Perselus Piton nyaralni megy - 22. fejezet

22. fejezet


Lehetséges lenne? – kérdezte magától.
Az agya hihetetlenül gyorsan lett éber az eddigi fásultságból, amint megpróbálta összerakni a dolgokat.
– El kell mennem, lehet, hogy bekapcsolva felejtettem a vasalót. Anya, majd beszélünk! – mondta, és kiviharzott. Az anyja csak nézett utána, aztán megrázta a fejét, és visszadőlt a kozmetikus kezei közé.

     Gyorsan átöltözött, aztán már kinn is volt a szalonból. Hazafelé indult, de útközben beszaladt egy drogériába terhességi tesztet venni, és ha már ott volt, mindjárt vásárolt hármat is, különböző márkákból. Otthon egyenesen a fürdőszobába ment, és az első tesztet rögtön ki is próbálta. Félretette, oda sem mert nézni, míg le nem telt a megadott idő. Amíg az eredményre várt, izgatottan tördelte a kezét, és átgondolta a dolgot. Tény, hogy mióta visszajött Európából, még nem volt vérzése, pedig már egy hónap eltelt. Utoljára még itthon volt menstruációja, június közepe táján, vagyis már két hónapja, tehát Perselusszal éppen a ciklusa közepén is voltak együtt. Na és persze előtte és utána is – emlékezett vissza halvány mosollyal az arcán a forró éjszakákra. De ő szedte, és azóta is szedi a fogamzásgátlóját, ami korábban évekig megbízhatóan működött. Éppen ezért, amikor nem jött meg neki, arra gondolt, hogy valószínűleg lelki okok miatt maradt ki (amikor az édesapja meghalt, akkor is volt egy kis zavar benne), és nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a dolognak.
Ránézett a tesztre. Erősen, félreérthetetlenül rajzolódott ki mindkét csík. Nagyot dobbant a szíve, de gyorsan kibontott még egy dobozt, hogy azt is felhasználja. Most már végignézte, amint az ellenőrző vonal mellett fokozatosan, és egyre erősebben megjelenik a második is. Mire a várakozási idő letelt, az eredménnyel együtt széles mosoly rajzolódott az arcára.

Gyermeke lesz.
Az a reggel jutott az eszébe, amikor a brugesi hotelben Perselust figyelte, és azon gondolkodott, hogy biztosan fekete hajú, fekete szemű gyermekeik lennének. Mintha egy évszázad telt volna el azóta, de most majd kiderül, hogy tényleg így lesz-e?

Babát vár Perselustól!
Attól a férfitól, akit annyira szeret, hogy a hiányába, néha úgy érzi, belepusztul. Az, hogy terhes, valószínűleg kettejük viszonyán nem változtat semmit sem, hiszen, ha a férfi nem tudja elfogadni őt, mint Voldemort lányát, akkor az unokáját sem. De muszáj lesz neki elmondania, hiszen ez nem olyan, amit titokban tarthat, és talán néha láthatja majd, már azzal is boldog lenne. A babát felneveli egyedül is, képes lesz rá, ebben biztos volt.
A gyomra izgatottan remegett meg, ahogyan eszébe jutott az álma. Azt mondta neki a férfi, hogy sosem fogja elhagyni, és így is lesz, mert a gyermekük révén mindig vele fog lenni. A tenyere a hasára siklott, de persze még nem érzett semmit sem. Átment a gardróbszekrényhez, aminek az ajtaján egész alakos tükör volt, és szemügyre vette magát. Most először, mióta itthon van, nem csak nézte, látta is a tükörképét, és nem volt elégedett a látvánnyal. Tényleg sokat fogyott az elmúlt hónapban, pedig azt most nem szabadna, hiszen a babának táplálékra van szüksége. Ennie kell, mégpedig minőségi ételt, ezért gyorsétterem, ötletszerű étkezés szóba sem jöhet.

Benézett a hűtőbe, de néhány joghurton kívül nem talált sok mindent. Tegnap még úgy gondolta, ez megteszi mára, de a helyzet megváltozott. El kell mennie vásárolni, és főzni is fog. Vajon mit ehetnek a kismamák? – töprengett. Aztán meglátta a gyógyszeres dobozát és megtorpant. Mi van, ha beteg lesz a baba, mert fogamzásgátlót szedett terhesen? Kivette a dobozból a betegtájékoztatót, és gyorsan elolvasta. Mire végzett, némiképp megnyugodott, mert az állt benne, hogy nincs magzatkárosító hatása. Átöltözött, és először is könyvesboltba ment, hogy vegyen egy könyvet, ami a terhességről szól. Ezután az élelmiszerboltban vásárolt be, ügyelve, hogy azért ne kelljen túl sokat cipelnie, az biztosan nem tesz jót. Talán megkérhetné Dr. Jeffersont, hogy tanítson neki olyan bűbájokat, amik a segítségére lehetnek.

Otthon megfőzött, egy hónap után végre jó étvággyal evett, aztán vacsora után a könyvet kezdte olvasgatni. Talált néhány megszívlelendő dolgot benne, ezért el is határozta, hogy hétfőn beszél Dr. Jeffersonnal. Elalvás előtt újra megsimogatta a hasát.
– Jó éjszakát, picikém! – köszönt el a babától.

Egész hétvégén a várandósságon gondolkodott, és igyekezett mindent elolvasni, hogy felkészült legyen. Éjjelente most is Perselusról álmodott, és néha kettejükről, ahogyan egy fekete hajú és szemű kisfiú kezeit fogják. Cseppet sem volt biztos benne, hogy ez valaha is valóra válhat, de kellemes volt már a gondolat is.


     Hétfő reggel Dr. Jefferson egy lényegesen jobb kedvű Maggie-vel találkozott a rendelőben, mint ahogyan pénteken elváltak. A lány most először kezdett el beszélgetni a páciensekkel, és mindenkihez volt egy jó szava, de a legjobban akkor örült, amikor ebédelni mentek. Eddig Maggie csak levest vagy főételt evett, pontosabban turkált az ételben, most azonban mindkettőt kért, és mindent el is fogyasztott. Nem tudta, minek az áldásos hatása a lány kedélyjavulása, de örült neki. Nem firtatta, mert úgy gondolta, magától is el fogja mondani Maggie neki, ha meg akarja osztani vele.

Mikor az utolsó betege is elment, a lány pirulva állt elé.
– Dr. Jefferson, szeretnék önnek mondani valamit – kezdett hozzá Maggie. Nagyon izgatott volt, de már el kellett mondania valakinek, mert még az édesanyjának nem akarta, amíg nem erősíti meg egy orvos is. Na és persze még azt is ki kell találnia, hogyan mondja el, hogy a nyaralásból terhesen jött haza.
Az orvos bátorítóan nézett rá.
– Gyermeket várok – bökte ki gyorsan. Úgy tűnt, a férfi nem éppen erre a hírre számított, mert csak nézett, és egy szót sem tudott szólni. – Szombat reggel rosszul éreztem magam, és anya azt mondta, ő akkor volt ilyen, mikor terhes volt velem. Gondolkodtam rajta, aztán vettem terhességi tesztet, és az is kimutatta – folytatta zavartan. – Igazából nem tudom, hogyan lehetséges, végig szedtem a fogamzásgátlómat.
Amint az orvosi részéhez értek, Dr. Jefferson magára talált.
– Tudod, még a mugliknál sem száz százalékos a megbízhatósága, de a varázslókra csak alig-alig hatnak a mugli gyógyszerek, legalábbis eddigi pályafutásom alatt így tapasztaltam. Amíg a bájitalt szedted, addig – varázserő hiányában – megfelelően működött, de amint abbahagytad, és a mágia utat tört magának, azonnal hatástalan lett. Az az érdekes, hogy míg a muglik remekül gyógyíthatóak bájitalokkal, addig ránk szinte hatástalanok a gyógyszereik.
– Így már értem – válaszolta tűnődve.
– Maggie, a gyermek apja... – Az orvos nem folytatta, tudta, hogy kire gondol.
– Igen, Perselus az – bólintott.
A férfi szánakozva nézett rá.
– Ugye nem reméled azt, hogy a gyerek miatt...
Maggie nem várta meg, hogy az orvos befejezze.
– Nem, dehogyis! – tiltakozott. – Tudom, hogy nagy valószínűséggel egyedül fogom felnevelni, de képes leszek rá!
– De azért elmondod neki, ugye?
– Hát persze! – jelentette ki, de aztán rögtön el is bizonytalanodott. – Azt még nem tudom, hogy mikor.

Fogalma sem volt róla, hogy a férfi hogyan fog majd reagálni. Nem valószínű, hogy örülne, de hát miért is tenné, hiszen három hetes kapcsolat sincs mögöttük.
– Maggie, ugye tisztában vagy vele, hogy joga van tudnia róla?
– Igen – nézett a szemébe. – Persze, hogy el akarom mondani neki, csak egyelőre még nekem is nagy meglepetés.
Dr. Jefferson hirtelen átölelte.
– Egyébként pedig gratulálok, látom, hogy milyen boldogság ez neked! Ha bármiben tudok segíteni, azt nagyon szívesen tenném – mondta, miután elengedte.
– Köszönöm! Valójában egy szülészorvosra azt hiszem, szükségem lenne. Talán még kissé korai, de tudnom kellene, hogy a fogamzásgátló nem okozott-e valamilyen rendellenességet – válaszolta.
– Rendben, tudok is valakit, akire nyugodtan rábízhatlak – válaszolta Dr. Jefferson néhány pillanatnyi gondolkodás után. – De persze ő nem tud a varázsvilág létezéséről, ezért erre majd figyelned kell. Máris felhívom, hogy mikor tudna fogadni – lépett a telefonhoz.

Rövid beszélgetés után egy papírra leírt néhány dolgot, aztán átnyújtotta a lánynak.
– Holnap reggel nyolckor vár téged, leírtam az elérhetőségét.
– Köszönöm! – vette át a lapot.
– Szívesen! Majd a vizsgálat után várlak, én is kíváncsi vagyok – somolygott a férfi.

     Másnap reggel Maggie feszengve kopogtatott Dr. Julia Crawford rendelőjének ajtaján, de végül néhány perc alatt megkedvelte az orvost. Középkorú, jó kedélyű nő volt, szőke hajjal, karcsú alakkal.
– Miben állhatok a rendelkezésére? – kérdezte, miután kölcsönösen bemutatkoztak, és a doktornő felvett néhány adatot.
– Végeztem hétvégén terhességi tesztet, és azt hiszem, gyermeket várok. Az lenne a kérdésem, hogy okozhat-e valamilyen problémát, hogy eddig fogamzásgátló tablettát szedtem?
– Nem, ez a hatóanyag nem úgy működik – válaszolta Dr. Crawford, miután beazonosította a Maggie által szedett gyógyszert. – Ha okozott volna, akkor eddig megtette volna, egy esetleges vetéléssel. Magzati károsodástól nem kell tartania.
– Ó, ez nagyszerű! – lélegzett fel a lány.

– Ha jól gondolom – legalábbis abból, hogy tablettát szedett –, ez egy nem tervezett terhesség, ugye? – kérdezte a nő, miközben kutató figyelemmel nézte Maggie-t.
– Így van – válaszolta.
– És mik a további terveik?
– Hogy érti? – nézett értetlenül.
– Megtartják? – kérdezte a doktornő magától értetődően. – Egyáltalán, az apa tudja már? Ha jól látom, nincs férje – nézett az adataiba.
– Természetesen megtartom – mondta határozottan, hogy aztán bizonytalanabbul folytassa –, az apa még nem tudja.
Fel sem merült benne, hogy ne tartsa meg a babát, hiszen már közel jár a harminchoz, és nem valószínű, hogy a közeljövőben talál olyan férfit, akinek szívesen szülne. Már, ha egyáltalán valaha is talál, mert a mérce túlságosan magasra került.
– Nos, akkor mondja el neki minél hamarabb, mert legközelebb szükségem lenne tőle is néhány adatra.
– Mikor kell jönnöm legközelebb? – kérdezte a lány.
– Lássuk csak! – nézett bele az adatokba a doktornő. – Hozzám úgy egy hónap múlva, ha nincs semmi komplikáció. De adok néhány beutalót, azokat majd addig intézze el.
Egy hónap – nőtt gombóc a torkában. Ennyi idő alatt meg kell találnia Perselust, és beszélnie is kell vele. Félelemmel vegyes izgalommal gondolt arra az alkalomra. Egyrészt nagyon vágyott látni a férfit, egészen beleszédült a lehetőségbe. Másrészt viszont tartott is egy kissé a varázsló reakciójától. Végül is, alig voltak együtt néhány hétig, a legtöbb férfi nem örülne a szituációnak, ugyanakkor azt sem akarta, hogy ha a gyerek miatt Perselus kötelességének érezne valami olyasmit, amit valójában nem akar. Nem szerette volna, ha csak a baba miatt lenne vele. Azt semmiképpen sem fogja hagyni!

– Most pedig vetkőzzön le, kérem, a vizsgálathoz – riasztotta fel a doktornő a tűnődéséből. – Ultrahangon nem hiszem, hogy most még sokat fogunk látni, de a szívhangot meghallgatjuk, és majd vért is veszünk – mosolygott rá Dr. Crawford bátorítóan.

***

– Talán ideje lenne álmodnom valamit – mondta, és felhajtotta az üvegcse tartalmát. Elhelyezkedett az ágyban, és várta a bájital hatását. Ahogy magára húzta a takarót, már biztosra vette, hogy tényleg álmodni fog, és azt is, hogy Maggie-ről. A lány illata körbevette, átölelte, és eddig nem is hitte volna, hogy ez mennyire jóleső érzés. Egy hónap alatt ez volt az első alkalom, hogy szinte boldognak érezte magát, mert tudta, hogy a mai éjszakát végre együtt töltik, még ha csak az álmában is. Hogy holnap mi lesz? Azzal jelenleg nem foglalkozott.

*

Álmában a Szárnyas Vadkanban találta magát, abban a szobában, ahol korábban az éjszakát töltötték. Maggie az ablaknál állt és kifelé nézett, a sötétségbe. A haja fedetlenül hagyta a jobb vállát, neki pedig kedve támadt végigcsókolni a finom ívet. Miért is ne, hiszen megtehetem? – kérdezte gondolatban magától. – Szerethetem őt, és nem kell úgy tennem, mintha nem jelentene semmit számomra. Végre megtaláltam azt, akinek gyengédséget adhatok, és akitől ugyanezt kapok. Felszabadító volt kimutatni az érzelmeit.
Mögé lépett, és beszívta az illatát. Egészen megrészegítő érzés volt. Puhán érintette az ajkait a lány bőréhez, és látta, hogy Maggie nyakán az apró pihék felborzolódnak. Lágyan átölelte a lányt, és a kezei finoman felfelé indultak. Maggie vágyakozó sóhajtással engedte át magát az érintésének, mire rajta is feszítő vágy uralkodott el.

Talán ezért nem vette észre a mögéjük lopakodó sötét árnyat.

– Petrificus totalus! – súgta a fülébe egy ismerős hang, és tehetetlenül érezte, ahogy a keze lehull, és sóbálvánnyá merevedik. Voldemort – mert ő volt a támadó –, kárörvendőn nézett rá, és óvatosan, hogy ne csapjon zajt, döntötte le Pitont a földre. Sikerült neki, mert Maggie észre sem vette a néhány másodperc alatt lezajlott támadást.
– Nem kapod meg soha, Perselus! Ő az enyém, áruló barátom! – hallotta meg Voldemort hangját a fejében, miközben a lány még mindig úgy állt az ablak előtt, mint akinek fogalma sincs, hogy mi történik mögötte. – Ha zajt csapsz, akkor őt fogom cruciatosszal büntetni, nem téged – hangzott a fenyegetés, bár egyébként sem tudott moccanni.

Nem tudott sem megmozdulni, sem megszólalni, de mégis, a kínok kínját állta ki, amikor rájött, mit tesz Voldemort. Talán az is jobb lett volna, ha őt sújtotta volna a Sötét Nagyúr főbenjáró átokkal, akkor nem kellett volna végignéznie, amint a helyébe lép, és ő kezdi el simogatni a saját lányát.
– Ó nem, nem érdekel engem, ne hidd! De örömmel látom, hogy mindez neked mekkora szenvedést jelent – mondta ismét a fejében. Piton próbált küzdeni ellene, de képtelen volt kiűzni az agyából a gúnyos hangot. – Büntetést érdemelsz, amiért összeesküdtél ellenem, és éppen Dumbledore-ral. Azt hittem, legyőztetek, de te, ostoba fajankó, képes voltál beleszeretni a lányomba. Merlinnek igazán jó a humorérzéke! Talán életben hagylak, hogy végignézhesd, amint cseppenként kiszívom belőle az életet.
– De a gyereked! - próbálta vitatkozni vele a fejében.
– Igen, az enyém. Csinos kis jószág lett, nem igaz? Biztosan jó az íze is.
– Talán van más mód is... – kezdte, de Voldemort félbeszakította.
– Nem! Ő erre született, ezért hoztam létre. Azért kapott tőlem életet, hogy egyszer majd visszaadhassa nekem. És most, elveszem, ami jár – mondta könyörtelenül.

Mikor Voldemort is a nyakához hajolt, a lány akkor vette észre, hogy nem stimmel valami. Kinyitotta a szemét, és iszonyodva nézett az ablakban a tükörképére. Megfordult, hogy szembenézzen a férfival, aki teremtette, és Piton jól látta a szemében megjelenő irtózatot. Aztán lenézett, és ahogy észrevette őt a padlón, kétségbeesett. Piton megpróbált felállni, de az átok miatt képtelen volt.
– Ne, Perselus, ne! – kérte Maggie, amikor látta, hogy a férfi milyen állapotban van. Hozzá akart térdelni, de már ő sem tudott mozdulni.
– Hát, ez igazán bájos – nevetett fel gúnyosan a fejében Voldemort –, és szórakoztató is, ahogyan az ostoba szerelmes történetnek vége szakad. Ugye belátod, hogy nem maradhatsz életben. Még a végén ez a buta liba meg akarna valahogy menteni, és őt nem ölhetem meg, legalábbis egyelőre.
Tudta, hogy mindjárt meg fog halni. Az elmúlt néhány nap eseményei kezdtek végigpörögni az agyában, apró boldogságot hozva a kétségbeesés pillanataiba. Utolsó erejével a lány szemeit kereste, azt a csodálatos tekintetet, ami annyi szeretetet adott neki, és ami most is csordultig volt vele.
– Avada kedavra – lendült felé Voldemort pálcája, aztán mindennek vége volt.

*


Zihálva ült fel, és az álom jelentése szinte fájóan hasított a fejébe.

Lehetséges lenne? – kérdezte magától.