25. fejezet - Fegyverek az éjszakában

A kijelző egy ismeretlen számot mutatott.
- Sandor Clegane - szólt bele, remélve, hogy talán Sansa.
- Jaj, de jó! - ujjongott egy női hang, ami valahonnan ismerősnek tűnt. - Ja, bocs, Arya vagyok, Arya Stark. Robb adta meg a számod.
Sandornak így már világos lett, Jon buliján cseréltek számot Robb-bal.
- Arya? Tudsz valamit Sansáról?
- Róla sajnos semmit, de Anna nálam van.
- Hogyan? Úgy tudtam, Ramsay elrabolta!
- Nem tudok mindent, csak, hogy Theon vitte el, de utána nem sokkal vissza is engedte. Az egész arra kellett, hogy elcsalják Sansát. Nekem kellett érte menni, mert a bölcsődében le van adva a nevem, ezért én elhozhatom. Eddig Theon velünk volt, és nem engedte, hogy bármit csináljak, de most végre sikerült leütni.
- Leütötted? - csodálkozott.
- Aha, van egy nagy, nehéz öntött vas serpenyőm, még anyának volt kettő, és az egyiket nekem, a másikat Sansának adta. - Sandor jól ismerte Sansa serpenyőjét, és most hálát adott, amiért őt nem verte fejbe vele. - Na, azzal csaptam fejbe. Azt mondtam, vacsorát csinálok - kacarászott a lány.
- Nem tudod, hol tarthatják fogva? - éledt fel a remény a férfiban, de sajnos nem sokáig élhetett.
- Sajnos nem - válaszolta Arya -, Theon csak annyit tud, hogy valamelyik Baratheon épületbe hívta el Joffrey Ramsayt, aki pedig Sansát csalta oda azzal, hogy ott van Anna. Te értesz ebből valamit?
- Valamennyit igen, és ezek szerint jó nyomon járunk - bólintott Jaime felé. - Figyelj, bírsz Theonnal? Hívnod kéne a rendőrséget, vagy Tyriont, ő már beszélt velük.
- Rendben, de dobd át légy szíves Tyrion számát, akkor őt felhívom, oké?
- Persze.
- Ja, és nyugi, volt itthon két tekercs vastag ragtapasz, azzal ragasztottam össze a csuklóját és a bokáját. Legfeljebb megint leütöm - tette hozzá vagányul a lány.
- Kezdek tőled megijedni - ugratta Sandor.
- Na, jó, ha megtudtok valamit, hívjatok! - mondta még Arya, komolyra fordítva a szót.
- Rendben, és köszönöm, hogy hívtál!

Miután lerakta, Sandor gyorsan elmondta Jaimenek, amit megtudott. A férfi figyelmesen hallgatta, aztán bólintott.
- Tudtam, hogy Joffrey benne van a dologban! Idehívni Ramsayt? Teljesen rá vall!
- Legalább Annáért már nem kell aggódni.
- Viszont Ramsaytől van miért tartani - komorodott el Jaime.
- Okos húzás volt elengedni Annát, mert így nincs gyermekrablás, a rendőröknek nincs ügy, csak egy gyerek elkóborolt - bólintott Sandor.
- Így van. Ráadásul aggaszt, hogy az előbb Joffrey nem vette fel a telefonját.
Sandort nem nagyon érdekelte, hogy mi van Joffreyval, bár az nem tűnt szívderítő lehetőségnek, hogy Sansa, Ramsay és Joffrey együtt vannak valahol. Eddig is aggódott a lányért, de most már még jobban.
- Azt ígértem Aryának, hogy átküldöm Tyrion számát, ugye neked megvan? - kérdezte Jaimet.
- Hogyne, keresd ki, és szerintem írd be a te mobilodba is - adta oda a férfi a telefonját.

Közben megérkeztek az első épülethez, valamilyen raktár volt. Jaime a kezébe nyomta az egyik pisztolyt, és bementek. Volt ott néhány faládában burgonya, káposzta és vöröshagyma, de Sansának nyomát sem látták.

*****

Sansa zokogott, amíg Joffreyt ütötte. Egyre kevésbé érezte, hogy ezt az éjszakát megúszhatják élve. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy a gumibottal inkább Ramsayt kezdi el ütni, de egyrészt nem hitte, hogy erősebb lenne nála, másrészt a férfi mintha megérezte volna a szándékát, mert elővett egy revolvert.
- Nézd, ezzel hadonászott az orrom előtt, amikor idejöttem - vette elő, mintha csak meg akarná mutatni, de utána már a kezében tartotta, úgyhogy Sansa meg sem próbált ellenállni.
Eleinte megpróbált kicsit ütni, de akkor Ramsay kivette a kezéből a botot, és rávágott egy jó nagyot Joffreyra.
- Ekkorát, ne csak simogasd!
Amikor pedig mégis kisebbet ütött, akkor megint kivette a kezéből, és az ő hátára csapott vele. Sajgott a helye, égette a ruha, biztosan fel fog hólyagosodni. Nem gondolta, hogy ezzel ekkorát lehet ütni.
- Azt mondtam, hogy érezze. Így! Ezt érzed? - kiabált durván Ramsay, mire Sansa bólintott. - Akkor jól vigyázz, mert még egyszer nem mutatom meg! Eloldozom, és te kerülsz a helyére.
Sansának nem maradt más választása, sírva ütötte Joffreyt, ahogy csak bírta, már azt sem látta a könnyeitől, hova üt.

Ramsay egy idő után megunta.
- Jól van, most tedd le a botot, pihenjünk.
Ittak, Sansa megint megitatta Joffreyt, és elborzadva nézte végig a férfi testét, hogy mit tett vele. Ramsay felemelte a korbácsot.
- Most ez következik.
Sansa rettegve nézett rá, és próbálta húzni az időt.
- Nekem mosdóba kéne mennem - talán ott van ablak, vagy valamit kitalálhat, hogyan szökjön meg.
- Menj csak - mondta Ramsay -, elkísérlek.
A férfi végig vele volt, az ajtóban várta, még csak körbe sem nézhetett, a mosdó pedig egy ablaktalan kicsi helyiség volt.

Mikor visszaértek, kezébe nyomta a korbácsot:
- Csináld!
Sansa rémülten nézett a kezében tartott dologra, egy rövid fa nyélre volt néhány vékony szíj erősítve. Tudta, hogy nincs választása, és abban is csak reménykedhetett, hogy ő nem kerül Joffrey helyére.
De akkor dörömbölést hallottak meg az ajtón.
- Ah, megérkezett a következő vendégünk - lelkendezett Ramsay -, kár, hogy egy kicsit előbb érkezett a megbeszéltnél, így most ezt nem élvezhetjük.
Azzal kivette a kezéből a korbácsot, és hirtelen rácsapott vele Joffreyra és Sansára is.
- Mindjárt jövök, addig ne verjétek agyon egymást! - kacagott rájuk.

Sansa már korábban felmérte, hogy nem tudja Joffreyt eloldozni, és egyébként is fontosabb volt, hogy tudják, hol vannak. Amint Ramsay kilépett az ajtón, sajgó háttal a táskájához lépett. Már korábban kitalálta mit fog írni, ami gyorsan megvan, de Jaime érti majd, és ha nem fejezheti be, akkor is segítség. Ennyit írt be tehát: Kis ház, kurvák, Robert, négyen.
Mire ezeket beírta, már az ajtó nyílt is, úgyhogy gyorsan a küldésre nyomott, visszadobta a telefont a táskájába, aztán a kezébe kapta a poharát, mintha éppen ivott volna.
Tudta, hogy Jaime érteni fogja, hol vannak. A négyen-t pedig azért írta, mert ennyien vannak, bár azt nem tudta, hogy aki most érkezik, az Ramsay segítője-e, vagy ugyanúgy manipulálni akarja, mint őket?

Hamarosan választ kapott a kérdésére, mert meglepve látta, hogy az ajtón Ramsay mellett egy magas, hosszú, szőke hajú nő, Cersei lép be.

*****

- Kis ház, kurvák, Robert, négyen. Te értesz ebből valamit? - kérdezte Sandor, miután megnyitotta az üzenetet.
Jaime arca felderült.
- De mennyire! Nem kell tovább kutatnunk, tudom, hogy hol vannak!
- Ez nagyszerű - örült meg Sandor is, mert eddig három épületet néztek meg, és Jaime kulcscsomóján még legalább húsz kulcs volt. Mire mindet bejárták volna, jócskán délelőtt lett volna, így is majdnem éjfél volt már.
- Sőt, az, hogy üzenetet tudott küldeni, azt jelenti, hogy Sansa él, és nincs megkötözve.
Sandor ennyire nem volt derűlátó.
- De kik lehetnek ott négyen?
- Gondolom még Joffrey, de a negyediket én sem tudom - ráncolta össze a homlokát Jaime.
- Messze van az a ház? - kérdezte. Nem tudta, miért, de hirtelen megmagyarázhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába.
- Sajnos most éppen a legtávolabbi épületben voltunk - sóhajtotta Jaime. - Útközben felhívom Tyriont, hogy továbbíthassa a rendőröknek.

*****

Amikor Cersei meglátta Joffreyt, féktelen dühös lett.
- Mit csinált vele? - támadt volna ököllel Ramsayre, de az a revolverrel féken tartotta.
- Nem én voltam, hanem ő - bökött a fejével Sansa felé.
- Te? Te mihaszna szuka! Te szövetkeztél ezzel a mocsokkal? - kiabált vele a volt anyósa, aztán elkezdte cibálni a haját.
Ramsay a plafonba lőtt, erre Cersei elcsendesedett, és megállt.
- Azt nem mondtam, hogy önszántából tette - mondta a férfi, de Joff anyjának a szeme kicsit sem enyhült meg.
- Kényszerített - mondta halkan Sansa.
- Nem hiszek neked, te ostoba ribanc, biztosan még élvezted is! - tajtékzott továbbra is Cersei.
- Nos, ebben az esetben, bár nagyon szórakoztató volt az előbbi cica harc, és talán ma éjjel még sort is kerítünk rá, kérlek, foglalj helyet, Cersei - Ramsay hangja nyugodt és jókedvű volt, ahogyan a székre mutatott, de a fegyvert egy pillanatra sem fordította el tőlük.

A szék, amire Cerseinek kellett ülnie, egy magas támlás karosszék volt, hasonló fából, mint a mennyezetes ágy.
- Sansa, nyisd ki légy szíves azt a fiókot - mutatott rá a kérdéses helyre. Mikor Sansa kihúzta, így folytatta:
- Most vedd ki azt a vastag szigetelő szalagot, és rögzítsd rá a karfára Cersei csuklóját.
- Nem engedem - válaszolta Cersei, azzal felállt, és kihívóan nézett Ramsayra -, engem nem tudsz a saját fegyveremmel fenyegetni.
Sansa egy pillanatra olyannak látta az anyósát, mintha egy bosszúszomjas királynő lenne. Ramsay viszont egyáltalán nem törődött vele.
- Szóval a tied? - nevetett rá. - Nem mondtam, hogy téged fenyegetlek - mondta, és Joffrey fejéhez tartotta a revolvert.

Cersei arcán a kétségbeesés suhant át, de leült, és hagyta Sansának, hogy a karfához ragassza.
- Most ülj le, rád egy ideig nem lesz szükség - mondta neki Ramsay -, ha akarod, előbb itasd meg a drága férjed.
Sansa most nem vitatkozott, hogy már nem a férje. Óvatosan leszedte róla a tapaszt, és tartotta Joff fejét, ameddig ivott. Bármit is követett el ellene a férfi korábban, Sansa szánta őt, bár Joffrey talán még most sem volt olyan rossz állapotban, mint ő volt, amikor utoljára megverte.
- Vizelnem kell - nyögte.
- Túl sokat itattad - mondta rosszallóan Ramsay. - El nem engedhetlek - azzal elővett egy másik fiókból egy kórházi kacsához hasonlító eszközt, és Sansa kezébe nyomta -, tartsd neki.
Mikor Joffrey végzett, kikísérte a mosdóba, hogy kiönthesse.
- És most leülni, Cerseivel van beszédem.
Leült a másik karosszékbe Cersei mellé, a férfi pedig most őt rögzítette a székhez.

Ramsay kazettát cserélt a kamerában, az előzőt az egyik fiókba dobta, aztán Cerseire nézett.
- Ki az apja? - bökött a fejével Joffrey felé.
- Mi közöd hozzá? - nézett rá megvetően Cersei.
Ramsay felvonta a vállát.
- Tudni akarom - válaszolta -, ki az apja?
- Robert Baratheon - mondta Cersei, de akkor Ramsay elé lépett és arcon ütötte. A keze helyén vöröslő folt maradt a nő bőrén.
- Ki az apja? Tudom, hogy Robert csak Tommen apja. Előbb azt hittem, Joffrey Jaimetől van, de a DNS-teszt szerint tévedtem.
Nemcsak Sansa, Joffrey is döbbenten nézett Cersei felé.
- Nem mondom meg - hangzott Cersei válasza, mire Ramsay a gumibottal ütötte meg.
A nő most sem válaszolt, hanem szorosan összezárta a száját.

Ramsay felsóhajtott.
- Úgy hallottam, szerettek kaszinóba járni. Mi ott a kedvencetek? Rulett, Black Jack?
- Póker - nyögte Joffrey.
- Rulett - mondta kelletlenül Cersei.
- Remek, nekem is! - örvendezett Ramsay. - Neked, Sansa?
- Én nem járok ilyen helyekre - válaszolta a lány.
- Gondoltam - vigyorgott a férfi. - Nos, van egy speciális fajta, a neve orosz rulett. Erről hallottál már?
- Azt hiszem - szörnyedt el Sansa.

Ramsay kibillentette a tárat, és kivette a benne lévő lőszert. Egyet visszatett, a maradék négyet pedig a zsebébe dugta. Megpörgette a tárat, és még mielőtt Cersei bármit szólhatott volna, Joffrey fejéhez tartotta, hátra húzta a kakast, és lőtt.
Nem történt semmi, a két nő fellélegzett.
- Nos? Ki az apja?
Cersei rémülten, kényelmetlenül fészkelődött.
- Kérem, nem mondhatom el, ha kitudódik...
- Én nem árulom el senkinek, és Sansa sem - mondta negédesen Ramsay.
- Nem lehet - rázta a fejét a nő.

Ramsay Joffreyhoz lépett.

Lövés dörrent.
Sansa felsikoltott, Cersei kétségbeesetten ordított, mert döbbenten látta, hogy a fia lábán egy seb van, ami erősen vérzik. Joffreynak már csak nyöszörögni volt ereje, az arcát pedig néma könnyek szántották.
- Ki az apja? - kérdezte még mindig nyugodtan Ramsay, és újra töltött.
- Egy férfi, aki az apámnak dolgozott - hadarta Cersei.
- Miért feküdtél le vele?
- Szerettem.
- Még most is az apádnak dolgozik?
- Nem - válaszolta tompán a nő.
- Tudja, hogy van egy ilyen csodálatos gyermeke?
- Nem.
- Nos, akkor ideje lenne talán megtudnia. Hogy hívják?
- Meghalt, már hónapokkal ezelőtt.
- Nem ezt kérdeztem. A fenébe is, Cersei! - mutogatott Ramsay Joffrey felé a revolverrel -, nem akarok szitát csinálni a fiadból.
De ahogy ezt kimondta, a kezében lévő fegyver elsült. Mire a két nő felocsúdott, Ramsay meglepetten nézte Joffreyt.
Halott volt.


- Nem így terveztem, elfelejtettem, hogy töltve van - sóhajtott a férfi.
Egy percig némán fel-alá járkált előttük végül megvonta a vállát, odament a kamerához, leállította a felvételt, kivette a kazettát, majd a másikat is a fiókból, és mindegyiket bedobta egy sporttáskába. Cersei meredten bámulta Joffreyt, az arca megdermedt, mint aki nem hiszi el, amit lát. Sansa nézte Ramsayt, és amikor látta, hogy a férfi kiveszi a kazettát, tudta, hogy mindennek vége.
- Sajnálom, de nem hagyhatlak benneteket életben, most már tanúk lennétek - mondta végül Ramsay, amikor megállt előttük.
Azzal benyúlt a zsebébe, és elővette a maradék lőszert. Sansa azzal vigasztalta magát, hogy ez legalább gyors lesz. Gyorsabb és kevésbé fájdalmas, mintha agyon verte volna.
- Tudják, hogy hozzád jöttem - jutott eszébe, hátha húzni tudja az időt.
- Mi? - ingott meg egy pillanatra Ramsay.
- Hagytam üzenetet - szegte fel a fejét -, és Theon is tudja, hogy te vagy az egész mögött.
A férfi hamar úrrá lett a bizonytalanságán, és felvonta a vállát.
- Nem számít, előnyben vagyok. Ráadásul a román határ nincs egy órára sem.
- Romániában vannak ismerőseink - mondta Cersei színtelen hangon, de a szemét nem tudta levenni a halott fiáról.
- Csakhogy, nem fogják tudni, hogy oda mentem, mivel már nem lesz, aki eláruljon. Na, melyikőtök legyen az első?
Megállt velük szemben, aztán az ismert mondókát kezdte el:
- Ecc-pecc kimehetsz, holnap után bejöhetsz..., nem tudom tovább, de mindegy is - mondta, és lőtt.
A következő pillanatban hatalmas zaj hallatszott, és az ablak csörömpölése.

*****

Jaime egy kicsit távolabb állította le az autót, hogy ne vegyék őket észre. Halkan közeledtek a ház felé, amikor a lövést meghallották. Mindketten megdermedtek, Sandor rohant volna a házba, de Jaime megállította, és a fejével nemet intett. Óvatosan benéztek az ablakon, és Sandor rémülten látta, hogy Joffrey halott, Sansa és egy idősebb, szőke nő, valószínűleg az anyósa pedig megkötözve ülnek egymás mellett, egy-egy széken. Látta, hogy Ramsay megtölt egy revolvert, és a nők felé közelít. Valamit magyarázott, és a fegyvert fordította, hol az egyik, hol a másik nő felé, mintha azt számolná ki, hogy melyiket lője le.
- Ennek elment az esze - morogta.
Jaime egy kulcsot adott oda neki, és a ház hátulja felé mutogatott. Sandor elvette, és halkan hátra indult.

Abban a pillanatban, ahogy Ramsay lőtt, Jaime is meghúzta a ravaszt. Hirtelen nagy lett a felfordulás, aztán néma csönd ereszkedett a környékre, még a tücskök is elhallgattak.