Sansa boldogan ölelte Sandort. Ahogyan a férfi ránehezedett,
hihetetlen nyugalom és a teljesség érzése árasztotta el. Nem volt nehéz, vagy
legalábbis nem érezte annak, mert szüksége volt erre az érzésre. Hogy a férfi
létezik, él és az övé. Az elmúlt napok valamilyen képtelen szörnyűségnek
tűntek, de minden rossz elmúlt egy pillanat alatt. Viszont ez alatt a három nap
alatt megtudta, hogy mennyire szörnyű az élete, ha nincs vele. Nem gondolta,
hogy a Joffreyval történtek után ilyen hamar beleszeret valakibe, de így
történt, mert igen, tényleg szereti Sandort. Szereti, és ez jó érzés.
Elmosolyodott a gondolatra.
- Min mosolyogsz? - kérdezte tőle felkönyökölve gondolatai tárgya.
- Hogy szeretek szeretni téged - mondta őszintén.
A férfi zavartan nézett rá, úgyhogy folytatta.
- Tudod, Joffrey után úgy gondoltam, nem akarok megszeretni senkit, mert nem akarom megint ugyanazt átélni. De amit most érzek az olyan boldogság, amiről eddig nem is tudtam. Szavakkal el sem tudom magyarázni ezt.
Sandor bólintott.
- Nem kell elmagyaráznod, tudom, mire gondolsz. Amikor azt hittem, elveszítettelek majd' belebolondultam. Képtelen voltam bármilyen értelmes dologra, csak arra tudtam gondolni, hogy tudhattam volna, hogy nem érdemellek meg.
Sansa a két tenyere közé fogta a férfi arcát, és alaposan megnézte, mert minden egyes apró részletet az agyába akart vésni. Az ép oldalát, ami neki olyan szép volt, hogy úgy gondolta, ha mindkét fele olyan lenne, a férfi után biztosan bomlanának a nők. Az égett oldal, ahol a tenyere alatt pergamen-szerű volt a bőr, és mély árkok, néhol pedig kidudorodások szántották át, de neki ugyanolyan szép volt, mint a másik oldal. Eszébe jutott az egyik kedvenc könyve, és abban Jane Eyre gondolata: "Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni." *
Sosem találta olyan szörnyűnek Sandor arcát, mint amennyire a férfi saját magát, de ahogyan egyre jobban megkedvelte, és később megszerette, valóban egyre szebbnek is látta. És ami az ép, és az égett arcát összekapcsolja: a szemei. Azok a gyönyörű, szürke szemek, amik néha őt figyelik, néha óvón lesik Anna mozdulatait, amikben néha – na, jó, nem is annyira néha -, vágy csillan, de soha nem tűnik el belőlük az iránta érzett szerelem.
Sandor egy darabig a tekintetét fürkészte, aztán lesütötte azokat a gyönyörű szemeket. A lány egy aprót sóhajtott magában. Tudta, hogy mi jár Sandor fejében.
- Nézz rám, és jól figyelj! - kezdte, és megvárta, amíg a férfi tényleg a szemébe néz, és úgy mondta -, szeretlek, mindenhogyan ahogy egy nő szerethet egy férfit. Szerelemmel, barátsággal, szeretettel, és soha ne kételkedj abban, hogy szeretem az arcod. Szeretem nézni, érinteni és szeretem csókolni is. Szeretném, ha hinnél nekem! Az volt a legjobb, ami velem történhetett, hogy melléd költöztem.
Sandor elmosolyodott.
- Ha tudnád, mennyit bosszankodtam, amikor megláttam, hogy egy kisgyerekkel költöznek mellém! Azt hittem, végleg vége a nyugalmamnak.
- Tulajdonképpen így is történt - mosolygott Sansa is.
- Igen, de most mégis sokkal jobb nekem, és ezt egyébként is önként választottam.
Mielőtt hazaindultak, Sansa lehúzta az ágyneműket, és beadták a pár háznyira lévő tisztítóba. A lány egyrészt kényelmetlenül érezte volna magát, ha ott hagyták volna, másrészt Jorah már így is olyan sokat tett értük, hogy egyikőjük sem akarta túlfeszíteni a húrt.
*****
Jaime izgatottan ült az asztalnál, néha belekortyolt a sörébe, mert rendelt egyet, amíg a nőt várta. Kíváncsi volt, mennyire fog tetszeni Brienne-nek az étterem. Különleges nőhöz, különleges étterem illik.
Brienne furcsa volt, nem tudott rajta kiigazodni. Jaime nem volt különösebben hiú, de azt azért nagyon is észrevette, hogyan néznek rá a nők. Mármint a többiek, mert Brienne egyáltalán nem úgy nézett rá. Semmi kacérkodás, semmi elpirulás, semmi mosolygás.
Neki viszont éppen ezért tetszett. Kihívás volt.
Amikor először meglátta, egyáltalán nem jött be, mert magas és sportos alkat volt, a szőke haja unalmasan lógott a vállára, és egyáltalán nem viselt sminket. Aztán valahogyan a bowling tudása lenyűgözte, és az is szimpatikus volt, hogy a nő mérges lett rá. A piszkálódására nem vihogni kezdett, vagy flörtölni vele, mint a többiek, hanem előbb mérges lett, aztán kihívta karatézni.
Nem akarta elhinni, hogy legyőzte. Ez persze átlagos esetben nem fordulhatott volna elő, de ahogy fölé került, hirtelen valahogy vonzani kezdte a szája, és ezt használta ki a nő, ráadásul kétszer is, mert az öltözőben megint megpróbálkozott a csókkal, de hiába préselte a falhoz, Brienne erősebb volt, mint a nők általában, és rögvest kihasználta a pillanatnyi tétovázását.
Ettől kezdve viszont nem volt megállás, meg akarta szerezni. Az első volt, aki visszautasította, legyen hát az első, akinek - a szó hagyományos értelmében - udvarol. A többiek általában már az első, vagy legkésőbb a második találkozásnál lefeküdtek vele, és ez így neki azért is jó volt, mert különösebben nem érdekelte senki sem. Csak egyvalaki érdekelte, de rá nem akart most gondolni sem, főleg a legutóbbi találkozásuk után.
Várta Brienne-t, a nőt, aki képes volt arra, hogy elfeledtesse vele azt a másikat, és remélte, hogy ma talán előrébb jutnak. Miután az öltözőben visszautasította, nem próbált meg tőle többet csókot kicsikarni. Mikor elvitte egy darabon, akkor mindketten hallgatagon ültek az autóban. Nem is értette, mi történt vele, hiszen máskor mindig képes bárki hasába lyukat beszélni, de most nem jutott eszébe semmi, csak ült a nő mellett, és figyelte, hogy mennyire jól vezet.
A találkájuk kész katasztrófa volt, mert valamilyen jó nevű helyre akarta vinni Brienne-t, de mivel a nő farmerben és pólóban edzésről jött, a vállán egy nagy sporttáskával, végül csak egy kocsmába ültek be. Rövid beszélgetés volt, az is elég tartózkodó. Brienne szűkszavúan válaszolgatott neki, egyedül akkor engedett fel, amikor a karatét hozta szóba.
Nem volt benne biztos, hogy a nő még egy meghívásra igent mondana, úgyhogy azt mondta neki, születésnapja lesz. Ez csak részben volt igaz, mert valójában Tyrionnak volt a születésnapja, de nem akart ma is a nyakukon lógni, hadd csinálják Shaevel, amit akarnak. Ráadásul, röpke gondolkodás után, Brienne igent mondott.
Most tehát itt ült, izgatottan kortyolgatta a sörét, és várt. Amikor Brienne belépett, leesett az álla. Most sem volt túlságosan kiöltözve, viszont a fekete nadrághoz egy olyan érdekes szabású blúzt viselt, amitől a fiús, kisportolt alakja kifejezetten nőies lett. Ehhez még hozzátett a haja, ami most hullámos volt, és még ki is volt sminkelve. Jaime elégedetten gondolt arra, hogy ő vacsorázik a legjobb nővel az étteremben.
- Hm, nagyon dögösen nézel ki - mondta neki, és még mindig nem tért magához a meglepetéstől.
- Köszönöm, a nővéremmel utána színházba megyünk - válaszolta Brienne.
Aha, szóval nem miattam csípte ki így magát - gondolta csalódottan a férfi.
- Boldog születésnapot! - köszöntötte fel a nő, és egy kis csomagot tett elé.
