Sandor Clegane kíváncsian és egyben bosszúsan állt az ablakában, a függöny mögött. Három perce állt itt, mivel a tízemeletes ház előtt, amiben élt, akkor állt meg a bútorszállító kisteherautó. Kíváncsi volt, vajon ki lesz az új szomszédja? Reménykedett, hogy egy egyedülálló idősebb férfi lesz, aki már nem rendez bulikat, hanem csendben éldegél. Esetleg egy idősebb házaspár, persze gyerek nélkül. De a legjobb az lenne, ha valaki megvenné irodának a lakást, és csak nyolctól-négyig lenne ott. Az, de szép is lenne! Ő reggel hét után úgyis elmegy otthonról, és általában négyig dolgozik. Persze vannak napok, amikor otthonról végzi a munkáját, de azt kibírná. Viszont, ki a franc venne meg egy lakóház tizedik emeletén egy lakást, azért, hogy iroda legyen benne? - sóhajtott egy nagyot. Nyilván senki. Amikor a korábbi szomszédok elköltöztek, az egyik legjobb borát bontotta ki, hogy megünnepelje. Aznap este, ennek örömére, rendesen be is rúgott, mert az egész üveg nyakára hágott. Meg aztán, nem is bírta már annyira az italt, mint néhány éve. Akkor még fél liter pálinka sem döntötte le a lábáról, de hát, azóta már leszokott. Kénytelen volt, észhez térítette, hogy az apja részegen vezetett, nekiment a szemből jövő autónak, és az anyjával együtt meghaltak. Nem akart erre a sorsra jutni.
Nyolc éve lakott ebben a házban, ez alatt az idő alatt elérte, hogy ő lett a rossz szomszéd. Igazából nem ártott senkinek semmit, de ha zaj volt, akkor azonnal átment szólni, és mivel a kedvesség sosem volt az erőssége, így hát, azzal nem is próbálkozott. Féltek tőle. Akár a termete miatt is félhettek volna, hiszen több mint két méter volt, és csupa izom, de igazából az arca volt az, ami mindenkit megrémített. Senki nem tudta, hogy mitől égett meg a fél arca annyira, hogy azon az oldalon a füle egy része is hiányzott, ő pedig nem árulta el senkinek. Csak ő tudta, és a bátyja. Mint ahogy azt sem tudta senki, hogy hány éves. Senki sem merte annyira megnézni, hogy rájött volna, valójában fiatal ember, hiszen csak harminchárom volt, általában azt gondolták róla, hogy negyven éves, vagy még több.
Neki pedig jó volt így, ahogy volt. Nem kellett a szomszédok ügyes-bajos dolgaival foglalkoznia, senki nem akart vele beszélgetni, és ez így neki meg is felelt, mert nem érdekelték mások kicsinyes dolgai, és azzal sem akarta fárasztani magát, hogy jópofizzon. Már a tizedikre is azért költözött, hogy legalább felső szomszédja ne legyen. A ház kialakítása miatt csak alatta és egyik oldalról mellette laktak, a másik oldalról a lift volt.
Éppen elég volt neki a munkahelyén - az adóhatóságnál - a kollégái hülyesége. Ott főleg Lysa Arrynt utálta, mert mióta visszajött a gyesről, azóta állandóan osztogatta kéretlen tanácsait a gyerekneveléssel kapcsolatban. Csinált egy külön levelezőlistát, amire valamiért az ő e-mail címe is felkerült, és napi szinten küldözgette a remekebbnél-remekebb ötleteit. Persze főként szerencsétlen Brienne-t fárasztotta folyton, de már neki, és Jorah-nak is tele volt tőle a töke. Még azt is megmondta nekik, hogy még mindig szoptatja esténként a közel négy éves fiát. Bár azt nem értették Jorah-val, hogy erről nekik miért számolt be, mindenesetre ezt megünneplendő, azon az estén rendesen bepiáltak legjobb kollégájával, de szigorúan csak Lysa és a kis Robert egészségére itták egymás után a feleseket.
Nyolc év alatt már három oldalsó szomszédot fogyasztott el, de az utolsók voltak a legrosszabbak. Egy család, két fiúgyerekkel, akik állandóan verekedtek. Gyűlölte őket. Folyton a saját gyerekkorát juttatták eszébe, ráadásul borzasztóan hangosak is voltak, pláne, hogy a fiúk szobája az ő hálója mellé esett. A veszekedéseik, verekedéseik miatt nem haladt a könyvével, pedig már évek óta írta. Még szerencse, hogy nem ebből élt.
Most abban reménykedett, hogy mivel pang az ingatlanpiac, így egy darabig nem sikerül eladni a lakást, de pechjére egy hónap alatt megvették.
Nem sokkal később megállt egy kicsi, nőies Honda a kisteherautó mögött, éppen az ő imádott Superb-je (amiben végre kényelmesen elfért) mellett, - ha meghúzza, fejbe verem – gondolta, és kiszállt belőle leendő szomszédja.
- A kurva életbe, hát már sosem lesz itt nyugtom? - káromkodta el magát, amikor meglátta a fiatal nőt, aki behajolt a hátsó ülésre, és kivett onnan egy pár hónapos csecsemőt. Dühösen hagyta ott az ablakot, és felhajtott egy pohár jóféle barackpálinkát.
*****
Sansa Stark felnézett a házra, és mélyet sóhajtott. Remélte, hogy itt végre nyugalomra talál, mert semmire sem vágyott jobban. A házassága rövid volt, durva és brutális. Az elmúlt időszakban rengeteget szenvedett erőszakos férje, és annak rokonai - főleg az anyja - miatt. Egyetlen öröme a kislánya volt, Anna, miatta viselt el mindent. Cersei, az anyósa, megmondta neki, hogy sosem kapja meg a gyerekét, ha el akarna válni, ezért aztán maradt, és tűrt.
Ha a szülei még éltek volna, biztosan nem kerül ebbe a helyzetbe, de hát évekkel ezelőtt meghaltak, nem volt, aki észhez térítette volna, és nem volt, ahová menekülhetett volna, amikor bajba került. Ez persze nem volt igaz, ha hamarabb tudja Robb és Arya, hogy milyen az élete, akkor biztosan segítettek volna neki, de ő nem akarta magával rántani a testvéreit is kilátástalan életének keserű valóságába. Sőt, talán még Jon is haza rohant volna, de a féltestvérétől aztán végképp nem várta el, hogy Svédországból segítsen rajta. Ráadásul, az eleje még szépen indult. Joffrey kedves volt vele és udvarias. Persze, ha kinyitotta volna a szemét, meglátta volna a másokkal szemben elkövetett gonoszságokat. De nem akarta észrevenni, mert úgy gondolta, hogy Joff az ő szőke hercege, lányregényeinek álma. Aztán, amikor terhes lett, valamiért minden megváltozott. Az elején szinte állandóan rosszul volt, sokat hányt, a kiszáradás szélére került, végül infúziót kellett kapjon. Közben Robert, Joffrey édesapja, meghalt vadászbalesetben. Utána kezdődött. Először csak a karját szorította meg, annyira, hogy fájt, aztán jöttek a pofonok, szülés után a rúgások, végül fojtogatni kezdte. Joffrey tettleg bántalmazta, az anyósa lelkileg taszította a föld alá. Elhitette vele, hogy egy értéktelen senki, és valójában csak azt kapja Joffreytól, amit megérdemel. Rettegett. Végül, három hónappal ezelőtt Joffrey úgy megverte, hogy kórházba kellett vinni. A testvérei akkor tudták meg, valójában milyen az élete, és azonnal a segítségére siettek. Két hétig kellett volna a kórházban maradnia, de egy nappal előbb eljött. Odamentek a testvéreivel a parkba, ahová a dada sétálni hordta Annát. Kivette a babakocsiból, és elvitte a kislányát.
Egy darabig Robb családjával lakott, közben beadta a válási papírokat, és a bátyja segítségével egy jó válóperes ügyvédet is talált. Fájdalmas volt az utolsó verés, de a leleteknek köszönhetően megtarthatta Annát, sőt, távoltartási végzése is lett Joffreytól. Sosem hitte, hogy ez sikerülhet neki a megye leggazdagabb családja ellen, de végül mégiscsak szabad lett. Szerencséjére akkor kezdtek nagy port kavarni a családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetek, és a bíróság kénytelen volt neki kedvezni.
Nagyon szerette Békéscsabát, hiszen ott nőtt fel, ott éltek a szüleivel, de végül úgy döntött, ott hagyja, végérvényesen. A testvérei már úgyis elköltöztek, nem maradt hát semmi, ami ott tartotta volna, a Lannisterektől pedig szeretett volna minél messzebb kerülni. Először felmerült benne, hogy külföldre költözik, de kiderült, ahhoz, hogy Annát magával vigye, Joffrey engedélye kellett volna, szóval maradt. Gondolkodott az ország nyugati részén is, de aztán mégis Budapest mellett döntött. Legalább itt csak egy Lannister élt, ráadásul Tyrion, aki vele mindig normálisan viselkedett, sőt, egyszer-kétszer meg is védte. Azon kívül itt laknak a testvérei is, és azt is remélte, hogy a főváros, a maga kétmillió lakosával, talán elég nagy ahhoz, hogy egyike maradhasson az arctalan senkiknek, és békén élhessen.
Megérkezett egy szürke kombi, és kipattant belőle a húga, Arya, és a bátyja, Robb.
- Na, nézzük azt a lakást! - mondta Robb várakozóan.
A szállítók felhordták a dobozokat a holmijukkal, és azt a néhány bútort, amije volt. Sokra nem is volt szüksége, mert a lakásban komplett konyha volt és beépített szekrények.Mikor beléptek, körbe vezette testvéreit a lakáson. Volt két és fél szoba, spájz, gardrób, konyha, étkező, fürdőszoba és különálló toalett.
- Nagyon jó állapotú lakás - jegyezte meg Robb, amikor meglátta a szinte vadonatúj konyhabútort és burkolatokat.
- Az előző lakók felújították, amikor megvették, de végül csak két évet laktak itt - magyarázta Sansa.
- Miért költöztek el? - kérdezte a fivére.
- Azt mondták, hogy kicsi lett nekik. Négyen voltak, két kisfiúval.
- Nagyon jó vásárt csináltál, ennyiért ajándék volt! - dicsérte Arya. - A szomszédok milyenek?
- Nem tudom, de igazából nem is érdekelnek különösebben - válaszolta a nő -, nem akarok ismerkedni. Nem szeretnék kotnyeles szomszédokat, csak, hogy hagyjanak békén.
- Igen, ezt megértem - nézett rá megértően a húga.
- Egyébként úgy tervezem, hogy a kisebbik szobát Anna kapja meg, és a legnagyobb szoba lesz a dolgozó. Itt paravánnal leválasztok egy részt - mutogatta Sansa kezével a terveit -, ide kerül az íróasztal, a fennmaradó helyen pedig tudok majd tanítani.
- Vannak már diákjaid? - kérdezte Arya.
- Eddig hárman jelentkeztek, egy hét múlva el is kezdjük.
- Az elég jó, nem?
- Igen, még alig hirdettem. Azért is választottam ezt a lakást, itt az Örs vezér terénél, mert reménykedtem, hogy elég jó helyen van. Nagyon a belvárosba nem akartam Annát vinni.
- Ha bármire szükséged van, csak szólj - kérte Robb -, és Talisa üzeni, hogy bármikor szívesen ügyel Annára, tudod, hogy az ikrekkel otthon van.
- Én is nagyon szívesen jövök, bármikor! - tette hozzá Arya, aki még egyetemre járt, ezért volt egy kevés szabadideje.
- Nagyon köszönöm mindkettőtöknek és Talisának is. Egy hét múlva Anna elkezd bölcsődébe járni, egyelőre csak délelőttönként, addig tudok tanítani, fordítani pedig még Annával is tudok, aztán a többit meglátjuk, ha megvolt a beszoktatás, akkor majd a délutáni alvás után megyek majd érte.
Gyorsan helyükre pakolták a bútorokat, aztán a testvérei elbúcsúztak.
- Holnap hány órára jöjjek? - kérdezte még a húga.
- Tíz órát beszéltem meg Baelish úr titkárnőjével, tehát, ha kilencre jössz, az tökéletes lesz.
- Akkor itt leszek! - Ölelték meg egymást.
Miután a testvérei elmentek, Sansa beültette Annát a babakocsijába, és elsétáltak a közelben lévő Árkád bevásárlóközpontba, remélve, hogy talál egy vasárnap is nyitva tartó élelmiszer üzletet. Szerencsére volt benne egy egész nagy hipermarket, így legalább ez nem lesz gond. Tudott ugyan vezetni, a kis Honda Jazzt pedig imádta, de egyrészt vezetni nem szeretett, másrészt Budapestet alig ismerte. Korábban csak egy-két alkalommal járt a fővárosban, de akkor még nem volt autója sem. Ráadásul, mint annyi minden másról, Joffrey erről is meggyőzte, hogy nem neki való. Tetszett neki az Árkád. Volt benne minden, ami csak kellhet, gyermekholmitól elkezdve a sportboltig. Talán, gondolta, vehetne egy kerékpárt, gyereküléssel, és akkor járhatnának azzal a bölcsődébe, bár nem volt túl messze gyalogosan sem. Régen imádott bicajozni, de Joffrey és Cersei szerint az rangon aluli dolog, nem illik egy Lannisterhez. Egy Lannisterhez autó illik és sofőr. Amikor Joffreynak szóvá tette, hogy hiszen ő Baratheon, akkor Cersei majdnem lenyelte keresztbe. Most viszont - gondolta némi elégedettséggel -, már nem mondhatják meg neki, hogy mit tehet, és mit nem. Pontosan azt fogja csinálni, amit csak akar. El is határozta, hogy holnap beszél a gondnokkal, és ha van a háznak olyan helyisége, ahová el tudja majd zárni használaton kívül a bicajt, akkor még a jövő héten vesz egyet.
Ami még tetszett neki, hogy a szomszédban volt az IKEA, ahonnan beszerezheti majd azt a néhány tárgyat, amire még a háztartásban szüksége van. Gyorsan bevásárolt egy könnyű vacsorához, aztán haza indultak.
Útközben azon gondolkodott, bemutatkozzon-e a szomszédoknak? Arya kérdése miatt kezdett el gondolkodni rajta, de nem volt biztos benne, hogy jó ötlet lenne-e. Igaz, az emeleten csak négy lakás volt, (ez volt az egyik oka, hogy ezt a lakást választotta, a másik helyen ami még tetszett, nyolc ajtó volt a folyosón), tehát csak három közvetlen szomszédja van. Illetve pontosabban csak egy közvetlen szomszédja van, a másik két lakás szemben van, de nem fűlt a bemutatkozáshoz a foga. Nem érezte még késznek magát az ismerkedésre, félt a kérdésektől, hogy miért költözött ide, vagy, hogy mi van a férjével. Néha az emberek olyan tapintatlanok, neki pedig esze ágában sincs beszámolnia a nyomorúságáról, hazudni meg nem szeret. Nem, döntötte el, nem akarok idegenekkel jópofizni.
Sansa elégedetten nézett körbe a lakásban. Nem volt nagy, de az övé volt, és, ami a legfőbb, nem kellett benne sem Joffreyt, sem Cerseit elviselnie. Az elmúlt hónapokban sokat keményedett a szíve és a lelke. Valaha mindenkivel kedves volt, és imádott nevetni. Most sem volt ugyan ellenséges, de zárkózottá vált, és nem bízott senkiben. Nevetni pedig? Az idejét sem tudja már, hogy mikor nevetett, mosolyogni is csak a kislányára szokott. Huszonnégy éves volt, a legtöbb maga korabeli lány még a hétvégi bulikon gondolkodott ilyen idősen, de ő más volt. Muszáj volt más lennie. A leckét, amit a férjétől és anyósától kapott, megtanulta.
Még előkereste, és kivasalta a kosztümöt, amit holnap akart felvenni, hogy jó benyomást keltsen, aztán, viszonylag korán, kilenc körül már lefeküdt aludni.Bár Annának volt kiságya, de a szobája még nem volt készen, egy kicsit barátságtalan volt még jelen állapotában. Legalábbis egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy gyerekszoba. Így aztán kivette a kiságyból, és maga mellé fektette, úgy aludtak.
Éjjel álmában megint felriadt. Régebben is nyugtalanul aludt, de az utolsó verés óta nem volt egy nyugodt éjszakája sem, minden éjjel rémálma volt. Közelebb bújt Annához, figyelte a szuszogását, és remélte, hogy az új lakás, az új tavasz, és az új élet előbb-utóbb elűzi a szörnyű álmokat, és egyszer talán nyugodtan élhet és aludhat.
