13. fejezet - Ramsay Bolton

Sansa egész délután azon gondolkodott, hogy elmondja-e Sandornak a telefonhívást? Egyrészt kellemetlennek érezte a dolgot, másrészt nem is akart túl nagy jelentőséget tulajdonítani az egésznek. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy majd utólag elmondja, ha már tudja, hogy egyáltalán miről van szó.

Hogy még inkább nehéz dolga legyen, délután felhívta Tyrion.
- Szia, Sansa!
- Helló, Tyrion!
- Utána néztem pár dolognak Renlyvel kapcsolatban.
- Igen? Találtál valamit?
- Nos, igen, bár a te szempontodból irreleváns - Tyrion hangja olyan volt, mint aki nagyon jól szórakozik valamin.
- Miért? - kérdezte Sansa.
- Nos, úgy tűnik, a fickó teljesen ártalmatlan. Normális munkahelye van, tisztességes, és vagyonos. Kissé szétszórt, amolyan szórakozott professzor típus. Tudja, hogy Robert meghalt, de nem igazán hatotta meg. Azt hiszem, nincs félni valód.
- Akkor mit találtál?
- Nos, ugye Robert azért nem állt vele szóba, mert melegnek hitte. - Hogy ezt most kérdésnek, vagy kijelentésnek szánta-e, abban Sansa nem volt biztos.
- Én is így tudom.
- Valójában biszexuális.
- Ez nem tűnik vészes dolognak.
- Mennyire vagy a feleségével jóban?
- Eléggé, miért?
- Nos, ha elmondom, amit megtudtam, nem biztos, hogy ez így marad.
- Hűha!
- Mondjam azért?
- Persze, ezek után úgyis csak találgatnék, az meg rosszabb.
- Ebben van valami. Szóval, Renly jóban van Lorassal, a felesége bátyjával.
- Ezt eddig is tudtam - mondta Sansa. Tyrion nem szólt semmit, csak várt, hogy Sansa összerakja a dolgokat. - Hoppá - szólalt meg egy fél perc után a nő -, úgy érted, hogy...
- Úgy bizony.
- És Margaery?
- Tudja, de nem zavarja.
Sansa elsőre kicsit kiborult a dolgon, aztán rájött, hogy ha őket nem zavarja ez a felállás, akkor miért ne?
- Hát, ez érdekes - nyögte végül ki.
- Annyira nem buktál ki rajta - kuncogott Tyrion.
- Ha nekik így jó...
- Nos, eléggé működőképes kapcsolatnak tűnik.
Sansának eszébe jutott Ramsey, és hirtelen ötlettől vezérelve azt mondta:
- Tyrion, volna kedvetek meglátogatni bennünket a hétvégén?
- Mikorra gondoltál? Szombatra már van programunk.
- Esetleg péntek este? Készítenék vacsorát.
- Nagyon szívesen elmegyünk.
- Hm, Tyrion? - köszörülte meg a torkát Sansa.
- Igen?
- Nem zavarna, ha elhívnék még valakit? Úgy értem, egy férfit.
- Dehogyis, miért zavarna? Remélem, ő jobban bánik veled, mint az a féleszű unokaöcsém!
- Köszönöm.
- Hányra menjünk?
- Hat körül megfelel?
- Persze.
- Akkor várlak benneteket!

Sansa egy ideig elmélázott azon, amit megtudott. Így egy kissé más megvilágításba került az a vacsora, amin részt vett Margaeryvel és a családjával. Aztán eszébe jutott az is, hogy milyen jól érezték magukat, és arra gondolt, hogy ez tényleg csak hármójukra tartozik, neki pedig nincs joga pálcát törni felettük. Így aztán, mire lementek a játszótérre, már nem zavarta az egész, és Tyrion jóslatával ellentétben, Margaeryt ugyanannyira jó szomszédjának tartotta, mint addig.

Éppen a játszótéren voltak, Annával és Margaeryvel beszélgettek, amikor Sandort meglátta, hogy jön hazafelé. Vidáman integetett neki, úgyhogy a férfi oda is ment hozzájuk. Mivel gyerekek között voltak, csak egy futó puszit adtak egymásnak, aztán Sansa megkérdezte:
- Átjössz vacsorára?
- Igen. Vigyek valamit?
- Magadat - mosolygott rá.
- Jól van, akkor nemsokára találkozunk - mondta a férfi, még egy puszit váltottak, majd finoman lódított egyet Anna hintáján, és neki is köszönt: - Szia, Nyuszifül!
- Szandoj - vigyorgott Anna.