- Köszönöm! Csók nem jár mellé? - szaladt ki meggondolatlanul Jaime száján, és érezte, ahogyan a másik megdermed. De végül odahajolt hozzá, és ha nem is csókot, de két puszit kapott. Akkor megint megérzett valami nagyon kedvére valót, mégpedig egy olyan friss parfüm illatát, hogy leginkább egy erdő jutott róla eszébe, és tökéletesen illett a nőhöz.
Türelmetlenül bontotta ki a kis csomagot, elképzelni sem tudta, mi lehet benne. A dobozban egy kis tigris plüssfigura volt, karate ruhában.
- Az egyesületem kabalája - magyarázta Brienne.
- Köszönöm, ez igazán kedves - válaszolta. Nem számított ajándékra, úgyhogy nagyon meglepődött, és igazán jól esett neki.
- Érdekes felhasználása egy kiszuperált vasúti étkezőkocsinak - nézett körbe érdeklődve a nő, miután rendelt egy sört.
- Szereted a vonatokat? - kérdezte tőle.
Milyen hülye kérdés? - gondolta Jaime -, nem tudom, mi van velem, ha ez a nő van a közelemben.
- Az autó kényelmesebb, és akkor megy, amikor én akarom. Viszont - vont vállat Brienne -, még főiskolás koromban, egy nyáron fél Európát bejártuk a barátaimmal, vonattal. A diákoknak nagyon olcsó volt a jegy.
- Tényleg, és merre jártatok? - próbálta Jaime beszéltetni Brienne-t.
- Voltunk Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, Spanyolországban, és egy keveset Franciaországban is, de csak a déli részén.
Szerencsére akkor hozták az előételeket, ezért evés ürügyén elgondolkodhatott. Az utolsó szabad évei egyetemista korában voltak, de az már nagyon régen volt. Abban az időben ment férjhez Cersei, ő pedig elkövette azt az ostobaságot, ami hosszú-hosszú évekre meghatározta az életét.
Vajon hány éves Brienne? Ránézésre olyan harminc-harmincöt körül lehet, vagyis legalább tíz évvel fiatalabb, de inkább még többel. Ő negyvenhat volt, de egyáltalán nem érezte magát annyinak.
Brienne ma egy kicsit felszabadultabbnak tűnt, mint máskor, kíváncsi volt, mi lehet e mögött. Már a főétel vége felé jártak, amikor megszólalt a nő telefonja.
- Bocsánat - szólt oda neki, aztán felvette.
- Szia, Arianne!
Jaime próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné a nő beszélgetése, ezért magához intette a pincért, és rendelt még egy sört. Brienne-nek nem kért, mert még félig volt a pohara.
- Hát persze, jobbulást neki! Én is sajnálom, de megértem - mondta még, aztán letette. Hirtelen nyoma sem volt a korábbi jó kedvének.
- Rossz hírek?
- Beteg lett a nővérem kisfia - válaszolta Brienne.
- Ó, nagyon súlyos?
- Bárányhimlő.
- Szegény! - mondta Jaime, aztán rájött, mitől lett annyira rosszkedvű a nő.
- Vele mentél volna színházba?
- Igen - sóhajtotta.
- Én szívesen elmegyek veled - kapott az alkalmon.
- Azt sem tudod, milyen darab! - szökött a magasba Brienne szemöldöke.
A francba, a francba, a francba! Idióta vagyok! - ostorozta magát hang nélkül a férfi.
- Milyen darab? - kérdezte, és igyekezett nyugalmat magára erőltetni.
- My Fair Lady, a Margitszigeten.
- Biztosan érdekes lesz - mondta, és remélte, hogy nem látszik rajta a rémület, tekintve, hogy utálja a musicalt.
Látta a nőn, ahogy magában azt latolgatja, elmenjen-e vele, de végül döntött:
- Jól van!
A válasz hallatán Jaime nem tudta elfojtani a vigyort.
Az előadás borzalmas volt, legalábbis számára, mert Brienne-nek viszont tetszett. Igyekezett jó képet vágni a dologhoz, hogy a nő szórakozását ne rontsa el.
- Nagyszerű előadás volt - mondta, amikor végre-valahára vége lett.
- Azt hiszem, a marhák mennek olyan ábrázattal a vágóhídra, mint ahogyan te ültél ott - közölte vele a nő.
- Csak nem egy bika jutott rólam az eszedbe? - vigyorgott.
- Inkább ökör - hangzott a válasz.
- De én nem vagyok herélt - nézett kihívóan Brienne-re.
- Még - mondta a nő gondolkodás nélkül.
- Hiszen még a horoszkópom is bika!
- Igazán? Akkor tavasszal van a születésnapod, nem ma! - emelkedett fel a nő szemöldöke.
Fenébe! Ez hihetetlen, már megint kifogott rajtam - döbbent rá Jaime.
- Jó, bevallom, az öcsémnek van ma a születésnapja, és mivel átmenetileg nála lakom, nem akartam ma is a nyakukon lógni - próbált ártatlanul nézni a nőre, és úgy tűnt, bevált, mert a bosszankodást egyszer csak mosolygás váltotta fel az arcán, miközben csóválta a fejét.
- De ezt nem adom vissza - mutatta fel a kis dobozt.
- Megtarthatod - nevetett végre vele Brienne is.
Tiltakozása ellenére hazakísérte, és a ház előtt megálltak.
- Mikor találkozunk legközelebb? - kérdezte búcsúzóul.
- Legközelebb? - kérdezett vissza a nő.
- Igen, gondoltam máskor is szívesen lennél megnyerő társaságomban - vigyorgott, bár Brienne nem tűnt úgy, mintha valaha is szeretne a társaságában lenni.
- Mit akarsz tőlem, Jaime? - a kérdés egészen nyersen hangzott, a férfi nyelt egyet.
- Most éppen egy csókot! - mondta ki.
Brienne eltátotta a száját meglepetésében, és már éppen vette a levegőt, valószínűleg azért, hogy jól elküldje őt a francba, de most pillanatnyi gondolkodás nélkül csapott le rá. Amint az ajkuk egymáshoz ért, máris bedugta a nyelvét a nő szájába, és elkezdte felfedezni. Brienne először megpróbálta eltolni magától, de érezte, hogy most nem olyan erős az ellenállása, mint első alkalommal, ezért átkarolta a derekát, és folytatta a csókot, a nő pedig elgyengült, és nem tolta el tovább magától. Végigsimított a hátán, és akkor Brienne nyelve megmozdult. Egészen szédítő volt, amit a nyelvével művelt, egy pillanatra felötlött benne, milyen lenne vajon az ágyban, és egyből kezdett merevedni. Egy lépést tett, és a falhoz nyomta. Még mindig csókolta, Brienne karja átölelte, ő pedig csípőjét a nőjéhez nyomta. Elhagyta a száját, és a hosszú, karcsú nyakát kezdte el csókolni. Amikor Brienne mélyen felnyögött, hirtelen megállt, és nagyokat lélegzett, mert ha tovább folytatják, nem tudott volna uralkodni magán, és olyat csinál, mint tinédzser korában, amikor az utcán dugott meg egy lányt. De Brienne annál jobbat és többet érdemel.
Ránézett a nőre, és látta rajta, hogy őt legalább annyira megrázta a csók, mint amennyire őt. Erőt vett magán. Most nem riaszthatja el nyomulással.
- Most megyek - mondta rekedten -, hétvégén randi?
- Randi - egyezett bele a nő, pillanatnyi gondolkodás után, egy apró sóhaj kíséretében.
Még telefonszámot cseréltek, és elindult az éjszakai buszhoz. Nem akart taxit hívni, ki akarta szellőztetni a fejét.
Mi történik velem? - kérdezte magától. - Miért lett hirtelen fontos, hogy mit gondol egy nő?
Ó, az a száj, és az a csók, mintha élete első csókja lett volna! Az íze finom volt, egyszerűen nincs rá jobb szó. Érdekes, mert amikor a bowling teremnél meglátta, úgy gondolta, biztosan olyan lenne vele csókolózni, mint egy fiúval. Ehhez képest minden porcikájában nőies volt és szédítő. Talán még ma este az övé lehetett volna, ráadásul már vagy három-négy hónapja nem volt nővel, miért hagyta ott mégis?
Hirtelen megállt.
A fenébe is! Azt akarom, hogy Brienne-nek is jó legyen, és máskor is akarjon velem találkozni. Lehet, hogy engedett volna ma nekem, de valószínűleg utálna miatta engem is, és saját magát is - gondolkodott.
Még soha nem volt tanácstalan nőügyben, igaz, a többiek könnyű prédák voltak. Prédák voltak, eszközök, hogy kielégüljön, de most más a helyzet. Brienne-től többet akar. Nem tudja még pontosan, hogy mit, de az biztos, hogy nem csak szexet.
Fütyörészve haladt tovább az úton, mert úgy érezte, jó felé halad.
- Min mosolyogsz? - kérdezte tőle felkönyökölve gondolatai tárgya.
- Hogy szeretek szeretni téged - mondta őszintén.
A férfi zavartan nézett rá, úgyhogy folytatta.
- Tudod, Joffrey után úgy gondoltam, nem akarok megszeretni senkit, mert nem akarom megint ugyanazt átélni. De amit most érzek az olyan boldogság, amiről eddig nem is tudtam. Szavakkal el sem tudom magyarázni ezt.
Sandor bólintott.
- Nem kell elmagyaráznod, tudom, mire gondolsz. Amikor azt hittem, elveszítettelek majd' belebolondultam. Képtelen voltam bármilyen értelmes dologra, csak arra tudtam gondolni, hogy tudhattam volna, hogy nem érdemellek meg.
Sansa a két tenyere közé fogta a férfi arcát, és alaposan megnézte, mert minden egyes apró részletet az agyába akart vésni. Az ép oldalát, ami neki olyan szép volt, hogy úgy gondolta, ha mindkét fele olyan lenne, a férfi után biztosan bomlanának a nők. Az égett oldal, ahol a tenyere alatt pergamen-szerű volt a bőr, és mély árkok, néhol pedig kidudorodások szántották át, de neki ugyanolyan szép volt, mint a másik oldal. Eszébe jutott az egyik kedvenc könyve, és abban Jane Eyre gondolata: "Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni." *
Sosem találta olyan szörnyűnek Sandor arcát, mint amennyire a férfi saját magát, de ahogyan egyre jobban megkedvelte, és később megszerette, valóban egyre szebbnek is látta. És ami az ép, és az égett arcát összekapcsolja: a szemei. Azok a gyönyörű, szürke szemek, amik néha őt figyelik, néha óvón lesik Anna mozdulatait, amikben néha – na, jó, nem is annyira néha -, vágy csillan, de soha nem tűnik el belőlük az iránta érzett szerelem.
Sandor egy darabig a tekintetét fürkészte, aztán lesütötte azokat a gyönyörű szemeket. A lány egy aprót sóhajtott magában. Tudta, hogy mi jár Sandor fejében.
- Nézz rám, és jól figyelj! - kezdte, és megvárta, amíg a férfi tényleg a szemébe néz, és úgy mondta -, szeretlek, mindenhogyan ahogy egy nő szerethet egy férfit. Szerelemmel, barátsággal, szeretettel, és soha ne kételkedj abban, hogy szeretem az arcod. Szeretem nézni, érinteni és szeretem csókolni is. Szeretném, ha hinnél nekem! Az volt a legjobb, ami velem történhetett, hogy melléd költöztem.
Sandor elmosolyodott.
- Ha tudnád, mennyit bosszankodtam, amikor megláttam, hogy egy kisgyerekkel költöznek mellém! Azt hittem, végleg vége a nyugalmamnak.
- Tulajdonképpen így is történt - mosolygott Sansa is.
- Igen, de most mégis sokkal jobb nekem, és ezt egyébként is önként választottam.
Mielőtt hazaindultak, Sansa lehúzta az ágyneműket, és beadták a pár háznyira lévő tisztítóba. A lány egyrészt kényelmetlenül érezte volna magát, ha ott hagyták volna, másrészt Jorah már így is olyan sokat tett értük, hogy egyikőjük sem akarta túlfeszíteni a húrt.
*****
Jaime izgatottan ült az asztalnál, néha belekortyolt a sörébe, mert rendelt egyet, amíg a nőt várta. Kíváncsi volt, mennyire fog tetszeni Brienne-nek az étterem. Különleges nőhöz, különleges étterem illik.
Brienne furcsa volt, nem tudott rajta kiigazodni. Jaime nem volt különösebben hiú, de azt azért nagyon is észrevette, hogyan néznek rá a nők. Mármint a többiek, mert Brienne egyáltalán nem úgy nézett rá. Semmi kacérkodás, semmi elpirulás, semmi mosolygás.
Neki viszont éppen ezért tetszett. Kihívás volt.
Amikor először meglátta, egyáltalán nem jött be, mert magas és sportos alkat volt, a szőke haja unalmasan lógott a vállára, és egyáltalán nem viselt sminket. Aztán valahogyan a bowling tudása lenyűgözte, és az is szimpatikus volt, hogy a nő mérges lett rá. A piszkálódására nem vihogni kezdett, vagy flörtölni vele, mint a többiek, hanem előbb mérges lett, aztán kihívta karatézni.
Nem akarta elhinni, hogy legyőzte. Ez persze átlagos esetben nem fordulhatott volna elő, de ahogy fölé került, hirtelen valahogy vonzani kezdte a szája, és ezt használta ki a nő, ráadásul kétszer is, mert az öltözőben megint megpróbálkozott a csókkal, de hiába préselte a falhoz, Brienne erősebb volt, mint a nők általában, és rögvest kihasználta a pillanatnyi tétovázását.
Ettől kezdve viszont nem volt megállás, meg akarta szerezni. Az első volt, aki visszautasította, legyen hát az első, akinek - a szó hagyományos értelmében - udvarol. A többiek általában már az első, vagy legkésőbb a második találkozásnál lefeküdtek vele, és ez így neki azért is jó volt, mert különösebben nem érdekelte senki sem. Csak egyvalaki érdekelte, de rá nem akart most gondolni sem, főleg a legutóbbi találkozásuk után.
Várta Brienne-t, a nőt, aki képes volt arra, hogy elfeledtesse vele azt a másikat, és remélte, hogy ma talán előrébb jutnak. Miután az öltözőben visszautasította, nem próbált meg tőle többet csókot kicsikarni. Mikor elvitte egy darabon, akkor mindketten hallgatagon ültek az autóban. Nem is értette, mi történt vele, hiszen máskor mindig képes bárki hasába lyukat beszélni, de most nem jutott eszébe semmi, csak ült a nő mellett, és figyelte, hogy mennyire jól vezet.
A találkájuk kész katasztrófa volt, mert valamilyen jó nevű helyre akarta vinni Brienne-t, de mivel a nő farmerben és pólóban edzésről jött, a vállán egy nagy sporttáskával, végül csak egy kocsmába ültek be. Rövid beszélgetés volt, az is elég tartózkodó. Brienne szűkszavúan válaszolgatott neki, egyedül akkor engedett fel, amikor a karatét hozta szóba.
Nem volt benne biztos, hogy a nő még egy meghívásra igent mondana, úgyhogy azt mondta neki, születésnapja lesz. Ez csak részben volt igaz, mert valójában Tyrionnak volt a születésnapja, de nem akart ma is a nyakukon lógni, hadd csinálják Shaevel, amit akarnak. Ráadásul, röpke gondolkodás után, Brienne igent mondott.
Most tehát itt ült, izgatottan kortyolgatta a sörét, és várt. Amikor Brienne belépett, leesett az álla. Most sem volt túlságosan kiöltözve, viszont a fekete nadrághoz egy olyan érdekes szabású blúzt viselt, amitől a fiús, kisportolt alakja kifejezetten nőies lett. Ehhez még hozzátett a haja, ami most hullámos volt, és még ki is volt sminkelve. Jaime elégedetten gondolt arra, hogy ő vacsorázik a legjobb nővel az étteremben.
- Hm, nagyon dögösen nézel ki - mondta neki, és még mindig nem tért magához a meglepetéstől.
- Köszönöm, a nővéremmel utána színházba megyünk - válaszolta Brienne.
Aha, szóval nem miattam csípte ki így magát - gondolta csalódottan a férfi.
- Boldog születésnapot! - köszöntötte fel a nő, és egy kis csomagot tett elé.
- Köszönöm! Csók nem jár mellé? - szaladt ki meggondolatlanul Jaime száján, és érezte, ahogyan a másik megdermed. De végül odahajolt hozzá, és ha nem is csókot, de két puszit kapott. Akkor megint megérzett valami nagyon kedvére valót, mégpedig egy olyan friss parfüm illatát, hogy leginkább egy erdő jutott róla eszébe, és tökéletesen illett a nőhöz.
Türelmetlenül bontotta ki a kis csomagot, elképzelni sem tudta, mi lehet benne. A dobozban egy kis tigris plüssfigura volt, karate ruhában.
- Az egyesületem kabalája - magyarázta Brienne.
- Köszönöm, ez igazán kedves - válaszolta. Nem számított ajándékra, úgyhogy nagyon meglepődött, és igazán jól esett neki.
- Érdekes felhasználása egy kiszuperált vasúti étkezőkocsinak - nézett körbe érdeklődve a nő, miután rendelt egy sört.
- Szereted a vonatokat? - kérdezte tőle.
Milyen hülye kérdés? - gondolta Jaime -, nem tudom, mi van velem, ha ez a nő van a közelemben.
- Az autó kényelmesebb, és akkor megy, amikor én akarom. Viszont - vont vállat Brienne -, még főiskolás koromban, egy nyáron fél Európát bejártuk a barátaimmal, vonattal. A diákoknak nagyon olcsó volt a jegy.
- Tényleg, és merre jártatok? - próbálta Jaime beszéltetni Brienne-t.
- Voltunk Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, Spanyolországban, és egy keveset Franciaországban is, de csak a déli részén.
Szerencsére akkor hozták az előételeket, ezért evés ürügyén elgondolkodhatott. Az utolsó szabad évei egyetemista korában voltak, de az már nagyon régen volt. Abban az időben ment férjhez Cersei, ő pedig elkövette azt az ostobaságot, ami hosszú-hosszú évekre meghatározta az életét.
Vajon hány éves Brienne? Ránézésre olyan harminc-harmincöt körül lehet, vagyis legalább tíz évvel fiatalabb, de inkább még többel. Ő negyvenhat volt, de egyáltalán nem érezte magát annyinak.
Brienne ma egy kicsit felszabadultabbnak tűnt, mint máskor, kíváncsi volt, mi lehet e mögött. Már a főétel vége felé jártak, amikor megszólalt a nő telefonja.
- Bocsánat - szólt oda neki, aztán felvette.
- Szia, Arianne!
Jaime próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné a nő beszélgetése, ezért magához intette a pincért, és rendelt még egy sört. Brienne-nek nem kért, mert még félig volt a pohara.
- Hát persze, jobbulást neki! Én is sajnálom, de megértem - mondta még, aztán letette. Hirtelen nyoma sem volt a korábbi jó kedvének.
- Rossz hírek?
- Beteg lett a nővérem kisfia - válaszolta Brienne.
- Ó, nagyon súlyos?
- Bárányhimlő.
- Szegény! - mondta Jaime, aztán rájött, mitől lett annyira rosszkedvű a nő.
- Vele mentél volna színházba?
- Igen - sóhajtotta.
- Én szívesen elmegyek veled - kapott az alkalmon.
- Azt sem tudod, milyen darab! - szökött a magasba Brienne szemöldöke.
A francba, a francba, a francba! Idióta vagyok! - ostorozta magát hang nélkül a férfi.
- Milyen darab? - kérdezte, és igyekezett nyugalmat magára erőltetni.
- My Fair Lady, a Margitszigeten.
- Biztosan érdekes lesz - mondta, és remélte, hogy nem látszik rajta a rémület, tekintve, hogy utálja a musicalt.
Látta a nőn, ahogy magában azt latolgatja, elmenjen-e vele, de végül döntött:
- Jól van!
A válasz hallatán Jaime nem tudta elfojtani a vigyort.
Az előadás borzalmas volt, legalábbis számára, mert Brienne-nek viszont tetszett. Igyekezett jó képet vágni a dologhoz, hogy a nő szórakozását ne rontsa el.
- Nagyszerű előadás volt - mondta, amikor végre-valahára vége lett.
- Azt hiszem, a marhák mennek olyan ábrázattal a vágóhídra, mint ahogyan te ültél ott - közölte vele a nő.
- Csak nem egy bika jutott rólam az eszedbe? - vigyorgott.
- Inkább ökör - hangzott a válasz.
- De én nem vagyok herélt - nézett kihívóan Brienne-re.
- Még - mondta a nő gondolkodás nélkül.
- Hiszen még a horoszkópom is bika!
- Igazán? Akkor tavasszal van a születésnapod, nem ma! - emelkedett fel a nő szemöldöke.
Fenébe! Ez hihetetlen, már megint kifogott rajtam - döbbent rá Jaime.
- Jó, bevallom, az öcsémnek van ma a születésnapja, és mivel átmenetileg nála lakom, nem akartam ma is a nyakukon lógni - próbált ártatlanul nézni a nőre, és úgy tűnt, bevált, mert a bosszankodást egyszer csak mosolygás váltotta fel az arcán, miközben csóválta a fejét.
- De ezt nem adom vissza - mutatta fel a kis dobozt.
- Megtarthatod - nevetett végre vele Brienne is.
Tiltakozása ellenére hazakísérte, és a ház előtt megálltak.
- Mikor találkozunk legközelebb? - kérdezte búcsúzóul.
- Legközelebb? - kérdezett vissza a nő.
- Igen, gondoltam máskor is szívesen lennél megnyerő társaságomban - vigyorgott, bár Brienne nem tűnt úgy, mintha valaha is szeretne a társaságában lenni.
- Mit akarsz tőlem, Jaime? - a kérdés egészen nyersen hangzott, a férfi nyelt egyet.
- Most éppen egy csókot! - mondta ki.
Brienne eltátotta a száját meglepetésében, és már éppen vette a levegőt, valószínűleg azért, hogy jól elküldje őt a francba, de most pillanatnyi gondolkodás nélkül csapott le rá. Amint az ajkuk egymáshoz ért, máris bedugta a nyelvét a nő szájába, és elkezdte felfedezni. Brienne először megpróbálta eltolni magától, de érezte, hogy most nem olyan erős az ellenállása, mint első alkalommal, ezért átkarolta a derekát, és folytatta a csókot, a nő pedig elgyengült, és nem tolta el tovább magától. Végigsimított a hátán, és akkor Brienne nyelve megmozdult. Egészen szédítő volt, amit a nyelvével művelt, egy pillanatra felötlött benne, milyen lenne vajon az ágyban, és egyből kezdett merevedni. Egy lépést tett, és a falhoz nyomta. Még mindig csókolta, Brienne karja átölelte, ő pedig csípőjét a nőjéhez nyomta. Elhagyta a száját, és a hosszú, karcsú nyakát kezdte el csókolni. Amikor Brienne mélyen felnyögött, hirtelen megállt, és nagyokat lélegzett, mert ha tovább folytatják, nem tudott volna uralkodni magán, és olyat csinál, mint tinédzser korában, amikor az utcán dugott meg egy lányt. De Brienne annál jobbat és többet érdemel.
Ránézett a nőre, és látta rajta, hogy őt legalább annyira megrázta a csók, mint amennyire őt. Erőt vett magán. Most nem riaszthatja el nyomulással.
- Most megyek - mondta rekedten -, hétvégén randi?
- Randi - egyezett bele a nő, pillanatnyi gondolkodás után, egy apró sóhaj kíséretében.
Még telefonszámot cseréltek, és elindult az éjszakai buszhoz. Nem akart taxit hívni, ki akarta szellőztetni a fejét.
Mi történik velem? - kérdezte magától. - Miért lett hirtelen fontos, hogy mit gondol egy nő?
Ó, az a száj, és az a csók, mintha élete első csókja lett volna! Az íze finom volt, egyszerűen nincs rá jobb szó. Érdekes, mert amikor a bowling teremnél meglátta, úgy gondolta, biztosan olyan lenne vele csókolózni, mint egy fiúval. Ehhez képest minden porcikájában nőies volt és szédítő. Talán még ma este az övé lehetett volna, ráadásul már vagy három-négy hónapja nem volt nővel, miért hagyta ott mégis?
Hirtelen megállt.
A fenébe is! Azt akarom, hogy Brienne-nek is jó legyen, és máskor is akarjon velem találkozni. Lehet, hogy engedett volna ma nekem, de valószínűleg utálna miatta engem is, és saját magát is - gondolkodott.
Még soha nem volt tanácstalan nőügyben, igaz, a többiek könnyű prédák voltak. Prédák voltak, eszközök, hogy kielégüljön, de most más a helyzet. Brienne-től többet akar. Nem tudja még pontosan, hogy mit, de az biztos, hogy nem csak szexet.
Fütyörészve haladt tovább az úton, mert úgy érezte, jó felé halad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése