Csütörtök
Jorah Mormont idegesen járkált az aluljáróban, a metrót várta. Fogalma sem volt, mit tegyen. Végre megérkezett a szerelvény, és felszállhatott. Leült, mert nyár lévén, mivel diákok nem voltak, bőven volt ülőhely. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, már a Keleti pályaudvarnál van, csak amikor a hangosbemondó felkérte az utasokat, hogy hagyják el a szerelvényt.
Francba, már régen le kellett volna szállnom - gondolta.
Aztán megállt, és eltöprengett.
- Miért is ne? Ha már idáig eljöttem - motyogott magában, de szerencsére senki sem figyelt rá.
3 nappal korábban
Jorah jókedvűen ébredt, fütyörészett a reggeli készülődés közben. A szombaton felcsípett nő igazi főnyeremény volt. Hosszú, szőke haj, telt keblek, nőies csípő. Ez a típus volt a gyengéje. Ráadásul a csaj a lánya lehetett volna, bár őt nem zavarta az ilyesmi, hiszen nem volt gyereke, pláne nem huszonhat éves, mint Daenerys. Amikor meglátta a bárpultnál ülni egy széken, oda sem akart menni hozzá, hiszen ő is túl fiatalnak találta, úgy gondolta, biztosan nem egy ilyen idős pasit akar felszedni. Leült a pult másik végén, és rendelt egy vodkát. Már a vége felé járt a pohárnak, amikor a pultos elé tett még egyet, és a lányra mutatott, hogy ő küldte. Bólintott, és odament hozzá. Egy óra múlva már a lakásán voltak, és ott is maradtak. Dany elaludt nála, és haza sem ment, csak vasárnap este, addig szinte ki sem bújtak az ágyból.
A számát nem adta meg, de nem is számított rá, már az elején tudta, hogy egy éjszakánál nem lesz több a dologból, így is jól alakult, hogy a vasárnap is az övé lett. Igaz, vasárnap este, mielőtt elment Daenerys, az ajtóban még megállt.
- Gyakran szoktál abba a bárba járni? - kérdezte tőle.
- Nem, először voltam - válaszolta az igazságnak megfelelően.
- Járj gyakrabban, talán még összefutunk - mondta sokat sejtetően mosolyogva rá a nő, azzal elment.
Aztán belépett az irodába, és minden a feje tetejére állt. Sandor már az asztalánál ült, és mocskosul részeg volt. Nem másnapos, hanem részeg. Még sosem látta ilyennek a hivatalban. Persze nem volt ismeretlen a helyzet számára, hiszen jártak együtt piálni, azt is tudta, hogy a kollégájának voltak korábban alkohol problémái, de arra mindig kínosan ügyelt, hogy a munkahelyén józan legyen.
- Mi van veled? - kérdezte.
- Ha? Dőlt belőle az alkoholszag, de ami igazán megdöbbentette, hogy Sandor arca fel volt puffadva, és a szeme vörös volt, mintha egész éjjel nem aludt volna.
- Történt valami? Sansa jól van?
Sandor akkor ránézett, nem szólt semmit, csak az éppen a kezében tartott mobiltelefonja reccsent egyet, és eltört.
Közben megérkezett Brienne:
- Mi baja?
- Fogalmam sincs, csak annyit tudok, hogy részeg.
- Nem maradhat itt így, ki fogják rúgni! - aggodalmaskodott a nő, és Jorah tudta, hogy igaza van, ezt nagyon szigorúan vették.
- Megpróbálom hazavinni. Ha Lysa megérkezik, mondd neki, hogy Sandor beszólt telefonon, hogy beteg lett, rólam meg nem tudsz semmit, rendben?
- Persze - válaszolta, és ablakot nyitott, hogy kiszellőztessen.
Szerencsére a portán el voltak foglalva, így nem figyeltek oda rájuk.
- Hazamegyünk, oké? - nézett Sandorra.
- Nem! A büdös életbe sem megyek oda többet - válaszolt neki, és vissza akart fordulni.
- Rendben, akkor hazaviszlek hozzám.
Erre már bólintott. Otthon ágyba dugta, és visszament dolgozni.
Ennek már három napja, és Sandor azóta is nála van, ami nem zavarná, de azóta is egyfolytában részeg, mert csak piát venni hagyta el a lakását, és nem volt hajlandó elmondani, hogy mi történt, egészen szerda estig. Tegnap aztán végre kibökte, bár nem ment egyszerűen.
- Sandor, mond már el, hogy mi a gond! Hátha tudok segíteni! - kezdte sokadszorra.
- Nem tudsz.
- De miért nem, biztosan kitalálhatnánk együtt valamit! Mi a baj?
- A kibaszott családom, az a baj - förmedt rá Sandor.
- A családod? Gregor csinált valamit? - Tudta, hogy a szülei már nem élnek, logikusnak tűnt hát, hogy megint a bátyja a gondok okozója.
- Gregor - legyintett -, az apám! Az apám, az a részeges disznó!
- Úgy tudtam, az apád már meghalt! - csodálkozott.
- Ja. És utolsó jótettként magával vitte Sansa szüleit is.
Azzal nagyot húzott a pálinkás üvegből, mert már arra sem vette a fáradságot, hogy poharat használjon.
Jorah próbálta összerakni a hallottakat.
- Sansa szülei már nem élnek?
- Nem.
- De mi köze ahhoz apádnak?
- Ők voltak a vétlen autósok, akiknek nekiütközött.
- És ez most derült ki?
Sandor bólintott.
- De hogyan jöttetek rá?
- Joffrey, a volt férje meglátogatta, és ő mondta.
- És Sansa?
- Nem akar többet látni - mondta halkan Sandor, és ismét ivott egy jó nagyot.
Csütörtök
Jorah a Keletinél átszállt a kettes metróra, aztán az Örs Vezér terétől gyalog indult tovább. Sandort tudta, hogy hol lakik, és mivel Sansa lakása mellette van, nem lesz nehéz megtalálni. Hirtelen ötlet volt, de meg kell próbálnia beszélni a lánnyal. Megértette, ha Sansa szakítani akar Sandorral, de talán hajlandó hatni rá, hogy ne igya halálra magát. Felhívta Brienne-t, hogy késni fog, mivel a héten csak hárman voltak, senki nem dolgozott otthonról. Elég könnyen megtalálta a keresett lakást. Kicsit még vacillált, aztán becsengetett.
Meglepetésére egy barna hajú lány nyitott ajtót:
- Segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Sansát keresem - mondta neki.
- Nem fogad látogatókat - válaszolta a nő most már kevésbé barátságosan.
- Kérem! Sandor miatt kellene beszélnem vele.
- Jöjjön - mondta sóhajtva.
Sansa a konyhában volt, és amikor Jorah meglátta kisírt szemeit, remélte, hogy talán van esély.
- Szervusz - köszönt neki halkan.
- Jorah! - kiáltotta Sansa, és a nyakába borult. - Tudsz valamit Sandorról?
- Nálam van. Nem hajlandó hazajönni.
- Ó, nagyon haragszik rám? - tördelte a kezét.
- Rád? Nem, ha valakire haragszik, az az apja.
- Elmondta, hogy mi történt? - nézett rá kutatva a lány.
- Igen, nagyjából.
- Ő, jól van?
- Nem igazán.
- Próbáltam felhívni, de nem tudtam, és azóta sem láttam itthon.
- Összetört a telefonja - füllentett egy kicsit. - Miért akartad hívni?
- Hogy megmondjam neki, hogy nem számít, és ne haragudjon rám. Hülye voltam, hiszen, ő nem is tehet az egészről.
Jorah fellélegzett, és ismét magához ölelte Sansát.
- Elmennél érte? Én hiába próbáltam hazaküldeni, nem akart jönni. Azt tudod, hogy miért?
- Azt mondtam neki, hogy nem akarom többet látni - sütötte le a szemét.
- Értem, akkor ezért. Szóval, elmennél érte, nálam van, dolgozni nem volt.
- Persze, csak felhívom a diákjaimat, hogy lemondjam a mai órákat.
Aryát megkérte, hogy majd menjen el Annáért, ha addig nem ér haza, és miután beszélt Gendryvel és Meerával, Jorah megadta a címét, és odaadta a lakáskulcsát, hogy be tudjon jutni.
- Lehet, hogy még alszik, nem tudom.
A lány bólintott.
- Sansa, még annyit, hogy nem tudom, milyen állapotban fogsz rátalálni. Ha még alszik, akkor szimplán másnapos lesz, de ha már fenn van, akkor elképzelhető, hogy már ivott. Nem láttam hétfő óta józanul - mondta őszintén.
- Rendben, és köszönöm - sóhajtott nagyot a lány, és elindult.
*****
Míg utazott, a történteken gondolkodott.
Amikor Joffrey elmondta, hogy Sandor apja miatt haltak meg a szülei, hirtelen nem érzett semmit, csak bénító fájdalmat. Jó néhány éve történt már, de a szülei hiánya még most is fájó volt, és szinte sokkolta, amit megtudott. Képtelen volt Sandorra nézni, nem akarta hallani, amit mond. Semmit sem akart, csak magában lenni, és gyászolni.
Miután bezárkózott, Annát gépiesen megfürdette, még mesélt is neki, mert mindig szokott, bár most valószínűleg kevésbé volt élvezhető. Amikor a kislánya elaludt, lerogyott az ágyra, és végre sírhatott. Nem gondolkodott semmin, nem akart emlékezni sem, csak zokogni. Valamikor közben elaludhatott, mert megint arra ébredt, hogy rémálma volt. Ráadásul, most már nem csak azt álmodta újra, ahogyan Joffrey megverte, hanem a képeket is látta a szülei balesetéről, amiket a rendőrök mutattak neki.
Még ez is! - gondolta, pedig az elmúlt hónapban már mindig jól aludt. Persze - jutott eszébe -, akkor mindig mellette volt Sandor. Mellette volt, és általában ugyanúgy összebújva aludtak, mint először - kezdett el megint zokogni.
Fogalma sem volt, mi lesz ezután? Valódi fizikai fájdalmat érzett a mellkasában, amikor arra gondolt, hogy talán sohasem lesz többet együtt a férfival. Nem ölelheti át, nem csókolhatja meg, talán nem is beszélgethet majd vele. Ha ő túl is lépne azon, amit megtudott, és úgy érezte, túl tudna rajta lépni, vajon a testvérei mennyire helyeselnék azt, hogy olyan valakivel van, akinek az apja tehet a szüleik haláláról? És egyáltalán, Sandor megbocsájtaná-e neki azokat a szavakat, amiket hozzá vágott?
Reggel, miután Annát elvitte a bölcsődébe, szerencsére felhívta Gendry, hogy nem tud menni az aznapi órára, ő pedig gyorsan lemondta Meerát is, mert úgy érezte, jobban járnak mindketten, ha ma nem tanít.
Nem sokkal tizenkettő után Jon kereste mobilon.
- Adósod vagyok egy beszámolóval! - kezdte vidáman, de amikor Sansa hangját meghallotta, azonnal aggódni kezdett. - Minden rendben, Sansa?
- Semmi sincs rendben - fakadt sírva a húga.
- Mi a baj?
- Hosszú - szipogta a lány.
- Figyelj, nekem most csak ebédszünetem van, de elmegyek hozzád munka után, jó?
- Köszönöm - válaszolta.
Egy óra múlva csengettek, és az ajtóban Arya állt.
- Jon megkért, hogy jöjjek el. Mi a baj?
- Tegnap este itt járt Joffrey - kezdte Sansa, aztán aprólékosan beszámolt a történtekről, egészen addig, hogy Sandort elküldte.
Arya egy darabig hallgatott, gondolkodott. Először úgy érezte, a testvére helyesen cselekedett, de aztán azon kezdett morfondírozni, hogy miért is jött Joffrey?
- Sansa, miért jött Joffrey? - kérdezte.
- Azt hiszem, valamit mondani akart.
- De mit?
- Nem tudom, végül is nem mondta el.
- Biztos?
- Hogy érted? - ráncolta össze a homlokát Sansa.
- Nem gondolod, hogy azért jött, hogy elmondja Sandor szüleit?
- De miért? És, egyébként is meglepődött, hogy nálam látta.
- A múltkor ő dobta ki innen, nem?
- De igen.
- Talán csak azt akarta, hogy ne legyetek jóban. Hogy ne legyen senki, aki megvéd tőle. Az ilyenek, mint Joff, akiket bántalmaznak, el akarják választani a barátaiktól, vagy azoktól, akik segítséget nyújthatnak.
- Gondolod, hogy tényleg ezért jött?
- Azt hiszem, egészen biztos.
- Hát, lehet, régen is elüldözte mellőlem a barátaimat - gondolkodott el Sansa -, de mit változtat ez azon, hogy a szüleink Sandor apja miatt haltak meg?
- Azon semmit - mondta Arya, és felsóhajtott -, de mondd csak, tehet arról Sandor?
- Nem - válaszolta a nővére.
- Gondolom, neki sem kellemes a dolog. Tudod, én azt hiszem, ezen együtt kell túljutnotok.
Sansa reménykedve nézett rá.
- Igen?
- Sansa, ne légy hülye! Én sem örülök ennek, de nem lehettek ti is annak a balesetnek az áldozatai. Úgy tűnt, hogy jól megvagytok, szóval, ha úgy gondolod, hogy el tudod fogadni ezt a helyzetet, akkor próbáld meg túltenni magad rajta, és beszéljétek meg egymással.
- De mit fog szólni hozzá Robb, vagy Jon? - aggodalmaskodott Sansa.
- Szeretnek téged, és azt hiszem, fontosabb nekik a te boldogságod, minthogy régmúlt sérelmeken, amik meg sem történtek, hiszen nem Sandor volt a felelős, rágódjanak - mondta ki Arya a szavakat, amik nem jöttek neki sem könnyen, de Sansáért meg kellett tennie. Látta a nővérén, hogy ki van borulva, és érezte, hogy nemcsak azért, amit megtudott, hanem amiatt a veszteség miatt is, amit Sandor hiánya okozott. Márpedig a testvére végre boldog volt, és megérdemli a boldogságot.
Sansa utána felhívta Robbot, elmondott neki mindent, és kikérte a véleményét, ami az volt, mint Aryának. Később megérkezett Jon is, aki fél hatkor szó szerint átzavarta a szomszédba, hogy beszéljenek.
Igen ám, csakhogy Sandor nem volt otthon, sem aznap, sem másnap, de még szerdán is hiába próbálkozott. Éjszakánként felriadt, és utána órákig nem tudott visszaaludni. Kétségbeesett, hogy mi történhetett a férfival, mert telefonon is hiába próbálta hívni, nem volt kapcsolható. Már annyit sírt, hogy a szeme alja egészen vörös lett. Arya nem merte magára hagyni, ott aludt náluk. Szerdán megtartotta a nyelvórákat, még jól is esett, hogy egy kicsit másra figyelt. Szerencsére a fordítással korábban nagyon jól haladt, így azzal nem volt elmaradva.
Mire Jorah lakásához ért, már a torkában dobogott a szíve. Remélte, hogy Sandor megbocsájtja a kemény szavakat, amiket mondott neki. Nagy levegőt vett, kifújta, aztán ezt megismételte még háromszor, és amikor végre már nem remegett az idegességtől, a kapott kulcsokkal kinyitotta az ajtót. Rögtön meghallotta a férfi horkolását, úgyhogy nem kellett a szobáját keresni, egyszerűen ment a hang után. Sandor egy pólóban - ami a méretéből kiindulva valószínűleg a Jorah-é volt -, és alsónadrágban feküdt az ágyon, aminek a környéke üvegekkel volt tele. Sörösüveg nem is volt, inkább olyanok, amik egykor tömény alkoholt tartalmaztak, de most kivétel nélkül mindegyik üresen hevert. Állt a szoba ajtajában, nézte a szeretett férfit, és bár a szerelemtől a félelemig sok mindent érzett már Joffrey iránt, de most gyűlölni kezdte. Gyűlölte, amiért ezt tette velük.
Sandor akkor az oldalára fordult, helyet hagyva maga mellett. Nem akarta felébreszteni, de már annyira vágyott a közelségére, hogy odament, és mellé feküdt. Alig helyezkedett el, a férfi álmában máris átkarolta, ahogyan mindig szokta.
Talán rendbe jöhetnek még a dolgok - remélte Sansa.
Körülbelül húsz perc múlva nyitotta ki a szemét a férfi, és üres tekintettel meredt rá.
- Te mit keresel itt? - kérdezte meglehetősen nyersen, de közben, a hangsúlyával ellentétben szorosabban ölelte, mint addig.
- Azért jöttem, hogy hazavigyelek - mondta halkan Sansa.
- Nem megyek haza. Megmondhatod Jorah-nak, hogy elmegyek, nem rontom nála tovább a levegőt, de haza nem megyek - válaszolta, és ölelő karja lehullott.
Sansa úgy pattant fel, mint akibe darázs csípett.
Szóval, mégis későn jöttem, nem tud nekem megbocsájtani - gondolta, és gyorsan elfordult, hogy a férfi ne lássa meg a kitörni készülő könnyeket.
- Nem tudnék úgy élni melletted, hogy nem érhetek hozzád - tette hozzá Sandor.
Akkor megfordult, és meglátta a férfi arcán a fájdalmat. Letérdelt az ágy mellé, és megfogta Sandor kezét.
- Azért jöttem, hogy hazavigyelek, hozzám - mondta.
- Hozzád?
- Igen - válaszolta, és kicsordult a könnye.
- Gyere - húzódott arrébb az ágyon Sandor, hogy helyet adjon neki maga mellett.
Sokáig feküdtek ott, egymást szorosan ölelve.
- Meg tudod nekem bocsájtani, amit mondtam? - kérdezte Sansa.
- Semmit sem kell megbocsájtanom - ölelte még jobban a férfi. - Ne haragudj, de én nem tudtam, hogy akikkel az apám balesetezett, azok a te szüleid voltak.
- Én sem gondoltam rá - válaszolta Sansa -, és te egyébként sem tehetsz róla.
- Nem. Már abban az időben sem laktam otthon. - Aztán a mutatóujját végigsimította a szemei alatt. - Sokat sírtál?
A lány bólintott.
- Miattam - mondta bűntudatosan.
- Nem, Joffrey miatt! Talán, ha nem így tudom meg, akkor nem törtem volna így össze tőle.
Sansa Sandor ajkait kereste, de az elhúzódott tőle.
- Nem éppen fogkrém illatú a szám - mondta, de a lány nem törődött vele, csak csókolta.
- Most már az enyém sem az - mosolygott rá -, annyira hiányoztál! Ha tudnád, hányszor próbáltalak keresni, otthon vagy telefonon!
- A telefonom? Azt hiszem, összetörtem - ráncolta a homlokát Sandor. - Ha otthon lettem volna, hamarabb is megbeszélhettük volna?
- Már hétfő este kerestelek.
- Mekkora idióta vagyok! Szegény Jorah-nál piáltam, miközben csak haza kellett volna mennem.
- Idióta vagy! - mosolygott Sansa. - De én szeretlek!
- Én is szeretlek téged, mindennél jobban - válaszolta a férfi, majd kisvártatva ismét megszólalt: - Azt hiszem, meg kellene fürödnöm.
- Én pedig addig eltűntetem ezt a disznóólat, rendben?
- Köszönöm.
Mire Sandor kijött a fürdőből, addigra Sansa felszámolta a rendetlenséget. Ahogy meglátta a férfit egy szál törülközőben, kiszáradt a torka.
- Szerinted maradhatnánk még egy kicsit?
- Jorah csak néhány óra múlva végez, de oda fogsz érni Annáért?
- Ha nem, akkor Arya érte megy - válaszolt Sansa, és a tenyerét végighúzta a férfi mellkasán.
Sandor lassan vetkőztette, és ahányszor kigombolt egy gombot a blúzán, a szabaddá váló bőrt megpuszilta, megnyalta, ízlelgette. Levette róla a blúzt, letérdelt elé, lehúzta a szoknyát, és a nyelvével lassan körözött a köldöke körül. Megsimogatta a fenekét, aztán lassan a combja belső oldalát kezdte cirógatni. Még mindig a hasát csókolgatta, de a keze már a bugyijához ért. Nem vette le róla, csak a vékony textilen keresztül izgatta, le-föl mozgatta az ujját, néha erősebben, néha finomabban. Sansa már zihált és nyögött, de akkor a férfi megállt. Testhelyzetet változtatott, és előbb az egyik, azután a másik mellét is megcsókolta. A nyelvével ingerelte a bimbóját, aztán a szájába vette és erősebben megszívta. Sansa felkiáltott, a férfi gyorsan elhúzódott, azt hitte fájdalmat okozott, de a lány megnyugtatta:
- Ne hagyd abba. Kérlek! - zihálta.
Sandor tovább folytatta a mellei kényeztetését, aztán egyik kezével átkarolta a derekát, hogy megtartsa, a másik kezével a felsőtestét a vállára hajtotta. Majd a szabad kezével ismét a lány bugyiját kezdte el simogatni, és amikor Sansa belenyögött a fülébe, félrehúzta a már teljesen nedves apró ruhadarabot, és az egyik ujját a nedves forróságban kezdte körben és le-föl mozgatni. Aztán még egy ujja mellé került, és amikor a lány a körmét a hátába mélyesztette, a hüvelykujjával a csiklójához ért, és körkörösen simogatni kezdte. Hamarosan Sansa egy hangos kiáltással elélvezett, és teljes súlyával ránehezedett, de ez volt a legédesebb teher, amit valaha a vállán cipelt.
Az ágyra fektette a lányt, és már ő maga is annyira fel volt izgulva, hogy ágaskodó hímvesszőjének csak néhány lökés kellett, és máris kielégülve zuhant volna a lány mellé, de az visszafogta:
- Ne! Magamban akarlak érezni. Feküdj csak rám, majd szólok, ha már nem bírlak.
- Egy ilyen kérésnek nem lehet ellenállni - válaszolta boldogan.
Jorah Mormont idegesen járkált az aluljáróban, a metrót várta. Fogalma sem volt, mit tegyen. Végre megérkezett a szerelvény, és felszállhatott. Leült, mert nyár lévén, mivel diákok nem voltak, bőven volt ülőhely. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, már a Keleti pályaudvarnál van, csak amikor a hangosbemondó felkérte az utasokat, hogy hagyják el a szerelvényt.
Francba, már régen le kellett volna szállnom - gondolta.
Aztán megállt, és eltöprengett.
- Miért is ne? Ha már idáig eljöttem - motyogott magában, de szerencsére senki sem figyelt rá.
3 nappal korábban
Jorah jókedvűen ébredt, fütyörészett a reggeli készülődés közben. A szombaton felcsípett nő igazi főnyeremény volt. Hosszú, szőke haj, telt keblek, nőies csípő. Ez a típus volt a gyengéje. Ráadásul a csaj a lánya lehetett volna, bár őt nem zavarta az ilyesmi, hiszen nem volt gyereke, pláne nem huszonhat éves, mint Daenerys. Amikor meglátta a bárpultnál ülni egy széken, oda sem akart menni hozzá, hiszen ő is túl fiatalnak találta, úgy gondolta, biztosan nem egy ilyen idős pasit akar felszedni. Leült a pult másik végén, és rendelt egy vodkát. Már a vége felé járt a pohárnak, amikor a pultos elé tett még egyet, és a lányra mutatott, hogy ő küldte. Bólintott, és odament hozzá. Egy óra múlva már a lakásán voltak, és ott is maradtak. Dany elaludt nála, és haza sem ment, csak vasárnap este, addig szinte ki sem bújtak az ágyból.
A számát nem adta meg, de nem is számított rá, már az elején tudta, hogy egy éjszakánál nem lesz több a dologból, így is jól alakult, hogy a vasárnap is az övé lett. Igaz, vasárnap este, mielőtt elment Daenerys, az ajtóban még megállt.
- Gyakran szoktál abba a bárba járni? - kérdezte tőle.
- Nem, először voltam - válaszolta az igazságnak megfelelően.
- Járj gyakrabban, talán még összefutunk - mondta sokat sejtetően mosolyogva rá a nő, azzal elment.
Aztán belépett az irodába, és minden a feje tetejére állt. Sandor már az asztalánál ült, és mocskosul részeg volt. Nem másnapos, hanem részeg. Még sosem látta ilyennek a hivatalban. Persze nem volt ismeretlen a helyzet számára, hiszen jártak együtt piálni, azt is tudta, hogy a kollégájának voltak korábban alkohol problémái, de arra mindig kínosan ügyelt, hogy a munkahelyén józan legyen.
- Mi van veled? - kérdezte.
- Ha? Dőlt belőle az alkoholszag, de ami igazán megdöbbentette, hogy Sandor arca fel volt puffadva, és a szeme vörös volt, mintha egész éjjel nem aludt volna.
- Történt valami? Sansa jól van?
Sandor akkor ránézett, nem szólt semmit, csak az éppen a kezében tartott mobiltelefonja reccsent egyet, és eltört.
Közben megérkezett Brienne:
- Mi baja?
- Fogalmam sincs, csak annyit tudok, hogy részeg.
- Nem maradhat itt így, ki fogják rúgni! - aggodalmaskodott a nő, és Jorah tudta, hogy igaza van, ezt nagyon szigorúan vették.
- Megpróbálom hazavinni. Ha Lysa megérkezik, mondd neki, hogy Sandor beszólt telefonon, hogy beteg lett, rólam meg nem tudsz semmit, rendben?
- Persze - válaszolta, és ablakot nyitott, hogy kiszellőztessen.
Szerencsére a portán el voltak foglalva, így nem figyeltek oda rájuk.
- Hazamegyünk, oké? - nézett Sandorra.
- Nem! A büdös életbe sem megyek oda többet - válaszolt neki, és vissza akart fordulni.
- Rendben, akkor hazaviszlek hozzám.
Erre már bólintott. Otthon ágyba dugta, és visszament dolgozni.
Ennek már három napja, és Sandor azóta is nála van, ami nem zavarná, de azóta is egyfolytában részeg, mert csak piát venni hagyta el a lakását, és nem volt hajlandó elmondani, hogy mi történt, egészen szerda estig. Tegnap aztán végre kibökte, bár nem ment egyszerűen.
- Sandor, mond már el, hogy mi a gond! Hátha tudok segíteni! - kezdte sokadszorra.
- Nem tudsz.
- De miért nem, biztosan kitalálhatnánk együtt valamit! Mi a baj?
- A kibaszott családom, az a baj - förmedt rá Sandor.
- A családod? Gregor csinált valamit? - Tudta, hogy a szülei már nem élnek, logikusnak tűnt hát, hogy megint a bátyja a gondok okozója.
- Gregor - legyintett -, az apám! Az apám, az a részeges disznó!
- Úgy tudtam, az apád már meghalt! - csodálkozott.
- Ja. És utolsó jótettként magával vitte Sansa szüleit is.
Azzal nagyot húzott a pálinkás üvegből, mert már arra sem vette a fáradságot, hogy poharat használjon.
Jorah próbálta összerakni a hallottakat.
- Sansa szülei már nem élnek?
- Nem.
- De mi köze ahhoz apádnak?
- Ők voltak a vétlen autósok, akiknek nekiütközött.
- És ez most derült ki?
Sandor bólintott.
- De hogyan jöttetek rá?
- Joffrey, a volt férje meglátogatta, és ő mondta.
- És Sansa?
- Nem akar többet látni - mondta halkan Sandor, és ismét ivott egy jó nagyot.
Csütörtök
Jorah a Keletinél átszállt a kettes metróra, aztán az Örs Vezér terétől gyalog indult tovább. Sandort tudta, hogy hol lakik, és mivel Sansa lakása mellette van, nem lesz nehéz megtalálni. Hirtelen ötlet volt, de meg kell próbálnia beszélni a lánnyal. Megértette, ha Sansa szakítani akar Sandorral, de talán hajlandó hatni rá, hogy ne igya halálra magát. Felhívta Brienne-t, hogy késni fog, mivel a héten csak hárman voltak, senki nem dolgozott otthonról. Elég könnyen megtalálta a keresett lakást. Kicsit még vacillált, aztán becsengetett.
Meglepetésére egy barna hajú lány nyitott ajtót:
- Segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Sansát keresem - mondta neki.
- Nem fogad látogatókat - válaszolta a nő most már kevésbé barátságosan.
- Kérem! Sandor miatt kellene beszélnem vele.
- Jöjjön - mondta sóhajtva.
Sansa a konyhában volt, és amikor Jorah meglátta kisírt szemeit, remélte, hogy talán van esély.
- Szervusz - köszönt neki halkan.
- Jorah! - kiáltotta Sansa, és a nyakába borult. - Tudsz valamit Sandorról?
- Nálam van. Nem hajlandó hazajönni.
- Ó, nagyon haragszik rám? - tördelte a kezét.
- Rád? Nem, ha valakire haragszik, az az apja.
- Elmondta, hogy mi történt? - nézett rá kutatva a lány.
- Igen, nagyjából.
- Ő, jól van?
- Nem igazán.
- Próbáltam felhívni, de nem tudtam, és azóta sem láttam itthon.
- Összetört a telefonja - füllentett egy kicsit. - Miért akartad hívni?
- Hogy megmondjam neki, hogy nem számít, és ne haragudjon rám. Hülye voltam, hiszen, ő nem is tehet az egészről.
Jorah fellélegzett, és ismét magához ölelte Sansát.
- Elmennél érte? Én hiába próbáltam hazaküldeni, nem akart jönni. Azt tudod, hogy miért?
- Azt mondtam neki, hogy nem akarom többet látni - sütötte le a szemét.
- Értem, akkor ezért. Szóval, elmennél érte, nálam van, dolgozni nem volt.
- Persze, csak felhívom a diákjaimat, hogy lemondjam a mai órákat.
Aryát megkérte, hogy majd menjen el Annáért, ha addig nem ér haza, és miután beszélt Gendryvel és Meerával, Jorah megadta a címét, és odaadta a lakáskulcsát, hogy be tudjon jutni.
- Lehet, hogy még alszik, nem tudom.
A lány bólintott.
- Sansa, még annyit, hogy nem tudom, milyen állapotban fogsz rátalálni. Ha még alszik, akkor szimplán másnapos lesz, de ha már fenn van, akkor elképzelhető, hogy már ivott. Nem láttam hétfő óta józanul - mondta őszintén.
- Rendben, és köszönöm - sóhajtott nagyot a lány, és elindult.
*****
Míg utazott, a történteken gondolkodott.
Amikor Joffrey elmondta, hogy Sandor apja miatt haltak meg a szülei, hirtelen nem érzett semmit, csak bénító fájdalmat. Jó néhány éve történt már, de a szülei hiánya még most is fájó volt, és szinte sokkolta, amit megtudott. Képtelen volt Sandorra nézni, nem akarta hallani, amit mond. Semmit sem akart, csak magában lenni, és gyászolni.
Miután bezárkózott, Annát gépiesen megfürdette, még mesélt is neki, mert mindig szokott, bár most valószínűleg kevésbé volt élvezhető. Amikor a kislánya elaludt, lerogyott az ágyra, és végre sírhatott. Nem gondolkodott semmin, nem akart emlékezni sem, csak zokogni. Valamikor közben elaludhatott, mert megint arra ébredt, hogy rémálma volt. Ráadásul, most már nem csak azt álmodta újra, ahogyan Joffrey megverte, hanem a képeket is látta a szülei balesetéről, amiket a rendőrök mutattak neki.
Még ez is! - gondolta, pedig az elmúlt hónapban már mindig jól aludt. Persze - jutott eszébe -, akkor mindig mellette volt Sandor. Mellette volt, és általában ugyanúgy összebújva aludtak, mint először - kezdett el megint zokogni.
Fogalma sem volt, mi lesz ezután? Valódi fizikai fájdalmat érzett a mellkasában, amikor arra gondolt, hogy talán sohasem lesz többet együtt a férfival. Nem ölelheti át, nem csókolhatja meg, talán nem is beszélgethet majd vele. Ha ő túl is lépne azon, amit megtudott, és úgy érezte, túl tudna rajta lépni, vajon a testvérei mennyire helyeselnék azt, hogy olyan valakivel van, akinek az apja tehet a szüleik haláláról? És egyáltalán, Sandor megbocsájtaná-e neki azokat a szavakat, amiket hozzá vágott?
Reggel, miután Annát elvitte a bölcsődébe, szerencsére felhívta Gendry, hogy nem tud menni az aznapi órára, ő pedig gyorsan lemondta Meerát is, mert úgy érezte, jobban járnak mindketten, ha ma nem tanít.
Nem sokkal tizenkettő után Jon kereste mobilon.
- Adósod vagyok egy beszámolóval! - kezdte vidáman, de amikor Sansa hangját meghallotta, azonnal aggódni kezdett. - Minden rendben, Sansa?
- Semmi sincs rendben - fakadt sírva a húga.
- Mi a baj?
- Hosszú - szipogta a lány.
- Figyelj, nekem most csak ebédszünetem van, de elmegyek hozzád munka után, jó?
- Köszönöm - válaszolta.
Egy óra múlva csengettek, és az ajtóban Arya állt.
- Jon megkért, hogy jöjjek el. Mi a baj?
- Tegnap este itt járt Joffrey - kezdte Sansa, aztán aprólékosan beszámolt a történtekről, egészen addig, hogy Sandort elküldte.
Arya egy darabig hallgatott, gondolkodott. Először úgy érezte, a testvére helyesen cselekedett, de aztán azon kezdett morfondírozni, hogy miért is jött Joffrey?
- Sansa, miért jött Joffrey? - kérdezte.
- Azt hiszem, valamit mondani akart.
- De mit?
- Nem tudom, végül is nem mondta el.
- Biztos?
- Hogy érted? - ráncolta össze a homlokát Sansa.
- Nem gondolod, hogy azért jött, hogy elmondja Sandor szüleit?
- De miért? És, egyébként is meglepődött, hogy nálam látta.
- A múltkor ő dobta ki innen, nem?
- De igen.
- Talán csak azt akarta, hogy ne legyetek jóban. Hogy ne legyen senki, aki megvéd tőle. Az ilyenek, mint Joff, akiket bántalmaznak, el akarják választani a barátaiktól, vagy azoktól, akik segítséget nyújthatnak.
- Gondolod, hogy tényleg ezért jött?
- Azt hiszem, egészen biztos.
- Hát, lehet, régen is elüldözte mellőlem a barátaimat - gondolkodott el Sansa -, de mit változtat ez azon, hogy a szüleink Sandor apja miatt haltak meg?
- Azon semmit - mondta Arya, és felsóhajtott -, de mondd csak, tehet arról Sandor?
- Nem - válaszolta a nővére.
- Gondolom, neki sem kellemes a dolog. Tudod, én azt hiszem, ezen együtt kell túljutnotok.
Sansa reménykedve nézett rá.
- Igen?
- Sansa, ne légy hülye! Én sem örülök ennek, de nem lehettek ti is annak a balesetnek az áldozatai. Úgy tűnt, hogy jól megvagytok, szóval, ha úgy gondolod, hogy el tudod fogadni ezt a helyzetet, akkor próbáld meg túltenni magad rajta, és beszéljétek meg egymással.
- De mit fog szólni hozzá Robb, vagy Jon? - aggodalmaskodott Sansa.
- Szeretnek téged, és azt hiszem, fontosabb nekik a te boldogságod, minthogy régmúlt sérelmeken, amik meg sem történtek, hiszen nem Sandor volt a felelős, rágódjanak - mondta ki Arya a szavakat, amik nem jöttek neki sem könnyen, de Sansáért meg kellett tennie. Látta a nővérén, hogy ki van borulva, és érezte, hogy nemcsak azért, amit megtudott, hanem amiatt a veszteség miatt is, amit Sandor hiánya okozott. Márpedig a testvére végre boldog volt, és megérdemli a boldogságot.
Sansa utána felhívta Robbot, elmondott neki mindent, és kikérte a véleményét, ami az volt, mint Aryának. Később megérkezett Jon is, aki fél hatkor szó szerint átzavarta a szomszédba, hogy beszéljenek.
Igen ám, csakhogy Sandor nem volt otthon, sem aznap, sem másnap, de még szerdán is hiába próbálkozott. Éjszakánként felriadt, és utána órákig nem tudott visszaaludni. Kétségbeesett, hogy mi történhetett a férfival, mert telefonon is hiába próbálta hívni, nem volt kapcsolható. Már annyit sírt, hogy a szeme alja egészen vörös lett. Arya nem merte magára hagyni, ott aludt náluk. Szerdán megtartotta a nyelvórákat, még jól is esett, hogy egy kicsit másra figyelt. Szerencsére a fordítással korábban nagyon jól haladt, így azzal nem volt elmaradva.
Mire Jorah lakásához ért, már a torkában dobogott a szíve. Remélte, hogy Sandor megbocsájtja a kemény szavakat, amiket mondott neki. Nagy levegőt vett, kifújta, aztán ezt megismételte még háromszor, és amikor végre már nem remegett az idegességtől, a kapott kulcsokkal kinyitotta az ajtót. Rögtön meghallotta a férfi horkolását, úgyhogy nem kellett a szobáját keresni, egyszerűen ment a hang után. Sandor egy pólóban - ami a méretéből kiindulva valószínűleg a Jorah-é volt -, és alsónadrágban feküdt az ágyon, aminek a környéke üvegekkel volt tele. Sörösüveg nem is volt, inkább olyanok, amik egykor tömény alkoholt tartalmaztak, de most kivétel nélkül mindegyik üresen hevert. Állt a szoba ajtajában, nézte a szeretett férfit, és bár a szerelemtől a félelemig sok mindent érzett már Joffrey iránt, de most gyűlölni kezdte. Gyűlölte, amiért ezt tette velük.
Sandor akkor az oldalára fordult, helyet hagyva maga mellett. Nem akarta felébreszteni, de már annyira vágyott a közelségére, hogy odament, és mellé feküdt. Alig helyezkedett el, a férfi álmában máris átkarolta, ahogyan mindig szokta.
Talán rendbe jöhetnek még a dolgok - remélte Sansa.
Körülbelül húsz perc múlva nyitotta ki a szemét a férfi, és üres tekintettel meredt rá.
- Te mit keresel itt? - kérdezte meglehetősen nyersen, de közben, a hangsúlyával ellentétben szorosabban ölelte, mint addig.
- Azért jöttem, hogy hazavigyelek - mondta halkan Sansa.
- Nem megyek haza. Megmondhatod Jorah-nak, hogy elmegyek, nem rontom nála tovább a levegőt, de haza nem megyek - válaszolta, és ölelő karja lehullott.
Sansa úgy pattant fel, mint akibe darázs csípett.
Szóval, mégis későn jöttem, nem tud nekem megbocsájtani - gondolta, és gyorsan elfordult, hogy a férfi ne lássa meg a kitörni készülő könnyeket.
- Nem tudnék úgy élni melletted, hogy nem érhetek hozzád - tette hozzá Sandor.
Akkor megfordult, és meglátta a férfi arcán a fájdalmat. Letérdelt az ágy mellé, és megfogta Sandor kezét.
- Azért jöttem, hogy hazavigyelek, hozzám - mondta.
- Hozzád?
- Igen - válaszolta, és kicsordult a könnye.
- Gyere - húzódott arrébb az ágyon Sandor, hogy helyet adjon neki maga mellett.
Sokáig feküdtek ott, egymást szorosan ölelve.
- Meg tudod nekem bocsájtani, amit mondtam? - kérdezte Sansa.
- Semmit sem kell megbocsájtanom - ölelte még jobban a férfi. - Ne haragudj, de én nem tudtam, hogy akikkel az apám balesetezett, azok a te szüleid voltak.
- Én sem gondoltam rá - válaszolta Sansa -, és te egyébként sem tehetsz róla.
- Nem. Már abban az időben sem laktam otthon. - Aztán a mutatóujját végigsimította a szemei alatt. - Sokat sírtál?
A lány bólintott.
- Miattam - mondta bűntudatosan.
- Nem, Joffrey miatt! Talán, ha nem így tudom meg, akkor nem törtem volna így össze tőle.
Sansa Sandor ajkait kereste, de az elhúzódott tőle.
- Nem éppen fogkrém illatú a szám - mondta, de a lány nem törődött vele, csak csókolta.
- Most már az enyém sem az - mosolygott rá -, annyira hiányoztál! Ha tudnád, hányszor próbáltalak keresni, otthon vagy telefonon!
- A telefonom? Azt hiszem, összetörtem - ráncolta a homlokát Sandor. - Ha otthon lettem volna, hamarabb is megbeszélhettük volna?
- Már hétfő este kerestelek.
- Mekkora idióta vagyok! Szegény Jorah-nál piáltam, miközben csak haza kellett volna mennem.
- Idióta vagy! - mosolygott Sansa. - De én szeretlek!
- Én is szeretlek téged, mindennél jobban - válaszolta a férfi, majd kisvártatva ismét megszólalt: - Azt hiszem, meg kellene fürödnöm.
- Én pedig addig eltűntetem ezt a disznóólat, rendben?
- Köszönöm.
Mire Sandor kijött a fürdőből, addigra Sansa felszámolta a rendetlenséget. Ahogy meglátta a férfit egy szál törülközőben, kiszáradt a torka.
- Szerinted maradhatnánk még egy kicsit?
- Jorah csak néhány óra múlva végez, de oda fogsz érni Annáért?
- Ha nem, akkor Arya érte megy - válaszolt Sansa, és a tenyerét végighúzta a férfi mellkasán.
Sandor lassan vetkőztette, és ahányszor kigombolt egy gombot a blúzán, a szabaddá váló bőrt megpuszilta, megnyalta, ízlelgette. Levette róla a blúzt, letérdelt elé, lehúzta a szoknyát, és a nyelvével lassan körözött a köldöke körül. Megsimogatta a fenekét, aztán lassan a combja belső oldalát kezdte cirógatni. Még mindig a hasát csókolgatta, de a keze már a bugyijához ért. Nem vette le róla, csak a vékony textilen keresztül izgatta, le-föl mozgatta az ujját, néha erősebben, néha finomabban. Sansa már zihált és nyögött, de akkor a férfi megállt. Testhelyzetet változtatott, és előbb az egyik, azután a másik mellét is megcsókolta. A nyelvével ingerelte a bimbóját, aztán a szájába vette és erősebben megszívta. Sansa felkiáltott, a férfi gyorsan elhúzódott, azt hitte fájdalmat okozott, de a lány megnyugtatta:
- Ne hagyd abba. Kérlek! - zihálta.
Sandor tovább folytatta a mellei kényeztetését, aztán egyik kezével átkarolta a derekát, hogy megtartsa, a másik kezével a felsőtestét a vállára hajtotta. Majd a szabad kezével ismét a lány bugyiját kezdte el simogatni, és amikor Sansa belenyögött a fülébe, félrehúzta a már teljesen nedves apró ruhadarabot, és az egyik ujját a nedves forróságban kezdte körben és le-föl mozgatni. Aztán még egy ujja mellé került, és amikor a lány a körmét a hátába mélyesztette, a hüvelykujjával a csiklójához ért, és körkörösen simogatni kezdte. Hamarosan Sansa egy hangos kiáltással elélvezett, és teljes súlyával ránehezedett, de ez volt a legédesebb teher, amit valaha a vállán cipelt.
Az ágyra fektette a lányt, és már ő maga is annyira fel volt izgulva, hogy ágaskodó hímvesszőjének csak néhány lökés kellett, és máris kielégülve zuhant volna a lány mellé, de az visszafogta:
- Ne! Magamban akarlak érezni. Feküdj csak rám, majd szólok, ha már nem bírlak.
- Egy ilyen kérésnek nem lehet ellenállni - válaszolta boldogan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése