Szívek keringője II. - 6. fejezet

   Bizonytalanul, egyre növekvő rémülettel állt a régi szobája ablakában. Az éjszakát itt töltötték Viserysszel, mert Illyrio ragaszkodott hozzá, hogy vendégül lássa őket. Magában hálát adott érte, mert már olyan fokára ért a pániknak, hogy talán el sem érkezett volna idáig. Reggelire egy falat sem ment le a torkán, csak némán turkálta a tányért. Azzal szórakozott, hogy az uborkából és a paradicsomból alakzatokat formált a késével. Látta ezt a nagybátyja és a testvére is, de voltak olyan tapintatosak, hogy békén hagyták, inkább halkan beszélgettek egymás között. Főleg Viserys új munkaköréről volt szó. Dany oda sem figyelt, de amikor úgy érezte, hogy már eleget ült ott illendőségből, akkor elnézést kért, és gyorsan felment a szobájába. Bár már évek óta nem él itt, mégis megnyugtatóan hatottak rá az ismerős bútorok, a gyermekkori emlékek.

   Ma lesz az eljegyzése. Drogo azt kérte Illyriotól, hogy ne hívjon vendégeket, csak szűk körben legyenek. Dany hálás volt emiatt, ugyanakkor ki is akarta használni a helyzetet, ezért szándékosan nem vette fel a nagybátyja újabb nagylelkű ajándékát (egy különben gyönyörű koktélruhát), hanem a saját ruhatárából választott egy egyszerű, virágos nyári ruhát. Nem sminkelt, a haját pedig épphogy megfésülte. Amikor kész lett, és megnézte magát a tükörben, elégedett volt: egyszerű diáklánynak nézett ki, semmi többnek. Olyan volt, mint általában, de ezt így is akarta, mert azt szerette volna, ha Drogo olyannak látja, amilyen.

   Már fél órája állt az ablaknál, amikor a kapun begördült egy nagy, fekete autó. Vett egy mély lélegzetet, és lesietett a bejárathoz. Amikor a bácsikája meglátta, felvonta a szemöldökét, nyilván a ruha miatt, de nem szólt egy szót sem.

Az autóból kiszálló férfi egyrészt olyan volt, mint amilyenre emlékezett, másrészt nagyon más. Ugyanolyan, mert most is szemtelenül jóképű volt, ugyanakkor viszont, talán mert most sötét öltöny helyett egy világos vászonnadrág, és egy apró kockás, rövid ujjú ing volt rajta, sokkal fiatalabbnak látszott. Tudta ugyan, hogy alig múlt harminc, de az estélyen idősebbnek tűnt, most viszont harmincnak sem nézett ki.

A férfi tagadhatatlanul vonzó látványt nyújtott, ő pedig arra gondolt, hogy ha nem lenne muszáj feleségül mennie hozzá, talán még tetszene is neki. Ezen a megállapításon aztán annyira jót derült magában, hogy az eredetileg hűvösnek szánt üdvözlés egészen kedvesre sikerült.

Drogo néhány szót beszélt Illyrioval, kíváncsian szemügyre vette Viseryst, aztán Daeneryshez fordult:

 - Mielőtt bemennénk, szeretnék veled sétálni egyet a kertben.

Dany bólintott, aztán a férfi után indult. Meglepődve látta, hogy a sofőr is elindult utánuk. Lassan, lemaradva követte őket. Egy darabig szótlanul mentek egymás mellett. A lány el sem tudta képzelni, mit akarhat tőle a másik, emiatt kissé ideges is lett. Drogo viszont nem tűnt feszültnek, mégsem szólt hozzá.

 - Üljünk le - mutatott a férfi egy padra.

Dany leült, de nem mert ránézni a másikra. Nézelődött mindenfelé, és észrevette, hogy közben a sofőr is megállt, és hallótávolságon kívül figyelte őket. Miután Drogo még mindig nem mondott semmit, vette a bátorságot, és ránézett. Talán nem kellett volna, mert a tekintetétől eléggé meglepődött, vagy inkább megzavarodott. Érdeklődve figyelte ugyan, de ezen kívül a szemében csak közöny volt, leginkább úgy nézett rá, mint egy bútorra. Egy pillanatig így nézték egymást, aztán Drogo szemében egy pillanatra felvillant valami, és leheletnyi mosollyal azt mondta:

 - Arra gondoltam, talán beszélgethetnénk, mielőtt megkérem a kezed. Mondjuk, kérdezel egyet, én válaszolok, aztán én kérdezek, és te válaszolsz. Biztosan lenne néhány kérdésed.

Nem értette miért van az, hogy ennek a férfinak a társaságában általában csak arra képes, hogy bambán nézzen, de most is csak egy szóra futotta:

 - Miért?

Most először látta, hogy leendő vőlegénye mintha meglepődött volna, de aztán hamar rájött a kérdés valódi értelmére.

 - Miért veszlek feleségül?

Válaszul csak bólintani tudott, Drogo pedig folytatta.

 - Az apám és a tiéd már nagyon régen megállapodott erről, amit te is tudsz. - Dany ismét csak bólintott, a férfi pedig elnézett mellette, és egy hosszú pillanatig a távolba révedt. Nem a kertbe, inkább a múltba. Kis idő múlva tűnődő hangon folytatta. - Miután megtudtuk, hogy a szüleid meghaltak, az én szüleim magukhoz akartak venni téged és a testvéred. Néhány hónappal a baleset után Magyarországra akartak jönni, hogy megismerkedjünk veletek, és elindíthassák a jogi folyamatot. De sohasem értünk ide, mert az édesapám agyvérzést kapott, két nap múlva meghalt. A halálos ágyán megígértette velem, hogy teljesítem a megállapodást, és ha eljön az ideje, feleségül veszlek. Így hát, itt vagyok, és most én következem. Szeretsz valakit most szerelemmel?

Erre könnyű volt a válasz:

 - Nem.

Már készen állt a következő kérdéssel:

 - Az édesanyáddal mi történt?

Ártatlan kérdésnek indult, de a köztük beálló sűrű csöndben Dany rájött, hogy talán mégsem kellett volna megkérdeznie. Már majdnem megszólalt, hogy inkább mást kérdez, ha nem szeretne erről beszélni, de akkor a férfi furcsa, távolról jövő hangon megszólalt.

 - Néhány hónappal az apám halála után öngyilkos lett. - Az eddig magabiztos hang megremegett, a szavak súlyosan jöttek ki a száján: - Nyugtatókat szedett, és egy nap bevette az összest, ami otthon volt. Még reggel tette, miután elmentem iskolába, mert mire hazaértem, majdnem teljesen merev volt.

 - Te találtad meg? - kérdezte a lány, szinte suttogva.

Drogo bólintott, Danynek pedig összeszorult a szíve, amint elképzelte a jelenetet. Bátortalanul végigsimított a férfi alkarján:

 - Sajnálom. 

Olyan áthatóan nézett rá, hogy kezdett zavarba jönni. Amikor pedig megszólalt, már majdnem a régi volt a hangja.

 - Én következem! Mit terveztél a jövődre nézve?  Mármint, amíg nem derült ki, hogy hozzám jössz?

Dany még mindig meg volt rendülve, ezért kissé akadozva kezdett beszélni, mert össze kellett szednie a gondolatait.

 - Tulajdonképpen még semmit. - Szégyenlősen elpirult, ahogy meglátta Drogo kérdő tekintetét. - A bátyám azt mondta, használjam ki, hogy ez az utolsó szabad nyaram, és majd ősszel kezdjek álláskeresésbe. Azért már nézegettem a hirdetéseket, csináltam önéletrajzot - magyarázott.

 - Nos, erre semmi szükség - emelte fel a férfi a kezét. - Az én feleségemként természetesen nem dolgozhatsz.

 - De...- kezdte volna a lány, de Drogo elhárította és folytatta.

 - Nézd, nem tudom, mit tudsz rólam - nézett rá kérdőn, Dany pedig egy mozdulattal jelezte, hogy semmit, hiszen még arra sem vette a fáradságot, hogy a nagybátyjánál érdeklődjön, annyira nem érdekelte -, gazdag vagyok, nem is kicsit. Fogalmazzunk úgy, nem csak magyarországi mércével mérve vagyok gazdag. Az én feleségemnek nincs szüksége munkahelyre, ráadásul nem is lehetnél holmi alkalmazott. Persze, ha unatkoznál, kezdhetsz valamilyen vállalkozásba, lehet például butikod, vagy önkéntes munkát is végezhetsz, de főnököd semmiképpen sem lehet. Sőt, gondolkodom egy alapítványban, amit árva gyerekek segítésére hoznék létre, esetleg azzal is foglalkozhatsz, ha van kedved. Természetesen anyagilag nem fogsz tőlem függeni, lesz egy bankszámlád, amin mindig elegendő pénz áll majd a rendelkezésedre. Na és persze a későbbiekben ott lesznek a gyerekeink.

Daenerys arca vérbe borult, mert arra gondolt, ha feleségül megy a mellette ülő férfihoz, akkor le is kell majd vele feküdnie, hiszen utódokat kell majd világra hoznia. Ahogy erre gondolt, hevesebben kezdett verni a szíve, a gyomra pedig liftezni kezdett.

 - Te következel. - Hirtelen összerezzent, és még jobban elpirult, hogy mennyire ostoba, mert ilyeneken töri a fejét. De hát, bár kora ellenére még szűz volt, azért a kérdés természetesen már foglalkoztatta. Lázasan kutatott a fejében, mit is kérdezhetne, aztán eszébe jutott:

 - Hol fogunk élni? - A hangja remegett, és látta, hogy a férfi kutatva nézi, de aztán bólintott, és válaszolt.

 - A kérdés jó! - Nem tudta miért, de erre megkönnyebbülés öntötte el. - Arra gondoltam, kezdetnek élhetnénk itt, Magyarországon. Budapesten, vagy valahol vidéken, de a repülőtér azért ne legyen túl messze. Igyekszem majd minél több időt melletted tölteni, de gyakran kell majd mennem Szicíliába és Londonba is.

 - Londonba? - kottyantotta közbe. Ez új volt, és valahol a szíve mélyén örült annak, amit hallott, hogy nem kell majd állandóan együtt lenni újdonsült férjével.

 - Igen, ott is vannak érdekeltségeim. El is kezdhetnél házakat nézni.

 - Én? - kérdezte döbbenten. Illyrionak köszönhetően mindig kényelemben éltek, de hogy ő maga kezdjen el házakat nézni, az elképzelhetetlen volt.

 - Igen, te is ott élsz majd – mosolygott rá hunyorogva Drogo. - Jó nagy legyen, szeretem, ha a ház, amiben élek, tágas. De ne legyen azért túl hivalkodó. Talán, mint a bácsikádé, de a telek legyen sokkal nagyobb, hogy elférjen az istálló.

 - Istálló? - visszhangozta idiótán.

 - Igen, a lovaimnak. Imádok lovagolni, te próbáltad már?

 - Ööö, nem.

 - Majd megtanulod, pompás mulatság. Azt sem bánnám, ha városszéli lenne, ahonnan rögtön ki lehetne lovagolni.

Dany erre nem szólt semmit, mert a gondolat, hogy lovagol, még távolabb állt tőle, mint az, hogy házat vásárol. Hatalmas feladatnak tűnt házat venni, és elképzelése sem volt, hogyan kezdjen hozzá.

 - Talán a nagybátyádtól elkérhetnél egy jó ingatlanos kontaktját. Biztosan tudnak majd segíteni. Az ár pedig nem számít, bármilyen drága legyen, ha úgy ítéled meg, hogy megfelelő.

 - Te nem is akarod látni előtte? - hitetlenkedett.

 - Ha gondolod, küld át e-mailben az adatait. Most néhány hónapig nem tudok itt túl sok időt tölteni, elő kell készítenem, hogy az esküvő után nem tudok annyit Londonban és Olaszországban lenni. Ki kell válogatnom az alkalmas embereket a vezető pozíciókba, és ez nem lesz könnyű feladat.

Furcsa volt itt ülni, ezzel a határozott, vonzó férfival, és a közös életüket tervezgetni. De azt érezte, hogy a férfi nagyon jóindulatú vele, amiért itt akar letelepedni.

 - Köszönöm - mondta hálásan, és amikor Drogo kérdőn nézett rá, hozzátette: - hogy nem kell elköltöznöm valahová messze.

A férfi lágyan felemelte az állát, hogy a szemébe nézhessen, és elmosolyodott.

 - A feleségem leszel, akit az apám választott. Nagy becsben kell tartanom.

Az érintése felkavarta, hirtelen összekuszálódtak a gondolatai.

 - És mikor...? - kérdezte. Nem folytatta, mert tudta, hogy a másik pontosan érti.

 - Lássuk csak! Most július eleje van, úgy gondolom, négy hónap elég lehet, hogy mindent elrendezzek, és ennyi idő alatt az esküvőt is meg lehet szervezni, hiszen a pénz nem akadály. Majd a party szervező cég felveszi veled, és a bácsikáddal a kapcsolatot. Szabad kezet kapsz mindenben, a ruhádtól elkezdve a nászútig. Mit gondolsz egy október végi esküvőről?

 - Október vége? - kérdezte, és arra gondolt, hogy az annyira korán van, alig néhány hónap! Karácsonyra férjes asszony lesz belőle!

 - Végtére is, mire várjunk? - kérdezte Drogo, mosolyogva.

 - Tényleg, mire? - Dany kétségbeesetten gondolt arra, hogy hiszen nem is ismeri ezt a férfit itt mellette! Aztán hirtelen, anélkül, hogy meggondolta volna, mit kér, ezt mondta: - Csókolj meg!

Amint kimondta, szívta volna vissza, de tudta, hogy ezt már nem lehet. "A kocka el van vetve." Hirtelen úgy érezte magát, mint egy makacs gyerek, de érezte, nem tervezgetheti valakivel úgy az esküvőjét, a közös életüket, ha még alig érintette meg. Szeretett volna egy intimebb kapcsolatot, hogy legalább egy kicsivel több legyen számára, mint egy idegen.

Drogo töprengve nézett rá, aztán elnézett mellette, és intett a sofőrnek. A lány a szeme sarkából látta, hogy a férfi szinte azonnal eltűnt. Ez megkönnyebbüléssel töltötte el, nem örült volna a nyilvánosságnak.

 - Szóval, csókot szeretnél? - kérdezte tőle lágyabb hangon, mint addig, és ahogy végignézett rajta, Daenerys megint hasonlóan érezte magát, mint az estélyen. Olyan érzés volt, mintha meztelen lenne. Próbálta összeszedni magát, belenézett a férfi szemébe, és kényszerítette magát, hogy állja a pillantását. Drogo felemelte egyik kezét, és az ujjaival finoman beletúrt a hajába.

 - Csodaszép hajad van, tudod? Még senkit nem láttam, akinek hasonló színű haja lenne, leszámítva persze a testvéred.

Dany továbbra is a férfi szemét nézte, akkor is, amikor a kezét már nem a hajában, hanem a nyakán érezte. Gyengéd érintés volt, és amikor a hüvelykujjával finoman végigsimította a fülcimpáját, érezte, hogy libabőrös lett. Lélegzetvisszafojtva várta a csókot, de Drogo csak egy puszit adott a szájára, és rögtön vissza is húzódott, ő pedig maga sem értette, miért érez halványan csalódottságot. Aztán a férfi az ujját a felső ajkán húzta végig, neki erre elnyílt a szája, és akkor Drogo újra megcsókolta, de most úgy igazán. A lányt meglepte ez a csók, mert ebben igazi szenvedély volt, és férfias erő.

Amikor a férfi újból visszahúzódott, csak kábultan nézett. Ez volt a legintenzívebb élmény, amiben életében része volt.

Drogo elmosolyodott, felállt a padról, és a kezét nyújtotta felé.

 - Gyere, azt hiszem, már várnak bennünket az ebédnél.

Kótyagosan állt fel, és hálásan fogadta el a kinyújtott kezet.

   A ház felé haladva a sofőr nemsoká csatlakozott hozzájuk, és ismét úgy követte őket, mint egy árnyék. Mikor végre megtalálta a hangját, meg is kérdezte róla a férfit:

 - A sofőröd mindig követ?

 - Rakharo inkább testőr, mint sofőr - nevette el magát Drogo -, és igen, majdnem mindig van velem egy testőr, sőt néha többen is. Majd megszokod!

Oldalról ránézett a mellette haladó férfira. A fejét is fel kellett emelnie, mert jóval alacsonyabb volt. Drogo nem nézett rá, ment előre céltudatosan, az arcán most sem látszott semmiféle érzelem, talán csak a szája körül egy halvány mosoly.

De a kezét nem engedte el.