- Hol van a
lányom? - kérdezte Sansa azonnal Ramsayt.
- Nyugalom, kedves kolléganőm, nincs itt. Miért hoztam volna egy parkolóba, amikor nekünk előtte még dolgunk van?
- Jól van?
- Hát persze! Gyere velem, és találkozhatsz vele.
Sansa bólintott, és kezében a táskájával, beült Ramsay autójának az anyós ülésére.
- Ismered a Baratheon cég épületeit? - kérdezte akkor a férfi, és kezében egy fekete anyagot fogott.
- Nem. Én nem mehettem soha az üzemi területekre. - Ez részben igaz is volt, de egyszer, olyan bő két éve, az apósa megmutatott neki mindent. Kedvelte Sansát, mivel a lány apjával régebben nagyon jó barátok voltak, és igyekezett valamiféle pót apa szerepet betölteni, bár ez elég nehezen ment, mert a saját gyerekeinek sem volt igazán jó apja. Mindenesetre, úgy érezte, jobb, ha letagadja az egészet, úgysem tudott senki az apósával történt kirándulásáról.
- Jól van, akkor erre nem lesz szükség - vágta zsebre az anyagot Ramsay.
Elindultak, és előbb a főúton haladtak, de aztán nemsokára lehajtottak egy mellékútra, onnan pedig végül egy földútra tértek rá. A férfi vidáman dúdolgatott magában, amivel végképp Sansa agyára ment. Hogy megszakítsa a számára idegesítő dallamot, azt kérdezte:
- Mit szeretnél tőlem?
- No-no, ez még egy kicsit korai lenne. De azt máris elárulhatom, hogy egy remek meglepetéssel is szolgálhatok neked. Nem szolgáltál rá ugyan, de felfoghatod akár ajándéknak is. De persze erről is csak a maga idejében!
Az út további részében Sansa inkább csöndben maradt. Remélte, hogy hamarosan láthatja a lányát. Az órájára pillantott, éppen akkor lett háromnegyed hat. Most már biztosan hazaért Sandor, de vajon olvasta már az üzenetét? Mindenesetre meg kell próbálnia egyedül is boldogulni.
Időközben behajtottak az erdő közé, és majdnem hangosan fellélegzett, amikor meglátta, hová tartanak. Robert eldugott kis házikója volt, ahová a szeretőit hordta. Ismerte a házat, mert az apósa ezt is megmutatta, és a halála óta egyszer, még terhesen errefelé kószált, amikor az ablakon keresztül meglátta Cerseit és Jaimet. Ők nem vették észre, annyira veszekedtek egymással.
- "Tudom, hogy Robert ide hordta a szeretőit!" - kiabált Cersei, és Sansa ekkor tudta meg a ház valódi funkcióját.
- "Amennyire tudom, Tyrion is hozott ide néhány kurvát" - hangzott Jaime vidám válasza.
- "Na és te, bátyókám?"
- "Mi közöd hozzá?" - kérdezte a férfi.
- "Ha megtudom, hogy még egyszer idehozod azt a kis..." - de Cersei nem tudta befejezni, mert Jaime akkor egész közel lépett hozzá, és dühtől szikrázó szemekkel mondott valamit.
Hogy mit, azt már Sansa nem hallotta, viszont Cersei olyan hirtelen rontott ki a házból, hogy alig sikerült elbújnia előle. Az anyósa akkor beugrott a ház előtt parkoló terepjáróba, és elhajtott. Jaime utána rohant, és azt kiabálta, hogy vigye el, de miután Cersei nem foglalkozott vele, gyalog indult útnak.
Ebbe az elhagyatott házba hozta most őt Ramsay. Régimódi, hosszú épület volt, tornáccal, nádfedéllel, a fehérre meszelt falak egyhangúságát csak az ablakok barnára festett kerete és a faajtó szegte meg. Sansának mindig tetszett ez a kis ház, és ha nem ilyen körülmények között jött volna ide, valószínűleg most is idillinek találta volna. A kertben gyümölcsfák voltak, az egyik roskadozott a piros almáktól, a levegőt gyümölcsök és a ház előtti rózsabokrok illata tette nehézzé. A késő délutáni napsütés lágy rózsaszínnel vonta be a tornácon lévő rattan foteleket.
Amikor a nehéz faajtón beléptek, sűrű csend és hűvös fogadta őket. A bejárat egyből a konyhába vezetett, ami úgy nézett ki, hogy valószínűleg évek óta nem használták. Sansa emlékezett nagyjából a házra, tudta, hogy a konyha mellett az egyik oldalon egy fürdőszoba van, amit valószínűleg Robert felújíttatott, mert egészen modern, és még két szoba, amik egymásból nyílnak, de a szélső szobának az udvarra is van kijárata. A konyha másik oldalán pedig szintén van még egy szoba, amit valaha tisztaszobának használhattak.
Valahol itt van Anna - gondolta Sansa, és bizonytalanul nézett körbe.
- Fáradj be! - mutatott Ramsay a tisztaszoba nyitott ajtajára, aztán visszafordult a bejárathoz, kattant a zár, és a kulcsot a zsebébe tette. - Csak egy kis elővigyázatosság - mosolygott rá negédesen.
A tisztaszobában - mint valószínűleg az összes többiben - ma már modern bútorok voltak.
Mégis, az asztalon lévő laptop, és a videokamera az állványon, idegenül hatottak. Sansa kérdőn nézett Ramsayra, aki azonnal megértette, hogy mire gondol.
- Úgy döntöttem, inkább videóra veszem a beszélgetésünket - rántotta meg a vállát.
- Hol van Anna? - kérdezte megint Sansa.
- Megtudod - gyújtott rá egy cigarettára Ramsay, és a füstöt az arcába fújta. - Ülj le - intett az egyik szék felé, ami szemben volt a kamerának.
A férfi akkor megnyomott rajta egy gombot, kicsit még állítgatott rajta, aztán leült vele szemben.
- Sansa Stark interjú - mondta a kamerának, aztán hozzá szólt. - Kezdd el, légy szíves.
- Gyerekkoromtól ismertem Joffreyt... - kezdte volna Sansa, de Ramsay közbe vágott.
- Csak a bántalmazás érdekel!
A lány nagyot sóhajtott.
- Terhes voltam, amikor először szorította meg a karom. Az apósom halála után történt, akkor már terhes voltam. Álltunk a sírnál, és Joffrey megfogott, mintha támogatna, hogy ne essek el. Jöttek a részvétnyilvánítók, és ő egyre erősebben szorított. Mondtam neki, hogy fáj, de csak erősebb lett a szorítása. Mire az összes gyászoló végzett, már nem éreztem a karom - emlékezett vissza. - Otthon megkérdeztem tőle, hogy ezt most miért csinálta, és erre pofon vágott. Utána rendszeresen pofozott, a karom pedig állandóan lila foltokkal volt tarkítva.
Megállt, és nem tudta, lesz-e ereje folytatni.
- Folytasd! És a részleteket is! - förmedt rá Ramsay.
- Miután megszületett Anna, és hazamentünk a kórházból, néhány napig nyugtom volt. Nem tudom pontosan, de valószínűleg azért, mert akkor ott volt Tywin is. Két hét telt el így, Joffrey közben egész normálisan viselkedett, azt hittem, hogy talán a gyerek megváltoztatta. Aztán három héttel a szülés után éppen Annát szoptattam a hálószobában, amikor bejött. Leült az ággyal szembeni székre, és bámulni kezdett. Egy pillantásra sem vette le a szemét a mellemről. Még a kezemben volt Anna, mert böfiztettem, amikor leült mellém az ágyra, benyúlt a hálóing kivágásán, és belemarkolt a mellembe, amitől tejes lett a keze. Lenyalta, aztán a combomat kezdte el simogatni.
- "Amíg hájas disznó voltál, undorodtam tőled" - mondta -, "de most már talán kívánlak is!"
- "Nekem még nem szabad, az orvos azt mondta, hogy hat hétig nem lehet" - próbáltam meggyőzni. Akkor kaptam egy pofont, ami nagyobb volt az összes addigitól, és azt mondta:
- "Nem érdekel az orvos, az úgyis csak a te érdekeidet nézi. De mi marad nekem? Itt van a csinos kis feleségem, hatalmas mellekkel, és menjek kurvákhoz?"
- "Én nem haragszom meg érte" - próbálkoztam.
- "Csakhogy őket dugni közel sem olyan érdekes, mint téged!"
Aztán ismét kaptam egy nagy pofont, nagyobbat, mint az előző, még a szám is felrepedt. De sírni kezdett Anna, bejött Tyrion, meglátott, és kirángatta Joffreyt. Aztán bejött Cersei, ellátni a sebeimet. Csak a hat hetes kontroll után láttam újra Joffreyt, addig Tyrionnál volt. Én Cerseivel voltam otthon, aki állandóan arról beszélt, hogy egy nőnek az a dolga, hogy a férje minden kívánságát lesse, és hogy bármikor, bármiben a férje rendelkezésére álljon. Egyébként pedig a feleség a férj tulajdona, és különben is mit akarok én, nincs senkim sem, csak Joffrey.
Joffrey három napig nem foglalkozott velem, nem is aludt a közös hálónkban. Aztán a negyedik este már aludtam, amikor bejött, és arra ébredtem, hogy a hajamnál fogva lerántott az ágyról, és belém rúgott.
- "Holnap este ne próbálj aludni, amikor bejövök hozzád" - mondta, azzal otthagyott a földön fekve.
Sansa elhallgatott. Ramsayre nézett, aki érzéketlenül, szinte unatkozva hallgatta.
- Aztán?
- Kaphatnék egy kis vizet? - kérdezte a lány.
- Mindjárt hozom - indult ki Ramsay.
Sansa figyelt, hallotta, ahogy a férfi elővett egy poharat a szekrényből, kinyitja a hűtőt, kicsavarja a vizes palackot, és gyorsan a táskájába nyúlt, elővette a mobilját. Látta, hogy van egy nem fogadott hívása Sandortól. Még csak egy k betűt írt le, amikor Ramsay hangját hallotta meg, közvetlen a háta mögül:
- Arra nem lesz szükség - azzal kinyújtotta a tenyerét -, add csak ide!
Sansa kénytelen volt átadni a mobilt, közben arra gondolt, hogy a másikra jobban kell vigyáznia majd.
- Mit akartál írni? - Emelte fel a szemöldökét a férfi. - De különben mindegy is, mert ez most egy ideig nem kell neked. Tessék! - Tette le elé a poharat, a mobilját pedig zsebre dugta.
- Láthatnám a lányomat? - kérdezte Sansa, bár most már inkább könyörgésnek hallatszott.
- Később! Most már szeretném hallani a további részleteket is.
Sansa ivott egy keveset, aztán elnyomott egy sóhajt, és folytatta.
- Napokig nem aludtam. Ültem az ágyon, és vártam, hogy jöjjön. Néha elbóbiskoltam, de minden kis neszre felriadtam. Néhány nap múlva már olyan voltam a kialvatlanságtól, mint egy zombi, csak szédelegtem, mert persze nappal sem tudtam aludni a szoptatások miatt. Aztán napok múlva egyszer csak nem bírtam tovább, elaludtam. Nem tudom, mennyit aludtam, de arra ébredtem, ököllel kaptam az arcomra.
Még most is sokkolta az emlék, a kialvatlanságtól annyira mélyen aludt, hogy azt sem tudta, hol van, és mitől sajog az arca. Aztán ismét látta Joffrey öklét lendülni, de akkor még nem tudta, hogy ez csak halvány ízelítő volt.
- "Megmondtam, hogy ébren legyél, ha jövök! Ennyire sem vagy képes?" - üvöltött Joffrey, és egyre csak ütött. Szétcibálta rajtam a hálóinget, durván végigtapogatott, aztán elkezdte simogatni a nyakam.
Sansa ismét ivott, és feltűnt neki, hogy Ramsayt most már érdekli, amit mond. A keze eddig idegesen forgatta a poharat, de ismét megérezte a halálfélelmet, ezért összefonta a karjait a mellkasán.
- Először csak az ujjaival simogatta a dekoltázsomat, aztán a nyakamat. Szinte lágyan, már-már jól esett. De akkor - nyelt nagyot -, a tenyerét rárakta a nyakamra, és egyre szorosabban fogta. Megrémültem. Az egyik kezét a nyakamon tartotta, a másikkal letépte rólam a maradék ruhát. Képtelen voltam mozdulni, mert egyrészt rajtam feküdt, másrészt, ha szabadulni próbáltam, akkor erősödött a szorítása. Rémülten vettem észre, hogy minél szorosabban fogja a nyakam, annál jobban felizgul. Durván belém hatolt, és végül, amikor már kapkodtam a levegő után, végre elélvezett. Kaptam még egy pofont, hogy el ne járjon a szám, aztán ott hagyott.
Megint ivott, és folytatta.
- Általában minden héten egyszer volt így, ha szerencsém volt, akkor egy hét kimaradt. Nem is tudom, már majdhogynem kezdtem hozzászokni. Lemondtam már arról, hogy nekem is jó legyen a szex, és inkább egyszerűen csak túl akartam lenni rajta. Csakhogy Joffrey is kezdett hozzászokni, mert egyre tovább tartott neki, hogy elélvezzen, és én néha már tényleg úgy éreztem, hogy az eszméletlenség határán állok. Akkor valami filmet láttam, ahol a nők azt ecsetelték egymásnak, ki, hogyan játssza meg az orgazmust. Arra gondoltam, ha azt meg lehet játszani, akkor a fájdalmat is. Elkezdtem megjátszani, vagy inkább rájátszani a félelemre. Előbb kezdtem el zihálni, és levegőért kapkodni, mint ahogy kellett volna.
Egy keveset hallgatott, aztán akadozva folytatta.
- De egyszer Joffrey rájött, hogy mit csinálok. Lelökött az ágyról, aztán fölém magasodott, és rugdalni kezdett. A lábamat, a hátamat, a hasamat, ahol csak ért. Utána napokig feküdtem, de legközelebb már nem kellett megjátszanom sem a félelmet, sem a fájdalmat. Így éltünk hónapokig, közben pedig anyósom elhordott mindennek, mert elapadt a tejem.
Sansa a kezére nézett, ami reszketett. Még csak most következett legnehezebb. Csorogni kezdtek a könnyei, de felemelte a fejét, és folytatta.
- Egy nap lóversenyre ment. Emlékszem, nagyon jókedvűen indult, mert valakitől tuti tippet kapott. Én reménykedtem, hogy talán aznap megúszom az éjszakát. Hónapok óta az első olyan este volt, amikor nyugodtan feküdtem le. Hogy mekkorát tévedtem! - nevetett fel keserűen. - A bejárati ajtó csapódására ébredtem fel, rettegve öleltem magamhoz a takarót. A szobában sötét volt, csak az ajtó alatt szűrődött be fény. Hallottam a lassú lépteit, ahogyan a szoba felé közeledett. Kinyílt az ajtó, és a hirtelen beszökő világosságtól csak a sötét alakját láttam, és a lovaglócsizmáját, amit aznap este már nem vett le.
Összerándult, ahogyan szinte érezte a csizma súlyát a testén.
- A sikoltozásra bejött Jaime, nagy nehezen lerángatta rólam, aztán vitatkozott az anyósommal, hogy kell-e mentő, de végül hívott.
Sansa elhallgatott, és furcsa érzés kerítette hatalmába. Lelkileg megterhelő volt felidézni a történteket, mégis, valahogy megkönnyebbült. Az órára pillantott, már nyolc óra múlt.
Ramsayra nézett:
- Elmondtam mindent. Hol van a lányom?
- Köszönöm az őszinteséged! - válaszolta a férfi. - A lányod nincs itt, mit kezdtem volna itt egy gyerekkel?
- Hol van? - esett kétségbe Sansa.
- Otthon van. Pontosabban a húgodnál. Gondolom, kerestek a bölcsődéből, igaz?
Sansa bólintott.
- Ha nem vagy ilyen szófogadó, és felveszed, akkor mondták volna, hogy megtalálták. Theon csak annyi időre tartotta magánál, amíg a kép elkészült, aztán amikor felhívtam, hogy beszéltünk, nem sokkal utána elengedte. Még azt is ellenőrizte, hogy megtalálják, és ne tévedjen el ténylegesen. Nem akartam, hogy teljes gőzzel nyomozzanak utána a rendőrök. Utána Theon találkozott Aryával, ami már előre meg volt beszélve, de persze a húgod nem tudta, hogy miért, és ő ment el délután Annáért. Tudom, hogy az ő neve le van adva, hogy érte mehet - rándította meg a vállát Ramsay. - Theon most ott van velük, és vigyáz arra, hogy a húgod ne csináljon hülyeséget, ha például szólna a rendőrségnek, vagy a haverodnak.
Tehát Anna jól van, és Aryánál van! - esett le egy hatalmas kődarab Sansa szívéről.
- Akkor most hazamehetek? - kérdezte reménykedve Sansa.
- Ó, hát azt sajnos még nem. Egyrészt, nem teljesen úgy alakult a kutatásom a Lannisterekről, mint reméltem - ingatta a férfi a fejét, aztán hirtelen felnézett, és nagy mosoly terült szét az arcán. - Na és azt is ígértem, hogy egy remek meglepetésem is van számodra!
A kamerát leállította, megfogta állványostól, és kézen fogta:
- Gyere!
Átmentek a konyhán, aztán mielőtt benyitottak volna az elülső szobába, Ramsay büszkén, szélesen ránevetett:
- Tessék, az én ajándékom, neked!
Azzal kinyitotta az ajtót, majd kis meghajlással, és kitárt bal karral Sansát előre invitálta.
A lány belépett, és földbe gyökerezett a lába. Rémülten pislogott hátra Ramsay felé.
- Nyugalom, kedves kolléganőm, nincs itt. Miért hoztam volna egy parkolóba, amikor nekünk előtte még dolgunk van?
- Jól van?
- Hát persze! Gyere velem, és találkozhatsz vele.
Sansa bólintott, és kezében a táskájával, beült Ramsay autójának az anyós ülésére.
- Ismered a Baratheon cég épületeit? - kérdezte akkor a férfi, és kezében egy fekete anyagot fogott.
- Nem. Én nem mehettem soha az üzemi területekre. - Ez részben igaz is volt, de egyszer, olyan bő két éve, az apósa megmutatott neki mindent. Kedvelte Sansát, mivel a lány apjával régebben nagyon jó barátok voltak, és igyekezett valamiféle pót apa szerepet betölteni, bár ez elég nehezen ment, mert a saját gyerekeinek sem volt igazán jó apja. Mindenesetre, úgy érezte, jobb, ha letagadja az egészet, úgysem tudott senki az apósával történt kirándulásáról.
- Jól van, akkor erre nem lesz szükség - vágta zsebre az anyagot Ramsay.
Elindultak, és előbb a főúton haladtak, de aztán nemsokára lehajtottak egy mellékútra, onnan pedig végül egy földútra tértek rá. A férfi vidáman dúdolgatott magában, amivel végképp Sansa agyára ment. Hogy megszakítsa a számára idegesítő dallamot, azt kérdezte:
- Mit szeretnél tőlem?
- No-no, ez még egy kicsit korai lenne. De azt máris elárulhatom, hogy egy remek meglepetéssel is szolgálhatok neked. Nem szolgáltál rá ugyan, de felfoghatod akár ajándéknak is. De persze erről is csak a maga idejében!
Az út további részében Sansa inkább csöndben maradt. Remélte, hogy hamarosan láthatja a lányát. Az órájára pillantott, éppen akkor lett háromnegyed hat. Most már biztosan hazaért Sandor, de vajon olvasta már az üzenetét? Mindenesetre meg kell próbálnia egyedül is boldogulni.
Időközben behajtottak az erdő közé, és majdnem hangosan fellélegzett, amikor meglátta, hová tartanak. Robert eldugott kis házikója volt, ahová a szeretőit hordta. Ismerte a házat, mert az apósa ezt is megmutatta, és a halála óta egyszer, még terhesen errefelé kószált, amikor az ablakon keresztül meglátta Cerseit és Jaimet. Ők nem vették észre, annyira veszekedtek egymással.
- "Tudom, hogy Robert ide hordta a szeretőit!" - kiabált Cersei, és Sansa ekkor tudta meg a ház valódi funkcióját.
- "Amennyire tudom, Tyrion is hozott ide néhány kurvát" - hangzott Jaime vidám válasza.
- "Na és te, bátyókám?"
- "Mi közöd hozzá?" - kérdezte a férfi.
- "Ha megtudom, hogy még egyszer idehozod azt a kis..." - de Cersei nem tudta befejezni, mert Jaime akkor egész közel lépett hozzá, és dühtől szikrázó szemekkel mondott valamit.
Hogy mit, azt már Sansa nem hallotta, viszont Cersei olyan hirtelen rontott ki a házból, hogy alig sikerült elbújnia előle. Az anyósa akkor beugrott a ház előtt parkoló terepjáróba, és elhajtott. Jaime utána rohant, és azt kiabálta, hogy vigye el, de miután Cersei nem foglalkozott vele, gyalog indult útnak.
Ebbe az elhagyatott házba hozta most őt Ramsay. Régimódi, hosszú épület volt, tornáccal, nádfedéllel, a fehérre meszelt falak egyhangúságát csak az ablakok barnára festett kerete és a faajtó szegte meg. Sansának mindig tetszett ez a kis ház, és ha nem ilyen körülmények között jött volna ide, valószínűleg most is idillinek találta volna. A kertben gyümölcsfák voltak, az egyik roskadozott a piros almáktól, a levegőt gyümölcsök és a ház előtti rózsabokrok illata tette nehézzé. A késő délutáni napsütés lágy rózsaszínnel vonta be a tornácon lévő rattan foteleket.
Amikor a nehéz faajtón beléptek, sűrű csend és hűvös fogadta őket. A bejárat egyből a konyhába vezetett, ami úgy nézett ki, hogy valószínűleg évek óta nem használták. Sansa emlékezett nagyjából a házra, tudta, hogy a konyha mellett az egyik oldalon egy fürdőszoba van, amit valószínűleg Robert felújíttatott, mert egészen modern, és még két szoba, amik egymásból nyílnak, de a szélső szobának az udvarra is van kijárata. A konyha másik oldalán pedig szintén van még egy szoba, amit valaha tisztaszobának használhattak.
Valahol itt van Anna - gondolta Sansa, és bizonytalanul nézett körbe.
- Fáradj be! - mutatott Ramsay a tisztaszoba nyitott ajtajára, aztán visszafordult a bejárathoz, kattant a zár, és a kulcsot a zsebébe tette. - Csak egy kis elővigyázatosság - mosolygott rá negédesen.
A tisztaszobában - mint valószínűleg az összes többiben - ma már modern bútorok voltak.
Mégis, az asztalon lévő laptop, és a videokamera az állványon, idegenül hatottak. Sansa kérdőn nézett Ramsayra, aki azonnal megértette, hogy mire gondol.
- Úgy döntöttem, inkább videóra veszem a beszélgetésünket - rántotta meg a vállát.
- Hol van Anna? - kérdezte megint Sansa.
- Megtudod - gyújtott rá egy cigarettára Ramsay, és a füstöt az arcába fújta. - Ülj le - intett az egyik szék felé, ami szemben volt a kamerának.
A férfi akkor megnyomott rajta egy gombot, kicsit még állítgatott rajta, aztán leült vele szemben.
- Sansa Stark interjú - mondta a kamerának, aztán hozzá szólt. - Kezdd el, légy szíves.
- Gyerekkoromtól ismertem Joffreyt... - kezdte volna Sansa, de Ramsay közbe vágott.
- Csak a bántalmazás érdekel!
A lány nagyot sóhajtott.
- Terhes voltam, amikor először szorította meg a karom. Az apósom halála után történt, akkor már terhes voltam. Álltunk a sírnál, és Joffrey megfogott, mintha támogatna, hogy ne essek el. Jöttek a részvétnyilvánítók, és ő egyre erősebben szorított. Mondtam neki, hogy fáj, de csak erősebb lett a szorítása. Mire az összes gyászoló végzett, már nem éreztem a karom - emlékezett vissza. - Otthon megkérdeztem tőle, hogy ezt most miért csinálta, és erre pofon vágott. Utána rendszeresen pofozott, a karom pedig állandóan lila foltokkal volt tarkítva.
Megállt, és nem tudta, lesz-e ereje folytatni.
- Folytasd! És a részleteket is! - förmedt rá Ramsay.
- Miután megszületett Anna, és hazamentünk a kórházból, néhány napig nyugtom volt. Nem tudom pontosan, de valószínűleg azért, mert akkor ott volt Tywin is. Két hét telt el így, Joffrey közben egész normálisan viselkedett, azt hittem, hogy talán a gyerek megváltoztatta. Aztán három héttel a szülés után éppen Annát szoptattam a hálószobában, amikor bejött. Leült az ággyal szembeni székre, és bámulni kezdett. Egy pillantásra sem vette le a szemét a mellemről. Még a kezemben volt Anna, mert böfiztettem, amikor leült mellém az ágyra, benyúlt a hálóing kivágásán, és belemarkolt a mellembe, amitől tejes lett a keze. Lenyalta, aztán a combomat kezdte el simogatni.
- "Amíg hájas disznó voltál, undorodtam tőled" - mondta -, "de most már talán kívánlak is!"
- "Nekem még nem szabad, az orvos azt mondta, hogy hat hétig nem lehet" - próbáltam meggyőzni. Akkor kaptam egy pofont, ami nagyobb volt az összes addigitól, és azt mondta:
- "Nem érdekel az orvos, az úgyis csak a te érdekeidet nézi. De mi marad nekem? Itt van a csinos kis feleségem, hatalmas mellekkel, és menjek kurvákhoz?"
- "Én nem haragszom meg érte" - próbálkoztam.
- "Csakhogy őket dugni közel sem olyan érdekes, mint téged!"
Aztán ismét kaptam egy nagy pofont, nagyobbat, mint az előző, még a szám is felrepedt. De sírni kezdett Anna, bejött Tyrion, meglátott, és kirángatta Joffreyt. Aztán bejött Cersei, ellátni a sebeimet. Csak a hat hetes kontroll után láttam újra Joffreyt, addig Tyrionnál volt. Én Cerseivel voltam otthon, aki állandóan arról beszélt, hogy egy nőnek az a dolga, hogy a férje minden kívánságát lesse, és hogy bármikor, bármiben a férje rendelkezésére álljon. Egyébként pedig a feleség a férj tulajdona, és különben is mit akarok én, nincs senkim sem, csak Joffrey.
Joffrey három napig nem foglalkozott velem, nem is aludt a közös hálónkban. Aztán a negyedik este már aludtam, amikor bejött, és arra ébredtem, hogy a hajamnál fogva lerántott az ágyról, és belém rúgott.
- "Holnap este ne próbálj aludni, amikor bejövök hozzád" - mondta, azzal otthagyott a földön fekve.
Sansa elhallgatott. Ramsayre nézett, aki érzéketlenül, szinte unatkozva hallgatta.
- Aztán?
- Kaphatnék egy kis vizet? - kérdezte a lány.
- Mindjárt hozom - indult ki Ramsay.
Sansa figyelt, hallotta, ahogy a férfi elővett egy poharat a szekrényből, kinyitja a hűtőt, kicsavarja a vizes palackot, és gyorsan a táskájába nyúlt, elővette a mobilját. Látta, hogy van egy nem fogadott hívása Sandortól. Még csak egy k betűt írt le, amikor Ramsay hangját hallotta meg, közvetlen a háta mögül:
- Arra nem lesz szükség - azzal kinyújtotta a tenyerét -, add csak ide!
Sansa kénytelen volt átadni a mobilt, közben arra gondolt, hogy a másikra jobban kell vigyáznia majd.
- Mit akartál írni? - Emelte fel a szemöldökét a férfi. - De különben mindegy is, mert ez most egy ideig nem kell neked. Tessék! - Tette le elé a poharat, a mobilját pedig zsebre dugta.
- Láthatnám a lányomat? - kérdezte Sansa, bár most már inkább könyörgésnek hallatszott.
- Később! Most már szeretném hallani a további részleteket is.
Sansa ivott egy keveset, aztán elnyomott egy sóhajt, és folytatta.
- Napokig nem aludtam. Ültem az ágyon, és vártam, hogy jöjjön. Néha elbóbiskoltam, de minden kis neszre felriadtam. Néhány nap múlva már olyan voltam a kialvatlanságtól, mint egy zombi, csak szédelegtem, mert persze nappal sem tudtam aludni a szoptatások miatt. Aztán napok múlva egyszer csak nem bírtam tovább, elaludtam. Nem tudom, mennyit aludtam, de arra ébredtem, ököllel kaptam az arcomra.
Még most is sokkolta az emlék, a kialvatlanságtól annyira mélyen aludt, hogy azt sem tudta, hol van, és mitől sajog az arca. Aztán ismét látta Joffrey öklét lendülni, de akkor még nem tudta, hogy ez csak halvány ízelítő volt.
- "Megmondtam, hogy ébren legyél, ha jövök! Ennyire sem vagy képes?" - üvöltött Joffrey, és egyre csak ütött. Szétcibálta rajtam a hálóinget, durván végigtapogatott, aztán elkezdte simogatni a nyakam.
Sansa ismét ivott, és feltűnt neki, hogy Ramsayt most már érdekli, amit mond. A keze eddig idegesen forgatta a poharat, de ismét megérezte a halálfélelmet, ezért összefonta a karjait a mellkasán.
- Először csak az ujjaival simogatta a dekoltázsomat, aztán a nyakamat. Szinte lágyan, már-már jól esett. De akkor - nyelt nagyot -, a tenyerét rárakta a nyakamra, és egyre szorosabban fogta. Megrémültem. Az egyik kezét a nyakamon tartotta, a másikkal letépte rólam a maradék ruhát. Képtelen voltam mozdulni, mert egyrészt rajtam feküdt, másrészt, ha szabadulni próbáltam, akkor erősödött a szorítása. Rémülten vettem észre, hogy minél szorosabban fogja a nyakam, annál jobban felizgul. Durván belém hatolt, és végül, amikor már kapkodtam a levegő után, végre elélvezett. Kaptam még egy pofont, hogy el ne járjon a szám, aztán ott hagyott.
Megint ivott, és folytatta.
- Általában minden héten egyszer volt így, ha szerencsém volt, akkor egy hét kimaradt. Nem is tudom, már majdhogynem kezdtem hozzászokni. Lemondtam már arról, hogy nekem is jó legyen a szex, és inkább egyszerűen csak túl akartam lenni rajta. Csakhogy Joffrey is kezdett hozzászokni, mert egyre tovább tartott neki, hogy elélvezzen, és én néha már tényleg úgy éreztem, hogy az eszméletlenség határán állok. Akkor valami filmet láttam, ahol a nők azt ecsetelték egymásnak, ki, hogyan játssza meg az orgazmust. Arra gondoltam, ha azt meg lehet játszani, akkor a fájdalmat is. Elkezdtem megjátszani, vagy inkább rájátszani a félelemre. Előbb kezdtem el zihálni, és levegőért kapkodni, mint ahogy kellett volna.
Egy keveset hallgatott, aztán akadozva folytatta.
- De egyszer Joffrey rájött, hogy mit csinálok. Lelökött az ágyról, aztán fölém magasodott, és rugdalni kezdett. A lábamat, a hátamat, a hasamat, ahol csak ért. Utána napokig feküdtem, de legközelebb már nem kellett megjátszanom sem a félelmet, sem a fájdalmat. Így éltünk hónapokig, közben pedig anyósom elhordott mindennek, mert elapadt a tejem.
Sansa a kezére nézett, ami reszketett. Még csak most következett legnehezebb. Csorogni kezdtek a könnyei, de felemelte a fejét, és folytatta.
- Egy nap lóversenyre ment. Emlékszem, nagyon jókedvűen indult, mert valakitől tuti tippet kapott. Én reménykedtem, hogy talán aznap megúszom az éjszakát. Hónapok óta az első olyan este volt, amikor nyugodtan feküdtem le. Hogy mekkorát tévedtem! - nevetett fel keserűen. - A bejárati ajtó csapódására ébredtem fel, rettegve öleltem magamhoz a takarót. A szobában sötét volt, csak az ajtó alatt szűrődött be fény. Hallottam a lassú lépteit, ahogyan a szoba felé közeledett. Kinyílt az ajtó, és a hirtelen beszökő világosságtól csak a sötét alakját láttam, és a lovaglócsizmáját, amit aznap este már nem vett le.
Összerándult, ahogyan szinte érezte a csizma súlyát a testén.
- A sikoltozásra bejött Jaime, nagy nehezen lerángatta rólam, aztán vitatkozott az anyósommal, hogy kell-e mentő, de végül hívott.
Sansa elhallgatott, és furcsa érzés kerítette hatalmába. Lelkileg megterhelő volt felidézni a történteket, mégis, valahogy megkönnyebbült. Az órára pillantott, már nyolc óra múlt.
Ramsayra nézett:
- Elmondtam mindent. Hol van a lányom?
- Köszönöm az őszinteséged! - válaszolta a férfi. - A lányod nincs itt, mit kezdtem volna itt egy gyerekkel?
- Hol van? - esett kétségbe Sansa.
- Otthon van. Pontosabban a húgodnál. Gondolom, kerestek a bölcsődéből, igaz?
Sansa bólintott.
- Ha nem vagy ilyen szófogadó, és felveszed, akkor mondták volna, hogy megtalálták. Theon csak annyi időre tartotta magánál, amíg a kép elkészült, aztán amikor felhívtam, hogy beszéltünk, nem sokkal utána elengedte. Még azt is ellenőrizte, hogy megtalálják, és ne tévedjen el ténylegesen. Nem akartam, hogy teljes gőzzel nyomozzanak utána a rendőrök. Utána Theon találkozott Aryával, ami már előre meg volt beszélve, de persze a húgod nem tudta, hogy miért, és ő ment el délután Annáért. Tudom, hogy az ő neve le van adva, hogy érte mehet - rándította meg a vállát Ramsay. - Theon most ott van velük, és vigyáz arra, hogy a húgod ne csináljon hülyeséget, ha például szólna a rendőrségnek, vagy a haverodnak.
Tehát Anna jól van, és Aryánál van! - esett le egy hatalmas kődarab Sansa szívéről.
- Akkor most hazamehetek? - kérdezte reménykedve Sansa.
- Ó, hát azt sajnos még nem. Egyrészt, nem teljesen úgy alakult a kutatásom a Lannisterekről, mint reméltem - ingatta a férfi a fejét, aztán hirtelen felnézett, és nagy mosoly terült szét az arcán. - Na és azt is ígértem, hogy egy remek meglepetésem is van számodra!
A kamerát leállította, megfogta állványostól, és kézen fogta:
- Gyere!
Átmentek a konyhán, aztán mielőtt benyitottak volna az elülső szobába, Ramsay büszkén, szélesen ránevetett:
- Tessék, az én ajándékom, neked!
Azzal kinyitotta az ajtót, majd kis meghajlással, és kitárt bal karral Sansát előre invitálta.
A lány belépett, és földbe gyökerezett a lába. Rémülten pislogott hátra Ramsay felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése