébredt, minden rendben volt, még nem emlékezett semmire. A napsugarak csiklandozták az arcát, és érezte Sandort, akinek a teste ott volt mindenhol. A keze alatt, a feje alatt, a vállán, és a lábuk egymásba gabalyodva. Éppen úgy, mint azon a reggelen, amikor a koncert után nála aludt, és éppen úgy, ahogyan mindig is aludni szoktak. Aztán a férfi álmában megmozdította a karját, és az érintése nyomán a hátán lévő hurkák fájni kezdtek, ő pedig akaratlanul felszisszent, mire Sandor egyből felébredt, és aggódva nézett rá.
- Jaj, ne haragudj, nem akartam, hogy fájjon!
- Semmi baj - válaszolta Sansa, de ahogy megmozdult, megint húzódni kezdett a bőr, az arca pedig a fájdalom hatására eltorzult.
- Feküdj hasra - kérte Sandor -, lefújlak a sprayvel.
A lány engedelmesen a hasára feküdt, és türelmesen hagyta, hogy a férfi a hideg folyadékkal lepermetezze. Először kellemetlen volt, ahogy a felhólyagosodott bőrhöz ért, sőt, talán egy kicsit még csípte is, de ez hamar elmúlt, és utána már nagyon kellemes volt, mert finoman hűsítette. A szert az éjszaka kapta a mentősöktől, akik azt mondták, ettől majd jóval hamarabb meggyógyul a bőre.

- Sajnálom, hogy nem öltem meg azt a férget az éjjel, de féltem, nehogy téged találjalak el - morgott Sandor.
- Még csak az kellett volna, most főhetne a fejünk - mondta Sansa -, nem érdemelné meg, hogy miatta esetleg lecsukjanak.
- Remélem, jó néhány évet fog kapni az a barom!
- Megölte Joffreyt, és két embert is meglőtt, már ha egyáltalán Cersei életben marad - sóhajtott Sansa. - Még meg sem köszöntem, hogy megmentettél!
- Igazából talán már hamarabb is odaérhettünk volna, de későn láttam meg az üzeneted - válaszolta Sandor restelkedve.
- Itt vagyok, és ezt neked köszönhetem - nézett rá Sansa.

Sandor melléfeküdt, és úgy nézett rá oldalról.
- Sokszor megütött? - kérdezte a lányt csendesen.
- Nem, igazából csak kétszer - Sansa tétovázott kicsit, aztán szégyenkezve folytatta -, de egyszer gumibottal, egyszer pedig korbáccsal.
A férfi arca vörös lett a tehetetlen dühtől.
- De legalább te kaptad a kevesebbet! - mondta, mintegy önmaga nyugtatására.
Mikor meglátta a lány kérdő tekintetét, folytatta: - Legalábbis Joffreyhoz képest, mert őt jól helyben hagyta mielőtt megölte.

Sansa elpirult. Nagyon kellemetlenül érezte magát, és már nem a háta miatt.
- Azt hiszem, véletlenül ölte meg - mondta halkan -, és valójában Joffreyt én vertem meg.
- Micsoda? - hitetlenkedett Sandor.
- Igen. Muszáj volt, mert azzal fenyegetett, hogy ha nem én teszem meg, akkor Joffreyt eloldozza, és engem kötöz ki a helyére. Nem mertem megkockáztatni, mert amikor vonakodtam, ezeket - mutatott kezével a hátára - akkor csinálta.
- Veled verette meg? - Sandor még nem tért magához.
- Igen. Azt hiszem, hogy élvezte. Határozottan úgy éreztem az éjjel, hogy szadista. Tudod, mikor odaértünk, előbb el kellett mesélnem a házasságunkat, de abból is csak az erőszakos részletek érdekelték - töprengett Sansa.

Sandor egy darabig hallgatott, Sansa pedig félt, hogy a férfi esetleg csalódott benne, amiért ilyen erőszakos dolgot csinált.
- Nagyot csalódtál bennem? - kérdezte aggódva.
- Miért? - lepődött meg Sandor.
- Amiért képes voltam Joffreyt annyira megverni - mondta halkan.
A férfi komolyan nézett rá.
- Ha nem azért verted volna meg, mert kényszerítettek, akkor sem csalódtam volna benned, azok után, ami művelt veled.
- De, az az igazság, hogy az elején, amikor még csak kézzel kellett neki pofonokat adnom, még jól esett. Csak azután éreztem helytelennek, amikor a botot a kezembe adta.
- A fenébe is, még csodálkozol rajta? Hosszú ideig tűrted, hogy ő tegyen veled ettől sokkal rosszabb dolgokat, természetes, hogy feszültség gyűlt benned, és hogy vissza akartál adni belőle. Ne tegyél emiatt szemrehányást magadnak!
Sansa fellélegzett. Ha Sandor nem ítéli el amiatt, amit tett, akkor talán minden rendben.

- A kazettákat miért kellett eltennem? - kérdezte Sandor rövid csend után.
- Ramsay felvette az egészet. Azt, amikor elmondtam a házasságunk mocskos részleteit, azt, amikor vernem kellett Joffreyt. De ezeken kívül az is rajta van, hogy ezt az egészet miért csinálta.
- Miért? Nem a cikk volt az oka?
- Nem, adatokat gyűjtött, amikkel Tywin Lannistert zsarolhatja, hogy az támogassa az apját, Roose Boltont, aki politikai pályára akar lépni.
- Az apja tudott erről?
- Nem, de Ramsay úgy gondolta, hogy ha az apja politikus lesz, akkor ő a helyére kerülhet a kiadónál.
- Hm, ennek már több értelme van, mint annak, hogy egy egyszerű cikkért kövessen el ilyen dolgokat - gondolkodott hangosan Sandor.

Sansa is tépelődött, mert volt egy dolog, amit nem mondott el Sandornak, és ami miatt beszélnie kell Jaimevel, de akkor eszébe jutott még valami.
- Egyébként azt is mondta, hogy adót csalnak.
- Micsoda? - vált éberré hirtelen a férfi.
- Ramsay mondta - vont vállat Sansa -, hogy te is könnyen rájöhetnél, ha az itteni NAV-nál dolgoznál.
- Aha, lehet a körmükre kéne nézni a megyei kollégáknak?
Sansa magában mosolyogva figyelte, ahogy Sandor arckifejezése megváltozik. Olyan volt, mint egy véreb, ami szagot fogott.

A férfi még reggel nyolckor kért a főnökétől a hétre rendkívüli szabadságot, és aztán megbeszélte Jorah-val a történteket. Már jócskán benne jártak a délelőttben, úgyhogy telefonálgatni kezdett - közben Sansától a cég adatait megkérdezte -, hogy a kollégái utána járjanak az ügynek.
- Azt hittem, saját kézbe veszed a dolgot - mondta meglepődve Sansa.
- Nem akarok belekeveredni - válaszolta Sandor rövid gondolkodás után. - Nem szeretném, ha a veled való kapcsolatom támadási felületet adhatna. Mégiscsak a volt férjedhez közeli cég. Meg aztán, most nem is akarok ezzel foglalkozni, ha már szabadságon vagyok.


*****

Nincs többé. Furcsa volt az üresség, amit érzett, vagy inkább nem érzett. Jaime az ikertestvérére gondolt, akivel mindig különleges kapcsolatban álltak. Már gyermekkorukban is félszavakból megértették egymást. Neki nem volt igazi fiú barátja, és Cerseinek sem volt bizalmas barátnője. Nem volt rájuk szükségük, mert ott voltak egymásnak ők.
Ó, a boldog gyermekkor! Mikor a tavon kavicsokkal kacsáztak, vagy amikor a nagy almafa hatalmas, oldalra hajló ágán ültek nyaranta. Amikor még azt hitte, a testvére a világon a legjobb barátja.
Mikor tinik voltak, akkor látta először Cerseit meztelenül. Véletlenül látta meg, amikor kopogtatás nélkül nyitott be a szobájába. Nem akart ő semmi rosszat, máskor is így jártak be egymáshoz, de a testvére éppen azelőtt jött a fürdőszobából, és ő ezt nem tudta. Benyitott, aztán csak állt dermedten az ajtóban. Cersei pedig nem kezdte el takargatni magát, nem ijedt meg, hanem felé fordult, és hagyta, hogy nézze. Ő pedig csak nézte, és egy tizenhat éves fiú minden vágyával kívánta a húgát. Érezte a sürgető vágyat az ágyékában, aztán kirohant a fürdőszobába, és életében akkor elégítette ki magát először, közben pedig a húgára gondolt.
Nem csak akkor, máskor is mindig rá gondolt, és egy idő után rájött, hogy szerelmes. Szerelmes a saját testvérébe. Általában szégyenteljesnek, és undorítónak gondolta, hogy ilyen vágyat érez a húga iránt, de néha annyira természetesnek érezte, mint levegőt venni. De bűn volt, és két hosszú, nehéz év után, a gimnázium végeztével elment főiskolára, hogy ne is lássa Cerseit.
Elment, és mire legközelebb visszajött, a testvére menyasszony volt. A menyasszonya Robert Baratheonnak. Soha nem érezte még annyira szerencsétlennek magát. Cersei fájdalmasan gyönyörű volt, szebb, mint amilyennek az emlékezetében élt. Hosszú, szőke haja aranylott a napfényben, és amikor ránevetett, csilingelt a hangja. Robert Baratheon pedig magas volt, sötét és délceg, bár már akkor sem vetette meg az alkoholt. Barátságosan veregette őt hátba, és nagy hangon kérdezgette mindenféléről.

Ha addig gyötrelmesnek érezte az életét, az semmi sem volt ahhoz képest, ami utána következett. Maga volt a pokol, látni, ahogy Robert megcsókolja Cerseit, vagy végigsimított a fenekén, ahogyan mustrája az alakját.
Az esküvőt nyáron tartották, az első egyetemi éve után. Csoda volt, hogy nem bukott meg, mert a gondolataiba minduntalan az a látvány tódult, ahogyan Robert csókolta Cerseit.
A lakodalomban igazi vidéki szokás szerint, menyasszonyszöktetés volt. A vőfély úgy rendezte, hogy neki kellett megszöktetni a húgát, azt mondta, egy óra múlva vigye vissza.
- Van egy óránk. Hová szeretnél menni? - kérdezte Cerseit.
- Menjünk haza, jó? - nézett rá kérlelő szemekkel a lány.

Segített beszállni neki a nagy ruhájával az autóba, némán ültek egymás mellett, és öt perc alatt otthon voltak. Az üres házban a nappaliba mentek, és Cersei ránézett.
- Segítenél kicipzárazni a hátát? Ki kéne mennem a mosdóba, de ettől a vacaktól nem tudok.
Jaime nyelt egyet, és bólintott. Mióta a húgára rányitott, alig beszéltek, és főleg nem ért hozzá. De most, most annyira közel volt hozzá! Ahogyan a cipzárhoz nyúlt, hozzáért a nyakához, és úgy érezte, a villám csapott belé. Akaratlanul is mélyet sóhajtott.

Ami utána következett, az hosszú-hosszú évekre meghatározta az életét.
Cersei kiment a fürdőszobába, és amikor visszajött, fehérneműben mellé ült a kanapéra, a szemébe nézett, és megcsókolta. Három éve vágyott erre a csókra, és most, hogy végre megkapta, már nem elégedett meg ennyivel, többet akart. Még utoljára megpróbált a józan esze fölé kerekedni, de akkor Cersei megszólalt:
- Hogyan lenne bűn, ha a másik feleddel vagy? Akarlak Jaime, és talán soha többé nem tehetjük meg azt, ami jár nekünk!
Talán a vacsora mellé elfogyasztott néhány pohár ital volt az oka, vagy az önmegtartóztatásban töltött évek miatt, de átölelte a húgát, és a magáévá tette.
Boldognak kellett volna lennie utána, de csak bűntudatot érzett, és undorodott saját magától.
Ennek soha többé nem szabad megtörténnie! - gondolta.

Azóta eltelt huszonöt év. Azt hitte, a vágyai kielégülése után majd enyhülni fog a Cersei iránt érzett szerelem, de inkább csak erősebbé vált. Mindent odaadott volna érte és a fiáért. Főleg amíg azt hitte, Joffrey az ő fia. Döbbenten meredt a csecsemőre, aki kilenc hónappal az esküvő után született, és aki mindenki szerint az édesanyja csodálatos szőke haját örökölte. Csak ő érezte úgy, hogy nemcsak az anyja, de az apja szőke haját is örökölte, és a gyanúja egy csapásra beigazolódott, amikor Cersei mosolyogva bólintott a szemében lévő, ki nem mondott kérdésre.
- Szia, keresztapa! - megnyomva a szó apa részét, és csak ő tudta, hogy valójában mire gondol.
- Én? - nyögte bizonytalanul.
- Igen! - nézett rá sugárzóan a húga. - Ugye, leszel a keresztapja a fiamnak?
Képtelen volt bármit is kinyögni, csak bólintott.

Ebben a hitben élt, és a maga módján boldog is volt. Soha többet nem ért Cerseihez, de gyakran látta őt is, és Joffreyt is. Nem tudott tőlük távol maradni, ezért inkább a főiskola után hazaköltözött, és apjuk cégénél kezdett el dolgozni. Csak egyszer hagyta ott őket, miután kiderült, hogy Cersei újból terhes lett. Igaz, a húga Robert felesége volt, mégis úgy érezte, őt csalta meg. Akkor lett katona, aztán kommandós. Egészen sokra vitte, de Cersei haza hívta. Hívta, hogy vigasztalja meg az iszákos Robert miatt, aki szinte megerőszakolta, így lett Tommen. És ő ment, mint mindig. Nem volt kit otthagynia, csak a munkáját, mert kizárólag alkalmi kapcsolatai voltak. Senki más nem kellett neki, csak Cersei.
Sosem kérdőjelezte meg, hogy Joff az ő fia-e? Ahogyan viselkedett, éppenséggel tényleg olyan volt, mintha vérfertőző kapcsolatból született volna. Már gyereknek is erőszakos volt, de felnőttnek még rosszabb. A végén komolyan azt hitte, meg fogja ölni Sansát.
Aztán Robert meghalt, Cerseit pedig már nem annyira érdekelte, hogy mi van a testvérével.

Ami pedig néhány hónapja történt? Arra nincsenek szavak - merengett.
Joffrey azelőtt nem sokkal vált el, és amikor egy nap hazaért, Cersei részeg volt. Azt hitte, a fiúk miatt, amiért ilyen szörnyeteg lett. Gyorsan odalépett hozzá, de nem merte átkarolni, csak vigasztalni próbálta.
- Ne aggódj, minden rendbe jön!
- Ugyan, mi jönne rendbe, hiszen meghalt!
Akkor Cersei ránézett, és döbbenten látta a szemeiben ülő mélységes fájdalmat.
- Hiszen csak elváltak - nézett rá tétován.
- Elváltak - ismételte tompán a nő, mint aki nem érti, miről beszél.
Talán tényleg ez is volt a helyzet, mert egy pillanat múlva keserűen felnevetett.
- Ó, Jaime, te bolond! Nem érdekel, hogy Joff elvált-e, magasról teszek rá! Majd lesz neki másik. De nekem? Nekem lesz-e valaha olyan, akit annyira szerethetek, mint őt?
Jaime csak állt, és nem értette, hogy miért most, több mint egy évvel Robert halála után bukott ki ennyire Cersei, ráadásul neki mindig azt mondta, hogy csak kényszerből lett a felesége.

- Már éppen boldog lettem volna, és akkor meghal! Miért büntet engem az ég? - folytatta húga, aztán ránézett. - Talán miattad? Azért, amit veled tettem?
- Mit tettél velem? - értetlenkedett. - Talán valaki mást szeretsz?
- Sosem szerettem mást, csak őt! A fiam apját!
- De én... - kezdte volna, de Cersei közbe vágott.
- Nem! Még hogy te lennél az apja? Ugyan! Gondoskodtam arról, hogy ne legyek terhes, amikor hagytam, hogy végre, annyi év nyálcsorgatás után megdugj! Láttam, már azelőtt láttam a szemedben, hogy mit érzel, mielőtt rám nyitottál volna. Életemben nem nevettem annyit magamban, mint az alatt a három év alatt, amikor láttam, hogyan kínlódsz magadban. Tudtam, hogy ha engedek neked, akkor örökre magamhoz láncolhatlak, és amikor megláttad Joff szőke haját, és azt hitted, hogy a tiéd, akkor arra is rájöttem, hogyan tudlak manipulálni.

Jaime döbbenten állt, és nem tudta felfogni, amit hallott.
- De hát szerettél!
- Talán valaha igen. De mindig te voltál apánk kedvence! És miért? Egyszerűen, csak mert fiú lettél, aki tovább viheti a nevét. Hát én gondoskodtam róla, hogy ne kapja meg a hőn áhított unokát. Én sosem számítottam neki, csak te! - folytatta Cersei.
- Anyánk téged szeretett jobban - válaszolta halkan a férfi.
- Igen, de az az undok vakarcs Tyrion őt is elvette tőlem! Az apámnak meg csak annyit értem, hogy hozzáerőszakoljon Roberthez, pedig mennyit könyörögtem neki, hogy ne kelljen! Hogy mehessek ahhoz, akit szeretek, de nem engedte! Akkor megesküdtem, hogy nem kapja meg tőled az unokát. Igen, én beszéltem rá a vőfélyt, hogy te legyél, aki megszöktet a lakodalomból, mert tudtam, egy óra bőven elég lesz arra, hogy elcsábítsalak.
- De hogyan csináltad? Honnan tudod, hogy nem az enyém?
- Drága bátyám, a pesszáriumról még nem hallottál? Abban az időben három férfival közösültem, de csak egynek hagytam, hogy meg is termékenyítsen, és az nem te voltál, és nem is Robert.
- Ki volt az?
Cersei csak megrázta a fejét.
- Most már mindegy - mondta szomorúan, és otthagyta.

Jaime aznap este összepakolta a holmiját, és felment Budapestre Tyrionhoz. Cerseivel azóta sem beszélt, és már nem is fog, mert a kórteremben még most is ott lebegtek az orvos szomorú szavai: "A testvére belehalt a sérüléseibe".
Furcsa volt az üresség, amit érzett.

25. fejezet - Fegyverek az éjszakában

A kijelző egy ismeretlen számot mutatott.
- Sandor Clegane - szólt bele, remélve, hogy talán Sansa.
- Jaj, de jó! - ujjongott egy női hang, ami valahonnan ismerősnek tűnt. - Ja, bocs, Arya vagyok, Arya Stark. Robb adta meg a számod.
Sandornak így már világos lett, Jon buliján cseréltek számot Robb-bal.
- Arya? Tudsz valamit Sansáról?
- Róla sajnos semmit, de Anna nálam van.
- Hogyan? Úgy tudtam, Ramsay elrabolta!
- Nem tudok mindent, csak, hogy Theon vitte el, de utána nem sokkal vissza is engedte. Az egész arra kellett, hogy elcsalják Sansát. Nekem kellett érte menni, mert a bölcsődében le van adva a nevem, ezért én elhozhatom. Eddig Theon velünk volt, és nem engedte, hogy bármit csináljak, de most végre sikerült leütni.
- Leütötted? - csodálkozott.
- Aha, van egy nagy, nehéz öntött vas serpenyőm, még anyának volt kettő, és az egyiket nekem, a másikat Sansának adta. - Sandor jól ismerte Sansa serpenyőjét, és most hálát adott, amiért őt nem verte fejbe vele. - Na, azzal csaptam fejbe. Azt mondtam, vacsorát csinálok - kacarászott a lány.
- Nem tudod, hol tarthatják fogva? - éledt fel a remény a férfiban, de sajnos nem sokáig élhetett.
- Sajnos nem - válaszolta Arya -, Theon csak annyit tud, hogy valamelyik Baratheon épületbe hívta el Joffrey Ramsayt, aki pedig Sansát csalta oda azzal, hogy ott van Anna. Te értesz ebből valamit?
- Valamennyit igen, és ezek szerint jó nyomon járunk - bólintott Jaime felé. - Figyelj, bírsz Theonnal? Hívnod kéne a rendőrséget, vagy Tyriont, ő már beszélt velük.
- Rendben, de dobd át légy szíves Tyrion számát, akkor őt felhívom, oké?
- Persze.
- Ja, és nyugi, volt itthon két tekercs vastag ragtapasz, azzal ragasztottam össze a csuklóját és a bokáját. Legfeljebb megint leütöm - tette hozzá vagányul a lány.
- Kezdek tőled megijedni - ugratta Sandor.
- Na, jó, ha megtudtok valamit, hívjatok! - mondta még Arya, komolyra fordítva a szót.
- Rendben, és köszönöm, hogy hívtál!

Miután lerakta, Sandor gyorsan elmondta Jaimenek, amit megtudott. A férfi figyelmesen hallgatta, aztán bólintott.
- Tudtam, hogy Joffrey benne van a dologban! Idehívni Ramsayt? Teljesen rá vall!
- Legalább Annáért már nem kell aggódni.
- Viszont Ramsaytől van miért tartani - komorodott el Jaime.
- Okos húzás volt elengedni Annát, mert így nincs gyermekrablás, a rendőröknek nincs ügy, csak egy gyerek elkóborolt - bólintott Sandor.
- Így van. Ráadásul aggaszt, hogy az előbb Joffrey nem vette fel a telefonját.
Sandort nem nagyon érdekelte, hogy mi van Joffreyval, bár az nem tűnt szívderítő lehetőségnek, hogy Sansa, Ramsay és Joffrey együtt vannak valahol. Eddig is aggódott a lányért, de most már még jobban.
- Azt ígértem Aryának, hogy átküldöm Tyrion számát, ugye neked megvan? - kérdezte Jaimet.
- Hogyne, keresd ki, és szerintem írd be a te mobilodba is - adta oda a férfi a telefonját.

Közben megérkeztek az első épülethez, valamilyen raktár volt. Jaime a kezébe nyomta az egyik pisztolyt, és bementek. Volt ott néhány faládában burgonya, káposzta és vöröshagyma, de Sansának nyomát sem látták.

*****

Sansa zokogott, amíg Joffreyt ütötte. Egyre kevésbé érezte, hogy ezt az éjszakát megúszhatják élve. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy a gumibottal inkább Ramsayt kezdi el ütni, de egyrészt nem hitte, hogy erősebb lenne nála, másrészt a férfi mintha megérezte volna a szándékát, mert elővett egy revolvert.
- Nézd, ezzel hadonászott az orrom előtt, amikor idejöttem - vette elő, mintha csak meg akarná mutatni, de utána már a kezében tartotta, úgyhogy Sansa meg sem próbált ellenállni.
Eleinte megpróbált kicsit ütni, de akkor Ramsay kivette a kezéből a botot, és rávágott egy jó nagyot Joffreyra.
- Ekkorát, ne csak simogasd!
Amikor pedig mégis kisebbet ütött, akkor megint kivette a kezéből, és az ő hátára csapott vele. Sajgott a helye, égette a ruha, biztosan fel fog hólyagosodni. Nem gondolta, hogy ezzel ekkorát lehet ütni.
- Azt mondtam, hogy érezze. Így! Ezt érzed? - kiabált durván Ramsay, mire Sansa bólintott. - Akkor jól vigyázz, mert még egyszer nem mutatom meg! Eloldozom, és te kerülsz a helyére.
Sansának nem maradt más választása, sírva ütötte Joffreyt, ahogy csak bírta, már azt sem látta a könnyeitől, hova üt.

Ramsay egy idő után megunta.
- Jól van, most tedd le a botot, pihenjünk.
Ittak, Sansa megint megitatta Joffreyt, és elborzadva nézte végig a férfi testét, hogy mit tett vele. Ramsay felemelte a korbácsot.
- Most ez következik.
Sansa rettegve nézett rá, és próbálta húzni az időt.
- Nekem mosdóba kéne mennem - talán ott van ablak, vagy valamit kitalálhat, hogyan szökjön meg.
- Menj csak - mondta Ramsay -, elkísérlek.
A férfi végig vele volt, az ajtóban várta, még csak körbe sem nézhetett, a mosdó pedig egy ablaktalan kicsi helyiség volt.

Mikor visszaértek, kezébe nyomta a korbácsot:
- Csináld!
Sansa rémülten nézett a kezében tartott dologra, egy rövid fa nyélre volt néhány vékony szíj erősítve. Tudta, hogy nincs választása, és abban is csak reménykedhetett, hogy ő nem kerül Joffrey helyére.
De akkor dörömbölést hallottak meg az ajtón.
- Ah, megérkezett a következő vendégünk - lelkendezett Ramsay -, kár, hogy egy kicsit előbb érkezett a megbeszéltnél, így most ezt nem élvezhetjük.
Azzal kivette a kezéből a korbácsot, és hirtelen rácsapott vele Joffreyra és Sansára is.
- Mindjárt jövök, addig ne verjétek agyon egymást! - kacagott rájuk.

Sansa már korábban felmérte, hogy nem tudja Joffreyt eloldozni, és egyébként is fontosabb volt, hogy tudják, hol vannak. Amint Ramsay kilépett az ajtón, sajgó háttal a táskájához lépett. Már korábban kitalálta mit fog írni, ami gyorsan megvan, de Jaime érti majd, és ha nem fejezheti be, akkor is segítség. Ennyit írt be tehát: Kis ház, kurvák, Robert, négyen.
Mire ezeket beírta, már az ajtó nyílt is, úgyhogy gyorsan a küldésre nyomott, visszadobta a telefont a táskájába, aztán a kezébe kapta a poharát, mintha éppen ivott volna.
Tudta, hogy Jaime érteni fogja, hol vannak. A négyen-t pedig azért írta, mert ennyien vannak, bár azt nem tudta, hogy aki most érkezik, az Ramsay segítője-e, vagy ugyanúgy manipulálni akarja, mint őket?

Hamarosan választ kapott a kérdésére, mert meglepve látta, hogy az ajtón Ramsay mellett egy magas, hosszú, szőke hajú nő, Cersei lép be.

*****

- Kis ház, kurvák, Robert, négyen. Te értesz ebből valamit? - kérdezte Sandor, miután megnyitotta az üzenetet.
Jaime arca felderült.
- De mennyire! Nem kell tovább kutatnunk, tudom, hogy hol vannak!
- Ez nagyszerű - örült meg Sandor is, mert eddig három épületet néztek meg, és Jaime kulcscsomóján még legalább húsz kulcs volt. Mire mindet bejárták volna, jócskán délelőtt lett volna, így is majdnem éjfél volt már.
- Sőt, az, hogy üzenetet tudott küldeni, azt jelenti, hogy Sansa él, és nincs megkötözve.
Sandor ennyire nem volt derűlátó.
- De kik lehetnek ott négyen?
- Gondolom még Joffrey, de a negyediket én sem tudom - ráncolta össze a homlokát Jaime.
- Messze van az a ház? - kérdezte. Nem tudta, miért, de hirtelen megmagyarázhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába.
- Sajnos most éppen a legtávolabbi épületben voltunk - sóhajtotta Jaime. - Útközben felhívom Tyriont, hogy továbbíthassa a rendőröknek.

*****

Amikor Cersei meglátta Joffreyt, féktelen dühös lett.
- Mit csinált vele? - támadt volna ököllel Ramsayre, de az a revolverrel féken tartotta.
- Nem én voltam, hanem ő - bökött a fejével Sansa felé.
- Te? Te mihaszna szuka! Te szövetkeztél ezzel a mocsokkal? - kiabált vele a volt anyósa, aztán elkezdte cibálni a haját.
Ramsay a plafonba lőtt, erre Cersei elcsendesedett, és megállt.
- Azt nem mondtam, hogy önszántából tette - mondta a férfi, de Joff anyjának a szeme kicsit sem enyhült meg.
- Kényszerített - mondta halkan Sansa.
- Nem hiszek neked, te ostoba ribanc, biztosan még élvezted is! - tajtékzott továbbra is Cersei.
- Nos, ebben az esetben, bár nagyon szórakoztató volt az előbbi cica harc, és talán ma éjjel még sort is kerítünk rá, kérlek, foglalj helyet, Cersei - Ramsay hangja nyugodt és jókedvű volt, ahogyan a székre mutatott, de a fegyvert egy pillanatra sem fordította el tőlük.

A szék, amire Cerseinek kellett ülnie, egy magas támlás karosszék volt, hasonló fából, mint a mennyezetes ágy.
- Sansa, nyisd ki légy szíves azt a fiókot - mutatott rá a kérdéses helyre. Mikor Sansa kihúzta, így folytatta:
- Most vedd ki azt a vastag szigetelő szalagot, és rögzítsd rá a karfára Cersei csuklóját.
- Nem engedem - válaszolta Cersei, azzal felállt, és kihívóan nézett Ramsayra -, engem nem tudsz a saját fegyveremmel fenyegetni.
Sansa egy pillanatra olyannak látta az anyósát, mintha egy bosszúszomjas királynő lenne. Ramsay viszont egyáltalán nem törődött vele.
- Szóval a tied? - nevetett rá. - Nem mondtam, hogy téged fenyegetlek - mondta, és Joffrey fejéhez tartotta a revolvert.

Cersei arcán a kétségbeesés suhant át, de leült, és hagyta Sansának, hogy a karfához ragassza.
- Most ülj le, rád egy ideig nem lesz szükség - mondta neki Ramsay -, ha akarod, előbb itasd meg a drága férjed.
Sansa most nem vitatkozott, hogy már nem a férje. Óvatosan leszedte róla a tapaszt, és tartotta Joff fejét, ameddig ivott. Bármit is követett el ellene a férfi korábban, Sansa szánta őt, bár Joffrey talán még most sem volt olyan rossz állapotban, mint ő volt, amikor utoljára megverte.
- Vizelnem kell - nyögte.
- Túl sokat itattad - mondta rosszallóan Ramsay. - El nem engedhetlek - azzal elővett egy másik fiókból egy kórházi kacsához hasonlító eszközt, és Sansa kezébe nyomta -, tartsd neki.
Mikor Joffrey végzett, kikísérte a mosdóba, hogy kiönthesse.
- És most leülni, Cerseivel van beszédem.
Leült a másik karosszékbe Cersei mellé, a férfi pedig most őt rögzítette a székhez.

Ramsay kazettát cserélt a kamerában, az előzőt az egyik fiókba dobta, aztán Cerseire nézett.
- Ki az apja? - bökött a fejével Joffrey felé.
- Mi közöd hozzá? - nézett rá megvetően Cersei.
Ramsay felvonta a vállát.
- Tudni akarom - válaszolta -, ki az apja?
- Robert Baratheon - mondta Cersei, de akkor Ramsay elé lépett és arcon ütötte. A keze helyén vöröslő folt maradt a nő bőrén.
- Ki az apja? Tudom, hogy Robert csak Tommen apja. Előbb azt hittem, Joffrey Jaimetől van, de a DNS-teszt szerint tévedtem.
Nemcsak Sansa, Joffrey is döbbenten nézett Cersei felé.
- Nem mondom meg - hangzott Cersei válasza, mire Ramsay a gumibottal ütötte meg.
A nő most sem válaszolt, hanem szorosan összezárta a száját.

Ramsay felsóhajtott.
- Úgy hallottam, szerettek kaszinóba járni. Mi ott a kedvencetek? Rulett, Black Jack?
- Póker - nyögte Joffrey.
- Rulett - mondta kelletlenül Cersei.
- Remek, nekem is! - örvendezett Ramsay. - Neked, Sansa?
- Én nem járok ilyen helyekre - válaszolta a lány.
- Gondoltam - vigyorgott a férfi. - Nos, van egy speciális fajta, a neve orosz rulett. Erről hallottál már?
- Azt hiszem - szörnyedt el Sansa.

Ramsay kibillentette a tárat, és kivette a benne lévő lőszert. Egyet visszatett, a maradék négyet pedig a zsebébe dugta. Megpörgette a tárat, és még mielőtt Cersei bármit szólhatott volna, Joffrey fejéhez tartotta, hátra húzta a kakast, és lőtt.
Nem történt semmi, a két nő fellélegzett.
- Nos? Ki az apja?
Cersei rémülten, kényelmetlenül fészkelődött.
- Kérem, nem mondhatom el, ha kitudódik...
- Én nem árulom el senkinek, és Sansa sem - mondta negédesen Ramsay.
- Nem lehet - rázta a fejét a nő.

Ramsay Joffreyhoz lépett.

Lövés dörrent.
Sansa felsikoltott, Cersei kétségbeesetten ordított, mert döbbenten látta, hogy a fia lábán egy seb van, ami erősen vérzik. Joffreynak már csak nyöszörögni volt ereje, az arcát pedig néma könnyek szántották.
- Ki az apja? - kérdezte még mindig nyugodtan Ramsay, és újra töltött.
- Egy férfi, aki az apámnak dolgozott - hadarta Cersei.
- Miért feküdtél le vele?
- Szerettem.
- Még most is az apádnak dolgozik?
- Nem - válaszolta tompán a nő.
- Tudja, hogy van egy ilyen csodálatos gyermeke?
- Nem.
- Nos, akkor ideje lenne talán megtudnia. Hogy hívják?
- Meghalt, már hónapokkal ezelőtt.
- Nem ezt kérdeztem. A fenébe is, Cersei! - mutogatott Ramsay Joffrey felé a revolverrel -, nem akarok szitát csinálni a fiadból.
De ahogy ezt kimondta, a kezében lévő fegyver elsült. Mire a két nő felocsúdott, Ramsay meglepetten nézte Joffreyt.
Halott volt.


- Nem így terveztem, elfelejtettem, hogy töltve van - sóhajtott a férfi.
Egy percig némán fel-alá járkált előttük végül megvonta a vállát, odament a kamerához, leállította a felvételt, kivette a kazettát, majd a másikat is a fiókból, és mindegyiket bedobta egy sporttáskába. Cersei meredten bámulta Joffreyt, az arca megdermedt, mint aki nem hiszi el, amit lát. Sansa nézte Ramsayt, és amikor látta, hogy a férfi kiveszi a kazettát, tudta, hogy mindennek vége.
- Sajnálom, de nem hagyhatlak benneteket életben, most már tanúk lennétek - mondta végül Ramsay, amikor megállt előttük.
Azzal benyúlt a zsebébe, és elővette a maradék lőszert. Sansa azzal vigasztalta magát, hogy ez legalább gyors lesz. Gyorsabb és kevésbé fájdalmas, mintha agyon verte volna.
- Tudják, hogy hozzád jöttem - jutott eszébe, hátha húzni tudja az időt.
- Mi? - ingott meg egy pillanatra Ramsay.
- Hagytam üzenetet - szegte fel a fejét -, és Theon is tudja, hogy te vagy az egész mögött.
A férfi hamar úrrá lett a bizonytalanságán, és felvonta a vállát.
- Nem számít, előnyben vagyok. Ráadásul a román határ nincs egy órára sem.
- Romániában vannak ismerőseink - mondta Cersei színtelen hangon, de a szemét nem tudta levenni a halott fiáról.
- Csakhogy, nem fogják tudni, hogy oda mentem, mivel már nem lesz, aki eláruljon. Na, melyikőtök legyen az első?
Megállt velük szemben, aztán az ismert mondókát kezdte el:
- Ecc-pecc kimehetsz, holnap után bejöhetsz..., nem tudom tovább, de mindegy is - mondta, és lőtt.
A következő pillanatban hatalmas zaj hallatszott, és az ablak csörömpölése.

*****

Jaime egy kicsit távolabb állította le az autót, hogy ne vegyék őket észre. Halkan közeledtek a ház felé, amikor a lövést meghallották. Mindketten megdermedtek, Sandor rohant volna a házba, de Jaime megállította, és a fejével nemet intett. Óvatosan benéztek az ablakon, és Sandor rémülten látta, hogy Joffrey halott, Sansa és egy idősebb, szőke nő, valószínűleg az anyósa pedig megkötözve ülnek egymás mellett, egy-egy széken. Látta, hogy Ramsay megtölt egy revolvert, és a nők felé közelít. Valamit magyarázott, és a fegyvert fordította, hol az egyik, hol a másik nő felé, mintha azt számolná ki, hogy melyiket lője le.
- Ennek elment az esze - morogta.
Jaime egy kulcsot adott oda neki, és a ház hátulja felé mutogatott. Sandor elvette, és halkan hátra indult.

Abban a pillanatban, ahogy Ramsay lőtt, Jaime is meghúzta a ravaszt. Hirtelen nagy lett a felfordulás, aztán néma csönd ereszkedett a környékre, még a tücskök is elhallgattak.