Sansa
hazahozta Annát, aztán várta, hogy Tyrion és Jaime megérkezzen. Kicsit előbb,
mint mondták, fél ötkor jöttek meg. Miután kölcsönösen megölelgették egymást és
a férfiak Annát, beszélgetni kezdtek.
- Szóval, azt tudjátok, hogy Sandor és én együtt vagyunk?
Ez nem volt újdonság, hiszen már többször találkoztak együtt, úgyhogy bólintottak.
- De azt talán nem, illetve Tyrionnak már mondtam, hogy Anna születésnapján itt járt Joffrey, és Sandor dobta ki innen. - Mivel látta, hogy Jaime összeráncolta a homlokát, hozzátette: - Akkor még nem is ismertük egymást, de Joffrey megint bántani akart, és ő meghallotta.
- Istenem - sóhajtotta Jaime, és a kezébe temette az arcát.
- Szóval két hete, vasárnap itt járt megint. Nagy valószínűség szerint azért, hogy a tudomásomra hozza: Sandor apja volt az, akivel a szüleim baleseteztek. - Nagyot nyelt, mert még most sem volt könnyű erről beszélnie.
Jaime elvette a kezét az arcától, és meglepve nézett Sansára.
A lány folytatta:
- Van egy kollégám, Tyrion már tudja kicsoda, aki cikket ír a Lannisterekről.
- Micsoda? - lepődött meg Jaime.
- Nem mondtam neked, mert már hónapok óta nem láttam a fickót - vette át a szót Tyrion -, de régebben megfigyelt engem. Sansa jött rá, hogy kicsoda.
- Igen, ő Ramsay Bolton. Én a Baelish & Bolton kiadónál dolgozom, fordítok. Ramsay újságíró, és az egyik tulajdonos fia.
- Értem - válaszolta Jaime.
- Szóval, egy bő hónapja Ramsay megkért, hogy beszéljek neki Joffreyról, mert szeretne egy részt róla is. Én akkor nemet mondtam, de azután, hogy Joffrey idejött a múltkor - hirtelen szégyellni kezdte magát -, szóval, tegnap felhívtam, hogy hajlandó vagyok beszélni vele.
- Sansa, már mondtam, hogy engem nem zavar, ha megteszed - mondta Tyrion kedvesen -, és szerintem Jaime is megbocsájtja.
Jaime bólintott.
- Igen, tudom, csakhogy, a ma délutánt beszéltük meg...
De akkor csengettek.
Sansa az órára nézett, és elmosolyodott.
- Biztosan Sandor - mondta -, a legjobbkor.
Kiment az ajtóhoz, és beengedte a férfit. Miután megcsókolták egymást, azt mondta:
- Vendégeink vannak, Tyrion és Jaime. Én hívtam el őket.
Bementek, Sandor kezet fogott a testvérekkel, és leült Sansa mellé.
- A legjobbkor jöttél, éppen a mai találkozómról akartam beszélni, eddig Jaimenek mondtuk el az előzményeket- mondta neki a lány.
- Mi történt? - kérdezte Sandor, és megfogta a kezét, amin Tyrion és Jaime elmosolyodott.
- Szóval, egy órát beszéltünk meg, de én előbb mentem, hogy vegyek az IKEA-ban ezt-azt. Az emeleten az étteremnél leültem egy ablak melletti asztalhoz, nézelődni, és akkor a téren megláttam Ramsayt. Csókolózott Theon Greyjoyjal.
Tyrion és Jaime egyszerre ráncolták össze a homlokukat.
- Az még nem bűn, ha homoszexuális, nem igaz? - kérdezte Sandor értetlenül.
- Az nem, de Theon, Joffrey legjobb barátja - mondta Sansa.
- Aha. - Sandor mindössze ennyit mondott.
- Akkor most átveszem én a szót - kezdett bele Jaime a mondandójába. - Tyrion felhívott, miután beszéltetek, én pedig utána felhívtam Joffreyt, ahogyan kérted. Nem untatlak azzal a sok hülyeséggel, amit összehordott, viszont egy idő után hencegni kezdett. Elmondta azt is, hogy itt járt, és hogy azt akarta vele elérni, hogy ne állj szóba a szomszédoddal. Mikor rákérdeztem, hogy honnan tudott Sandor apjáról, azt mondta, hogy Theon mondta előző nap neki, aki valakitől hallotta. Kérdeztem, hogy tudja-e, kitől hallotta, és szerinte miért épp Theonnak mondták ezt el, de az unokaöcsém, ahogy az lenni szokott, természetesnek vette a dolgot, és nem tudta, hogy ki mondta el neki.
Sansa sóhajtott, felállt, és az ablakhoz lépett. Nézett kifelé, de nem látott semmit, csak bámult, és gondolkodott.
Lehetséges lenne, hogy Ramsay áll a dolog mögött? De miért? - töprengett.
Sandor mellé lépett, és finoman megsimogatta a hátát.
- Jól vagy? - kérdezte halkan.
A nő aprót bólintott. Ránézett a férfira, belenézett a szemébe, és nem értette, miért akarják elszakítani tőle? Hiszen szeretik egymást! Miért nem lehetnek boldogok? Csak nézte a férfit, és arra gondolt, hogy örökké tudná nézni, teljesen belefeledkezett. Már emelte volna a kezét, hogy megsimogassa.
Amikor Tyrion megköszörülte a torkát, a lány összerezzent.
- Most már értem a problémát, Sansa.
Sansa egy pillanatra üres tekintettel nézett rá, és úgy tűnt, nem volt igazában tudatában, hogy vendégei vannak.
Jaime elvigyorodott.
- És mit gondolsz? - kérdezte Sandor.
- Lehetséges lenne, hogy Ramsaynek annyira fontos az az interjú, hogy ezt tegye? - tette fel a kérdést Jaime.
- Nem tudom. Éppen két hete, kedden találkoztam vele, és amikor mondtam neki, hogy a válaszom nem, akkor nem érdekelte túlzottan - vonta fel a vállát Sansa.
- Lehet, mindenesetre az furcsa egybeesés, hogy kedden nemet mondasz neki, szombaton Theon elmondja Joffreynak Sandor szüleit, Joff vasárnap idejön, és egy hét múlva magad hívod fel Ramsayt, hogy mégiscsak hajlandó vagy beszélgetni vele - összegezte Tyrion, egy fél perc gondolkodás után.
Sansa felsóhajtott.
- De egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy ez lesz az egésznek az eredménye!
- Talán úgy gondolta, megpróbálja, hátha szerencséje lesz, másrészt viszont ezt biztosan nem csak úgy, véletlenül hallotta meg - nézett rá Sandor.
- Ma azt mondtam neki, hogy elkaptam egy vírust, és beteg lettem. De gondolom, ez csak néhány napig lesz jó ürügy - mondta lemondóan Sansa.
- Addig kitalálunk valamit - mondta Tyrion, a többiek bólintottak.
Még egy keveset beszélgettek, Tyrion és Sandor éppen a köztisztviselői lét szépségeiről cseréltek tapasztalatot, amikor Sansának eszébe jutott valami, és félrevonta Jaimet.
- Jaime - kezdte -, jól vagy mostanában?
- Igen, miért? - kérdezte mit sem sejtve a férfi.
- Nos, azóta nem is találkoztunk, mióta Brienne-nel küzdöttetek.
- Tényleg - mondta kis gondolkodás után Jaime.
- Találkoztatok azóta?
- Igen, többször is - mosolygott a férfi.
- Örülök - Sansa kicsit zavarban volt, de emellett nagyon kíváncsi is -, van köztetek valami?
- Dolgozom rajta, ő olyan nő, akiért megéri!
- Ez nagyszerű! - simított végig bátorítóan Sansa a férfi alkarján.
Végül a testvérek készülődni kezdtek hazafelé. Miután elindultak, Sandor átölelte Sansát.
- Nagy megrázkódtatás volt meglátni őket? Mármint Ramsayt és Theont.
- Eléggé - sóhajtott a lány.
- Aggódom, ha akarod, segítek lekoptatni - mondta a férfi, és megropogtatta két hatalmas tenyerét.
- Nem lesz semmi baj! Majd megoldjuk - biztatta Sansa.
- Ígérd meg, hogy azonnal elmondod, ha bajba kerülnél, rendben?
- Ígérem - bólintott a lány.
- Szeretnék egy sütikét, tessék, megint. Öt féle formát rejt a bödönkém... - hallatszott ki a dalocska a gyerekszobából.
- Úgy szeretem a sütit - forgatta meg a szemét Sansa -, nem tudom, mit ártottam Robbnak, hogy ezt a bödönt kapta Anna tőlük a szülinapjára?
Sandor elnevette magát.
- De úgy vettem észre, a lányod szereti.
- Igen, ezért nem kapcsoltam még le a hangját - mondta megadóan Sansa.
- Formákat rejt a bödönkém... - dörmögte Sandor a fülébe a süti faló bödön másik dalocskáját, mert már ő is kívülről fújta.
- Ne kezdd te is - nevetett Sansa -, mert elkapom a bödönkédet! - mondta, és a kezét Sandor derekáról a fenekére csúsztatta, és ha már ott volt, erősen meg is szorította.
- Inkább folytatom, ha így begerjeszt - mondta huncut hangon a férfi.
Szerda délután az órái után, Sandornál ült a kanapén, és a laptopján dolgozott. Nagyon szerette ezeket a napokat, jó volt egymás mellett dolgozni. Bár, ha jobban belegondolt, mindent jó volt Sandorral csinálni, a főzéstől a tévénézésig, bár azt elég ritkán szoktak, egyedül a férfi kedvenc sorozatát nézték rendszeresen az HBO-n. Mostanában éppen az előző évadok ismétléseit adták, és Sansa most először, de Sandor már harmadszorra nézte meg a részeket.
A férfi éppen az aznapi második kávéjukat főzte a konyhában, amikor megcsörrent a mobilja. Ránézett a kijelzőre, Arya volt a hívó.
- Sansa, úgy gondoltam, hogy a hétvégén megrendezem Jon hazaköltözése alkalmából a bulit, rendben?
- Persze, hogyan gondoltad?
- Úgy gondoltam, ez most felnőtt buli lesz, úgyhogy megbeszéltem Talisával, hogy a fiúknak hívnak bébiszittert, akit mindig szoktak, Talisa unokahúgát, és te is elviheted Annát.
- Nahát, micsoda szervezés!
- Ugye? Meghívtam Jon barátait, és ugye te tudod Ygritte elérhetőségét?
- Igen. Te honnan ismered? - Amikor Jon elment hozzá, ott volt Arya is, úgyhogy neki is elmesélte, hogy csókolóztak Ygritte-tel a koncerten, de eddig nem tudott róla, hogy ismernék személyesen is egymást.
- Nos, véletlenül összefutottunk a hétvégén.
- Véletlenül, igaz? - nevetett Sansa. Arya kicsi korától fogva mindenbe beleütötte az orrát, roppant kíváncsi volt. Egészen biztos volt benne, hogy nem volt az a találkozás annyira véletlen.
- Na, jó, talán véletlenül pont tudtam, hová akarnak menni - vihogott a húga is. - Szóval, el akarom hívni őt is.
- Jól van, és hol lesz a buli?
- Nálam!
- Ki fogsz takarítani? - lepődött meg Sansa, mert a húga kíváncsiságán csak a rendetlensége tett túl.
- Hát, tulajdonképpen arra gondoltam, valamelyik tesóm segíthetne.
- Aha, és melyik tesódra gondoltál? - érdeklődött, bár előre tudta a választ.
- Csak egy lánytestvérem van.
- Jól van, pénteken elhozom korábban Annát, és elmegyünk.
Akkor jött be Sandor, kezeiben egy-egy csészével, amiből az egyiket lerakta elé az asztalra, a másikat a saját laptopja mellé. Mielőtt ő is leült volna a munkájához, kinézett az ablakon, és nyújtózkodott egyet. Meleg volt, úgyhogy csak egy térdnél elvágott farmerben volt otthon, és most Sansa elbűvölve figyelte, hogyan válnak láthatóvá nyújtózkodás közben az egyes izomcsoportok a hátán. Sosem látott még senkit, aki ilyen izmos lett volna, még Jaime sem, pedig Joff nagybátyja sem panaszkodhatott. Boldog volt, hogy ő az, aki ezt a testet bármikor megérintheti. A férfi megfordult, és csodálkozva mutatott a kezében tartott mobilra, amiben Arya hallózott.
- Hallo, Sansa, itt vagy még?
- Jaj, bocsánat, igen itt vagyok.
- Hol vagy? - hangzott a gyanakvással teli kérdés.
- Khm, itthon. Azaz Sandornál.
- Aha. Inkább nem kérdezem meg, hogy mit csináltok! Mit csináltok?
- Dolgozunk.
- Hm, igen érdekes megfogalmazás.
- De most miért, tényleg dolgozunk - tiltakozott Sansa, de közben Sandor a kanapé mögé lépett, és hátulról csókolgatni kezdte a nyakát. - Szóval, hol is tartottunk? Elmegyek - sóhajtott aprót - hozzád - még egy sóhaj - segíteni.
- Igen. De szerintem, most hagylak inkább benneteket dolgozni - nyomta meg Arya az utolsó szót.
- Jó, akkor pénteken találkozunk! - szedte össze magát Sansa.
- Addig is, jó munkát - vihogott a húga.
Sandor ártatlan arccal nézett rá.
- Ne haragudj, de nem bírtam ellenállni a nyakadnak, olyan ritkán tűzöd fel a hajad - mondta, és még egy puszit adott rá, aztán a laptopja elé ült.
- Tetszik, ha fel van tűzve? - kérdezte Sansa meglepve. Régen sokat hordta copfban, de már nem igazán szerette, ha kinn a nyaka, és hirtelen rádöbbent, hogy Joffrey fojtogatásai miatt.
- Mindenhogyan tetszik - mondta a férfi -, a hajadnak gyönyörű, vörös színe van, a nyakad pedig karcsú. De talán azokat a kis kunkorgó hajakat szeretem legjobban, amik ilyenkor kilátszanak.
Sansa rámosolygott.
Végül is, az egészen más, ha csókolgatják. Az nagyon jól esik, ahogy Sandor szakálla a bőrömhöz ér - gondolta -, és elhatározta, hogy ezentúl gyakrabban tűzi fel a haját.
*****
Amikor Sandor péntek délután hazaért a munkahelyéről, Sansa és Anna még nem volt otthon, de nem is számított rá, mert Sansa előre mondta, hogy későn fognak hazaérni a húgától. Már volt terve a délután további részére, délelőtt kitalálta, hogy átöltözik, és elmegy futni. Mostanában ritkábban futott, mint korábban, és kevesebbet is, általában az alatt az idő alatt, amíg Sansa és Anna a játszótéren volt. Együtt lementek, és amíg Anna hintázott, vagy homokozott, addig ő futott, bár volt már olyan is, amikor kevesen voltak a játszótéren, hogy inkább homokvárat épített Annának, legalább valami hasznát vette a középkori kutatásainak.
Most tehát kihasználta az időt, és annyit futott, mint régebben. Mikor hazaért, elkezdett súlyzózni, és felüléseket csinálni. Tartott attól, hogy a rendszeres vacsorák meg fognak látszódni a hasán, de ellensúlyozta, hogy már alig ivott alkoholt, leszámítva azt a néhány napot, amit Jorah-nál töltött. Régebben leginkább sör volt a vacsorája, de Sansa ragaszkodott hozzá, hogy vacsorázzon velük, ő pedig nem mondhatott nemet, mert egyrészt a lány nagyon jól főzött, másrészt imádta ezeket a meghitt vacsorákat hármasban.
Sokáig volt egyedül, és most nagyon örült neki, hogy szinte családként élnek. Egyáltalán nem zavarta, hogy Anna nem a sajátja, szerette a kislányt, és úgy tűnt neki, hogy Anna is kedveli őt, és elfogadja. Régebben egyszer beszélgetett erről a témáról Jorah-val, és akkor a barátja azt mondta, hogy ő valószínűleg már nem tudna együtt élni senkivel, mert annyira megszokta már az agglegény életet. Sandor akkor úgy gondolta, hogy ez rá is igaz, és örült neki, hogy azt tehet, amit, és amikor csak akar, senki nem osztja be az idejét. Hogy mekkorát tévedett, arra csak most jött rá, amikor nap, mint nap úgy jött hazafelé a munkából, hogy örömmel töltötte el az a tudat, hogy Sansa és Anna várják, hétvégenként pedig ahelyett, hogy egyedül unatkozott volna, közös programokat szerveztek.
A lányok este nyolc után értek haza, akkor egy gyors vacsora és fürdés után Sansa ágyba dugta Annát, és a mese után ő is elment fürdeni.
- Mondtam Robbnak, hogy a holnapi buli után aludjanak nálam, akkor ő is ihat - mondta Sansa, mikor kijött a fürdőszobából -, mi meg majd alszunk nálad, jó?
- Hát persze - válaszolta. - Mikor visszük el Annát?
- Én kora délutánra gondoltam, Robb azt mondta, öt órára megy majd a bébiszitter.
- Remélem, minden rendben lesz Annával - aggodalmaskodott.
- Biztosan - mosolygott rá Sansa -, Talisa unokahúga fog menni, nem egy idegen. Ráadásul óvónőnek tanul.
- Akkor jó – válaszolta Sandor, aztán ágyba bújtak.
- Szóval, azt tudjátok, hogy Sandor és én együtt vagyunk?
Ez nem volt újdonság, hiszen már többször találkoztak együtt, úgyhogy bólintottak.
- De azt talán nem, illetve Tyrionnak már mondtam, hogy Anna születésnapján itt járt Joffrey, és Sandor dobta ki innen. - Mivel látta, hogy Jaime összeráncolta a homlokát, hozzátette: - Akkor még nem is ismertük egymást, de Joffrey megint bántani akart, és ő meghallotta.
- Istenem - sóhajtotta Jaime, és a kezébe temette az arcát.
- Szóval két hete, vasárnap itt járt megint. Nagy valószínűség szerint azért, hogy a tudomásomra hozza: Sandor apja volt az, akivel a szüleim baleseteztek. - Nagyot nyelt, mert még most sem volt könnyű erről beszélnie.
Jaime elvette a kezét az arcától, és meglepve nézett Sansára.
A lány folytatta:
- Van egy kollégám, Tyrion már tudja kicsoda, aki cikket ír a Lannisterekről.
- Micsoda? - lepődött meg Jaime.
- Nem mondtam neked, mert már hónapok óta nem láttam a fickót - vette át a szót Tyrion -, de régebben megfigyelt engem. Sansa jött rá, hogy kicsoda.
- Igen, ő Ramsay Bolton. Én a Baelish & Bolton kiadónál dolgozom, fordítok. Ramsay újságíró, és az egyik tulajdonos fia.
- Értem - válaszolta Jaime.
- Szóval, egy bő hónapja Ramsay megkért, hogy beszéljek neki Joffreyról, mert szeretne egy részt róla is. Én akkor nemet mondtam, de azután, hogy Joffrey idejött a múltkor - hirtelen szégyellni kezdte magát -, szóval, tegnap felhívtam, hogy hajlandó vagyok beszélni vele.
- Sansa, már mondtam, hogy engem nem zavar, ha megteszed - mondta Tyrion kedvesen -, és szerintem Jaime is megbocsájtja.
Jaime bólintott.
- Igen, tudom, csakhogy, a ma délutánt beszéltük meg...
De akkor csengettek.
Sansa az órára nézett, és elmosolyodott.
- Biztosan Sandor - mondta -, a legjobbkor.
Kiment az ajtóhoz, és beengedte a férfit. Miután megcsókolták egymást, azt mondta:
- Vendégeink vannak, Tyrion és Jaime. Én hívtam el őket.
Bementek, Sandor kezet fogott a testvérekkel, és leült Sansa mellé.
- A legjobbkor jöttél, éppen a mai találkozómról akartam beszélni, eddig Jaimenek mondtuk el az előzményeket- mondta neki a lány.
- Mi történt? - kérdezte Sandor, és megfogta a kezét, amin Tyrion és Jaime elmosolyodott.
- Szóval, egy órát beszéltünk meg, de én előbb mentem, hogy vegyek az IKEA-ban ezt-azt. Az emeleten az étteremnél leültem egy ablak melletti asztalhoz, nézelődni, és akkor a téren megláttam Ramsayt. Csókolózott Theon Greyjoyjal.
Tyrion és Jaime egyszerre ráncolták össze a homlokukat.
- Az még nem bűn, ha homoszexuális, nem igaz? - kérdezte Sandor értetlenül.
- Az nem, de Theon, Joffrey legjobb barátja - mondta Sansa.
- Aha. - Sandor mindössze ennyit mondott.
- Akkor most átveszem én a szót - kezdett bele Jaime a mondandójába. - Tyrion felhívott, miután beszéltetek, én pedig utána felhívtam Joffreyt, ahogyan kérted. Nem untatlak azzal a sok hülyeséggel, amit összehordott, viszont egy idő után hencegni kezdett. Elmondta azt is, hogy itt járt, és hogy azt akarta vele elérni, hogy ne állj szóba a szomszédoddal. Mikor rákérdeztem, hogy honnan tudott Sandor apjáról, azt mondta, hogy Theon mondta előző nap neki, aki valakitől hallotta. Kérdeztem, hogy tudja-e, kitől hallotta, és szerinte miért épp Theonnak mondták ezt el, de az unokaöcsém, ahogy az lenni szokott, természetesnek vette a dolgot, és nem tudta, hogy ki mondta el neki.
Sansa sóhajtott, felállt, és az ablakhoz lépett. Nézett kifelé, de nem látott semmit, csak bámult, és gondolkodott.
Lehetséges lenne, hogy Ramsay áll a dolog mögött? De miért? - töprengett.
Sandor mellé lépett, és finoman megsimogatta a hátát.
- Jól vagy? - kérdezte halkan.
A nő aprót bólintott. Ránézett a férfira, belenézett a szemébe, és nem értette, miért akarják elszakítani tőle? Hiszen szeretik egymást! Miért nem lehetnek boldogok? Csak nézte a férfit, és arra gondolt, hogy örökké tudná nézni, teljesen belefeledkezett. Már emelte volna a kezét, hogy megsimogassa.
Amikor Tyrion megköszörülte a torkát, a lány összerezzent.
- Most már értem a problémát, Sansa.
Sansa egy pillanatra üres tekintettel nézett rá, és úgy tűnt, nem volt igazában tudatában, hogy vendégei vannak.
Jaime elvigyorodott.
- És mit gondolsz? - kérdezte Sandor.
- Lehetséges lenne, hogy Ramsaynek annyira fontos az az interjú, hogy ezt tegye? - tette fel a kérdést Jaime.
- Nem tudom. Éppen két hete, kedden találkoztam vele, és amikor mondtam neki, hogy a válaszom nem, akkor nem érdekelte túlzottan - vonta fel a vállát Sansa.
- Lehet, mindenesetre az furcsa egybeesés, hogy kedden nemet mondasz neki, szombaton Theon elmondja Joffreynak Sandor szüleit, Joff vasárnap idejön, és egy hét múlva magad hívod fel Ramsayt, hogy mégiscsak hajlandó vagy beszélgetni vele - összegezte Tyrion, egy fél perc gondolkodás után.
Sansa felsóhajtott.
- De egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy ez lesz az egésznek az eredménye!
- Talán úgy gondolta, megpróbálja, hátha szerencséje lesz, másrészt viszont ezt biztosan nem csak úgy, véletlenül hallotta meg - nézett rá Sandor.
- Ma azt mondtam neki, hogy elkaptam egy vírust, és beteg lettem. De gondolom, ez csak néhány napig lesz jó ürügy - mondta lemondóan Sansa.
- Addig kitalálunk valamit - mondta Tyrion, a többiek bólintottak.
Még egy keveset beszélgettek, Tyrion és Sandor éppen a köztisztviselői lét szépségeiről cseréltek tapasztalatot, amikor Sansának eszébe jutott valami, és félrevonta Jaimet.
- Jaime - kezdte -, jól vagy mostanában?
- Igen, miért? - kérdezte mit sem sejtve a férfi.
- Nos, azóta nem is találkoztunk, mióta Brienne-nel küzdöttetek.
- Tényleg - mondta kis gondolkodás után Jaime.
- Találkoztatok azóta?
- Igen, többször is - mosolygott a férfi.
- Örülök - Sansa kicsit zavarban volt, de emellett nagyon kíváncsi is -, van köztetek valami?
- Dolgozom rajta, ő olyan nő, akiért megéri!
- Ez nagyszerű! - simított végig bátorítóan Sansa a férfi alkarján.
Végül a testvérek készülődni kezdtek hazafelé. Miután elindultak, Sandor átölelte Sansát.
- Nagy megrázkódtatás volt meglátni őket? Mármint Ramsayt és Theont.
- Eléggé - sóhajtott a lány.
- Aggódom, ha akarod, segítek lekoptatni - mondta a férfi, és megropogtatta két hatalmas tenyerét.
- Nem lesz semmi baj! Majd megoldjuk - biztatta Sansa.
- Ígérd meg, hogy azonnal elmondod, ha bajba kerülnél, rendben?
- Ígérem - bólintott a lány.
- Szeretnék egy sütikét, tessék, megint. Öt féle formát rejt a bödönkém... - hallatszott ki a dalocska a gyerekszobából.
- Úgy szeretem a sütit - forgatta meg a szemét Sansa -, nem tudom, mit ártottam Robbnak, hogy ezt a bödönt kapta Anna tőlük a szülinapjára?
Sandor elnevette magát.
- De úgy vettem észre, a lányod szereti.
- Igen, ezért nem kapcsoltam még le a hangját - mondta megadóan Sansa.
- Formákat rejt a bödönkém... - dörmögte Sandor a fülébe a süti faló bödön másik dalocskáját, mert már ő is kívülről fújta.
- Ne kezdd te is - nevetett Sansa -, mert elkapom a bödönkédet! - mondta, és a kezét Sandor derekáról a fenekére csúsztatta, és ha már ott volt, erősen meg is szorította.
- Inkább folytatom, ha így begerjeszt - mondta huncut hangon a férfi.
Szerda délután az órái után, Sandornál ült a kanapén, és a laptopján dolgozott. Nagyon szerette ezeket a napokat, jó volt egymás mellett dolgozni. Bár, ha jobban belegondolt, mindent jó volt Sandorral csinálni, a főzéstől a tévénézésig, bár azt elég ritkán szoktak, egyedül a férfi kedvenc sorozatát nézték rendszeresen az HBO-n. Mostanában éppen az előző évadok ismétléseit adták, és Sansa most először, de Sandor már harmadszorra nézte meg a részeket.
A férfi éppen az aznapi második kávéjukat főzte a konyhában, amikor megcsörrent a mobilja. Ránézett a kijelzőre, Arya volt a hívó.
- Sansa, úgy gondoltam, hogy a hétvégén megrendezem Jon hazaköltözése alkalmából a bulit, rendben?
- Persze, hogyan gondoltad?
- Úgy gondoltam, ez most felnőtt buli lesz, úgyhogy megbeszéltem Talisával, hogy a fiúknak hívnak bébiszittert, akit mindig szoktak, Talisa unokahúgát, és te is elviheted Annát.
- Nahát, micsoda szervezés!
- Ugye? Meghívtam Jon barátait, és ugye te tudod Ygritte elérhetőségét?
- Igen. Te honnan ismered? - Amikor Jon elment hozzá, ott volt Arya is, úgyhogy neki is elmesélte, hogy csókolóztak Ygritte-tel a koncerten, de eddig nem tudott róla, hogy ismernék személyesen is egymást.
- Nos, véletlenül összefutottunk a hétvégén.
- Véletlenül, igaz? - nevetett Sansa. Arya kicsi korától fogva mindenbe beleütötte az orrát, roppant kíváncsi volt. Egészen biztos volt benne, hogy nem volt az a találkozás annyira véletlen.
- Na, jó, talán véletlenül pont tudtam, hová akarnak menni - vihogott a húga is. - Szóval, el akarom hívni őt is.
- Jól van, és hol lesz a buli?
- Nálam!
- Ki fogsz takarítani? - lepődött meg Sansa, mert a húga kíváncsiságán csak a rendetlensége tett túl.
- Hát, tulajdonképpen arra gondoltam, valamelyik tesóm segíthetne.
- Aha, és melyik tesódra gondoltál? - érdeklődött, bár előre tudta a választ.
- Csak egy lánytestvérem van.
- Jól van, pénteken elhozom korábban Annát, és elmegyünk.
Akkor jött be Sandor, kezeiben egy-egy csészével, amiből az egyiket lerakta elé az asztalra, a másikat a saját laptopja mellé. Mielőtt ő is leült volna a munkájához, kinézett az ablakon, és nyújtózkodott egyet. Meleg volt, úgyhogy csak egy térdnél elvágott farmerben volt otthon, és most Sansa elbűvölve figyelte, hogyan válnak láthatóvá nyújtózkodás közben az egyes izomcsoportok a hátán. Sosem látott még senkit, aki ilyen izmos lett volna, még Jaime sem, pedig Joff nagybátyja sem panaszkodhatott. Boldog volt, hogy ő az, aki ezt a testet bármikor megérintheti. A férfi megfordult, és csodálkozva mutatott a kezében tartott mobilra, amiben Arya hallózott.
- Hallo, Sansa, itt vagy még?
- Jaj, bocsánat, igen itt vagyok.
- Hol vagy? - hangzott a gyanakvással teli kérdés.
- Khm, itthon. Azaz Sandornál.
- Aha. Inkább nem kérdezem meg, hogy mit csináltok! Mit csináltok?
- Dolgozunk.
- Hm, igen érdekes megfogalmazás.
- De most miért, tényleg dolgozunk - tiltakozott Sansa, de közben Sandor a kanapé mögé lépett, és hátulról csókolgatni kezdte a nyakát. - Szóval, hol is tartottunk? Elmegyek - sóhajtott aprót - hozzád - még egy sóhaj - segíteni.
- Igen. De szerintem, most hagylak inkább benneteket dolgozni - nyomta meg Arya az utolsó szót.
- Jó, akkor pénteken találkozunk! - szedte össze magát Sansa.
- Addig is, jó munkát - vihogott a húga.
Sandor ártatlan arccal nézett rá.
- Ne haragudj, de nem bírtam ellenállni a nyakadnak, olyan ritkán tűzöd fel a hajad - mondta, és még egy puszit adott rá, aztán a laptopja elé ült.
- Tetszik, ha fel van tűzve? - kérdezte Sansa meglepve. Régen sokat hordta copfban, de már nem igazán szerette, ha kinn a nyaka, és hirtelen rádöbbent, hogy Joffrey fojtogatásai miatt.
- Mindenhogyan tetszik - mondta a férfi -, a hajadnak gyönyörű, vörös színe van, a nyakad pedig karcsú. De talán azokat a kis kunkorgó hajakat szeretem legjobban, amik ilyenkor kilátszanak.
Sansa rámosolygott.
Végül is, az egészen más, ha csókolgatják. Az nagyon jól esik, ahogy Sandor szakálla a bőrömhöz ér - gondolta -, és elhatározta, hogy ezentúl gyakrabban tűzi fel a haját.
*****
Amikor Sandor péntek délután hazaért a munkahelyéről, Sansa és Anna még nem volt otthon, de nem is számított rá, mert Sansa előre mondta, hogy későn fognak hazaérni a húgától. Már volt terve a délután további részére, délelőtt kitalálta, hogy átöltözik, és elmegy futni. Mostanában ritkábban futott, mint korábban, és kevesebbet is, általában az alatt az idő alatt, amíg Sansa és Anna a játszótéren volt. Együtt lementek, és amíg Anna hintázott, vagy homokozott, addig ő futott, bár volt már olyan is, amikor kevesen voltak a játszótéren, hogy inkább homokvárat épített Annának, legalább valami hasznát vette a középkori kutatásainak.
Most tehát kihasználta az időt, és annyit futott, mint régebben. Mikor hazaért, elkezdett súlyzózni, és felüléseket csinálni. Tartott attól, hogy a rendszeres vacsorák meg fognak látszódni a hasán, de ellensúlyozta, hogy már alig ivott alkoholt, leszámítva azt a néhány napot, amit Jorah-nál töltött. Régebben leginkább sör volt a vacsorája, de Sansa ragaszkodott hozzá, hogy vacsorázzon velük, ő pedig nem mondhatott nemet, mert egyrészt a lány nagyon jól főzött, másrészt imádta ezeket a meghitt vacsorákat hármasban.
Sokáig volt egyedül, és most nagyon örült neki, hogy szinte családként élnek. Egyáltalán nem zavarta, hogy Anna nem a sajátja, szerette a kislányt, és úgy tűnt neki, hogy Anna is kedveli őt, és elfogadja. Régebben egyszer beszélgetett erről a témáról Jorah-val, és akkor a barátja azt mondta, hogy ő valószínűleg már nem tudna együtt élni senkivel, mert annyira megszokta már az agglegény életet. Sandor akkor úgy gondolta, hogy ez rá is igaz, és örült neki, hogy azt tehet, amit, és amikor csak akar, senki nem osztja be az idejét. Hogy mekkorát tévedett, arra csak most jött rá, amikor nap, mint nap úgy jött hazafelé a munkából, hogy örömmel töltötte el az a tudat, hogy Sansa és Anna várják, hétvégenként pedig ahelyett, hogy egyedül unatkozott volna, közös programokat szerveztek.
A lányok este nyolc után értek haza, akkor egy gyors vacsora és fürdés után Sansa ágyba dugta Annát, és a mese után ő is elment fürdeni.
- Mondtam Robbnak, hogy a holnapi buli után aludjanak nálam, akkor ő is ihat - mondta Sansa, mikor kijött a fürdőszobából -, mi meg majd alszunk nálad, jó?
- Hát persze - válaszolta. - Mikor visszük el Annát?
- Én kora délutánra gondoltam, Robb azt mondta, öt órára megy majd a bébiszitter.
- Remélem, minden rendben lesz Annával - aggodalmaskodott.
- Biztosan - mosolygott rá Sansa -, Talisa unokahúga fog menni, nem egy idegen. Ráadásul óvónőnek tanul.
- Akkor jó – válaszolta Sandor, aztán ágyba bújtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése