12. fejezet - Betörő

Jorah hétfőn kis késéssel érkezett a munkahelyére, és először azt hitte, rossz irodába nyitott be, mert a következő mondatot hallotta:
- Küldjön nekem egy faxot, amiben hivatkozik a telefonon megbeszéltekre, és én majd küldök rá egy választ, amiben tizenöt nappal meghosszabbítom a határidőt.
Kis hallgatás után pedig:
- Jó, legyen tizenöt munkanap. De figyelmeztetem, utána ketyegni fog a bírság és annak kamata is!
Majd enyhültebb hangon:
- Szívesen. Viszont hallásra.

Jorah még mindig az ajtóban állt megkövülten, mert az előző mondatok Sandor Clegane szájából hangzottak el.
- Jó reggelt! - mosolygott rá Sandor.
- Jó reggelt! Úgy hallottam, másnak is jól indul a hét - célzott az előző beszélgetésre.
- Megsajnáltam – vonta fel vállát a férfi.
Jorah már éppen megszólalt volna, de akkor megint csörgött a telefon, és Sandor felvette.
- Sajnos most nincs itt, de hamarosan visszajön. Tudok esetleg valamiben segíteni?
Hallgatott egy darabig, aztán Jorah újabb ámulatba esett:
- Jöjjön be pénteken délelőtt, és segítek magának kitölteni. Tíz óra megfelel?
Jorah szinte hallotta a hívó hálálkodását.
- Rendben, várom.

- Ez Lysa egyik ügyfele volt? - kérdezte a kollégáját.
- Miből gondolod?
- Abból, hogy eredetileg nem téged keresett, és péntekre hívtad be, amikor Lysa nem szokott itt lenni.
- Lebuktam, Sherlock! - sóhajtott egyet, aztán elbambult.
- Milyen volt a borfesztivál? - kérdezte Jorah. Tudta, hogy Sandor Sansával a borfesztiválra készült, és ezek után nagyon kíváncsi lett.
De, amikor Sandor megszólalt volna, Lysa és Brienne lépett az irodába, ezért gyorsan nekiláttak inkább dolgozni.

Pechjére, négyesben mentek ebédelni, és egészen addig nem tudott Sandorral beszélni, amíg a lányok le nem léptek délután. Akkor viszont Sandor megkérdezte tőle:
- Jorah, beülünk a pizzériába, meginni egy sört?
- Hát persze, örömmel - válaszolta Jorah, és remélte, hogy fény derül a dolgokra.
Sandor furcsán viselkedett egész nap. Nyilván az ügyfelekkel mindig udvarias hangnemben beszélt, máshogy nem is lehetett volna, de ma egyenesen kedves volt. Akinek csak lehetett, segített, egyébként viszont, ha valamit ők kértek tőle, elsőre nem találta, aztán lement ebédelni pénz nélkül, persze ő adott neki kölcsön, de minek, mert akkor meg olyat választott, amit nem is szeretett.

Mikor leültek a sörükkel, Sandor egy darabig hallgatott. Jorah várt, végül is, a barátja hívta el, majdcsak elmondja, miért. Már a korsó aljánál tartottak, amikor Sandor felpattant.
- Hozok még egy kört.
Amikor visszajött, akkor viszont elkezdett dőlni belőle a szó, bár elég szaggatottan.
- Megcsókoltam. Elmentünk a borfesztiválra, ott a koncert alatt átkaroltam, és ő nem tiltakozott. Talán inkább, úgy tűnt, jól esett neki. Aztán ezen felbátorodtam, és otthon, mielőtt bement volna a lakásába, megcsókoltam. Illetve először csak egy puszit akartam neki adni, de nem bírtam visszafogni magam, annyira lágy és puha volt a szája.
- És ő?
- Visszacsókolt - hangzott a válasz, egészen elfogódott hangon.
- Aztán? - valami biztosan történt, ha ilyen furcsán viselkedik.
- Aztán jó éjszakát kívántam, és hazamentem.
- De miért? - lepődött meg.
- Nem tudom. Egyszerűen túl sok volt az egész, és fogalmam sincs, mit kell ilyen helyzetben mondani, vagy tenni.

Jorah hallgatott.
Most mit mondjak erre? - tűnődött magában.
Persze megértette Sandort, mert a barátja nem volt járatos az udvarlásban, mióta kollégák voltak legalábbis nem volt barátnője. Mindenesetre legalább nem csinált semmi olyat, aminek ne lehetne pozitív folytatása, sőt, talán így még jobb is, ha nem támadta le azonnal a lányt – gondolta.
- Ha visszacsókolt, akkor biztosan ő is többet szeretne tőled! - mondta neki, hogy bátorítsa.
- Gondolod? - nézett rá reménykedve a férfi.
- Persze, ha valakivel egy nő nem akar csókolózni, akkor ellöki magától, de semmi esetre sem csókol vissza.
- De most mit csináljak?
- Találj ki valamilyen ürügyet, és menj át hozzá.
- Ma? - kérdezte szinte rémülten Sandor.
- Nem, holnap vagy szerdán is ráér, de azért a hétvégéig ne várj!
- De mit mondjak neki?
- Nem tudom, de valahogyan majd csak kialakul.
Sandor bólintott, aztán nemsokára elindultak haza.

*****

Hétfő reggel Arya elkísérte Sansát Annával a bölcsődébe. Hazafelé megint felhozta a tegnap esti témát.
- Gondolkodtál azon, amiről az éjjel beszéltünk?
- Igen. Azt hiszem, igazad van, meg kell próbálnom. Különben sem élhetem le apácaként a hátralevő éveimet, mert remélhetőleg van még néhány.
- Nyugi, minden rendben lesz! Nem hiszem, hogy csalódnál a pasiban.
- Én sem hiszem, de te miből gondolod?
- Ha nem lennél fontos neki, akkor már egy hónapja megdugott volna, a koncert után.
- Gondolod?
- Persze. Jól éreztétek magatokat, ráadásul ott aludtál nála, közös ágyban. Még csak azt sem mondhattad volna rá, hogy visszaélt a helyzettel, mert ha nagyon akartál volna, akkor addig csengettél volna, amíg be nem engedlek. Ehelyett te inkább hozzá csengettél be. Szerintem a férfiak nagy része úgy gondolta volna, hogy konkrétan azért mész, hogy jól megdugjanak, csak az hagyta volna ki az alkalmat, aki egy éjszakánál többet is akar.
- Azt hiszem, igazad van, legalábbis abból a szempontból, hogy nyugodtan félreérthette volna a helyzetet. De nem tudom, hogyan fogjak hozzá?
- Sehogyan, majd kialakul magától.
- De hogyan?
- Az ég szerelmére, egymás mellett laktok, csak találkoztok majd!
- Még azt sem tudom, mit mondjak neki.
- Hát, hagyd, hogy ő beszéljen előbb. Az a lényeg, hogy ne félj ettől az egésztől. Szerencsétlen dolog, hogy csak Joffrey volt az életedben, de meglátod, lesz ez még sokkal jobb is! Igazából mindenkivel más. Van, akivel ezért jó, mással másért, aztán olyan is van, akivel nem jó.
- Arya, azt hiszem, nem akarom tudni, hogy hány férfi volt az életedben!
- A látszattal ellentétben nem volt olyan sok! - nevetett a húga.

A háznál elváltak, Arya ment tovább a metróhoz, Sansa pedig a lakásba, hogy elő tudjon készülni az óráira. Iszonyú meleg volt, már kora délelőtt. Megérkezett az év első hőhulláma, délutánra már harminchat fokot jósoltak a meteorológusok, és ha nem változik semmi, akkor holnap már hőségriadót fognak elrendelni. Miután végzett Gendryvel és Meerával, el is ment az Árkádba, vett egy ventilátort, hátha valamit segít. Időről-időre eszébe jutott a vasárnap esti csók, és olyankor jóleső borzongás futott végig rajta.

Nem hazudott a húgának, tényleg szinte egész éjjel Sandoron töprengett. Tudta, hogy azok után, ami történt, döntenie kell, mert ugyanúgy már nem élhetnek egymás mellett, mint eddig. Azt hitte, nehezebb lesz a döntés, de valójában csak azon kellett elgondolkodnia, hogy visszautasíthatja-e a férfi közeledését? Ha ezt teszi, akkor már biztosan nem lesznek olyan jóban, mint eddig. De akar úgy élni mellette, mint egy idegen mellett?
Nem. Rá kellett jönnie, hogy hiányozna neki a férfi barátsága.

De vajon készen áll már egy új kapcsolatra? Ez volt a nehezebb kérdés, egészen addig, amíg megint eszébe nem jutott az, ahogyan a koncert alatt egymáshoz bújtak. Olyan volt, mintha hazaérkezett volna. Szívet melengető érzés. És az a csók! Azóta is pillangók repkednek a gyomrában, ha csak rágondol. Azt azért remélte, hogy a férfi türelmes lesz hozzá, és nem akar majd rögtön le is feküdni vele, úgy érezte, ahhoz még idő kellene neki. De abban biztos volt, hogy egy kapcsolat többi részéhez már készen áll.


Másnap reggel elvitte Annát a bölcsődébe, aztán bevásárolt, hazaérve pedig arra lett figyelmes, hogy Sandor ajtaja nyitva van. Nem nagyon, éppen hogy résnyire, de mégiscsak nyitva volt. Miközben kipakolt a szatyrokból, azon morfondírozott, hogy mikor elindultak, még biztosan nem volt nyitva az ajtó. Igaz, ma nem látta reggel a férfit elmenni, de nem is figyelte, mert korábban indultak a bölcsibe, hogy a nagy meleg előtt még be tudjon vásárolni, és meg is főzzön. Viszont ma kedd volt, Sandor pedig azt mondta, hogy szerdánként szokott itthonról dolgozni. Nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon. Felhívni nem tudta, mert nem ismerte a mobilszámát, de mi van, ha betörő? Persze az is lehet, hogy csak később indult, és nyitva felejtette az ajtaját.

Gondolt egy merészet, és elővette a legnehezebb, öntött vas serpenyőjét, aztán átment. Halkan becsukta maga mögött a bejárati ajtót, és a serpenyőt felemelve, vadul dobogó szívvel bement a nappaliba. Senki. Óvatosan haladt tovább, sehol sem látott senkit, kezdett is megnyugodni, hogy a férfi talán tényleg csak nyitva felejtette az ajtaját.

Aztán benyitott a fürdőszobába, és földbe gyökerezett a lába. Sandor lehunyt szemmel állt a zuhany alatt, és maszturbált. A lány az eszével tudta, hogy most csendben ki kellene hátrálnia, de az eszét valahol útközben elhagyta, mert csak állt, és képtelen volt levenni a szemét a férfiről. Ez volt a legizgatóbb látvány, amit valaha is látott. Érezte, hogy saját maga is kezd felizgulni, sőt nedvesedni.

A férfi talán megérezte, hogy valaki figyeli, mert hirtelen kinyitotta a szemét, és egyenesen ránézett.
Amit Sansa erre tett, azt utólag már nem tudta volna megmondani, hogy miért csinálta, de lerakta az ajtó melletti kis székre a serpenyőt, majd kigombolta csípőig a ruháját, hagyta, hogy a pántok leessenek a vállairól, és a ruha a földre hulljon, aztán egyszerűen kilépett belőle, és mivel a meleg miatt más nem is volt rajta, egy szál bugyiban állt. Sandor közben kinyitotta a zuhany ajtaját, és éhesen nézték egymást. Aztán a nő két lépéssel a zuhanyzóhoz ment, és belépett.
Egy szó nélkül estek egymásnak, Sansa is csak egyszer szólalt meg, amikor érezte, hogy a férfi már közel áll a kielégüléshez, és el akar tőle húzódni, akkor magához szorította, de akkor is csak annyit mondott zihálva:
- Ne, nem kell, spirálom van.

Amikor végeztek, úgy ahogy volt, vizesen felkapta a ruháját, és hazarohant. Otthon leroskadt a konyhaasztal melletti székre, mert még remegett a lába az előbb átéltek hatására.
Jézusom, mit csináltam? Mit fog most Sandor rólam gondolni? - tépelődött. Kavarogtak benne az érzések. Egyrészt, saját magán csodálkozott, hogy tehette ezt? Még ő reménykedett abban, hogy a férfi türelmes lesz, és nem akarja rögtön ágyba vinni, erre saját maga támadta le a fürdőszobájában? Aztán azon gondolkodott, mi is volt ez egyáltalán, mert szeretkezésnek nem lehetett nevezni, még csak nem is csókolóztak, egyszerűen csak egymásnak estek, és dugtak egy jót. Jót? Hát igen, azt el kellett ismernie, hogy bár rövid, és vad is volt az egész, de élete első igazi orgazmusát élte át, mert bármennyire is hirtelen történt, a férfi figyelt arra, hogy ő is élvezze.

Kopogtattak.
Kinézett, az ajtó előtt Sandor állt, már felöltözve, de még vizes hajjal. Kinyitotta az ajtót, és kitárta. A férfi zavartnak tűnt, és próbált mindenfelé nézni, csak rá nem.
- Ezt nálam hagytad - mondta fojtott hangon. A kezében a serpenyője volt. - A bugyid azt hiszem, elszakadt - tette hozzá.
- Öhm, semmi baj, és köszönöm.
Jaj, most ez úgy hangzott, mintha a szexet köszöntem volna meg - gondolta.
- Mármint a serpenyőt - és zavarában elnevette magát a képtelen helyzeten -, szóval azt is.
Sandor akkor végre ránézett, és ő is elmosolyodott. Ahogy végignézett Sansa testéhez tapadó vizes ruháján, a szemében ismét vágy lobbant, amire a nő teste is azonnal reagált.
Akarom ezt a férfit - döbbent rá.
- Bejössz? - kérdezte rekedten, mire Sandor a karjába kapta, és a szobába vitte.

Ha az előbb nem is volt biztos abban, hogy ami történt, azt minek nevezze, most biztosan tudta, hogy ezt nevezik szeretkezésnek. Már nem siettek, lassan, finoman fedezték fel egymás testét, miközben időről-időre egymás ajkát keresték. A végén már úgy érezte magát, hogy csak egy olvadt, tűzforró massza, aminek egyetlen célja, hogy körbevegye, és magába zárja a férfit.


Később egymást ölelve feküdtek, Sandor megpuszilta a vállát, és mosolyogva azt kérdezte:
- Egyébként, mit akartál csinálni nálam azzal a rohadt nehéz serpenyővel?
- Nyitva volt az ajtó, és azt hittem, talán betörő van nálad.
- És átjöttél egy palacsintasütővel, hogy leüsd? - kérdezte a férfi összevont szemöldökkel.
- Az egy öntött vas hússütő, nem holmi palacsintasütő. De igazad van, kicsit ostoba voltam - ismerte be.
- Örülök, hogy átjöttél - mondta neki.
- Én is örülök, hogy te átjöttél - válaszolta. - Egyébként, hogyhogy itthon vagy?
- Jorah-nak kellett a szerda, és cseréltünk.

- Sandor? - szólalt meg Sansa kisvártatva.
- Hm?
- Most hogyan tovább? Úgy értem - folytatta zavartan -, most mi van közöttünk?
- Én már régen több szerettem volna lenni neked, mint egy szomszéd.
- Mindig is több voltál.
- Fent vagy Facebookon?
- Nem. És te? - kérdezte Sansa, bár azt nem értette, hogy jön ez most ide.
- Én sem, de ha rajta lennék, most megjelölnélek, hogy kapcsolatban, veled.
Sansa elégedett volt ezzel a válasszal, hamarosan pedig ott folytatták egymás felfedezését, ahol nemrég abbahagyták.

*****

- Nemsoká mennem kell Annáért.
- Elmehetek veled? - Sandor legszívesebben mindenhova követte volna most már Sansát.
- Nem kell, hogy kérdezd, bármikor eljöhetsz velem érte - mosolygott rá Sansa.
A férfi még nem fogta fel teljesen, hogy mi történt, csak azt érezte, hogy hihetetlenül boldog. Már a vasárnap este történtek is boldogsággal töltötték el, főleg amikor érezte, hogy Sansa visszacsókolta. Teljesen szétszórt lett tőle, a munkahelyén is egy csomó hülyeséget csinált tegnap, és biztosan ezért maradt délelőtt is nyitva az ajtó, miután a postás elment. Melege volt, gondolta vesz egy frissítő zuhanyt, mielőtt nekilát dolgozni, aztán amikor meglátta a lányt a fürdőszobában, olyan volt, mint egy megvalósult álom. Utána viszont, mikor Sansa szabályosan elszaladt, borzasztóan szégyellte, amit tett. Egyszerűen képtelen volt türtőztetni magát, hogy legalább az ágyig eljusson vele. Még szerencse, hogy egyáltalán arra képes volt, hogy ne csak a saját vágyaira gondoljon. Ha nem maradt volna nála az a palacsintasütő, vagy mi, akkor valószínűleg egy darabig a lány szeme elé sem mert volna kerülni. Utána igyekezett mindent megadni Sansának, amit csak tudott, és remélte, hogy a lánynak is annyira jó volt, mint neki.

Most viszont azon kapta magát, hogy kézen fogva sétálnak a bölcsőde felé. Elhozták Annát, aztán mentek haza, és kicsit olyanok voltak, vagy legalábbis ő úgy érezte, mint egy boldog család. Nem bírta letörölni az arcáról a mosolyt, bár úgy látta, ezzel nincs egyedül, mert Sansa szinte ragyogott.
Hazafelé muszáj volt belátnia, hogy ma még semmit sem dolgozott.
- Nem baj, ha most hazamegyek? Még semmit sem haladtam a munkámmal. - Gondolt arra, hogy átviszi a laptopját, de tudta, hogy képtelen lenne odafigyelni.
- Nem, persze, nekem is dolgoznom kell.
- Átmehetek ma még? - kérdezte, mert máris hiányzott neki a lány.
- Igen, és hozd a fogkefédet is - mosolygott Sansa, aztán még hozzátette: - Pizsamára nem lesz szükség.
- Kilenc körül ott leszek - vigyorgott.

Tartott tőle, hogy nehezen fog menni a koncentráció a munkára, de végül maga is meglepődött, mert hatékonyan használta ki az idejét, mindent megcsinált, amit csak akart ma. Még arra is jutott ideje, hogy küldjön egy üzenetet Jorah-nak. Tudta, hogy a barátja örülni fog a boldogságának, és nem akart csütörtökig várni azzal, hogy elmondja neki.

*****

Miután hazaértek, Sansa küldött egy üzenetet Aryának: „Igazad volt hugi, lehet ez jó, sőt nagyon jó is!”
Mindössze ennyit írt, de tudta, hogy a húga azonnal érteni fogja, hogy mire gondolt, és valóban, szinte rögtön jött a válasz, amiben hatalmas mosolygó jelek voltak, és egy rövid mondat: „Örülök, hogy nem vesztegettétek sokáig az időt!”
Nehezen telt az idő, de azért sikerült valamennyit dolgoznia is. Mire Sandor visszajött, addigra Anna már az igazak almát aludta.
- El tudtad végezni a munkád? - kérdezte Sansa.
- Igen, mindent megcsináltam.
- Akkor te ügyesebb voltál, mint én, nekem holnap lesz mit csinálnom.
- Dolgozhatsz még, ha szeretnél.
- Úgysem tudnék, most is állandóan egy lakással arrébb járt az eszem - mosolygott.

Másnap reggel már előbb felébredtek, mint ahogy a férfi órája megszólalt volna, pedig hat óra húszra volt beállítva. Bár túl sokat nem aludtak, Sansa mégis, valahogy furcsán kipihentnek érezte magát, és akkor rájött, hogy az éjszaka, majdnem fél év óta először, nem volt rémálma.
- Jól aludtál? - kérdezte Sandort.
- De mennyire! És te?
- Nos, én úgy tűnik, megtaláltam a világ legkényelmesebb kispárnáját - puszilta meg a férfi mellkasát -, mert hónapok óta először nem volt rossz álmom. Sőt, igazából semmilyen álmom sem volt, úgy aludtam, mint a bunda.
- Talán az alvás előtti testedzés hiányzott - mondta komoly arccal, de huncut szemmel Sandor.
- Igazán, doktor úr? Akkor ma este próbáljam ki a futást?
- Ebben a forróságban nem ajánlott futni, nagyon megterhelő a szervezetnek.
- Hm, és ha te lennél a személyi edzőm, akkor milyen mozgásformát ajánlanál nekem?
- Mindenképpen valamilyen zárt térben való sportot.
- Például birkózás?
- Fedett pályás lepedő-bajnokság - mondta Sandor, aztán mindkettőjükből kitört a nevetés.

Hét óra után nem sokkal Sansa állt az ablakában, és a férfit nézte, aki elindult a munkahelyére, de a járdáról még visszanézett a házra, ő pedig az ablakból integetett neki. Igaz, kávé nem volt a kezében, mert azt együtt itták meg, de éppen olyan boldog volt, vagy még attól is boldogabb, mint ahogyan a múlt héten elképzelte.
Elvitte Annát a bölcsődébe, aztán nemsoká megérkezett Sam. Épphogy befejezték, Szegfű már ott is volt, és akkor Sansa meglátta, hogyan pirult el Szegfű, amikor Sam köszönt neki. Talán azért, mert jó kedve volt, de azt mondta nekik:
- Arra gondoltam, jövő héten valamelyik délelőtt óra helyett megnézhetnénk a Sugárban egy angol nyelvű filmet, feliratosan. Ha a két órát összevonjuk, lenne is rá elég időnk. Aztán persze megbeszélnénk.
- Jó ötlet! - kapott az alkalmon Sam.
- Igen - mondta bizonytalanul, de fülig vörösödve Szegfű.

Mikor Sam elment, Szegfűhöz fordult:
- Nem baj, ugye?
- Nem, örülök neki.
Egymásra mosolyogtak, és nekikezdtek tanulni.

Körülbelül tíz perccel az után, hogy Szegfű elment, Sansának megcsörrent a mobilja. Egy ismeretlen szám volt, felvette.
- Sansa Stark!
- Üdvözlöm, Ramsay Bolton vagyok, a kiadóból.
- Miben segíthetek? - kérdezte bizonytalanul.
- Szeretnék találkozni önnel valamikor. Négyszemközt, munka ügyben.
- Menjek be a kiadóba?
- Nem, inkább egy kávézóra gondoltam, mondjuk holnap délután?
- Rendben, de fél négyre a lányomért kell mennem.
- Akkor fél kettőkor találkozzunk. A Sugár második emeletén van egy kávézó, ott.
- Jó.
- Meg fog ismerni, ugye?
- Igen.

Miután letette, Sansa elgondolkodva nézett maga elé. Úgy érezte, bajban van.