Amikor Sansa meglátta Margaery döbbent arcát, nem bírta ki, hogy ne ugrassa kicsit, és ábrándosan megszólalt:
- Hát, nem édes?
- Őszintén szólva, ez a szó még nem jutott eszembe Sandor Clegane-nel kapcsolatban - válaszolta Margaery, aztán ránézett: - Akkor, végül is, ti most együtt vagytok?
- Igen - mosolygott Sansa.
- Hát tudod, ez több mint meglepő! De azért, örülök nektek! Úgy látom, boldog vagy, sőt ő is.
- Nagyon - Sansa örült, hogy úgy tűnik nem csak ő toleráns, de Margaery is.


A vacsoránál persze Sandornak rögtön feltűnt, hogy történt valami.
- Minden rendben, Sansa? Olyan zavarodottnak tűnsz.
- Igen. Mond csak, zavarna, ha pénteken négyesben vacsoráznánk? Illetve Annával ötösben.
- Kikkel?
- Tyrion Lannisterrel, és a barátnőjével. Tyrion, Joffrey nagybátyja, és egyrészt engem néhányszor megvédett, másrészt mindig is kedveltem. Pár hete találkoztunk az Egészségbiztosítónál, ahol dolgozik.
- Jól van, rendben. Viszont cserébe kérni szeretnék valamit.
- Micsodát?
- A munkatársaimmal jövő héten lesz a szokásos bowlingozás, és szeretném, ha eljönnél velem. Brienne-t már ismered, rajta kívül csak Jorah lesz ott még.
- Szívesen elmegyek, persze, ha tesóm tud jönni Annához.
- Köszönöm - mosolygott rá Sandor.
- Hogy telt a napod?
- Lassan és unalmasan. A tied?
- Az enyém gyorsan eltelt - mondta, de Ramsay Bolton hívásáról nem szólt.

Amíg Annát fürdette, addig a férfi is hazament, hogy aztán nemsokára visszatérjen.
- Még szerencse, hogy Anna általában már nyolckor elalszik.
- Jól nevelt gyerek - válaszolta Sandor.
- Jössz velem zuhanyozni? - kérdezte Sansa.
- Tulajdonképpen otthon már zuhanyoztam.
- Kár, pedig megismételhettük volna a múltkorit.
- Tényleg? Én azt hittem, neked az nem volt nagy élmény - jött zavarba a férfi, és mintha szégyellte volna magát.
- Akkor rosszul hitted. Olyan izgató voltál, és annyira vad és intenzív volt az egész - folytatta rekedten és vörösen a lány.
- Nos, ebben a melegben bármikor jól jön egy zuhany - nyelt egyet Sandor.


Másnap reggel, egy újabb rémálom-mentes, boldog éjszaka után Sandor elment dolgozni, aztán ment minden a szokásos útján. Sansa akkor kezdett el ideges lenni, amikor Meera is elment, mert rájött, hogy vészesen közel van a találkozója Ramsayvel.

Hamar odaért a Sugárhoz, és a kávézót is könnyedén megtalálta a második emeleten. Nem sok vendég volt, egészen elől ült két fiatal nő, és valamilyen napernyős, színes italt ittak, miközben nevetgéltek, és a pultnál is állt egy kigyúrt, kopasz pasi, aki bőszen csapta a szelet a pincérnőnek. Mindössze ennyien voltak, és Ramsay, aki cseppet sem volt kellemes megjelenésű, sőt, valahogy volt benne valami, ami Sansa számára taszító volt. A hullámos, barna hajú, fiatal férfit azonnal megismerte, pedig eléggé hátul ült le, egy csendes sarokban.
Ramsay kezet nyújtott:
- Örülök, hogy megismerhetem, Ramsay Bolton.
- Sansa Stark.
- Tetszik önnek a cégünknél? - A férfi úgy kérdezte, mintha legalábbis az övé lenne az egész.
- Igen, bár elég ritkán járok be.
- Nos, én csak egy újságíró vagyok, egy egyszerű alkalmazott, mint ön.
- Igen? - kérdezte Sansa. Nem tudta, hova akar kilyukadni Ramsay, de kellemetlen volt vele beszélgetni.
- Igen. Éppen ezért ha nem bánod, akkor tegeződhetnénk. Tudom, hogy ezt a nők szokták felajánlani, de gondoltam, hagyjuk a felesleges formaságokat.
- Rendben - egyezett bele kelletlenül.

- Nos, ne haragudj, hogy rögtön a tárgyra térek, de ha jól tudom, te a felesége voltál Joffrey Baratheonnak.
- Ez igaz - válaszolta a nő, és az agyában megszólaltak a vészcsengők.
- Megkérdezhetem, hogy miért váltál el?
- Nem tudom, hogy mi közöd lenne ehhez? - kérdezte Sansa ellenségesen.
- Ó, ne haragudj, nem így kellett volna belekezdenem. Szóval, szeretnék cikket írni, egy úgynevezett leleplező sorozatot a Lannister családról. Ennek egyik része lenne Joffrey is. Nyilván azt tudom, hogy családon belüli erőszak áldozata lettél, de én részleteket szeretnék, hogy az olvasók jobban át tudják érezni a helyzetedet.
- Nem szeretnék erről beszélni.
- Megértem, de azért gondolkodj el rajta. Nem muszáj most döntened. Ez egy nagyobb projekt nálam, még rengeteg adatot kell begyűjtenem. Egy hónapon belül nem lesz még belőle semmi. De annyit mondhatok, egy életre megszabadulhatsz tőlük, ha velem tartasz.
- Nem hiszem, hogy Tywin olyan könnyen hagyná magát. - Sansa ismerte Cersei apját, tudta, hogy a családért mindenre képes.
- Tywin Lannister csak egy vén csont - nevetett Ramsay úgy, hogy Sansának borsózott a háta tőle.
- Egyébként Jaime és Cersei kapcsolatáról tudsz valamit? Nagyon érdekesnek tűnik számomra.
- Nem igazán tudok róluk semmit. Engem nem avattak be a dolgaikba.
- Egyelőre egyedül Tyrionnal kapcsolatban nem találtam semmit. Azt tudom, hogy szereti a kurvákat, de hát manapság ez nem bűn. Ráadásul mostanában csak egy nővel látom, hónapok óta.
- Tyrion jó ember.
- Tudom, hogy kedveled, láttalak vele.
- Akkor azt is tudod, hogy el fogom mondani neki a beszélgetésünket?
- Inkább azon csodálkozom, hogy még nem mondtad el, hogy rájöttél, ki vagyok. Persze, talán csak nem értél rá, úgy tűnik, mostanában nagyon elfoglalt vagy - és kacsintott neki.
Sansa elvörösödött, mert Ramsay egyértelműen Sandorra célzott, de nem válaszolt.
- Nem tűnsz nekem olyan ártatlannak, mint eddig hittelek - a férfi úgy nézett rá, mint aki igyekszik felmérni.
- Sajnálom, ha csalódást okoztam - mondta Sansa.
- Nem baj, jobb is így. Érdekesebb - nevetett Ramsay.

- Egyébként Theon Greyjoyt mennyire ismered? - váltott témát az újságíró.
- Joffrey barátja.
- Theon volt az esküvői tanúja is, ugye?
A nő bólintott, feleslegesnek érezte válaszolni, a férfi láthatóan úgyis mindent tud.
- Gyakran vannak együtt?
- Minden nap együtt lógnak - vonta fel a vállát. Nem szerette Theont. Úgy érezte, gyenge az akarata, arrafelé hajlik, amerre Joffrey csak akarja. Bár Theonnak szerencséje volt, mert Joffrey kedvelte, az egyetlen olyan barátja volt, akinek semmit sem ártott. Igaz, Theon anyagi helyzete miatt nem is tartotta magával egyenrangúnak sem.
- De jóban vannak, igaz?
- Igen, talán az egyetlen barátja - mondta az igazságnak megfelelően.
- Jól van - vigyorgott Ramsay. - Nézd, ha mégis meggondolnád magad, itt a számom - ezzel átnyújtott egy névjegykártyát.
- Nem hiszem.
- Soha ne mond, hogy soha! Én várni fogom, hogy hívj. Ez a cikk mindenképpen el fog készülni, veled, vagy nélküled. Ha veled, akkor majd megtudják, milyen ember az angyalarcú Joffrey Baratheon - nevetett.
- További szép napot! - mondta még, aztán elment.

Sansa úgy érezte, mintha az elmúlt órában egyszerre kellett volna tíz tantárgyból vizsgáznia. Miközben lassan sétált hazafelé, gondolkodott. Ramsay arra kíváncsi, hogy miket csinált vele Joff. Nem akart már erről beszélni, mert ami volt, elmúlt, gondolni sem akart rá. Le kell zárnia életének ezt a szakaszát, amennyire csak lehet. Azon kívül, attól is félt, hogy egy ilyen interjút Cersei és Tywin nem hagyna bosszú nélkül. Jó lenne tudni, hogy Petyr Baelish tud-e Ramsay terveiről, de főleg támogatja-e azt? Ő, mint mindkettőjük főnöke, le tudná állítani Ramsayt, már ha akarná. Boltont nem ismerte, de nyilván a fia mellé állna egy ilyen helyzetben. Csakhogy, egyáltalán nem akart Petyr Baelish-el találkozni, azok után, amiket a múltkor mondott neki. Ráadásul, az volt az érzése, hogy a férfi semmit sem tesz ellenszolgáltatás nélkül. Végül, mire hazaért, úgy döntött, egyelőre nem foglalkozik a dologgal, végül is Ramsay saját maga mondta, hogy nem sürgős.

Otthon átöltözött, és elment Annáért. Még mindig forróság volt, de éjszaka állítólag megérkezik a hidegfront, és holnap már hat-nyolc fokkal hűvösebb lesz. Mivel még mindig nagyon meleg volt, úgy döntött, előbb dolgozik, csak azután viszi le Annát a játszótérre, amikor már nem tűz a nap. Amikor meghallotta, hogy zörög a kulcs a szomszéd lakás ajtajában, elmosolyodott. Nemsokára Sandor be is csengetett nála, ő pedig rohant kinyitni az ajtót. Még az ajtót sem csukta be, máris a férfi nyakába ugrott, és csókolta.
- Meglátnak a szomszédok - mosolygott rá halványan Sandor.
- Na és? Szerintem már úgyis rég tudnak mindent.
- Nem zavar?
- Miért zavarna? Téged igen?
- Nem.
Sandor valahogy olyan furcsa volt.
- Minden rendben?
- Igen.
- Akkor miért kérdeztél ilyen butaságokat? - kérdezte Sansa, már a lakásban.

- Téged nem zavar, hogy nézek ki?
Sansa egy szót sem értett. Végignézett a férfin, de nem látott rajta semmi változást.
- Miért? Hogy nézel ki? Úgy, mint máskor - mondta tanácstalanul.
- Az arcomra gondoltam, nem zavar?
- Zavart valaha is? - kérdezett vissza.
- Nem tudom.
- Sosem zavart. Szeretem az arcod, szerintem gyönyörű - mondta őszintén.
Sansa látta, hogy baj van. A férfi úgy nézett ki, mintha mindjárt elsírná magát. Odavezette a kanapéhoz, aztán az ölébe bújt. Szerencsére Anna teljesen lefoglalta magát az egymásba rakható kockáival.
- Mi a baj? - kérdezte gyengéden.
- Semmi, csak a kolléganőm, nem Brienne, hanem a másik, mondott ma valamit. Nem nekem, de véletlenül meghallottam.
- Mit mondott?
- Nem akarom elismételni - válaszolta Sandor, mire Sansa bólintott. Hirtelen gyűlölni kezdte azt a másik, ismeretlen nőt, aki bántotta a férfit.
Sandor égett arcára tette a kezét, aztán lassan végigsimított rajta.
- Nem tudom, ezt most hogyan magyarázzam el, de én sosem vettem észre, hogy az arcod más lenne. Ilyennek ismertelek meg, ez az arc tartozik hozzád, nekem természetes. - Most a férfi fülének a helyét simogatta éppen. – Szeretem ezt az arcot.
Sandor hirtelen felkapta a fejét.
- Mit mondtál?
- Azt hittem, nyilvánvaló - mondta Sansa komolyan.
- Nekem nem. A köztünk lévő különbségek...
- Várj! Te miért vagy velem? Csak azért, mert szépnek találsz?
- Nem, dehogy - nézett rá felháborodva Sandor.
- Akkor hát, miért gondolod, hogy én más vagyok, mint te? Ráadásul, ha azt hiszed, hogy most jön a hablaty a belső értékekről, nos, igen, fontos az is. De tudod, amikor először megláttalak, már akkor úgy éreztem, hogy bármit mondtak a szomszédok, nem is nézel ki rosszul. Azt hiszem, mindig is vonzódtam hozzád. Az arcod ép oldalát kezdettől helyesnek találtam, és sosem volt gondom a másikkal sem - ezzel hozzá hajolt, és megcsókolta az égett oldalt. - De azt hittem, ezzel már tisztában vagy.

*****

Sandor hitetlenkedve, ugyanakkor bizakodva nézett Sansára. Soha életében nem gondolt arra, hogy ő bárkinek is megtetszhet, márpedig Sansa most ezt mondta. Azt tudta, hogy nem fél tőle, azt is, hogy nem undorodik, de úgy gondolta, a lány egyszerűen nem vesz tudomást a fél arcáról, bár az igaz, hogy az elmúlt gyönyörű napokban nem egyszer csókolta már meg a sebhelyes részt.

Ma délelőtt a konyhába ment, amikor meghallotta a két nőt beszélgetni. Lysát és az egyik ügyintézőt egy másik irodából.
- Ahányszor meglátom, mindig megrémülök - hallotta a másik nőt.
- Pedig nem olyan félelmetes, tulajdonképpen egész normális pasi - mondta akkor Lysa -, csak az arca olyan visszataszító.
- Na, hallod, ránézni sem bírok!
Nem hallgatta tovább, inkább bement a mosdóba, ami, mint utólag kiderült, rossz ötlet volt, mert az első, amit észrevett, a tükör volt. Belenézett. Sosem töltött a szükségesnél több időt a tükör előtt, de most hosszan nézte az arcát, még a haját is elhúzta előle, hogy minél többet lásson az égett részből. Persze tudta, hogyan néz ki, de az utóbbi tíz évben senki sem tett megjegyzést az arcára, mert nem mertek. Talán ezért is volt olyan szörnyű most hallani. Visszataszító vagyok - gondolta, és annak is tartotta magát.

Utána egész nap azon gondolkodott, miért van vele Sansa? Megcsókolta, lefeküdt vele, ismerőseinek akarja bemutatni, és az ellen sem tiltakozott, hogy találkozzon az ő munkatársaival. De miért? Bármennyire is törte rajta a fejét, nem jött rá, de minél többet gondolkodott, annál kevésbé érezte úgy, hogy megérdemelné a lányt. Mire hazaért, már ott tartott, hogy ma át sem megy hozzá, ne érezze úgy Sansa, hogy ráakaszkodik. Ez persze csak addig tartott, míg ténylegesen haza nem ért, mert otthon, miután ledobta magáról az öltönyt, képtelen volt távol tartania magát, tudván, hogy csak egy fal választja el őket.

Végül mégis csak átment, és most itt ül, ölében Sansával, aki az előbb azt mondta, hogy tetszik neki, és szereti az arcát. Szorosan magához ölelte, és nem tudta, hogy mit mondjon. Már ostobaságnak tűnt az egész napos tipródása, úgy érezte, csak saját magát szívatta az egésszel.
- Ne haragudj, igazad van - mondta végül -, csak még nem szoktam hozzá a gondolathoz.
- Akkor jobb, ha sürgősen hozzászoksz - mosolygott rá a lány.


Csattogó kezecskékre lettek figyelmesek, és Anna jelent meg mászva az ajtóban. Megkapaszkodott az ajtó nyílásában, és felállt.
- Szandoj - vigyorgott a férfira.
Aztán anélkül, hogy bármit is megfogott volna, odaszaladt hozzá, életében először.
- Elindult - jelentette ki büszkén Sandor, aztán felkapta Annát, hogy őt is odavegye maguk mellé.
- És talán féltékenynek kéne lennem, amiért ezt neked mutatta be először - kuncogott Sansa.