A következő szombaton ebéd után Sansa összepakolta Anna
holmiját, aztán elindultak a testvéréhez.
Sandor segített lepakolni az autóba, és megkérdezte:
- Biztosan ne kísérjelek el?
- Nem, inkább addig is pihenj, kell az energia estére - mondta Sansa, aztán kacsintott -, természetesen a bowlingozásra gondolok. De majd holnap együtt megyünk érte, rendben?
- Persze, várlak vissza!
Talisa nagyon örült Annának:
- Végre kipróbálhatom egy napra, hogy milyen lányos anyának lenni - lelkesedett.
- Aztán még a végén kedvet kaptok hozzá!
- Négy gyerek? Hát, nem is tudom - mondta kételkedve Robb.
- Hoztam neki mindent, amire csak szüksége lehet. Több váltás ruhát, pelenkát, az alvókáját, de ha valami gond van, szóljatok nyugodtan, és jövök érte rögtön - aggodalmaskodott Sansa.
- Biztosan nem lesz semmi, de nyugodj meg, hívni fogunk - nyugtatta meg sógornője.
- Köszönöm.
- Sansa, holnap szívesen látunk ebédre, és hozd el nyugodtan a barátodat is - mondta sógornője.
- Rendben - mosolygott rájuk, aztán megpuszilgatta még Annát, és elindult.
Az úton hazafelé az előző napi mozin és a két tanítványán gondolkodott. Szegfű és Sam félénken ültek egymás mellett, talán kissé zavarban is voltak, főleg mivel egy elég romantikus filmet néztek meg. Mozi után beültek egy csendes kávézóba, hogy megbeszéljék, ki mennyit értett meg belőle, az esetleges szleng kifejezéseket, ilyesmit. Aztán tizenöt perc múlva bejelentette, hogy neki sajnos mennie kell, de ők még maradjanak, és írják össze a felmerülő kérdéseket.
Kíváncsi volt, hogy történt-e valami ezek után a két fiatal között? Mindenesetre ő megtette, amit lehetett, már csak rajtuk múlik.
Délután háromkor parkolt le a ház előtt, és haza sem ment, rögtön Sandorhoz csengetett.
- Megérkeztem - ugrott a férfi nyakába, aki úgy csókolta meg, mintha legalább egy hete nem találkoztak volna.
- Aggódtam érted - nézett rá a férfi.
- Szóval, mégsem vezetek annyira jól?
- De igen, viszont sok hülye jár az utakon.
- Holnapra meghívtak ebédre, és téged is.
- Tényleg?
- Igen, a sógornőm biztosan kíváncsi már - mosolygott Sansa -, nagyon aranyos nő, majd meglátod.
- Egyébként hányra megyünk, és hová? Valamelyik bevásárlóközpontba? - váltott témát a lány.
- Nem, Angyalföldön van egy Atlétikai centrum, oda szoktunk járni. Csak négy pálya van, ezért kevesebben vannak, viszont ugyanolyan modern, UV fények nélkül.
- Jól hangzik!
- Ja, és hat órát beszéltünk meg.
- Kicsit izgulok - vallotta meg Sansa.
- Miért? - csodálkozott Sandor.
- Egyrészt még sosem bowlingoztam, másrészt a kollégáid miatt.
- Brienne-t már ismered, és Jorah-val is biztosan szimpatikusnak találjátok majd egymást. A bowling pedig jó móka, majd meglátod.
- De ha béna leszek?
- Miért lennél? De ha igen, az sem számít, csak hogy velem leszel - cirógatta végig a gerincét.
- Azért remélem, nem miattam fogtok veszíteni Tyrionék ellen!
- Ne aggodalmaskodj annyit, mert kénytelen leszek valamilyen figyelemelterelést alkalmazni - dörmögte Sandor a nyakába, aztán az orrát végighúzta a füle mögött.
- Ezt imádom - szedte gyorsabban Sansa a levegőt.
- Tudom, azért csinálom - hangzott a vidám felelet.
Amikor hat előtt néhány perccel megérkeztek, Tyrion és Shae már várta őket. Velük pedig ott volt egy magas, barna hajú férfi, és Jaime Lannister, akinek szőke haja már messziről világított. Tyrion bocsánatkérően nézett Sansára:
- A kollégáim közül ma egyedül Bronn tudott eljönni - mutatta be a barna hajú férfit, akivel kezet is fogtak -, és mivel Jaime éppen nálunk van, csatlakozott hozzánk negyedik csapattagként.
- Szia Jaime! - mosolygott félénken a férfira, akivel azóta nem is találkoztak, hogy az mentőt hívott hozzá. Ahhoz ragaszkodott, hogy be is menjen vele, de amikor meggyőződött róla, hogy minden rendben, akkor elment, és többet nem látta.
Sosem voltak igazán jó viszonyban, beszélgetni is csak nagyon keveset szoktak egymással, de most a férfi mégis úgy ölelte meg, mintha rég nem látott kedves rokon lenne.
- Örülök, hogy látlak, Sansa! Annak pedig különösen, hogy jól vagy, ahogy látom.
- Köszönöm, hogy... - kezdte volna a lány, hiszen még meg sem köszönte, amit a férfi érte tett, de az belefojtotta a szót:
- Nem kell. Nem érdemlek köszönetet, csak reménykedhetek, hogy valamit is jóvátettem abból, hogy hónapokig csak figyeltem, ami veled történik.
- Jól vagy mostanában? - kérdezte Sansa.
- Igen is, meg nem is - válaszolta a férfi. - Két hónapja Tyrion útjára tértem.
Sansa kérdőn nézett Jaimere. Jaime volt Tywin Lannister kedvenc gyereke, az ikertestvérével, Cersei-jel pedig imádták egymást. A férfi mindig mindent megtett a húga kedvéért - ő öt perccel előbb született -, addig nem is látta szinte ellenkezni vele, amíg neki mentőt nem hívott.
- Elegem lett az egészből. Meguntam, hogy apám folyton dróton rángat, és azt kell tennem, amit ő akar. Cersei mesterkedéseitől pedig, azt hiszem, megcsömörlöttem, ráadásul megtudtam, hogy - mondta töprengve, de aztán hirtelen felnézett, és nem fejezte be, amit elkezdett -, de mindegy is, szóval elköltöztem. Egyelőre itt vagyok, de azt hiszem, pár hónapon belül tovább állok, valószínűleg Győrbe, ha sikerülne az Audinál elcsípnem egy állást. Ha nem, akkor talán külföldön próbálok szerencsét.
Sansa elámult. Sosem gondolta volna, hogy Jaime valaha is a többi Lannistertől külön próbálja meg élni az életét.
- Mi lesz a céggel? - kérdezte tőle. A környék legnagyobb zöldség-gyümölcs kereskedői voltak, Magyarország keleti felét, és a környező országokat is ők látták el. Ezt a céget még Robert Baratheon, Sansa egykori apósa indította el, de eleinte csak egy kis kereskedése volt, aztán terjeszkedni kezdett. Miután elvette Cersei-t, Tywin nem kevés pénzt fektetett a cégbe, és így lettek ilyen nagyok. Mindenki jól járt: Robert kiskereskedőből nagyvállalkozó lett, Tywin pedig jól jövedelmező üzleti lehetőséget talált, ami főleg azért jött jól, mert a romániai sóbányáik kimerülő félben voltak.
- Teszek rá - felelte Jaime -, majd az apám irányítja, az úgyis nagyon megy neki, közben pedig kinevelheti helyettesének Joffreyt, már ha bármit is bele tud tölteni abba az üres fejébe.
Joffrey említésére Sansa megborzongott, ami nem kerülte el a szőke férfi figyelmét.
- Ne haragudj, nem akartam szóba hozni.
- Semmi gond - válaszolta a nő, és kutatva körbe nézett, merre találja Sandort, hogy bemutassa Jaimenek.
Sandor éppen akkor indult felé, mellette egy középkorú szőke, bár nem olyan aranyszőke, mint Jaime, férfi volt és Brienne.
- Kollégám és barátom, Jorah Mormont és Sansa Stark - mutatta be egymásnak őket. Bár korábban Sansa nagyon izgult Sandor legjobb barátja miatt, most minden szorongása szertefoszlott, a férfi annyira jóindulatúan nézett rá.
Aztán a lány is bemutatta egymásnak Sandort és kollégáit Bronnak Jaimenek. Kicsit tartott attól, hogy Jaime esetleg megjegyzést tesz Sandorral való kapcsolatára, mivel nem volt éppen a tapintatosságáról híres, de a férfi kezdettől fogva Brienne-t szemelte ki magának.
- Micsoda erőteljes kézfogás - mondta neki, de Brienne nem válaszolt, csak felemelte az egyik szemöldökét, és úgy nézett a férfira, mint egy csúszómászóra.
Sansa, hogy oldja kissé a feszültséget, megszólalt:
- Jaime az az ismerősöm, akiről meséltem, hogy szintén karatézik.
- Örvendek - mindössze ennyit felelt a nő, de azért a szemében felcsillant egy kis érdeklődés.
Mivel mindenki megérkezett, felvették a speciális cipőket, és a pályákhoz mentek. Ami ezután következett, az Sansa szerint a katasztrofális jelzőt érdemelte ki, persze kizárólag az ő bowling játékára nézve. Tyrionék csapata erős volt, mindannyian remekül játszottak. Az ő csapatukban Brienne volt a legjobb, de Jorah és Sandor szintén nagyon jó játékosok voltak, viszont aztán Sansa következett. Sandor szépen elmagyarázta, hogy mikre figyeljen, de amikor megpróbálta beállítani a gurításhoz megfelelő pozícióba, Sansa, a férfi közelsége miatt képtelen volt odafigyelni, és végül mindkét golyó a csatornában végezte, a következő frame-nél pedig előbb kiejtette a kezéből a golyót, majdnem a lábára, aztán ismét gurított kettőt a csatornába. Végül az első sorozatot el is vesztették.
A második sorozatban már inkább megkérte Sandort, a férfi nem kis derültségére, hogy ne menjen a közelébe, amikor gurít, így sikerült az egész játék alatt összesen nyolc bábut eldöntenie, ami már elég volt ahhoz, hogy megnyerjék, de persze ez egy kicsit sem az ő érdeme volt.
A döntő sorozat előtt kicsit félrevonultak a többiektől.
- Látod, megy ez! - próbálta bátorítani a férfi, kevés sikerrel.
- Béna vagyok, még attól is bénább, mint amire számítottam - kesergett -, miattam fogtok veszíteni.
- Ne mondd ezt, és egyébként sem érdekel egyikünket sem, hogy veszítünk-e, vagy nem.
- Azért, nyerni jobb lenne, nem igaz?
- Inkább veszítek veled a csapatban, mint nyerek nélküled.
- A többiek is így gondolják?
- Egyikünk sem öt éves már, hogy csak a győzelem érdekelje. Egyébként miért akartad, hogy menjek arrébb, amikor gurítottál?
- Amikor a közelemben vagy, képtelen vagyok koncentrálni.
- Pedig egészen észveszejtő a feneked, ahogyan elgurítod azt az átkozott golyót. Az nem ér, hogy éppen én nem láthatom! - dörmögte fülébe a férfi.
- Miért, az szerinted milyen látvány, ahogyan megfeszülnek az izmaid a karodon, amikor lendítesz? - replikázott Sansa, és végigsimított Sandor vastag, izmos alkarján.
- Civakodtok, vagy előjáték? - lépett melléjük vigyorogva Jaime.
Sandor meglepődve nézett rá, mert eddig nem sokat beszélgettek, de Sansa most hamar kapcsolt, és azt válaszolta, miközben Jaimere kacsintott:
- Mindkettő.
Jaime elgondolkodva nézett az éppen ásványvizet kortyolgató Brienne-re.
- Kezdesz belejönni, azt hiszem, szükségünk van egy kis stratégiaváltásra. - Azzal Brienne-hez lépett, és valamit mondott neki, mire a nő szörnyülködve nézett rá.
Akkor elkezdődött az utolsó sorozat, és egyes játékosok hangulata megváltozott. Jaimenek feltett szándéka volt, hogy Brienne-t összezavarja, ezért a nő minden egyes gurítása előtt megjegyzett valamit. Az első gurításnál hozzá hajolt, de azért elég hangosan, hogy mindenki hallja, azt mondta:
- Nagyon jól bánsz a golyókkal!
Brienne megmerevedett, szinte rémülten nézett egy pillanatra, de aztán lendített, és végül hét bábut ledöntött. Elégedetten nézett a férfira, de az nem adta fel:
- De remélem, nem mindig csak három ujjadat használod!
Most már nem maradt el az eredmény, mert a maradék háromból kettő állva maradt.
Brienne bosszankodott, Jaime viszont vigyorgott, és pacsizott egyet Bronnal.
Amikor Brienne legközelebb megfogta a golyót, éppen amikor lendített, Jaime fennhangon odaszólt neki:
- Dákót fogtál már a kezedben?
Brienne hirtelen megingott, és olyan történt, mint még soha, mindössze egy bábu borult fel. Jaime ártatlan szemekkel nézett rá:
- Arra gondoltam, hogy biliárdozni szoktál-e?
A nő most már igazán dühösnek látszott, de Jaime nem adta fel:
- A küzdőtéren is ilyen könnyű kizökkenteni?
Brienne kiválasztotta a golyót, aztán kihívóan Jaimere nézett.
- Ha most legalább nyolcat ledöntök, jövő hétvégén kiállok ellened.
Jaime a választ fontolgatta, de végül győzött a kíváncsiság:
- Rendben, asszony! - mondta, és hátrébb húzódott.
Brienne elégedetten kacsintott hátra a csapatára, aztán lendített, és ledöntött nyolcat. Jaime egyáltalán nem bosszankodott a dolgon, hanem Brienne-hez lépett, és kezet nyújtott:
- Jövő hétvégén randi - kacsintott rá.
- Majd meglátjuk utána mekkora lesz a szád - mosolygott hűvösen a nő.
Úgy esett, hogy a döntő sorozatban Sansáé volt az utolsó, tizedik frame. Ahhoz, hogy győzzenek, öt bábut kellett ledöntenie. Elméletileg volt rá esély, hogy két gurításból sikerüljön, úgyhogy bizakodva állt a pályához. Nem volt szerencséje, az első gurítás a csatornában végezte. Kedvetlenül jött rá, hogy semmi esélyük, eddig a legjobb gurításának is csak három lett az eredménye. Megfogta a golyót, meglendítette, elengedte és már el is fordult, nem akarta látni, ahogy megint a csatornába kerül. Bárhogyan is vigasztalta Sandor, látta, hogy a többiek feszülten figyelik a golyó útját, kivéve Sandort, aki hozzá lépett és átölelte. Már majdnem kicsordult egy könnycsepp a szeméből, amikor a férfi a fülébe súgta:
- Megcsináltad.
Hitetlenkedve nézett rá, ő pedig a fejével az eredményjelző felé bökött:
- Nézd csak meg!
De már oda sem kellett néznie, Brienne és Jorah győzelmi kiáltásai meggyőzték arról, hogy sikerült. Boldogan ugrott a férfi nyakába.
- Nem is hiszem el - nevetett.
- Pedig hat bábut sikerült ledönteni - mosolygott Sandor a lány gyermeki örömén.
Aztán Brienne és Jorah is odajöttek megszorongatni, és Tyrionék is gratulálni.
Mindenki ott volt, kivéve Jaimet, aki a pultnál beszélgetett a recepcióssal. Mikor végzett, fülig érő vigyorral ment oda hozzájuk.
- Jövő szombaton négyre lefoglaltam egy tatamival fedett termet - mondta, és jelentőségteljesen Brienne-re nézett.
A nő bólintott:
- Itt leszek.
Persze az összecsapásra mindenki kíváncsi volt, úgyhogy a többiek is jelezték, hogy jönnek, aztán mindenki elindult haza.
*****
Vasárnap délután Sandor mosolyogva nézett az autója hátsó ülésére. Gyálról visszafelé tartva Sansa hátra ült Anna mellé, mert már nagyon hiányoztak egymásnak a kislányával. De még szinte a városból is alig értek ki, már mindketten elaludtak. Persze nem csodálkozott rajta, az éjszaka nem sokat aludtak, mert Sansa győzelmi mámorban úszott, aminek az lett az eredménye, hogy majdnem a ház előtt szerelmeskedtek az autóban. Még szerencse, hogy már éjszaka volt, így nem volt kellemetlen a liftben álló farokkal felmenni, nem találkoztak senkivel.
Másnap délelőtt még mindig tartott nála a szenvedély, mert a lány simogatására ébredt, és végül rohanniuk kellett, hogy délre megérkezzenek a testvéréhez.
Fel nem tudta fogni, hogyan bírnak a szülők három gyerekkel. Ráadásul három fiúval. Bár még a nagy is kicsi volt, az ikrek pedig csak másfél évesek, de hárman négyfelé szaladtak. Furcsa volt ott ebédelni, még soha nem ült olyan asztalnál, ahol négy öt éven aluli gyermek volt. Persze amikor Sansánál ebédelt vagy vacsorázott, akkor általában ott volt Anna, de ő olyan természetes volt, hogy ott van. Most viszont Sansa etette Annát, Talisa az egyik ikret, Robb a másikat, még szerencse, hogy Alex már egyedül is boldogult. Az elején örült, hogy neki nincs ilyen gondja, de egy idő után azt vette észre, hogy egy kicsit talán irigy a másik férfira. Robb boldogan etette a gyerekét, és szeretettel vegyes büszkeséggel nézett rájuk, nem tűnt úgy, hogy bármiről is lemondana értük. Akaratlanul is eszébe jutott, hogy neki nincs a világon senkije.
Közben beért Budapestre, és most, miközben várt egy piros lámpánál, a hátsó ülésen alvókra nézve rájött, hogy talán még sincs annyira egyedül, és maradéktalanul boldog volt.
Sandor segített lepakolni az autóba, és megkérdezte:
- Biztosan ne kísérjelek el?
- Nem, inkább addig is pihenj, kell az energia estére - mondta Sansa, aztán kacsintott -, természetesen a bowlingozásra gondolok. De majd holnap együtt megyünk érte, rendben?
- Persze, várlak vissza!
Talisa nagyon örült Annának:
- Végre kipróbálhatom egy napra, hogy milyen lányos anyának lenni - lelkesedett.
- Aztán még a végén kedvet kaptok hozzá!
- Négy gyerek? Hát, nem is tudom - mondta kételkedve Robb.
- Hoztam neki mindent, amire csak szüksége lehet. Több váltás ruhát, pelenkát, az alvókáját, de ha valami gond van, szóljatok nyugodtan, és jövök érte rögtön - aggodalmaskodott Sansa.
- Biztosan nem lesz semmi, de nyugodj meg, hívni fogunk - nyugtatta meg sógornője.
- Köszönöm.
- Sansa, holnap szívesen látunk ebédre, és hozd el nyugodtan a barátodat is - mondta sógornője.
- Rendben - mosolygott rájuk, aztán megpuszilgatta még Annát, és elindult.
Az úton hazafelé az előző napi mozin és a két tanítványán gondolkodott. Szegfű és Sam félénken ültek egymás mellett, talán kissé zavarban is voltak, főleg mivel egy elég romantikus filmet néztek meg. Mozi után beültek egy csendes kávézóba, hogy megbeszéljék, ki mennyit értett meg belőle, az esetleges szleng kifejezéseket, ilyesmit. Aztán tizenöt perc múlva bejelentette, hogy neki sajnos mennie kell, de ők még maradjanak, és írják össze a felmerülő kérdéseket.
Kíváncsi volt, hogy történt-e valami ezek után a két fiatal között? Mindenesetre ő megtette, amit lehetett, már csak rajtuk múlik.
Délután háromkor parkolt le a ház előtt, és haza sem ment, rögtön Sandorhoz csengetett.
- Megérkeztem - ugrott a férfi nyakába, aki úgy csókolta meg, mintha legalább egy hete nem találkoztak volna.
- Aggódtam érted - nézett rá a férfi.
- Szóval, mégsem vezetek annyira jól?
- De igen, viszont sok hülye jár az utakon.
- Holnapra meghívtak ebédre, és téged is.
- Tényleg?
- Igen, a sógornőm biztosan kíváncsi már - mosolygott Sansa -, nagyon aranyos nő, majd meglátod.
- Egyébként hányra megyünk, és hová? Valamelyik bevásárlóközpontba? - váltott témát a lány.
- Nem, Angyalföldön van egy Atlétikai centrum, oda szoktunk járni. Csak négy pálya van, ezért kevesebben vannak, viszont ugyanolyan modern, UV fények nélkül.
- Jól hangzik!
- Ja, és hat órát beszéltünk meg.
- Kicsit izgulok - vallotta meg Sansa.
- Miért? - csodálkozott Sandor.
- Egyrészt még sosem bowlingoztam, másrészt a kollégáid miatt.
- Brienne-t már ismered, és Jorah-val is biztosan szimpatikusnak találjátok majd egymást. A bowling pedig jó móka, majd meglátod.
- De ha béna leszek?
- Miért lennél? De ha igen, az sem számít, csak hogy velem leszel - cirógatta végig a gerincét.
- Azért remélem, nem miattam fogtok veszíteni Tyrionék ellen!
- Ne aggodalmaskodj annyit, mert kénytelen leszek valamilyen figyelemelterelést alkalmazni - dörmögte Sandor a nyakába, aztán az orrát végighúzta a füle mögött.
- Ezt imádom - szedte gyorsabban Sansa a levegőt.
- Tudom, azért csinálom - hangzott a vidám felelet.
Amikor hat előtt néhány perccel megérkeztek, Tyrion és Shae már várta őket. Velük pedig ott volt egy magas, barna hajú férfi, és Jaime Lannister, akinek szőke haja már messziről világított. Tyrion bocsánatkérően nézett Sansára:
- A kollégáim közül ma egyedül Bronn tudott eljönni - mutatta be a barna hajú férfit, akivel kezet is fogtak -, és mivel Jaime éppen nálunk van, csatlakozott hozzánk negyedik csapattagként.
- Szia Jaime! - mosolygott félénken a férfira, akivel azóta nem is találkoztak, hogy az mentőt hívott hozzá. Ahhoz ragaszkodott, hogy be is menjen vele, de amikor meggyőződött róla, hogy minden rendben, akkor elment, és többet nem látta.
Sosem voltak igazán jó viszonyban, beszélgetni is csak nagyon keveset szoktak egymással, de most a férfi mégis úgy ölelte meg, mintha rég nem látott kedves rokon lenne.
- Örülök, hogy látlak, Sansa! Annak pedig különösen, hogy jól vagy, ahogy látom.
- Köszönöm, hogy... - kezdte volna a lány, hiszen még meg sem köszönte, amit a férfi érte tett, de az belefojtotta a szót:
- Nem kell. Nem érdemlek köszönetet, csak reménykedhetek, hogy valamit is jóvátettem abból, hogy hónapokig csak figyeltem, ami veled történik.
- Jól vagy mostanában? - kérdezte Sansa.
- Igen is, meg nem is - válaszolta a férfi. - Két hónapja Tyrion útjára tértem.
Sansa kérdőn nézett Jaimere. Jaime volt Tywin Lannister kedvenc gyereke, az ikertestvérével, Cersei-jel pedig imádták egymást. A férfi mindig mindent megtett a húga kedvéért - ő öt perccel előbb született -, addig nem is látta szinte ellenkezni vele, amíg neki mentőt nem hívott.
- Elegem lett az egészből. Meguntam, hogy apám folyton dróton rángat, és azt kell tennem, amit ő akar. Cersei mesterkedéseitől pedig, azt hiszem, megcsömörlöttem, ráadásul megtudtam, hogy - mondta töprengve, de aztán hirtelen felnézett, és nem fejezte be, amit elkezdett -, de mindegy is, szóval elköltöztem. Egyelőre itt vagyok, de azt hiszem, pár hónapon belül tovább állok, valószínűleg Győrbe, ha sikerülne az Audinál elcsípnem egy állást. Ha nem, akkor talán külföldön próbálok szerencsét.
Sansa elámult. Sosem gondolta volna, hogy Jaime valaha is a többi Lannistertől külön próbálja meg élni az életét.
- Mi lesz a céggel? - kérdezte tőle. A környék legnagyobb zöldség-gyümölcs kereskedői voltak, Magyarország keleti felét, és a környező országokat is ők látták el. Ezt a céget még Robert Baratheon, Sansa egykori apósa indította el, de eleinte csak egy kis kereskedése volt, aztán terjeszkedni kezdett. Miután elvette Cersei-t, Tywin nem kevés pénzt fektetett a cégbe, és így lettek ilyen nagyok. Mindenki jól járt: Robert kiskereskedőből nagyvállalkozó lett, Tywin pedig jól jövedelmező üzleti lehetőséget talált, ami főleg azért jött jól, mert a romániai sóbányáik kimerülő félben voltak.
- Teszek rá - felelte Jaime -, majd az apám irányítja, az úgyis nagyon megy neki, közben pedig kinevelheti helyettesének Joffreyt, már ha bármit is bele tud tölteni abba az üres fejébe.
Joffrey említésére Sansa megborzongott, ami nem kerülte el a szőke férfi figyelmét.
- Ne haragudj, nem akartam szóba hozni.
- Semmi gond - válaszolta a nő, és kutatva körbe nézett, merre találja Sandort, hogy bemutassa Jaimenek.
Sandor éppen akkor indult felé, mellette egy középkorú szőke, bár nem olyan aranyszőke, mint Jaime, férfi volt és Brienne.
- Kollégám és barátom, Jorah Mormont és Sansa Stark - mutatta be egymásnak őket. Bár korábban Sansa nagyon izgult Sandor legjobb barátja miatt, most minden szorongása szertefoszlott, a férfi annyira jóindulatúan nézett rá.
Aztán a lány is bemutatta egymásnak Sandort és kollégáit Bronnak Jaimenek. Kicsit tartott attól, hogy Jaime esetleg megjegyzést tesz Sandorral való kapcsolatára, mivel nem volt éppen a tapintatosságáról híres, de a férfi kezdettől fogva Brienne-t szemelte ki magának.
- Micsoda erőteljes kézfogás - mondta neki, de Brienne nem válaszolt, csak felemelte az egyik szemöldökét, és úgy nézett a férfira, mint egy csúszómászóra.
Sansa, hogy oldja kissé a feszültséget, megszólalt:
- Jaime az az ismerősöm, akiről meséltem, hogy szintén karatézik.
- Örvendek - mindössze ennyit felelt a nő, de azért a szemében felcsillant egy kis érdeklődés.
Mivel mindenki megérkezett, felvették a speciális cipőket, és a pályákhoz mentek. Ami ezután következett, az Sansa szerint a katasztrofális jelzőt érdemelte ki, persze kizárólag az ő bowling játékára nézve. Tyrionék csapata erős volt, mindannyian remekül játszottak. Az ő csapatukban Brienne volt a legjobb, de Jorah és Sandor szintén nagyon jó játékosok voltak, viszont aztán Sansa következett. Sandor szépen elmagyarázta, hogy mikre figyeljen, de amikor megpróbálta beállítani a gurításhoz megfelelő pozícióba, Sansa, a férfi közelsége miatt képtelen volt odafigyelni, és végül mindkét golyó a csatornában végezte, a következő frame-nél pedig előbb kiejtette a kezéből a golyót, majdnem a lábára, aztán ismét gurított kettőt a csatornába. Végül az első sorozatot el is vesztették.
A második sorozatban már inkább megkérte Sandort, a férfi nem kis derültségére, hogy ne menjen a közelébe, amikor gurít, így sikerült az egész játék alatt összesen nyolc bábut eldöntenie, ami már elég volt ahhoz, hogy megnyerjék, de persze ez egy kicsit sem az ő érdeme volt.
A döntő sorozat előtt kicsit félrevonultak a többiektől.
- Látod, megy ez! - próbálta bátorítani a férfi, kevés sikerrel.
- Béna vagyok, még attól is bénább, mint amire számítottam - kesergett -, miattam fogtok veszíteni.
- Ne mondd ezt, és egyébként sem érdekel egyikünket sem, hogy veszítünk-e, vagy nem.
- Azért, nyerni jobb lenne, nem igaz?
- Inkább veszítek veled a csapatban, mint nyerek nélküled.
- A többiek is így gondolják?
- Egyikünk sem öt éves már, hogy csak a győzelem érdekelje. Egyébként miért akartad, hogy menjek arrébb, amikor gurítottál?
- Amikor a közelemben vagy, képtelen vagyok koncentrálni.
- Pedig egészen észveszejtő a feneked, ahogyan elgurítod azt az átkozott golyót. Az nem ér, hogy éppen én nem láthatom! - dörmögte fülébe a férfi.
- Miért, az szerinted milyen látvány, ahogyan megfeszülnek az izmaid a karodon, amikor lendítesz? - replikázott Sansa, és végigsimított Sandor vastag, izmos alkarján.
- Civakodtok, vagy előjáték? - lépett melléjük vigyorogva Jaime.
Sandor meglepődve nézett rá, mert eddig nem sokat beszélgettek, de Sansa most hamar kapcsolt, és azt válaszolta, miközben Jaimere kacsintott:
- Mindkettő.
Jaime elgondolkodva nézett az éppen ásványvizet kortyolgató Brienne-re.
- Kezdesz belejönni, azt hiszem, szükségünk van egy kis stratégiaváltásra. - Azzal Brienne-hez lépett, és valamit mondott neki, mire a nő szörnyülködve nézett rá.
Akkor elkezdődött az utolsó sorozat, és egyes játékosok hangulata megváltozott. Jaimenek feltett szándéka volt, hogy Brienne-t összezavarja, ezért a nő minden egyes gurítása előtt megjegyzett valamit. Az első gurításnál hozzá hajolt, de azért elég hangosan, hogy mindenki hallja, azt mondta:
- Nagyon jól bánsz a golyókkal!
Brienne megmerevedett, szinte rémülten nézett egy pillanatra, de aztán lendített, és végül hét bábut ledöntött. Elégedetten nézett a férfira, de az nem adta fel:
- De remélem, nem mindig csak három ujjadat használod!
Most már nem maradt el az eredmény, mert a maradék háromból kettő állva maradt.
Brienne bosszankodott, Jaime viszont vigyorgott, és pacsizott egyet Bronnal.
Amikor Brienne legközelebb megfogta a golyót, éppen amikor lendített, Jaime fennhangon odaszólt neki:
- Dákót fogtál már a kezedben?
Brienne hirtelen megingott, és olyan történt, mint még soha, mindössze egy bábu borult fel. Jaime ártatlan szemekkel nézett rá:
- Arra gondoltam, hogy biliárdozni szoktál-e?
A nő most már igazán dühösnek látszott, de Jaime nem adta fel:
- A küzdőtéren is ilyen könnyű kizökkenteni?
Brienne kiválasztotta a golyót, aztán kihívóan Jaimere nézett.
- Ha most legalább nyolcat ledöntök, jövő hétvégén kiállok ellened.
Jaime a választ fontolgatta, de végül győzött a kíváncsiság:
- Rendben, asszony! - mondta, és hátrébb húzódott.
Brienne elégedetten kacsintott hátra a csapatára, aztán lendített, és ledöntött nyolcat. Jaime egyáltalán nem bosszankodott a dolgon, hanem Brienne-hez lépett, és kezet nyújtott:
- Jövő hétvégén randi - kacsintott rá.
- Majd meglátjuk utána mekkora lesz a szád - mosolygott hűvösen a nő.
Úgy esett, hogy a döntő sorozatban Sansáé volt az utolsó, tizedik frame. Ahhoz, hogy győzzenek, öt bábut kellett ledöntenie. Elméletileg volt rá esély, hogy két gurításból sikerüljön, úgyhogy bizakodva állt a pályához. Nem volt szerencséje, az első gurítás a csatornában végezte. Kedvetlenül jött rá, hogy semmi esélyük, eddig a legjobb gurításának is csak három lett az eredménye. Megfogta a golyót, meglendítette, elengedte és már el is fordult, nem akarta látni, ahogy megint a csatornába kerül. Bárhogyan is vigasztalta Sandor, látta, hogy a többiek feszülten figyelik a golyó útját, kivéve Sandort, aki hozzá lépett és átölelte. Már majdnem kicsordult egy könnycsepp a szeméből, amikor a férfi a fülébe súgta:
- Megcsináltad.
Hitetlenkedve nézett rá, ő pedig a fejével az eredményjelző felé bökött:
- Nézd csak meg!
De már oda sem kellett néznie, Brienne és Jorah győzelmi kiáltásai meggyőzték arról, hogy sikerült. Boldogan ugrott a férfi nyakába.
- Nem is hiszem el - nevetett.
- Pedig hat bábut sikerült ledönteni - mosolygott Sandor a lány gyermeki örömén.
Aztán Brienne és Jorah is odajöttek megszorongatni, és Tyrionék is gratulálni.
Mindenki ott volt, kivéve Jaimet, aki a pultnál beszélgetett a recepcióssal. Mikor végzett, fülig érő vigyorral ment oda hozzájuk.
- Jövő szombaton négyre lefoglaltam egy tatamival fedett termet - mondta, és jelentőségteljesen Brienne-re nézett.
A nő bólintott:
- Itt leszek.
Persze az összecsapásra mindenki kíváncsi volt, úgyhogy a többiek is jelezték, hogy jönnek, aztán mindenki elindult haza.
*****
Vasárnap délután Sandor mosolyogva nézett az autója hátsó ülésére. Gyálról visszafelé tartva Sansa hátra ült Anna mellé, mert már nagyon hiányoztak egymásnak a kislányával. De még szinte a városból is alig értek ki, már mindketten elaludtak. Persze nem csodálkozott rajta, az éjszaka nem sokat aludtak, mert Sansa győzelmi mámorban úszott, aminek az lett az eredménye, hogy majdnem a ház előtt szerelmeskedtek az autóban. Még szerencse, hogy már éjszaka volt, így nem volt kellemetlen a liftben álló farokkal felmenni, nem találkoztak senkivel.
Másnap délelőtt még mindig tartott nála a szenvedély, mert a lány simogatására ébredt, és végül rohanniuk kellett, hogy délre megérkezzenek a testvéréhez.
Fel nem tudta fogni, hogyan bírnak a szülők három gyerekkel. Ráadásul három fiúval. Bár még a nagy is kicsi volt, az ikrek pedig csak másfél évesek, de hárman négyfelé szaladtak. Furcsa volt ott ebédelni, még soha nem ült olyan asztalnál, ahol négy öt éven aluli gyermek volt. Persze amikor Sansánál ebédelt vagy vacsorázott, akkor általában ott volt Anna, de ő olyan természetes volt, hogy ott van. Most viszont Sansa etette Annát, Talisa az egyik ikret, Robb a másikat, még szerencse, hogy Alex már egyedül is boldogult. Az elején örült, hogy neki nincs ilyen gondja, de egy idő után azt vette észre, hogy egy kicsit talán irigy a másik férfira. Robb boldogan etette a gyerekét, és szeretettel vegyes büszkeséggel nézett rájuk, nem tűnt úgy, hogy bármiről is lemondana értük. Akaratlanul is eszébe jutott, hogy neki nincs a világon senkije.
Közben beért Budapestre, és most, miközben várt egy piros lámpánál, a hátsó ülésen alvókra nézve rájött, hogy talán még sincs annyira egyedül, és maradéktalanul boldog volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése