Sandor
döbbenten meredt a Sansától kapott üzenetre. Megpróbálta visszahívni a számot,
de ahogyan az SMS-ben is volt, nem tudta. Sansa telefonját is próbálta hívni,
de azt sem vette fel senki. Akkor lerohant a postaládákhoz, és kivette az
összehajtott papírlapot, melyben ez állt:
Sandor! Felhívtak a bölcsődéből, hogy eltűnt Anna, ezután megtudtam, hogy Ramsay van az egész mögött. Öt órára Békéscsabára kell érnem, a Praktiker parkolójába. Megtiltotta, hogy bárkivel is beszéljek. Egyelőre csak ennyit tudok, de ebből, hogy éppen oda kell mennem, úgy gondolom, segítene, ha beszélnétek Jaimevel, ez a telefonszáma: 0650/112-3377. Kérlek, ne csinálj semmi elhamarkodott dolgot, hívd fel a rendőrséget, és mondd el nekik. Sansa
- A rohadt életbe! - csapott Sandor ököllel a falba, minek hatására lejött egy jó darabon a vakolat.
Visszament a lakásba, közben elhordta magát mindennek. Hogy lehetett ilyen barom, és nem azzal kezdte, amikor hazajött, hogy megnézze a telefonját? Ráadásul az a szar is éppen ma maradt itthon! Az órájára nézett, már nyolc óra múlt.
- Francokat, már három órája ott van, én meg édesdeden szundikáltam!
Amint ismét otthon volt, felhívta Jaimet.
- Jaime Lannister - hangzott vidáman.
- Itt Sandor Clegane - kezdte, és elmondta, amit megtudott.
- A rendőrséget hívtad már? - kérdezte a férfi.
- Nem. Szarok a rendőrségre, csak az időt vesztegetnénk a kihallgatásosdival! Odamegyek, de kurvára nem vagyok arrafelé ismerős, és azt sem tudom, hol lehetnek. Arra gondoltam, te talán segíthetnél.
- Igen, szerintem is. Figyelj, elmondom Tyrionnak amit mondtál, és megmondom neki, hogy hívja ő a zsarukat. Akkor tudni is fognak róla, de nem bennünket tartanak fel, oké?
- Rendben. - Ez Sandor számára is jó ötletnek tűnt.
- Van fegyvered? - kérdezte Jaime.
- Nincs, minek is kellene egy adóellenőrnek?
- Hát, ez gond lehet, de nekem van pisztolyom, azt viszem.
- Jut eszembe, van egy sokkolóm, jó lehet valamire?
- Persze, a semminél mindenképp jobb. Milyen autód van?
- Egy Skoda Superb, miért?
- Akkor az én autómmal megyünk, az terepjáró.
- Jól van - egyezett bele.
- Akkor húsz perc múlva ott vagyok.
Miután letette, összeszedett néhány dolgot, előkereste a sokkolót - tényleg nem volt fegyverre szüksége, ezt is csak poénból vette egyszer -, aztán lement a ház elé, Jaimet várni. Befordult egy Porsche Cayenne, abban ült a férfi, és intett, hogy szálljon be.
- Jó kis járgány – mondta, amikor beszállt. Jaime is magas volt, ezért ez is kényelmes volt, igaz, most a kényelem számított legkevésbé.
- Főleg gyors - válaszolt Jaime. - Milyen sokkolód van?
- Egy Taser.
- Hm, az jó, hatásos lehet adott esetben, azzal egy kis időre tényleg megbénítható egy ember. Honnan van?
- Inkább nem mondanám meg - mondta Sandor, mert még ő sem tudta pontosan, Jorah szerezte valahonnan.
- Tudsz lőni, ugye? - pillantott rá Jaime.
- Valamennyire igen - rántotta meg a vállát.
- Jól van, csak azért kérdeztem, mert van még egy pisztolyom, és szeretném, ha nálad is lenne egy.
- Honnan van ennyi pisztolyod, és mi ez a ruha? - nézett végig Jaimen kíváncsian, mert valamiféle katonai öltözék volt rajta, de nem ismerte, milyen.
- Ha elárulnám, meg kéne, öljelek - mondta Jaime vigyorogva.
- Ezzel Brienne-t szédítsd - nevette el magát Sandor is.
- A helyzet az, hogy tényleg nem mondhatom el, mivel foglalkoztam korábban, mert még most is tartalékos vagyok.
Sandor bólintott. Már jócskán az autópályán jártak, és kénytelen volt megállapítani, hogy az útitársának igaza volt, ami a sebességet illeti. Úgy suhantak végig az úton, hogy elmosódott csík volt a külvilág.
- Iszonyú barom voltam, hogy nem néztem meg korábban azt a szaros telefont!
- Eddig nem tűnt fel, hogy ennyire káromkodsz - mondta Jaime.
- Csak ha ideges vagyok, olyankor szoktam - sóhajtott a Sandor.
- Az idegesség nem jó tanácsadó. Higgadj le, ami történt, megtörtént, felesleges rajta rágódni.
A férfi hangja nyugodt volt, és Sandor kezdte érteni, hogy miért írta neki Sansa, hogy beszéljen Jaimevel. Nemcsak a helyismeret miatt, de valószínűleg a tapasztalata miatt is.
- Sansa tudja, hogy mivel foglalkoztál?
- Nem. De okos lány, ha pontosan nem is tudja, valószínűleg nagyjából van elképzelése.
- Ugye simán legyőzted volna Brienne-t, ha akartad volna? - villant az agyába.
- Ezt neki ne áruld el - mosolygott Jaime -, de annyira talán nem is simán.
- Van valami terved, mit csinálunk, ha megérkeztünk?
- Odamegyünk a parkolóba, ahol a találkozó volt. Ha nem találunk semmi érdekeset, akkor elkezdjük bejárni egyre bővülő körben a Baratheon és Lannister épületeket - válaszolta, és felemelt egy nagy kulcscsomót a kézifék melletti tartóból.
- Hát, van egy pár - mondta pesszimistán Sandor.
- Igen, ez nem könnyíti meg a dolgot, bár van néhány épület, ami talán eleve kiesik. Aztán arra is gondoltam, hogy felhívom az unokaöcsémet.
- Joffreyt? - Sandor olyan undorral ejtette ki a szót, hogy Jaime felsóhajtott.
- Igen. Theon miatt gondoltam. Nem fér a fejembe, hogy miért éppen oda hívta Ramsay Sansát.
*****
- Meglepetés! - csapta össze a tenyerét Ramsay.
Sansa megkövülten állt az ajtóban, és Joffreyt nézte. A szobában, ahogy azt korábban már látta, egy hatalmas, mennyezetes faágy volt. Annak idején Robert büszkén mutatta meg neki, mert valamilyen árverésen szerezte egy kisebb vagyonért, bár egyáltalán nem illett a házba. A mennyezetet - ami gyönyörű brokáttal volt bevonva -, négy vastag, faragott oszlop tartotta. Az ágy végén lévő két faoszlophoz volt most széttárt karokkal és lábakkal, meztelenül kikötve Joffrey.
Amikor beléptek, felnézett, és valamit mondani akart, de persze nem lehetett érteni, mert a száján vastag ragtapasz volt. Ramsay odalépett, és kíméletlenül letépte a szájáról. A ragtapaszon kívül még egy pingpong labda is a szájában volt, úgyhogy most azt is kivette.
- Mit is mondtál? - kérdezte tőle Ramsay.
- Szomjas vagyok - hangzott a válasz.
- Ó, máris hozom. Sansa, te is kérsz?
- Igen, köszönöm! - mondta Sansa, és remélte, hogy amíg Ramsay vízért megy, addig küldhet egy üzenetet.
De a férfi egyáltalán nem ment ki a szobából, mert be volt készítve egy üveg víz, és három pohár is.
Lerakta a kamerát az állvánnyal, bekapcsolta, öntött mindhármuknak az üvegből, aztán Sansának nyújtott egy poharat, és ő is ivott. Mikor Sansa is megitta a poharában lévő víz felét, akkor felé nyújtotta a harmadik poharat.
- Itasd meg, ha gondolod.
Sansa elvette a poharat, és Joffreyhoz lépett. Óvatosan odatartotta a poharat, és megitatta, közben végignézett a férfi testén, és látta, hogy néhol zúzódások vannak rajta, de nem tudta sajnálni.
- Köszönöm - mondta hálásan a volt férje.
Sansa nem válaszolt neki, hanem Ramsayra nézett.
- Miért van itt?
- Hogy ő miért van itt? Igazából mindhárman miatta vagyunk itt.
A nő most már egyáltalán nem értett semmit sem.
- Tudod, te okos lánynak tűnsz, Sansa! Miért mentél hozzá ehhez a féleszűhöz? Annyira könnyű volt minden! Kiderítettem, hogy a szomszédod apja balesetezett a szüleiddel, és elmondtam Theonnak. Ő persze rögtön továbbadta Joffreynak, aki rohant vele hozzád. Aztán, ahogyan terveztem is, te bosszút akartál állni rajta. De utána felhívta a nagybátyja, Jaime, az a ravasz róka, és neki bezzeg feltűnt, hogy vajon kitől is tudhatta meg Theon? Joffrey saját magától sosem gondolkodott volna el rajta. Végül szombaton kiszedte Theonból, hogy tőlem tudja. Erre ez a tökfej mit talált ki? Idehívott, és egy revolverrel kezdett fenyegetni! Engem! Revolverrel, érted?
Ramsay rosszallóan ingatta a fejét, és Joffreyt nézte.
- Muszáj volt elvennem tőle, de utána már kitaláltam egy jó kis mókát.
- Az egészet azért csináltad, hogy elmondjam, mit tett velem? Az egészet egy interjúért? - hitetlenkedett Sansa. - Miért akarod ennyire tönkretenni őket?
- Én nem akarom őket tönkretenni! - válaszolta Ramsay. - Jól van, őszinte leszek. Nincs semmiféle cikksorozat. Illetve van, de nem cikk. Adatok.
A lány továbbra is értetlenül nézett, úgyhogy folytatta.
- Az apám politikai pályára akar lépni. Ha pedig neki sikerül, én a kiadónál a helyébe lépek. Végre nem egy egyszerű újságíró lennék, hanem társtulajdonos! Utána már csak Petyrt kellene elintéznem, hogy az egész az enyém legyen. Csakhogy apám ambíciójához rengeteg pénz kell, és támogatók.
Sansa kezdte érteni, és amikor Ramsay folytatta, meg is erősítette.
- Tywin Lannister az egyik leggazdagabb az országban. Ha ő a markomban van, akkor garantált a siker - vigyorgott mohón a férfi. - Sajnos, igazából egyelőre csak annyit találtam, hogy adócsalást követnek el. Elég régóta, és elég nagy mértékben. Ezt akár a pasid is kideríthetné, ha fővárosi lenne a cég, és nem az itteniekhez tartoznának.
- De Baelish urat hogyan tudnád félreállítani? - kérdezte Sansa, hogy időt nyerjen.
- Ó, Petyr elég sok kis stiklijéről tudok, amiről azt hiszi, hogy titkos - mondta gúnyosan. - A mániája, hogy figyelteti az embereket, akiktől valami hasznot remél. Bár, azt nem tudom, tőled mit akar - nézett rá elgondolkodva.
- Tőlem? - lepődött meg Sansa.
- Igen, elég szép kis aktája van rólad, bár csupa unalmas dolgok. Egyedül a pasid apja volt érdekes, mert igen, onnan tudtam meg, hogy titokban belenéztem az aktádba.
Sansának felfordult a gyomra. Szóval, Petyr Baelish-nek aktája van róla? De miért?
- De miért? - kérdezte meg hangosan is.
Ramsay vállat vont.
- Nem tudom, talán meg akar dugni, és úgy gondolta, ha esetleg nem menne szép szerével, akkor majd zsarolással. Franc se ismeri ki magát Petyr észjárásán.
Akkor Joffrey szólalt meg:
- Theon miért? - nyöszörögte.
Sansa persze sejtette, hiszen látta őket.
- Theon? - nevetett Ramsay. - Annyira ostoba vagy! - emelte fel Joffrey állát, hogy a szemébe nézessen. - Theon homoszexuális, és évek óta szerelmes volt beléd. Sosem vetted észre, igaz? Mindig csak magaddal voltál elfoglalva, a szerencsétlennek még az esküvődön is asszisztálnia kellett. Elég volt néhány csók, máris a tenyeremből evett. Eleinte Anna elrablása ellen tiltakozott, de miután megdugtam, már nem ellenkezett többet. Annyira ki volt éhezve a szexre, hogy bármit megtett volna a kedvemért. Én ugyan a lányokat jobban kedvelem, de úgy gondoltam, valamit valamiért. Ramsay csak nevetett, amikor Joffrey megdöbbent arcára nézett, de Sansa kétségbeesetten gondolkodott, hová fog vajon vezetni ez az egész?
- Nos, Sansa! Mint ígértem, ajándékot kapsz - váltott vidám hangnemre Ramsay. A lány kérdőn nézett rá, ő pedig Joffreyra mutatott: - Azt csinálsz vele, amit akarsz. Visszaadhatod neki az összes pofont, rúgást, amit tőle kaptál, sőt! Magammal hoztam egy-két játékszeremet is. Van itt gumibot, korbács, meg nyugodtan, amit csak szeretnél.
- Én nem akarom bántani - mondta halkan Sansa.
- Gondolj csak bele! Jusson eszedbe, hogyan kaptad tőle a pofonokat, az ütéseket, rúgásokat. Most mindet visszaadhatod! Üsd csak meg, meglátod, jól fog esni.
- Úgy látom, tőled már kapott - jegyezte meg a lány.
- Nos, igen. Muszáj volt egy kicsit rendet tennem a fejében. Próbáld ki! Csak egy pofont adj neki! Jusson eszedbe mit éreztél, amikor bántott téged! Mit éreztél, amikor utolsó este megláttad az ajtóban!
Sansának hirtelen viszketni kezdett a tenyere. Az elmúlt időszakban sokszor kívánta, hogy bárcsak megüthetné Joffreyt! Így látni a volt férjét, hogy védtelen és megtört, ettől nem lett vonzóbb a lehetőség, csakhogy, most itt az alkalom, ami talán soha nem tér vissza.
Odalépett Joffreyhoz és megütötte. Csak az arcára ütött egy kicsit, de abban a pillanatban, amikor a keze a férfi bőréhez ért, megkönnyebbült. Nem volt nagy a pofon, ahhoz képest, amiket ő kapott csak simogatás volt, de jól esett. Ramsay hangja egészen közelről szólt:
- Nagyobbat, hogy érezze is, mit tett veled!
És Sansa megint ütött egyet, aztán még egyet, és ezek már nagyobbak voltak. Akkor döbbent rá, hogy mit csinál, hogy most semmivel sem jobb, mint Joffrey volt vele. A kezébe temette az arcát, és zokogni kezdett.
Leroskadt egy székre, és sírt. Ramsay mellé lépett, és gyengéden azt mondta:
- Jól van, sírj csak! Hidd el, utána jobb lesz.
Néhány perc múlva, amikor nagyjából már megnyugodott, a férfi egy pohár vizet tartott elé, amit hálásan fogadott el. Miután megitta, Joffreyra nézett, aki vágyakozva figyelte kezében a poharat.
- Adhatok neki? - kérdezte Ramsayt.
- A tied, azt csinálsz vele, amit akarsz.
Sansa ismét megitatta Joffreyt, Ramsay pedig utána megint leragasztotta a száját.
Mikor lerakta a poharat, Ramsay egy botot nyújtott felé. Olyasmi volt, mint amit a tévében látott, a rendőrök gumibotja. A lány elvette tőle, de csak forgatta a kezei között.
- Ez meg mi?
- Gumibot. Igazán hasznos játékszer.
- Miért adtad nekem ide?
- Azért, hogy használd - bökött a fejével Joffrey felé. - Ahhoz, hogy érezze, milyen volt neked, amikor a csizmáját törölte beléd, muszáj valamilyen eszközt használni. De választhatod ezt is - vett a kezébe egy korbácsot, aztán felé nyújtotta -, ez talán jobban illik a környezethez.
- Nekem már elég volt. Nem akarom bántani, nem akarok ugyanolyan lenni, mint ő!
Ramsay felsóhajtott.
- Tudtam, hogy előbb-utóbb ezt fogod mondani, bár azt hittem, játszadozunk többet is.
Sansa lehajtott fejjel állt, és rosszat sejtve hallgatott.
- Nincs választásod - folytatta a férfi -, ha nem te, akkor ő. Ha te nem akarod bántani, akkor eloldozom, és ő fog téged. Ez ilyen egyszerű, valaki ma meg lesz verve, de nem tagadom, jobban élvezném, ha te vernéd őt. Nézz csak rá! Látod, milyen mohón csillant meg máris a szeme? Amint megérezte a lehetőséget, hogy talán megint megverhet téged, rögtön jobban lett. Hidd el, ő nem gondolkodna rajta, hogy bántson-e téged, inkább csak azon töprengene el, hogy melyik játékszer legyen az első?
Sansa ránézett Joffreyra, és tudta, hogy Ramsaynek igaza van.
A férfi most a fülébe suttogott:
- Képzeld, hogy ott állsz meztelenül kikötözve, a férjed kezében pedig ott a korbács. Mit gondolsz, milyen érzés lenne, amikor a húsodba vág? Ő nem csak simogatna, hidd el! Hát nem jobb lenne, ha ez a te kezedben lenne? A döntés a tiedben van! Mi a választásod?
- Gondolod, hogy Tywin bármivel is segítené apádat, ha megvereted az unokáját? - próbálkozott Sansa.
- Ó igen - mutatott a férfi a kamerára -, ezért készül ez a bájos kis felvétel. Egy másolatot majd megtartok saját használatra, néha megnézem majd, amikor rossz lesz a hangulatom, biztosan feldob majd. Igazából ezzel őket, és téged is a markomban tarthatlak, szép kislány!
- Engem? Én kényszerből cselekedtem!
- Biztos? Csak egy ügyes vágás kell, és máris lenne egy felvételem a szadista Sansa Starkról - kacagott Ramsay.
Sansa döbbenten nézett rá. A férfi úgy festett, mint aki kezdte elveszíteni a józan eszét.
Ez egy szadista, azért élvezi annyira nézni, hogy verem Joffreyt! - jött rá abban a pillanatban, amint meghallotta a szót. A férjére pillantott, aki ernyedten lógott. Tudta, hogy nem számíthat rá, ha a volt férjén múlik, jól megveri, és még élvezné is. Nem, nem maradhat egyedül két szadistával.
A botot nézte a kezében, aztán a korbácsot kezdte vizslatni.
Vajon melyik fáj kevésbé, és hová üssek, ahol kisebb a sérülés? Talán a bot, és a végtagok? - töprengett.
Joffrey elé állt, és ütésre lendítette a botot.
*****
A sötét, kihalt parkolóban csak egyetlen autó állt, az is a végében.
- Ez Sansáé - ismerte fel Sandor, hiszen számtalanszor látta már, és ült is benne, amikor az Állatkertbe mentek.
Körbe járták, benéztek az ablakon, de semmi nyomra vezetőt nem találtak.
- Felhívom Joffreyt - mondta Jaime, de hiába próbálkozott. - Nem vette fel, akkor talán megpróbálom Cerseit.
Sandor ismét önmaga szidalmazásával volt elfoglalva, legszívesebben a fejét verte volna a falba.
- Nem veszi fel - ingatta a fejét Jaime -, menjünk, járjuk be az épületeket.
Sandor bólintott, de ebben a pillanatban, éles zajként hasítva a csöndes éjszakába, megszólalt a telefonja.
Sandor! Felhívtak a bölcsődéből, hogy eltűnt Anna, ezután megtudtam, hogy Ramsay van az egész mögött. Öt órára Békéscsabára kell érnem, a Praktiker parkolójába. Megtiltotta, hogy bárkivel is beszéljek. Egyelőre csak ennyit tudok, de ebből, hogy éppen oda kell mennem, úgy gondolom, segítene, ha beszélnétek Jaimevel, ez a telefonszáma: 0650/112-3377. Kérlek, ne csinálj semmi elhamarkodott dolgot, hívd fel a rendőrséget, és mondd el nekik. Sansa
- A rohadt életbe! - csapott Sandor ököllel a falba, minek hatására lejött egy jó darabon a vakolat.
Visszament a lakásba, közben elhordta magát mindennek. Hogy lehetett ilyen barom, és nem azzal kezdte, amikor hazajött, hogy megnézze a telefonját? Ráadásul az a szar is éppen ma maradt itthon! Az órájára nézett, már nyolc óra múlt.
- Francokat, már három órája ott van, én meg édesdeden szundikáltam!
Amint ismét otthon volt, felhívta Jaimet.
- Jaime Lannister - hangzott vidáman.
- Itt Sandor Clegane - kezdte, és elmondta, amit megtudott.
- A rendőrséget hívtad már? - kérdezte a férfi.
- Nem. Szarok a rendőrségre, csak az időt vesztegetnénk a kihallgatásosdival! Odamegyek, de kurvára nem vagyok arrafelé ismerős, és azt sem tudom, hol lehetnek. Arra gondoltam, te talán segíthetnél.
- Igen, szerintem is. Figyelj, elmondom Tyrionnak amit mondtál, és megmondom neki, hogy hívja ő a zsarukat. Akkor tudni is fognak róla, de nem bennünket tartanak fel, oké?
- Rendben. - Ez Sandor számára is jó ötletnek tűnt.
- Van fegyvered? - kérdezte Jaime.
- Nincs, minek is kellene egy adóellenőrnek?
- Hát, ez gond lehet, de nekem van pisztolyom, azt viszem.
- Jut eszembe, van egy sokkolóm, jó lehet valamire?
- Persze, a semminél mindenképp jobb. Milyen autód van?
- Egy Skoda Superb, miért?
- Akkor az én autómmal megyünk, az terepjáró.
- Jól van - egyezett bele.
- Akkor húsz perc múlva ott vagyok.
Miután letette, összeszedett néhány dolgot, előkereste a sokkolót - tényleg nem volt fegyverre szüksége, ezt is csak poénból vette egyszer -, aztán lement a ház elé, Jaimet várni. Befordult egy Porsche Cayenne, abban ült a férfi, és intett, hogy szálljon be.
- Jó kis járgány – mondta, amikor beszállt. Jaime is magas volt, ezért ez is kényelmes volt, igaz, most a kényelem számított legkevésbé.
- Főleg gyors - válaszolt Jaime. - Milyen sokkolód van?
- Egy Taser.
- Hm, az jó, hatásos lehet adott esetben, azzal egy kis időre tényleg megbénítható egy ember. Honnan van?
- Inkább nem mondanám meg - mondta Sandor, mert még ő sem tudta pontosan, Jorah szerezte valahonnan.
- Tudsz lőni, ugye? - pillantott rá Jaime.
- Valamennyire igen - rántotta meg a vállát.
- Jól van, csak azért kérdeztem, mert van még egy pisztolyom, és szeretném, ha nálad is lenne egy.
- Honnan van ennyi pisztolyod, és mi ez a ruha? - nézett végig Jaimen kíváncsian, mert valamiféle katonai öltözék volt rajta, de nem ismerte, milyen.
- Ha elárulnám, meg kéne, öljelek - mondta Jaime vigyorogva.
- Ezzel Brienne-t szédítsd - nevette el magát Sandor is.
- A helyzet az, hogy tényleg nem mondhatom el, mivel foglalkoztam korábban, mert még most is tartalékos vagyok.
Sandor bólintott. Már jócskán az autópályán jártak, és kénytelen volt megállapítani, hogy az útitársának igaza volt, ami a sebességet illeti. Úgy suhantak végig az úton, hogy elmosódott csík volt a külvilág.
- Iszonyú barom voltam, hogy nem néztem meg korábban azt a szaros telefont!
- Eddig nem tűnt fel, hogy ennyire káromkodsz - mondta Jaime.
- Csak ha ideges vagyok, olyankor szoktam - sóhajtott a Sandor.
- Az idegesség nem jó tanácsadó. Higgadj le, ami történt, megtörtént, felesleges rajta rágódni.
A férfi hangja nyugodt volt, és Sandor kezdte érteni, hogy miért írta neki Sansa, hogy beszéljen Jaimevel. Nemcsak a helyismeret miatt, de valószínűleg a tapasztalata miatt is.
- Sansa tudja, hogy mivel foglalkoztál?
- Nem. De okos lány, ha pontosan nem is tudja, valószínűleg nagyjából van elképzelése.
- Ugye simán legyőzted volna Brienne-t, ha akartad volna? - villant az agyába.
- Ezt neki ne áruld el - mosolygott Jaime -, de annyira talán nem is simán.
- Van valami terved, mit csinálunk, ha megérkeztünk?
- Odamegyünk a parkolóba, ahol a találkozó volt. Ha nem találunk semmi érdekeset, akkor elkezdjük bejárni egyre bővülő körben a Baratheon és Lannister épületeket - válaszolta, és felemelt egy nagy kulcscsomót a kézifék melletti tartóból.
- Hát, van egy pár - mondta pesszimistán Sandor.
- Igen, ez nem könnyíti meg a dolgot, bár van néhány épület, ami talán eleve kiesik. Aztán arra is gondoltam, hogy felhívom az unokaöcsémet.
- Joffreyt? - Sandor olyan undorral ejtette ki a szót, hogy Jaime felsóhajtott.
- Igen. Theon miatt gondoltam. Nem fér a fejembe, hogy miért éppen oda hívta Ramsay Sansát.
*****
- Meglepetés! - csapta össze a tenyerét Ramsay.
Sansa megkövülten állt az ajtóban, és Joffreyt nézte. A szobában, ahogy azt korábban már látta, egy hatalmas, mennyezetes faágy volt. Annak idején Robert büszkén mutatta meg neki, mert valamilyen árverésen szerezte egy kisebb vagyonért, bár egyáltalán nem illett a házba. A mennyezetet - ami gyönyörű brokáttal volt bevonva -, négy vastag, faragott oszlop tartotta. Az ágy végén lévő két faoszlophoz volt most széttárt karokkal és lábakkal, meztelenül kikötve Joffrey.
Amikor beléptek, felnézett, és valamit mondani akart, de persze nem lehetett érteni, mert a száján vastag ragtapasz volt. Ramsay odalépett, és kíméletlenül letépte a szájáról. A ragtapaszon kívül még egy pingpong labda is a szájában volt, úgyhogy most azt is kivette.
- Mit is mondtál? - kérdezte tőle Ramsay.
- Szomjas vagyok - hangzott a válasz.
- Ó, máris hozom. Sansa, te is kérsz?
- Igen, köszönöm! - mondta Sansa, és remélte, hogy amíg Ramsay vízért megy, addig küldhet egy üzenetet.
De a férfi egyáltalán nem ment ki a szobából, mert be volt készítve egy üveg víz, és három pohár is.
Lerakta a kamerát az állvánnyal, bekapcsolta, öntött mindhármuknak az üvegből, aztán Sansának nyújtott egy poharat, és ő is ivott. Mikor Sansa is megitta a poharában lévő víz felét, akkor felé nyújtotta a harmadik poharat.
- Itasd meg, ha gondolod.
Sansa elvette a poharat, és Joffreyhoz lépett. Óvatosan odatartotta a poharat, és megitatta, közben végignézett a férfi testén, és látta, hogy néhol zúzódások vannak rajta, de nem tudta sajnálni.
- Köszönöm - mondta hálásan a volt férje.
Sansa nem válaszolt neki, hanem Ramsayra nézett.
- Miért van itt?
- Hogy ő miért van itt? Igazából mindhárman miatta vagyunk itt.
A nő most már egyáltalán nem értett semmit sem.
- Tudod, te okos lánynak tűnsz, Sansa! Miért mentél hozzá ehhez a féleszűhöz? Annyira könnyű volt minden! Kiderítettem, hogy a szomszédod apja balesetezett a szüleiddel, és elmondtam Theonnak. Ő persze rögtön továbbadta Joffreynak, aki rohant vele hozzád. Aztán, ahogyan terveztem is, te bosszút akartál állni rajta. De utána felhívta a nagybátyja, Jaime, az a ravasz róka, és neki bezzeg feltűnt, hogy vajon kitől is tudhatta meg Theon? Joffrey saját magától sosem gondolkodott volna el rajta. Végül szombaton kiszedte Theonból, hogy tőlem tudja. Erre ez a tökfej mit talált ki? Idehívott, és egy revolverrel kezdett fenyegetni! Engem! Revolverrel, érted?
Ramsay rosszallóan ingatta a fejét, és Joffreyt nézte.
- Muszáj volt elvennem tőle, de utána már kitaláltam egy jó kis mókát.
- Az egészet azért csináltad, hogy elmondjam, mit tett velem? Az egészet egy interjúért? - hitetlenkedett Sansa. - Miért akarod ennyire tönkretenni őket?
- Én nem akarom őket tönkretenni! - válaszolta Ramsay. - Jól van, őszinte leszek. Nincs semmiféle cikksorozat. Illetve van, de nem cikk. Adatok.
A lány továbbra is értetlenül nézett, úgyhogy folytatta.
- Az apám politikai pályára akar lépni. Ha pedig neki sikerül, én a kiadónál a helyébe lépek. Végre nem egy egyszerű újságíró lennék, hanem társtulajdonos! Utána már csak Petyrt kellene elintéznem, hogy az egész az enyém legyen. Csakhogy apám ambíciójához rengeteg pénz kell, és támogatók.
Sansa kezdte érteni, és amikor Ramsay folytatta, meg is erősítette.
- Tywin Lannister az egyik leggazdagabb az országban. Ha ő a markomban van, akkor garantált a siker - vigyorgott mohón a férfi. - Sajnos, igazából egyelőre csak annyit találtam, hogy adócsalást követnek el. Elég régóta, és elég nagy mértékben. Ezt akár a pasid is kideríthetné, ha fővárosi lenne a cég, és nem az itteniekhez tartoznának.
- De Baelish urat hogyan tudnád félreállítani? - kérdezte Sansa, hogy időt nyerjen.
- Ó, Petyr elég sok kis stiklijéről tudok, amiről azt hiszi, hogy titkos - mondta gúnyosan. - A mániája, hogy figyelteti az embereket, akiktől valami hasznot remél. Bár, azt nem tudom, tőled mit akar - nézett rá elgondolkodva.
- Tőlem? - lepődött meg Sansa.
- Igen, elég szép kis aktája van rólad, bár csupa unalmas dolgok. Egyedül a pasid apja volt érdekes, mert igen, onnan tudtam meg, hogy titokban belenéztem az aktádba.
Sansának felfordult a gyomra. Szóval, Petyr Baelish-nek aktája van róla? De miért?
- De miért? - kérdezte meg hangosan is.
Ramsay vállat vont.
- Nem tudom, talán meg akar dugni, és úgy gondolta, ha esetleg nem menne szép szerével, akkor majd zsarolással. Franc se ismeri ki magát Petyr észjárásán.
Akkor Joffrey szólalt meg:
- Theon miért? - nyöszörögte.
Sansa persze sejtette, hiszen látta őket.
- Theon? - nevetett Ramsay. - Annyira ostoba vagy! - emelte fel Joffrey állát, hogy a szemébe nézessen. - Theon homoszexuális, és évek óta szerelmes volt beléd. Sosem vetted észre, igaz? Mindig csak magaddal voltál elfoglalva, a szerencsétlennek még az esküvődön is asszisztálnia kellett. Elég volt néhány csók, máris a tenyeremből evett. Eleinte Anna elrablása ellen tiltakozott, de miután megdugtam, már nem ellenkezett többet. Annyira ki volt éhezve a szexre, hogy bármit megtett volna a kedvemért. Én ugyan a lányokat jobban kedvelem, de úgy gondoltam, valamit valamiért. Ramsay csak nevetett, amikor Joffrey megdöbbent arcára nézett, de Sansa kétségbeesetten gondolkodott, hová fog vajon vezetni ez az egész?
- Nos, Sansa! Mint ígértem, ajándékot kapsz - váltott vidám hangnemre Ramsay. A lány kérdőn nézett rá, ő pedig Joffreyra mutatott: - Azt csinálsz vele, amit akarsz. Visszaadhatod neki az összes pofont, rúgást, amit tőle kaptál, sőt! Magammal hoztam egy-két játékszeremet is. Van itt gumibot, korbács, meg nyugodtan, amit csak szeretnél.
- Én nem akarom bántani - mondta halkan Sansa.
- Gondolj csak bele! Jusson eszedbe, hogyan kaptad tőle a pofonokat, az ütéseket, rúgásokat. Most mindet visszaadhatod! Üsd csak meg, meglátod, jól fog esni.
- Úgy látom, tőled már kapott - jegyezte meg a lány.
- Nos, igen. Muszáj volt egy kicsit rendet tennem a fejében. Próbáld ki! Csak egy pofont adj neki! Jusson eszedbe mit éreztél, amikor bántott téged! Mit éreztél, amikor utolsó este megláttad az ajtóban!
Sansának hirtelen viszketni kezdett a tenyere. Az elmúlt időszakban sokszor kívánta, hogy bárcsak megüthetné Joffreyt! Így látni a volt férjét, hogy védtelen és megtört, ettől nem lett vonzóbb a lehetőség, csakhogy, most itt az alkalom, ami talán soha nem tér vissza.
Odalépett Joffreyhoz és megütötte. Csak az arcára ütött egy kicsit, de abban a pillanatban, amikor a keze a férfi bőréhez ért, megkönnyebbült. Nem volt nagy a pofon, ahhoz képest, amiket ő kapott csak simogatás volt, de jól esett. Ramsay hangja egészen közelről szólt:
- Nagyobbat, hogy érezze is, mit tett veled!
És Sansa megint ütött egyet, aztán még egyet, és ezek már nagyobbak voltak. Akkor döbbent rá, hogy mit csinál, hogy most semmivel sem jobb, mint Joffrey volt vele. A kezébe temette az arcát, és zokogni kezdett.
Leroskadt egy székre, és sírt. Ramsay mellé lépett, és gyengéden azt mondta:
- Jól van, sírj csak! Hidd el, utána jobb lesz.
Néhány perc múlva, amikor nagyjából már megnyugodott, a férfi egy pohár vizet tartott elé, amit hálásan fogadott el. Miután megitta, Joffreyra nézett, aki vágyakozva figyelte kezében a poharat.
- Adhatok neki? - kérdezte Ramsayt.
- A tied, azt csinálsz vele, amit akarsz.
Sansa ismét megitatta Joffreyt, Ramsay pedig utána megint leragasztotta a száját.
Mikor lerakta a poharat, Ramsay egy botot nyújtott felé. Olyasmi volt, mint amit a tévében látott, a rendőrök gumibotja. A lány elvette tőle, de csak forgatta a kezei között.
- Ez meg mi?
- Gumibot. Igazán hasznos játékszer.
- Miért adtad nekem ide?
- Azért, hogy használd - bökött a fejével Joffrey felé. - Ahhoz, hogy érezze, milyen volt neked, amikor a csizmáját törölte beléd, muszáj valamilyen eszközt használni. De választhatod ezt is - vett a kezébe egy korbácsot, aztán felé nyújtotta -, ez talán jobban illik a környezethez.
- Nekem már elég volt. Nem akarom bántani, nem akarok ugyanolyan lenni, mint ő!
Ramsay felsóhajtott.
- Tudtam, hogy előbb-utóbb ezt fogod mondani, bár azt hittem, játszadozunk többet is.
Sansa lehajtott fejjel állt, és rosszat sejtve hallgatott.
- Nincs választásod - folytatta a férfi -, ha nem te, akkor ő. Ha te nem akarod bántani, akkor eloldozom, és ő fog téged. Ez ilyen egyszerű, valaki ma meg lesz verve, de nem tagadom, jobban élvezném, ha te vernéd őt. Nézz csak rá! Látod, milyen mohón csillant meg máris a szeme? Amint megérezte a lehetőséget, hogy talán megint megverhet téged, rögtön jobban lett. Hidd el, ő nem gondolkodna rajta, hogy bántson-e téged, inkább csak azon töprengene el, hogy melyik játékszer legyen az első?
Sansa ránézett Joffreyra, és tudta, hogy Ramsaynek igaza van.
A férfi most a fülébe suttogott:
- Képzeld, hogy ott állsz meztelenül kikötözve, a férjed kezében pedig ott a korbács. Mit gondolsz, milyen érzés lenne, amikor a húsodba vág? Ő nem csak simogatna, hidd el! Hát nem jobb lenne, ha ez a te kezedben lenne? A döntés a tiedben van! Mi a választásod?
- Gondolod, hogy Tywin bármivel is segítené apádat, ha megvereted az unokáját? - próbálkozott Sansa.
- Ó igen - mutatott a férfi a kamerára -, ezért készül ez a bájos kis felvétel. Egy másolatot majd megtartok saját használatra, néha megnézem majd, amikor rossz lesz a hangulatom, biztosan feldob majd. Igazából ezzel őket, és téged is a markomban tarthatlak, szép kislány!
- Engem? Én kényszerből cselekedtem!
- Biztos? Csak egy ügyes vágás kell, és máris lenne egy felvételem a szadista Sansa Starkról - kacagott Ramsay.
Sansa döbbenten nézett rá. A férfi úgy festett, mint aki kezdte elveszíteni a józan eszét.
Ez egy szadista, azért élvezi annyira nézni, hogy verem Joffreyt! - jött rá abban a pillanatban, amint meghallotta a szót. A férjére pillantott, aki ernyedten lógott. Tudta, hogy nem számíthat rá, ha a volt férjén múlik, jól megveri, és még élvezné is. Nem, nem maradhat egyedül két szadistával.
A botot nézte a kezében, aztán a korbácsot kezdte vizslatni.
Vajon melyik fáj kevésbé, és hová üssek, ahol kisebb a sérülés? Talán a bot, és a végtagok? - töprengett.
Joffrey elé állt, és ütésre lendítette a botot.
*****
A sötét, kihalt parkolóban csak egyetlen autó állt, az is a végében.
- Ez Sansáé - ismerte fel Sandor, hiszen számtalanszor látta már, és ült is benne, amikor az Állatkertbe mentek.
Körbe járták, benéztek az ablakon, de semmi nyomra vezetőt nem találtak.
- Felhívom Joffreyt - mondta Jaime, de hiába próbálkozott. - Nem vette fel, akkor talán megpróbálom Cerseit.
Sandor ismét önmaga szidalmazásával volt elfoglalva, legszívesebben a fejét verte volna a falba.
- Nem veszi fel - ingatta a fejét Jaime -, menjünk, járjuk be az épületeket.
Sandor bólintott, de ebben a pillanatban, éles zajként hasítva a csöndes éjszakába, megszólalt a telefonja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése