Sandor egész héten zaklatott volt. Állandóan az járt a
fejében, amit vasárnap Jorah mondott. Főleg azután, mikor a lány kedden
megjegyezte, hogy a főnökével ebédelt. Igaz, azt sem tudta nő-e, vagy férfi
Sansa főnöke, de valamiért az volt az érzése, hogy férfi. Bár Sansa nem úgy
tűnt, mintha különösebben örült volna annak az ebédnek, de valahogy más volt,
mint eddig. Olyan zavart, vagy még inkább szórakozott. Mintha másutt járt volna
az esze. Megrémült attól, hogy elveszítheti a lányt, azelőtt, hogy egyáltalán
az övé lett volna. De vajon mi a jobb? Megtapasztalni azt, hogy milyen a
boldogság, és aztán elveszíteni, vagy ha nem tudja, milyen, akkor nem is fáj az
elvesztése?
Még soha nem szeretett senkit szerelemmel. Mikor tinédzser volt, nem mert közeledni a lányokhoz, főleg mert mindenki halálra rémült tőle, aztán meg már nem is akart. Valahogy nem érdekelték, de annyira, hogy a húszas évei elején kezdett saját maga is attól tartani, hogy talán homoszexuális. Aztán szerencsére rájött, hogy a férfiak még annyira sem érdeklik, mint a nők. Persze neki is voltak szükségletei, ezekkel általában prostituáltakhoz ment, és korábban ismert könnyen kapható lányokat is, akik kellő mennyiségű alkohol után már nem nézték az arcát. De ez már régen volt, az utóbbi években egyszerűbbnek és tisztességesebbnek érezte, ha fizet érte, és kész.
Volt néhány kellemetlen hét, amikor Jorah és Lysa azt hitte, Brienne-nel lehet valami köztük. De szerencsére hamar kiderült, hogy Brienne viszonozza Sandor érzelmeit, vagyis a "jó kolléga" viszonyon kívül mást nem akart ő sem. Ez mérhetetlen könnyebbséget jelentett mindenki számára.
Az első nő, aki igazán érdekelte, ráadásul még azelőtt, hogy egy szót szólt volna hozzá, az Sansa volt, és valamilyen különös véletlen folytán ő volt az is, aki nem rémült tőle halálra, amikor először meglátta, pontosabban, nem tulajdonított jelentőséget az arcának. Vele néha még saját maga is elhitte, hogy egyforma mindkét fele. Vagy inkább azt, hogy mindkét fele ép. Sőt, nem esett nehezére vele lennie sem. Nem kellett megjátszania magát, és a társaságában sem akart másvalaki lenni. Még azt is elmondta neki, hogy miért ilyen az arca, pedig rajta kívül csak Jorah tudta.
Maga sem tudta, mit érez a lány iránt. Kellemes volt vele lenni, szeretett vele beszélgetni, kívánta is, mert ha csak eszébe jutott az a reggel, amikor Sansa mellette ébredt, máris megmozdult valami az ágyékában. Még az sem zavarta, hogy gyereke van, sőt, aranyosnak találta Annát.
De ezektől a mostani érzéseitől megijedt. Lehetséges lenne, hogy féltékeny? Már meg sem próbált délutánonként a könyvével foglalkozni, inkább az ablakban állt, és Sansa arckifejezéseit próbálta elemezni. Az rögtön feltűnt, hogy már nem olyan szomorú, mint ideköltözésük első hónapjában. Most sem lehet ugyan azt mondani rá, hogy vidám ember lett belőle, de az biztos, hogy megváltozott. Viszont, ez nem volt annyira új keletű dolog, hogy feltétlenül ehhez az ebédhez kösse, pár hete már jobb kedve volt a nőnek. Talán nagyjából azóta, hogy nála volt a bátyja.
Más egyebet pedig nem vett észre rajta.
Kétségek között vergődött, egyszer úgy gondolta, hogy meg kell próbálnia valamilyen mederbe terelni a kapcsolatukat, gondolván arra is, amit Jorah mondott, máskor viszont félt az elutasítástól, hogy utána talán már nem is beszélgethet majd vele. Ilyen gondolatok kergették egymást a fejében egész héten át. Egyedüli szalmaszálként abba kapaszkodhatott, hogy a lány olyan őszinte örömmel várta a vasárnapi találkozást, mint ő. Bár, ha különösen rossz hangulatban volt, akkor úgy érezte, talán nem is a vele való találkozást várja Sansa, hanem, hogy egyáltalán kimozdulhasson otthonról.
Végül szombaton azzal az elhatározással ébredt, hogy teljesen felesleges rágnia magát azon, hogy ő mit akar, úgyis az számít, Sansa mit szeretne. Ha csak barátjának szeretné, akkor a barátja lesz, ha pedig többet is szeretne, nos, abba nem is mert belegondolni.
*****
Sansa tartotta magát ahhoz, amit Robbal megbeszéltek, de mégis egész héten árnyékként vetült rá, hogy elhallgat Tyrion elől egy talán fontos dolgot. Emiatt rendesen emésztette magát, úgyhogy igyekezett minél többet dolgozni. Ugyanakkor abban is egyre jobban biztosabb lett, hogy Samnek tetszik Szegfű. Nem tudta, bele avatkozzon-e a dologba, főleg, hogy Szegfű felől viszont nem volt biztos. Még szerencse, hogy Gendry és Meera semmilyen érdeklődést nem mutatott egymás iránt.
Ráadásul ott volt még Petyr Baelish, a főnöke, és az a képtelen beszélgetés is, ami az ebéd alatt hangzott el köztük, vagy inkább csak a férfi szájából. Azt sem tudta, minek vegye ezt az egészet? Akar tőle valamit a férfi, vagy egyszerűen csak azért beszélt neki az anyja iránti érzéseiről, mert a lánya annak a nőnek, akit valaha szeretett? Felmerült benne, hogy talán ezt is meg kéne beszélnie a testvéreivel, de egyrészt Arya válaszát már szinte hallotta magában: "vén kéjenc", másrészt az édesanyjuk emlékét sem akarta bepiszkítani.
Abban az egyben volt csak biztos, hogy őt a hideg rázta Petyr Baelish-től. Igaz, hogy az ebéd első felében kellemesen érezte magát vele, de mégis volt valami benne, amitől képtelen volt elengedni magát.
Habár Joffrey után egyébként is elege volt a férfiakból. Nem mintha sok lett volna az életében, mert a Joffrey előtti kapcsolatai nem jutottak el a testiségig. A férje pedig, őrá gondolni sem szeretett, mert görcsbe rándult a gyomra azonnal. Nem is értette, mások miért vannak úgy oda a szexért, az ő házaséletük arról szólt, hogy a férfi kielégüljön, azzal sosem foglalkozott, hogy neki is jó legyen, sőt, az utóbbi időben mintha az izgatta volna fel a férjét, ha neki egyáltalán nem volt jó, ha fájt.
Mostanában, a testvérein kívül egyedül Sandorral érezte jól magát. Furcsa volt, hogy itt lakik mellette, mégis olyan ritkán futnak össze. Már vasárnap volt, és kedd óta nem is találkoztak. Reggelente látta a férfit, amikor elment dolgozni. Annával ők később indultak a bölcsődébe, és egy ideje szokásává vált, hogy a reggeli kávéját az ablak előtt itta meg. Mikor meghallotta, hogy Sandor zárja az ajtaját, olyankor bekapcsolta a kis nespresso kávéfőzőt, és mire a férfi leért a földszintre, ő már csészével a kezében figyelte, ahogyan elhagyja a házat, és széles válla távolodik.
Valamelyik nap elképzelte, milyen lenne, ha a férfi tőle indulna el dolgozni. Ha nem kellene figyelnie, hogy mikor zárja az ajtót, hanem elbúcsúzna tőle, és talán, amikor megy a metró felé, akkor visszaintene neki. Persze, ha tőle menne dolgozni, az azt feltételezné, hogy nála aludna. Vagyis együtt aludnának. Vajon minden reggel egymás karjaiban ébrednének, mint amikor Arya kizárta? Idáig jutott az álmodozásában, amikor rájött, hogy mit csinál. Nem vagy normális, Sansa Stark - gondolta magában, és elfordult az ablaktól, amiben már régen nem is látta a férfit. De azért nem bírta megállni, és másnap ugyanúgy várta, mikor csukódik az ajtó a szomszédban.
Vasárnap egész nap azon gondolkodott, mit vegyen fel. Látta, hogy a keddi ruhája tetszett a férfinak, de most nem akarta azt felvenni. Végül az egyik kedvencét vette fel, amit nagyon ritkán hordott. Talán nem is illett az alkalomhoz, mert túl elegáns volt. Csodás zöld színe volt, apró virágokkal, szűk, vállat szabadon hagyó felsőrésszel és térdig érő bő, lenge szoknyával. Viszont megkívánta a magas sarkakat. Bár, gondolta, ez Sandorral nem akadály, így legalább nem lesz annyira alacsony mellette. Igazából a koncerthez megfelelt a ruha, de magához a borfesztiválhoz azért voltak kétségei. Mindegy, most ebben megy, és kész. Fázni nem fog, most már este is meleg volt.
Amikor Arya meglátta, füttyentett egyet.
- Hű, de jól nézel ki! - Magában meg arra gondolt, hogy most már egészen biztos, hogy a nővére bele van esve a szomszéd pasiba, ha így kicsípte érte magát, még a haját is helyes kontyba tűzte, nem a szokásos kiengedett, egyenes volt.
- Kösz - válaszolta Sansa, és sóhajtott egy aprót.
- Na, menj, már fél öt.
*****
Mire fél ötkor csengettek, Sandor már komplett idiótának érezte magát. Először farmert vett fel pólóval, aztán átöltözött, és úgy nézett ki, mintha esküvőre menne, vagy ami még rosszabb, temetésre. Végül felvett egy homok színű vászonnadrágot egy sötétzöld rövid ujjú inggel.
A francba - gondolta magában -, nem tök mindegy, miben megyek? Már éppen azon volt, hogy visszaveszi a farmert, és a pólót, amikor a csengőt meghallotta.
Mikor Sansát meglátta, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtett.
- Gyönyörű vagy! - bökte ki, amikor végre nagyjából magához tért.
- Köszönöm - válaszolta a nő, és elpirult.
- Szeretnél taxival menni? - kérdezte Sansát.
- Nem, miért?
- Nem lesz kényelmetlen a cipő? - nézett a karcsú lábakra.
- A látszattal ellentétben nem az - mosolygott rá a lány. - Ne aggódj, menjünk.
Miután megérkeztek, ittak néhány pohár bort. Sansa tényleg értett hozzájuk, még a borászokkal is el tudott beszélgetni, ő néha nem is értette, hogy miről volt szó. Azt viszont nagyon is látta, hogyan néznek a férfiak a nőre, egy-két pofont szívesen ki is osztott volna. Néha még flörtölni is próbáltak vele, de a lányt rajta kívül, úgy tűnt, senki sem érdekelte.
Amikor megkezdődött a koncert, odamentek a színpadhoz, de nem ültek le a székekre, és nem is álltak nagyon előre, inkább hátrébb maradtak. Persze ott is sokan voltak még.
- Meghallgattad a lemezt, amit odaadtam? - kérdezte Sansa.
- Csak egyszer, többször nem volt időm - füllentette.
Meghallgatta ugyan néhányszor, de nem igazán nyerte el a tetszését ez a régies zene.
- Remélem, tetszeni fog a koncert - válaszolta a lány, ő láthatóan már nagyon várta.
Aztán egyszer csak azon vette észre magát, hogy magában dúdolja a számokat, és jó a hangulata. Talán a bor hatása is volt, de rájött, hogy ez a muzsika tökéletesen illik ide, ráadásul a zenészek értettek a közönség nyelvén. Nem volt benne biztos, hogy otthon újra meghallgatná, de itt kellemes volt.
Amikor a zenekar arról énekelt, hogy "egy kis édes félhomályban, mennyi, mennyi, mennyi, vágy van!", minden megfontolás nélkül Sansa mögé lépett, és hátulról átkarolta. Mire eljutott a tudatáig, hogy a pillanat hevében mit tett, addigra már megtette, és várta, hogy a lány elhúzódjon tőle. De nem így történt. A karjait kihúzta ugyan, de csak azért, hogy rátegye az ő karjaira, és inkább belesimult az ölelésébe.
Ez mindkettőjüktől több volt, mint egy egyszerű, baráti gesztus. Sansa meztelen válla vészesen közel volt az arcához, annyira, hogy szinte érezte a bőre illatát. Elképzelte, milyen lenne megcsókolni a bársonyos bőrt, de nem merte megtenni.
A koncert további részében így is maradtak, néha az ujjaik egymással játszottak. Sandor szinte sajnálta, amikor vége lett, és kibontakoztak az ölelésből.
- Szeretnél még valamilyen bort megkóstolni? - kérdezte.
- Ó igen, jégbort mindenképpen, az egyik helyen láttam is. Gyere! - azzal Sansa kézen fogta, és az egyik standhoz vezette.
- Ez mitől jégbor? - kérdezte, miután megkóstolta az édes fehérbort.
- Meg kell várni, amíg megfagy a szőlő. Nem könnyű munka, mert mínusz hét fok alatt kell szüretelni.
- Egy ilyen borfesztivál neked való hely - mosolygott Sandor.
- Ez most majdnem úgy hangzott, mintha alkoholista lennék - nevetett Sansa.
- Nem úgy értettem.
- Tudom.
- Mehetünk? - kérdezte, miután a jégboruk elfogyott.
- Igen.
*****
Átölelt.
Sansa érezte, hogy ez az ölelés több volt, mint baráti. Átölelte, és jó érzés volt, legszívesebben többé el sem engedte volna, önkéntelenül húzódott közelebb a férfihoz. Hazafelé végül taxiba ültek, úgyhogy hamar megérkeztek, bár azt sajnálta, hogy így nem tudtak beszélgetni, főleg mivel a taxis beszédes kedvében volt, és szóval tartotta őket.
Amikor felértek a tizedikre, Sansa titkon talán reménykedett is, hogy a húga tényleg kizárta, de nem, az ajtó nyitva volt, bemehetett.
Visszafordult Sandorhoz, aki közben szintén kinyitotta a saját ajtaját.
- Köszönöm ezt a szép estét - mondta neki, és felnézett az arcára. Ahogy a szemébe nézett, szinte megszédítették azok a szürke szemek.
- Én köszönöm - mondta a férfi, aztán hozzá hajolt. Először csak egy puszit kapott, épphogy annyit, mint egy lehelet, de ettől az ő szája elnyílt, és a férfi ajka újból lecsapott, de ezúttal a nyelve is felfedezésre indult, ő pedig visszacsókolta.
Nem tudta mennyi idő múlva, de úgy érezte, mindenképpen túl korán, Sandor elhúzódott.
- Jó éjszakát! - mondta rekedt hangon, aztán belépett az ajtaján, ő pedig ott maradt az addigra sötét lépcsőházban. Bement a lakásba, gépiesen becsukta az ajtót, bezárt mindent, aztán csak állt az ajtónak támaszkodva.
Arya jött ki álmosan.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen - válaszolta rekedt hangon.
- Történt valami? - Nézett töprengve a nővérére.
- Megcsókolt - mondta Sansa, és szélesen elmosolyodott.
- Részleteket! Milyen volt? - Lett rögtön éberebb a húga.
- Olyan, hm, intenzív - keresgélt a megfelelő szó után. - Egyszerre volt lágy és mohó, gyengéd és vad. Így még sosem csókolt meg senki.
- Nem akarsz átmenni hozzá?
- Nem is tudom - válaszolta.
A lehetőség, hogy a férfival töltse az éjszakát, hogy ismét átölelhesse, csábító volt. Aztán hirtelen eszébe jutottak az eddigi szexuális élményei, és megrázta a fejét. Mindent tönkretenne.
- Nem, nem akarom.
- De hát, kedveled, nem?
- De igen.
- Akkor meg? Ha nem lenne Anna, azt hinném, hogy még szűz vagy! - ráncolta homlokát a húga.
Hirtelen nagyon szerencsétlennek érezte magát, és elég elkeseredett arcot vághatott, mert Arya kézen fogta:
- Gyere! - Bevezette a konyhába, és leültek az asztalhoz.
- Mi a baj?
Összefonta a mellkasa előtt a karjait.
- Én nem igazán vagyok oda a szexért.
- Hogy érted?
- Hát, nem értem, hogy mi olyan jó benne?
- De nyilván Joffreyval szeretkeztetek, különben hogy lenne Anna?
- Igen, de, nekem nem volt jó. Alig vártam, hogy túlessünk rajta.
- Nem élvezted? - kezdte Arya sejteni a problémát.
- Nem - rázta meg a fejét.
- És Joffrey előtt senkivel sem voltál?
Megint csak fejrázás volt a válasz.
- Figyelj, nem mindenkivel lesz olyan, mint Joffreyval. Ha valaki igazán szeret, vagy egyszerűen csak nem egy önző disznó, azt akarja majd, hogy neked is jó legyen.
Aztán valami még eszébe jutott:
- Csak ne feledkezz meg a védekezésről - furcsa volt, hogy a felnőtt, már gyereket szült nővérének ő mondja ezt, de gondolta, biztos, ami biztos.
Sansa megrázta a fejét, és elpirult:
- Spirálom van. - Kis hallgatás után folytatta: - Nem akartam tőle több gyereket. Szülés után a hatodik heti kontrollon az orvos megkérdezte, hogyan akarok védekezni, és én ezt választottam, mert ez tűnt a legbiztosabbnak.
- Értem - bólintott Arya -, az jó. Gyere, öleljelek meg!
- Köszönöm - ölelte át húgát Sansa.
Még soha nem szeretett senkit szerelemmel. Mikor tinédzser volt, nem mert közeledni a lányokhoz, főleg mert mindenki halálra rémült tőle, aztán meg már nem is akart. Valahogy nem érdekelték, de annyira, hogy a húszas évei elején kezdett saját maga is attól tartani, hogy talán homoszexuális. Aztán szerencsére rájött, hogy a férfiak még annyira sem érdeklik, mint a nők. Persze neki is voltak szükségletei, ezekkel általában prostituáltakhoz ment, és korábban ismert könnyen kapható lányokat is, akik kellő mennyiségű alkohol után már nem nézték az arcát. De ez már régen volt, az utóbbi években egyszerűbbnek és tisztességesebbnek érezte, ha fizet érte, és kész.
Volt néhány kellemetlen hét, amikor Jorah és Lysa azt hitte, Brienne-nel lehet valami köztük. De szerencsére hamar kiderült, hogy Brienne viszonozza Sandor érzelmeit, vagyis a "jó kolléga" viszonyon kívül mást nem akart ő sem. Ez mérhetetlen könnyebbséget jelentett mindenki számára.
Az első nő, aki igazán érdekelte, ráadásul még azelőtt, hogy egy szót szólt volna hozzá, az Sansa volt, és valamilyen különös véletlen folytán ő volt az is, aki nem rémült tőle halálra, amikor először meglátta, pontosabban, nem tulajdonított jelentőséget az arcának. Vele néha még saját maga is elhitte, hogy egyforma mindkét fele. Vagy inkább azt, hogy mindkét fele ép. Sőt, nem esett nehezére vele lennie sem. Nem kellett megjátszania magát, és a társaságában sem akart másvalaki lenni. Még azt is elmondta neki, hogy miért ilyen az arca, pedig rajta kívül csak Jorah tudta.
Maga sem tudta, mit érez a lány iránt. Kellemes volt vele lenni, szeretett vele beszélgetni, kívánta is, mert ha csak eszébe jutott az a reggel, amikor Sansa mellette ébredt, máris megmozdult valami az ágyékában. Még az sem zavarta, hogy gyereke van, sőt, aranyosnak találta Annát.
De ezektől a mostani érzéseitől megijedt. Lehetséges lenne, hogy féltékeny? Már meg sem próbált délutánonként a könyvével foglalkozni, inkább az ablakban állt, és Sansa arckifejezéseit próbálta elemezni. Az rögtön feltűnt, hogy már nem olyan szomorú, mint ideköltözésük első hónapjában. Most sem lehet ugyan azt mondani rá, hogy vidám ember lett belőle, de az biztos, hogy megváltozott. Viszont, ez nem volt annyira új keletű dolog, hogy feltétlenül ehhez az ebédhez kösse, pár hete már jobb kedve volt a nőnek. Talán nagyjából azóta, hogy nála volt a bátyja.
Más egyebet pedig nem vett észre rajta.
Kétségek között vergődött, egyszer úgy gondolta, hogy meg kell próbálnia valamilyen mederbe terelni a kapcsolatukat, gondolván arra is, amit Jorah mondott, máskor viszont félt az elutasítástól, hogy utána talán már nem is beszélgethet majd vele. Ilyen gondolatok kergették egymást a fejében egész héten át. Egyedüli szalmaszálként abba kapaszkodhatott, hogy a lány olyan őszinte örömmel várta a vasárnapi találkozást, mint ő. Bár, ha különösen rossz hangulatban volt, akkor úgy érezte, talán nem is a vele való találkozást várja Sansa, hanem, hogy egyáltalán kimozdulhasson otthonról.
Végül szombaton azzal az elhatározással ébredt, hogy teljesen felesleges rágnia magát azon, hogy ő mit akar, úgyis az számít, Sansa mit szeretne. Ha csak barátjának szeretné, akkor a barátja lesz, ha pedig többet is szeretne, nos, abba nem is mert belegondolni.
*****
Sansa tartotta magát ahhoz, amit Robbal megbeszéltek, de mégis egész héten árnyékként vetült rá, hogy elhallgat Tyrion elől egy talán fontos dolgot. Emiatt rendesen emésztette magát, úgyhogy igyekezett minél többet dolgozni. Ugyanakkor abban is egyre jobban biztosabb lett, hogy Samnek tetszik Szegfű. Nem tudta, bele avatkozzon-e a dologba, főleg, hogy Szegfű felől viszont nem volt biztos. Még szerencse, hogy Gendry és Meera semmilyen érdeklődést nem mutatott egymás iránt.
Ráadásul ott volt még Petyr Baelish, a főnöke, és az a képtelen beszélgetés is, ami az ebéd alatt hangzott el köztük, vagy inkább csak a férfi szájából. Azt sem tudta, minek vegye ezt az egészet? Akar tőle valamit a férfi, vagy egyszerűen csak azért beszélt neki az anyja iránti érzéseiről, mert a lánya annak a nőnek, akit valaha szeretett? Felmerült benne, hogy talán ezt is meg kéne beszélnie a testvéreivel, de egyrészt Arya válaszát már szinte hallotta magában: "vén kéjenc", másrészt az édesanyjuk emlékét sem akarta bepiszkítani.
Abban az egyben volt csak biztos, hogy őt a hideg rázta Petyr Baelish-től. Igaz, hogy az ebéd első felében kellemesen érezte magát vele, de mégis volt valami benne, amitől képtelen volt elengedni magát.
Habár Joffrey után egyébként is elege volt a férfiakból. Nem mintha sok lett volna az életében, mert a Joffrey előtti kapcsolatai nem jutottak el a testiségig. A férje pedig, őrá gondolni sem szeretett, mert görcsbe rándult a gyomra azonnal. Nem is értette, mások miért vannak úgy oda a szexért, az ő házaséletük arról szólt, hogy a férfi kielégüljön, azzal sosem foglalkozott, hogy neki is jó legyen, sőt, az utóbbi időben mintha az izgatta volna fel a férjét, ha neki egyáltalán nem volt jó, ha fájt.
Mostanában, a testvérein kívül egyedül Sandorral érezte jól magát. Furcsa volt, hogy itt lakik mellette, mégis olyan ritkán futnak össze. Már vasárnap volt, és kedd óta nem is találkoztak. Reggelente látta a férfit, amikor elment dolgozni. Annával ők később indultak a bölcsődébe, és egy ideje szokásává vált, hogy a reggeli kávéját az ablak előtt itta meg. Mikor meghallotta, hogy Sandor zárja az ajtaját, olyankor bekapcsolta a kis nespresso kávéfőzőt, és mire a férfi leért a földszintre, ő már csészével a kezében figyelte, ahogyan elhagyja a házat, és széles válla távolodik.
Valamelyik nap elképzelte, milyen lenne, ha a férfi tőle indulna el dolgozni. Ha nem kellene figyelnie, hogy mikor zárja az ajtót, hanem elbúcsúzna tőle, és talán, amikor megy a metró felé, akkor visszaintene neki. Persze, ha tőle menne dolgozni, az azt feltételezné, hogy nála aludna. Vagyis együtt aludnának. Vajon minden reggel egymás karjaiban ébrednének, mint amikor Arya kizárta? Idáig jutott az álmodozásában, amikor rájött, hogy mit csinál. Nem vagy normális, Sansa Stark - gondolta magában, és elfordult az ablaktól, amiben már régen nem is látta a férfit. De azért nem bírta megállni, és másnap ugyanúgy várta, mikor csukódik az ajtó a szomszédban.
Vasárnap egész nap azon gondolkodott, mit vegyen fel. Látta, hogy a keddi ruhája tetszett a férfinak, de most nem akarta azt felvenni. Végül az egyik kedvencét vette fel, amit nagyon ritkán hordott. Talán nem is illett az alkalomhoz, mert túl elegáns volt. Csodás zöld színe volt, apró virágokkal, szűk, vállat szabadon hagyó felsőrésszel és térdig érő bő, lenge szoknyával. Viszont megkívánta a magas sarkakat. Bár, gondolta, ez Sandorral nem akadály, így legalább nem lesz annyira alacsony mellette. Igazából a koncerthez megfelelt a ruha, de magához a borfesztiválhoz azért voltak kétségei. Mindegy, most ebben megy, és kész. Fázni nem fog, most már este is meleg volt.
Amikor Arya meglátta, füttyentett egyet.
- Hű, de jól nézel ki! - Magában meg arra gondolt, hogy most már egészen biztos, hogy a nővére bele van esve a szomszéd pasiba, ha így kicsípte érte magát, még a haját is helyes kontyba tűzte, nem a szokásos kiengedett, egyenes volt.
- Kösz - válaszolta Sansa, és sóhajtott egy aprót.
- Na, menj, már fél öt.
*****
Mire fél ötkor csengettek, Sandor már komplett idiótának érezte magát. Először farmert vett fel pólóval, aztán átöltözött, és úgy nézett ki, mintha esküvőre menne, vagy ami még rosszabb, temetésre. Végül felvett egy homok színű vászonnadrágot egy sötétzöld rövid ujjú inggel.
A francba - gondolta magában -, nem tök mindegy, miben megyek? Már éppen azon volt, hogy visszaveszi a farmert, és a pólót, amikor a csengőt meghallotta.
Mikor Sansát meglátta, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtett.
- Gyönyörű vagy! - bökte ki, amikor végre nagyjából magához tért.
- Köszönöm - válaszolta a nő, és elpirult.
- Szeretnél taxival menni? - kérdezte Sansát.
- Nem, miért?
- Nem lesz kényelmetlen a cipő? - nézett a karcsú lábakra.
- A látszattal ellentétben nem az - mosolygott rá a lány. - Ne aggódj, menjünk.
Miután megérkeztek, ittak néhány pohár bort. Sansa tényleg értett hozzájuk, még a borászokkal is el tudott beszélgetni, ő néha nem is értette, hogy miről volt szó. Azt viszont nagyon is látta, hogyan néznek a férfiak a nőre, egy-két pofont szívesen ki is osztott volna. Néha még flörtölni is próbáltak vele, de a lányt rajta kívül, úgy tűnt, senki sem érdekelte.
Amikor megkezdődött a koncert, odamentek a színpadhoz, de nem ültek le a székekre, és nem is álltak nagyon előre, inkább hátrébb maradtak. Persze ott is sokan voltak még.
- Meghallgattad a lemezt, amit odaadtam? - kérdezte Sansa.
- Csak egyszer, többször nem volt időm - füllentette.
Meghallgatta ugyan néhányszor, de nem igazán nyerte el a tetszését ez a régies zene.
- Remélem, tetszeni fog a koncert - válaszolta a lány, ő láthatóan már nagyon várta.
Aztán egyszer csak azon vette észre magát, hogy magában dúdolja a számokat, és jó a hangulata. Talán a bor hatása is volt, de rájött, hogy ez a muzsika tökéletesen illik ide, ráadásul a zenészek értettek a közönség nyelvén. Nem volt benne biztos, hogy otthon újra meghallgatná, de itt kellemes volt.
Amikor a zenekar arról énekelt, hogy "egy kis édes félhomályban, mennyi, mennyi, mennyi, vágy van!", minden megfontolás nélkül Sansa mögé lépett, és hátulról átkarolta. Mire eljutott a tudatáig, hogy a pillanat hevében mit tett, addigra már megtette, és várta, hogy a lány elhúzódjon tőle. De nem így történt. A karjait kihúzta ugyan, de csak azért, hogy rátegye az ő karjaira, és inkább belesimult az ölelésébe.
Ez mindkettőjüktől több volt, mint egy egyszerű, baráti gesztus. Sansa meztelen válla vészesen közel volt az arcához, annyira, hogy szinte érezte a bőre illatát. Elképzelte, milyen lenne megcsókolni a bársonyos bőrt, de nem merte megtenni.
A koncert további részében így is maradtak, néha az ujjaik egymással játszottak. Sandor szinte sajnálta, amikor vége lett, és kibontakoztak az ölelésből.
- Szeretnél még valamilyen bort megkóstolni? - kérdezte.
- Ó igen, jégbort mindenképpen, az egyik helyen láttam is. Gyere! - azzal Sansa kézen fogta, és az egyik standhoz vezette.
- Ez mitől jégbor? - kérdezte, miután megkóstolta az édes fehérbort.
- Meg kell várni, amíg megfagy a szőlő. Nem könnyű munka, mert mínusz hét fok alatt kell szüretelni.
- Egy ilyen borfesztivál neked való hely - mosolygott Sandor.
- Ez most majdnem úgy hangzott, mintha alkoholista lennék - nevetett Sansa.
- Nem úgy értettem.
- Tudom.
- Mehetünk? - kérdezte, miután a jégboruk elfogyott.
- Igen.
*****
Átölelt.
Sansa érezte, hogy ez az ölelés több volt, mint baráti. Átölelte, és jó érzés volt, legszívesebben többé el sem engedte volna, önkéntelenül húzódott közelebb a férfihoz. Hazafelé végül taxiba ültek, úgyhogy hamar megérkeztek, bár azt sajnálta, hogy így nem tudtak beszélgetni, főleg mivel a taxis beszédes kedvében volt, és szóval tartotta őket.
Amikor felértek a tizedikre, Sansa titkon talán reménykedett is, hogy a húga tényleg kizárta, de nem, az ajtó nyitva volt, bemehetett.
Visszafordult Sandorhoz, aki közben szintén kinyitotta a saját ajtaját.
- Köszönöm ezt a szép estét - mondta neki, és felnézett az arcára. Ahogy a szemébe nézett, szinte megszédítették azok a szürke szemek.
- Én köszönöm - mondta a férfi, aztán hozzá hajolt. Először csak egy puszit kapott, épphogy annyit, mint egy lehelet, de ettől az ő szája elnyílt, és a férfi ajka újból lecsapott, de ezúttal a nyelve is felfedezésre indult, ő pedig visszacsókolta.
Nem tudta mennyi idő múlva, de úgy érezte, mindenképpen túl korán, Sandor elhúzódott.
- Jó éjszakát! - mondta rekedt hangon, aztán belépett az ajtaján, ő pedig ott maradt az addigra sötét lépcsőházban. Bement a lakásba, gépiesen becsukta az ajtót, bezárt mindent, aztán csak állt az ajtónak támaszkodva.
Arya jött ki álmosan.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen - válaszolta rekedt hangon.
- Történt valami? - Nézett töprengve a nővérére.
- Megcsókolt - mondta Sansa, és szélesen elmosolyodott.
- Részleteket! Milyen volt? - Lett rögtön éberebb a húga.
- Olyan, hm, intenzív - keresgélt a megfelelő szó után. - Egyszerre volt lágy és mohó, gyengéd és vad. Így még sosem csókolt meg senki.
- Nem akarsz átmenni hozzá?
- Nem is tudom - válaszolta.
A lehetőség, hogy a férfival töltse az éjszakát, hogy ismét átölelhesse, csábító volt. Aztán hirtelen eszébe jutottak az eddigi szexuális élményei, és megrázta a fejét. Mindent tönkretenne.
- Nem, nem akarom.
- De hát, kedveled, nem?
- De igen.
- Akkor meg? Ha nem lenne Anna, azt hinném, hogy még szűz vagy! - ráncolta homlokát a húga.
Hirtelen nagyon szerencsétlennek érezte magát, és elég elkeseredett arcot vághatott, mert Arya kézen fogta:
- Gyere! - Bevezette a konyhába, és leültek az asztalhoz.
- Mi a baj?
Összefonta a mellkasa előtt a karjait.
- Én nem igazán vagyok oda a szexért.
- Hogy érted?
- Hát, nem értem, hogy mi olyan jó benne?
- De nyilván Joffreyval szeretkeztetek, különben hogy lenne Anna?
- Igen, de, nekem nem volt jó. Alig vártam, hogy túlessünk rajta.
- Nem élvezted? - kezdte Arya sejteni a problémát.
- Nem - rázta meg a fejét.
- És Joffrey előtt senkivel sem voltál?
Megint csak fejrázás volt a válasz.
- Figyelj, nem mindenkivel lesz olyan, mint Joffreyval. Ha valaki igazán szeret, vagy egyszerűen csak nem egy önző disznó, azt akarja majd, hogy neked is jó legyen.
Aztán valami még eszébe jutott:
- Csak ne feledkezz meg a védekezésről - furcsa volt, hogy a felnőtt, már gyereket szült nővérének ő mondja ezt, de gondolta, biztos, ami biztos.
Sansa megrázta a fejét, és elpirult:
- Spirálom van. - Kis hallgatás után folytatta: - Nem akartam tőle több gyereket. Szülés után a hatodik heti kontrollon az orvos megkérdezte, hogyan akarok védekezni, és én ezt választottam, mert ez tűnt a legbiztosabbnak.
- Értem - bólintott Arya -, az jó. Gyere, öleljelek meg!
- Köszönöm - ölelte át húgát Sansa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése