Pénteken Sansa még délben elment Annáért, hogy legyen elég
ideje felkészülni az estére. Alig várta, hogy Sandor hazaérjen, mert tegnap
este nem mondta el a találkozást Ramsayvel, de mindenképpen szerette volna ha
Sandor tudja, még Tyrionék érkezése előtt. Most már ismerte a férfi
mobilszámát, úgyhogy küldött rá egy üzenetet, hogy ha hazaért, először hozzá
menjen.
Délután négykor csengettek, Sandor érkezett.
- Máris itthon? Később szoktál hazaérni - mosolygott a férfira.
- Kíváncsi voltam, hogy mit szeretnél?
- Ó, azért nem kellett volna sietned, nem annyira fontos, csak szerettem volna, ha előbb tudsz róla, minthogy a vacsorán hallod.
A férfi csodálkozó tekintettel nézett rá:
- Érdekesen hangzik.
- Tegnap találkoztam az egyik főnököm fiával - kezdte Sansa, aztán nagy vonalakban beszámolt a lényegről.
Sandor figyelmesen hallgatta, és amikor befejezte, azt mondta:
- Köszönöm, hogy megosztottad velem. Mit fogsz csinálni?
- Még nem tudom, de ma elmondom Tyrionnak, hogy mit akar Ramsay.
- Jó ötlet ez?
Sansa felvonta a vállát:
- Végül is, már mondtam Ramsaynek, hogy el fogom mondani.
- Rendben, de ha bármi gondod van ezzel kapcsolatban, szólj nekem, és amiben tudok, segítek.
- Tudom, és köszönöm!
- Kell esetleg valamit segíteni a vacsorához? - kérdezte a lányt.
- Tulajdonképpen majdnem készen vagyok, csak meg kell teríteni, és még át akarok öltözni - válaszolta Sansa.
- Terítésben jó vagyok - mondta a férfi -, Annát már hazahoztad?
- Igen, már ebéd után érte mentem, a szobájában van. A változatosságtól, hogy ilyen hamar hazajött, csak most aludt el nemrég.
Sandor tegnapi hangulatát mintha a vihar, ami az éjjel végül megérkezett, fújta volna el. Felkapta, és felültette Sansát a munkapultra, mivel éppen a konyhában voltak.
- Szeretnék segíteni - mosolygott, és elkezdte a blúzát gombolgatni.
- Tényleg, és miben? - kérdezte a lány, amikor a ruhadarab a földre hullott, de közben ő is megszabadította a másikat az ingétől.
- Megteríthetnék. - Került le a melltartója is, hogy aztán a férfi megcsókolja a melleit.
- És, mit raknál az asztalra? - nyögdécselte Sansa, miközben kicsatolta az övét.
- Tányérokat, poharakat - mondta Sandor, aztán ismét felkapta, de nem az ágyhoz vitte, hanem a még üres étkezőasztalhoz. Ráültette, de előbb lehúzta a rövidnadrágját.
- Elfelejtetted az evőeszközöket - kuncogott Sansa, és ő is letolta a férfi nadrágját.
- Majd eszünk kézzel, és aztán tisztára nyaljuk a tányért - dörmögte a férfi a nyakába.
- Ez nem is rossz ötlet - nyöszörögte a lány.
- Azt hiszem, soha többé nem fogok tudni úgy enni ennél az asztalnál, hogy ne ez jusson az eszembe - csóválta a fejét később Sansa.
- Ez egy multifunkcionális asztal, nem is gondolná az ember, mi mindent kibír. Képzeld, ha összetört volna, hogyan magyarázzuk meg.
- Kíváncsi vagyok, tesztelték-e erre is az IKEA-ban - nevetett a lány. - Ma egész este erre fogok gondolni, valahányszor leülök mellé.
- Én is - vigyorgott Sandor. - Azt hiszem, most hazamegyek átöltözni.
Mire visszajött, addigra Sansa háromszor lemosta az asztalt, és két terítőt is rátett. Éppen az evőeszközöket rakta a tányérok mellé, amikor a férfi visszaért.
- Hm, kés és villa? Az előbbi teríték jobban tetszett.
- De ugye az előbbit nem tennéd a vendégek elé?
- De nem ám, az az enyém!
- Csak a tiéd - mosolygott rá Sansa. - Megyek én is letusolok, aztán átöltözöm.
Tyrionék hat óra után három perccel érkeztek, és mind a hárman mentek ajtót nyitni, Anna Sansa karjában. Ahogy a két férfi egymásra nézett, Sansa akkor döbbent rá, hogy nem készítette fel egyiküket sem arra a tényre, hogy közel nyolcvan centi különbség van a magasságukban. Most egymást méregették, aztán Tyrion megszólalt:
- Sansa, ez valami vicc, vagy LGT klipet akarsz forgatni?
- „Míg a törpe ordibál...”* - kezdte Sandor, persze nem énekelve, hanem a szokásos dörmögéssel.
- „Mert az óriás vállán áll”* - folytatta Tyrion, majd a két férfi röhögésben tört ki, és kezet fogtak.
Akkor aztán a két nő is megnyugodva fújta ki a levegőt.
A vacsora kellemes hangulatban telt, Tyrion és Sandor jól megértette egymást. Shae szimpatikus volt Sansának. Ahogy Tyrion mondta, magas volt, karcsú és gyönyörű, kicsit egzotikus szépség, láthatóan szerelmes Tyrionba.
A desszert alatt hozta szóba Sansa amit megtudott.
- Tyrion, emlékszel még arra a férfira, akit mutattál, amikor együtt ebédeltünk?
- Igen, persze.
- Láttad azóta?
- Talán csak egyszer, mostanában el is feledkeztem róla. Miért?
- Megtudtam, hogy kicsoda. Ramsay Boltonnak hívják.
- Nem ismerős - biggyesztette le a száját Tyrion.
- Az egyik főnököm fia, újságíró.
- Újságíró - kapta fel a fejét a férfi -, de mit akar tőlem?
- Azt mondta, leleplező cikket akar írni a Lannisterekről. Egyébként rólad nem talált semmit - tette hozzá Sansa -, bár azt sem tudom, egyáltalán mit akar leleplezni.
- De ezeket te honnan tudod?
- Mint kollégám elmondta, és interjút is akar tőlem.
- Interjút? - ráncolta a homlokát Tyrion.
- Joffreyról és a házasságunkról. Egyelőre nemet mondtam, de nem úgy tűnt, mint aki feladta.
- Nézd, Sansa, úgy döntesz, ahogyan szeretnél, én nem bántódom meg akkor sem, ha kitálalsz. Nem te tehetsz róla, hogy Joffrey ilyen - biztosította a férfi.
- Köszönöm, Tyrion, de én nem akarok már ezzel foglalkozni. Túl szeretnék lépni az egészen, és élni az életem - akaratlanul is Sandorra pillantott, aki viszont őt figyelte, és egymásra mosolyogtak.
Tyrion bólintott.
- Megértem, csak azt szeretném, ha tudnád, hogy melletted állok, bármilyen döntést hozol.
- Köszönöm - válaszolt.
Aztán már nem beszéltek Ramsay Boltonról, és a Lannisterekről sem. Sandor viszont megkérdezte Tyriont:
- Sansa azt mondta, az Egészségbiztosítónál dolgozol.
- Így van, és te?
- Én az adóhatóságnál vagyok.
- Hm, akkor mindketten köztisztviselők vagyunk.
- Jók a kollégáid? - kérdezte Sandor, de Tyrionnak éppen Anna mondott valamit, és ezért nem figyelt.
- Jók, szoktunk velük bowlingozni - válaszolt helyette Shae.
- Tényleg? Mi is szoktunk járni.
- Nincs kedvetek egy Egészségbiztosító kontra NAV meccshez? - javasolta Tyrion, akitől időközben Anna tovább totyogott.
- Lehet róla szó, mi jövő hétre terveztünk egyet.
- Jól van, összeszedem a kollégáim. Hányan lesztek?
- Sansával négyen - válaszolta Sandor. Aztán a lányra nézett: - Tudtál beszélni a testvéreddel?
- Még nem, de vasárnap kimegyünk Jon elé a reptérre, akkor megkérdezem - mondta Sansa.
- Rendben, akkor négyen megyünk mi is - mondta Tyrion. - Jól vannak a testvéreid? - fordult Sansához.
- Igen, mindenki. Jon pedig a hétvégén hazaköltözik - újságolta boldogan.
Egy ideig még beszélgettek, Tyrion sokat játszott Annával, amit Shae ellágyulva figyelt, végül, nem sokkal tíz óra után haza indultak, ugyanis Anna hiába volt kilenc körül lefektetve - így is később, mint szokott - képtelen volt elaludni.
- Ne haragudj, elfelejtettem mondani, hogy Tyrion törpe. Mentségemre legyen mondva, neki sem mondtam, hogy te viszont két méternél is magasabb vagy. Nekem mindketten így vagytok természetesek - nézett Sansa bocsánatkérően Sandorra, miután a vendégek elmentek.
- Semmi gond. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, de hát te vonzod a fura figurákat - tette a férfi mosolyogva az arcára a kezét.
- Fura figurák? - csodálkozott a lány. - Attól még nem vagytok furcsák, hogy te magas vagy, Tyrion pedig alacsony.
- Talán igazad van - sóhajtott a férfi.
- Örülök, hogy jól kijöttetek egymással - mondta Sansa az igazságnak megfelelően.
- Egy olyan emberrel nem nehéz jól kijönni, aki ilyen öniróniával kezeli az életét megnehezítő dolgokat. Tanulhatnék tőle - mondta elgondolkodva a férfi.
- Nehogy azt hidd, hogy ő mindig ilyen vidám - emlékezett Sansa azokra az időszakokra, amiket Tyrion a családjával töltött. Az apja nem tartotta sokra, Cersei mesterkedései miatt pedig örökké résen kellett legyen. Végül, ezeket megunva költözött a fővárosba.
*****
Sandor elgondolkodott, de akkor is úgy érezte, hogy ő sosem lenne képes viccelődni az arcával. A magassága is zavarta, mert az is csak arra volt jó, hogy még inkább felfigyeljenek rá, de a méretével kibékült volna, ha az arca ép lett volna. A magasságával is most poénkodott először, de Tyrion feldobott labdáját nem lehetett nem leütni, mikor az LGT Miénk ez a cirkusz című számára célzott.
Mosolyogva simított egy hajtincset Sansa füle mögé, ami kiszabadult a copfból. Azok után, hogy azt mondta, természetes neki az ő égett fél arca, nem volt meglepő, hogy úgy hív meg egy törpét és egy óriást az otthonába, hogy nem készíti fel őket erre. Éppen ebből látszott, hogy mennyire nem foglalkozik az ilyesmivel.
- Eljössz velünk Jonért vasárnap a repülőtérre? - kérdezte Sansa. - Én viszem még Aryát is, Robb pedig a saját autójával jön, ő viszi haza Jont. Azért megy majdnem mindenki, mert most költözik haza. Bár a cuccait feladta futárszolgálattal.
Ahogy Sansára nézett, látta, hogy a lány zavarban van. Pontosan tudta, hogy miért. Ez a meghívás gyakorlatilag azt jelentette, hogy bemutatná a családjának. Valószínűleg félreérthette a rövid tétovázást, mert kicsit szomorúan mondta:
- Persze, ha nem akarsz, vagy nem érsz rá...
- Dehogynem, boldogan megyek - igyekezett megnyugtatni Sansát, ami, úgy tűnt sikerrel járt, mert sugárzóan mosolygott rá. - De ha nem gond, menjünk az én autómmal, nem akarom összenyomni a húgod. Ha szeretnéd, vezetheted. - Ez volt az a mondat, amiről sosem gondolta, hogy valaha is elmond valakinek. De az imádott autója már semmiségnek tűnt a lány mellett.
- Rendben. Mehetünk a te autóddal, de csak azzal a feltétellel, hogy soha az életben nem kell nekem vezetnem - vigyorgott Sansa.
*****
Mire vasárnap Arya megérkezett, addigra Sandor hazament, bár előtte az egész hétvégét együtt töltötték, még sétálni és a játszótérre is velük tartott.
Arya először elrohant a mosdóba, aztán érdeklődve nézett körbe.
- A pasidat hová dugtad? - kérdezte.
- Tessék? - próbálta adni Sansa az ártatlant.
- Sansa, te sosem tudtál jól füllenteni. Egyébként pedig a mosdóból jövök, ahol az első, amit megláttam, egy második fogkefe volt - vihogott.
- Hazament átöltözni. - Sansa alig pirult csak el, végül is a húga úgyis tudja, mi van köztük. - Eljön velünk ő is. Nem baj, ugye?
- Miért lenne - rántotta fel a vállát Arya -, örülök, hogy boldog vagy.
- Ennyire látszik?
- Ne viccelj, úgy nézel ki, mint aki az elmúlt hetet végig az ágyban töltötte.
Na, erre már elvörösödött Sansa.
- Szóval, nem tévedtem túl nagyot - vigyorgott a húga.
Mielőtt elindultak, átrakták a gyermekülést Sandor autójába, szerencsére könnyen ment, mert abban is volt isofix csatlakozás. Elég hamar kiértek, Robb a nagyobbik fiával már ott várta őket az eléggé kopár érkezési oldalon.
- Sziasztok, késni fog a gép húsz percet - üdvözölte őket, aztán érdeklődve Sandorra pillantott.
Kezet fogtak, Sandor bemutatkozott, Sansa pedig utána megfogta Sandor kezét, és hozzátette:
- A szomszédom és barátom.
Robb mosolygott.
- Megígértem Alexnek, hogy felmegyünk a kilátóteraszra. Van kedvetek velünk tartani?
- Persze - válaszolta Sansa -, megnézzük a repcsiket, Anna!
Átmentek az indulási oldalra, keresztül vágtak a rengeteg emberen, mert a kilátóterasz onnan volt elérhető. Megvették a jegyeket, átmentek a fotocellás kapukon, aztán amint a folyosóról kijutottak, Alex máris rohant a hatalmas üvegfelületekhez, mert éppen akkor készülődött leszálláshoz az Alitalia egyik járata. Sandor felemelte Annát, hogy jobban láthassa a fel- és leszálló gépeket, Arya pedig Alexnek magyarázott.
Robb és Sansa leültek egy padra.
- Bár felesleges kérdeznem - kezdte Robb -, de jól vagy, ugye?
- Remekül - mosolygott a bátyjára.
- Ő lakik mellettetek?
- Igen - bólintott.
- Rendesnek tűnik.
- Az - Sansa szomorkás mosollyal gondolt arra, hogy Robb most éppen úgy viselkedik, mintha az apjuk kérdezgetné.
Aztán eszébe jutott Ramsay.
- Beszéltem Ramsay Boltonnal. - A testvére csodálkozó arcát látva, hozzátette: - Ő keresett meg. Interjút akart kérni tőlem, Joffreyról, mert a Lannisterekről ír cikket. Elmondtam Tyrionnak, már csak azért is, mert Ramsay tudta, hogy el fogom mondani.
- Remélem, nem lesz ebből gond. Nem tetszik nekem ez a dolog - mondta Robb.
- Nekem sem, de hát ez van - sóhajtott Sansa.
Egyszer csak meglátták közeledni a kék-fehér KLM gépet.
- Most érkezik Jon! - kiabálta Arya.
A népes fogadóbizottság visszament az érkezési oldalra, hogy ott várják Jont, aki hamarosan meg is érkezett, egy kabinbőröndöt húzva maga után. Sansának úgy tűnt, a bátyja cseppet sem lepődött meg azon, hogy a testvérei mellett a húga szomszédja is ott van, örömmel üdvözölte Sandort.
A városba Robb vitte be Jont, a többiek őket követték ahhoz az új építésű házhoz, aminek majdnem a legtetején bérelt egy bútorozott, mindennel felszerelt apartmant Jon leendő munkahelye. A hatalmas ablakokon keresztül csodaszép kilátás nyílt a Dunára.
- Gyönyörű a kilátás - jegyezte meg Arya.
- Ráadásul tíz perc séta a munkahelyem - mondta Jon -, úgy tudom, más kollégámnak is bérel itt a céglakást.
- Annyira örülünk, hogy itthon vagy! - ölelte át Sansa a féltestvérét.
Egy darabig még beszélgettek, aztán mindenki hazaindult, egyedül Arya maradt még ott, mert ő elég közel lakott.
- Olyan jó, hogy ilyen összetartóak vagytok a testvéreiddel - jegyezte meg a hazafelé tartó úton Sandor.
- Sajnos már csak mi maradtunk egymásnak - válaszolta szomorúan Sansa.
- De legalább ti számíthattok egymásra. Bár, nekem talán jobb is, hogy a bátyámmal már nem találkozom.
- Nem is tudsz róla?
- Nem. Azt sem tudnám, ha esetleg már meghalt volna - a férfi szárazon, minden érzelem nélkül mondta a szavakat, és Sansa azon gondolkodott, mivel tudná jobb kedvre deríteni.
- Arya sajnos nem tud jönni szombaton, mert valamilyen szülinapi buliba megy - jutott eszébe.
- Ó, ezt sajnálom nagyon. Tegyük át másik időpontra a bowlingozást? - hangzott kicsit csalódottan Sandor válasza.
- Nem kell. Megbeszéltem Robbal, hogy szombaton ebéd után elviszem hozzájuk Annát, és vasárnap megyek érte.
- Ez komoly? Nem fogsz neki nagyon hiányozni? - kérdezte Sandor, és Sansa elmosolyodott azon, hogy a férfi a lánya érdekeit előbbre tartja, mint a sajátját.
- Majd kiderül. Legfeljebb felhívnak, és érte megyek.
- Oké, viszont akkor most majd te alszol nálam, jó?
- Rendben. Csak nem szeretnéd letesztelni a te asztalodat is? - kuncogott Sansa.
- Most, hogy mondod, megfontolandó az ötlet - nézett rá vidáman a férfi.
Délután négykor csengettek, Sandor érkezett.
- Máris itthon? Később szoktál hazaérni - mosolygott a férfira.
- Kíváncsi voltam, hogy mit szeretnél?
- Ó, azért nem kellett volna sietned, nem annyira fontos, csak szerettem volna, ha előbb tudsz róla, minthogy a vacsorán hallod.
A férfi csodálkozó tekintettel nézett rá:
- Érdekesen hangzik.
- Tegnap találkoztam az egyik főnököm fiával - kezdte Sansa, aztán nagy vonalakban beszámolt a lényegről.
Sandor figyelmesen hallgatta, és amikor befejezte, azt mondta:
- Köszönöm, hogy megosztottad velem. Mit fogsz csinálni?
- Még nem tudom, de ma elmondom Tyrionnak, hogy mit akar Ramsay.
- Jó ötlet ez?
Sansa felvonta a vállát:
- Végül is, már mondtam Ramsaynek, hogy el fogom mondani.
- Rendben, de ha bármi gondod van ezzel kapcsolatban, szólj nekem, és amiben tudok, segítek.
- Tudom, és köszönöm!
- Kell esetleg valamit segíteni a vacsorához? - kérdezte a lányt.
- Tulajdonképpen majdnem készen vagyok, csak meg kell teríteni, és még át akarok öltözni - válaszolta Sansa.
- Terítésben jó vagyok - mondta a férfi -, Annát már hazahoztad?
- Igen, már ebéd után érte mentem, a szobájában van. A változatosságtól, hogy ilyen hamar hazajött, csak most aludt el nemrég.
Sandor tegnapi hangulatát mintha a vihar, ami az éjjel végül megérkezett, fújta volna el. Felkapta, és felültette Sansát a munkapultra, mivel éppen a konyhában voltak.
- Szeretnék segíteni - mosolygott, és elkezdte a blúzát gombolgatni.
- Tényleg, és miben? - kérdezte a lány, amikor a ruhadarab a földre hullott, de közben ő is megszabadította a másikat az ingétől.
- Megteríthetnék. - Került le a melltartója is, hogy aztán a férfi megcsókolja a melleit.
- És, mit raknál az asztalra? - nyögdécselte Sansa, miközben kicsatolta az övét.
- Tányérokat, poharakat - mondta Sandor, aztán ismét felkapta, de nem az ágyhoz vitte, hanem a még üres étkezőasztalhoz. Ráültette, de előbb lehúzta a rövidnadrágját.
- Elfelejtetted az evőeszközöket - kuncogott Sansa, és ő is letolta a férfi nadrágját.
- Majd eszünk kézzel, és aztán tisztára nyaljuk a tányért - dörmögte a férfi a nyakába.
- Ez nem is rossz ötlet - nyöszörögte a lány.
- Azt hiszem, soha többé nem fogok tudni úgy enni ennél az asztalnál, hogy ne ez jusson az eszembe - csóválta a fejét később Sansa.
- Ez egy multifunkcionális asztal, nem is gondolná az ember, mi mindent kibír. Képzeld, ha összetört volna, hogyan magyarázzuk meg.
- Kíváncsi vagyok, tesztelték-e erre is az IKEA-ban - nevetett a lány. - Ma egész este erre fogok gondolni, valahányszor leülök mellé.
- Én is - vigyorgott Sandor. - Azt hiszem, most hazamegyek átöltözni.
Mire visszajött, addigra Sansa háromszor lemosta az asztalt, és két terítőt is rátett. Éppen az evőeszközöket rakta a tányérok mellé, amikor a férfi visszaért.
- Hm, kés és villa? Az előbbi teríték jobban tetszett.
- De ugye az előbbit nem tennéd a vendégek elé?
- De nem ám, az az enyém!
- Csak a tiéd - mosolygott rá Sansa. - Megyek én is letusolok, aztán átöltözöm.
Tyrionék hat óra után három perccel érkeztek, és mind a hárman mentek ajtót nyitni, Anna Sansa karjában. Ahogy a két férfi egymásra nézett, Sansa akkor döbbent rá, hogy nem készítette fel egyiküket sem arra a tényre, hogy közel nyolcvan centi különbség van a magasságukban. Most egymást méregették, aztán Tyrion megszólalt:
- Sansa, ez valami vicc, vagy LGT klipet akarsz forgatni?
- „Míg a törpe ordibál...”* - kezdte Sandor, persze nem énekelve, hanem a szokásos dörmögéssel.
- „Mert az óriás vállán áll”* - folytatta Tyrion, majd a két férfi röhögésben tört ki, és kezet fogtak.
Akkor aztán a két nő is megnyugodva fújta ki a levegőt.
A vacsora kellemes hangulatban telt, Tyrion és Sandor jól megértette egymást. Shae szimpatikus volt Sansának. Ahogy Tyrion mondta, magas volt, karcsú és gyönyörű, kicsit egzotikus szépség, láthatóan szerelmes Tyrionba.
A desszert alatt hozta szóba Sansa amit megtudott.
- Tyrion, emlékszel még arra a férfira, akit mutattál, amikor együtt ebédeltünk?
- Igen, persze.
- Láttad azóta?
- Talán csak egyszer, mostanában el is feledkeztem róla. Miért?
- Megtudtam, hogy kicsoda. Ramsay Boltonnak hívják.
- Nem ismerős - biggyesztette le a száját Tyrion.
- Az egyik főnököm fia, újságíró.
- Újságíró - kapta fel a fejét a férfi -, de mit akar tőlem?
- Azt mondta, leleplező cikket akar írni a Lannisterekről. Egyébként rólad nem talált semmit - tette hozzá Sansa -, bár azt sem tudom, egyáltalán mit akar leleplezni.
- De ezeket te honnan tudod?
- Mint kollégám elmondta, és interjút is akar tőlem.
- Interjút? - ráncolta a homlokát Tyrion.
- Joffreyról és a házasságunkról. Egyelőre nemet mondtam, de nem úgy tűnt, mint aki feladta.
- Nézd, Sansa, úgy döntesz, ahogyan szeretnél, én nem bántódom meg akkor sem, ha kitálalsz. Nem te tehetsz róla, hogy Joffrey ilyen - biztosította a férfi.
- Köszönöm, Tyrion, de én nem akarok már ezzel foglalkozni. Túl szeretnék lépni az egészen, és élni az életem - akaratlanul is Sandorra pillantott, aki viszont őt figyelte, és egymásra mosolyogtak.
Tyrion bólintott.
- Megértem, csak azt szeretném, ha tudnád, hogy melletted állok, bármilyen döntést hozol.
- Köszönöm - válaszolt.
Aztán már nem beszéltek Ramsay Boltonról, és a Lannisterekről sem. Sandor viszont megkérdezte Tyriont:
- Sansa azt mondta, az Egészségbiztosítónál dolgozol.
- Így van, és te?
- Én az adóhatóságnál vagyok.
- Hm, akkor mindketten köztisztviselők vagyunk.
- Jók a kollégáid? - kérdezte Sandor, de Tyrionnak éppen Anna mondott valamit, és ezért nem figyelt.
- Jók, szoktunk velük bowlingozni - válaszolt helyette Shae.
- Tényleg? Mi is szoktunk járni.
- Nincs kedvetek egy Egészségbiztosító kontra NAV meccshez? - javasolta Tyrion, akitől időközben Anna tovább totyogott.
- Lehet róla szó, mi jövő hétre terveztünk egyet.
- Jól van, összeszedem a kollégáim. Hányan lesztek?
- Sansával négyen - válaszolta Sandor. Aztán a lányra nézett: - Tudtál beszélni a testvéreddel?
- Még nem, de vasárnap kimegyünk Jon elé a reptérre, akkor megkérdezem - mondta Sansa.
- Rendben, akkor négyen megyünk mi is - mondta Tyrion. - Jól vannak a testvéreid? - fordult Sansához.
- Igen, mindenki. Jon pedig a hétvégén hazaköltözik - újságolta boldogan.
Egy ideig még beszélgettek, Tyrion sokat játszott Annával, amit Shae ellágyulva figyelt, végül, nem sokkal tíz óra után haza indultak, ugyanis Anna hiába volt kilenc körül lefektetve - így is később, mint szokott - képtelen volt elaludni.
- Ne haragudj, elfelejtettem mondani, hogy Tyrion törpe. Mentségemre legyen mondva, neki sem mondtam, hogy te viszont két méternél is magasabb vagy. Nekem mindketten így vagytok természetesek - nézett Sansa bocsánatkérően Sandorra, miután a vendégek elmentek.
- Semmi gond. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, de hát te vonzod a fura figurákat - tette a férfi mosolyogva az arcára a kezét.
- Fura figurák? - csodálkozott a lány. - Attól még nem vagytok furcsák, hogy te magas vagy, Tyrion pedig alacsony.
- Talán igazad van - sóhajtott a férfi.
- Örülök, hogy jól kijöttetek egymással - mondta Sansa az igazságnak megfelelően.
- Egy olyan emberrel nem nehéz jól kijönni, aki ilyen öniróniával kezeli az életét megnehezítő dolgokat. Tanulhatnék tőle - mondta elgondolkodva a férfi.
- Nehogy azt hidd, hogy ő mindig ilyen vidám - emlékezett Sansa azokra az időszakokra, amiket Tyrion a családjával töltött. Az apja nem tartotta sokra, Cersei mesterkedései miatt pedig örökké résen kellett legyen. Végül, ezeket megunva költözött a fővárosba.
*****
Sandor elgondolkodott, de akkor is úgy érezte, hogy ő sosem lenne képes viccelődni az arcával. A magassága is zavarta, mert az is csak arra volt jó, hogy még inkább felfigyeljenek rá, de a méretével kibékült volna, ha az arca ép lett volna. A magasságával is most poénkodott először, de Tyrion feldobott labdáját nem lehetett nem leütni, mikor az LGT Miénk ez a cirkusz című számára célzott.
Mosolyogva simított egy hajtincset Sansa füle mögé, ami kiszabadult a copfból. Azok után, hogy azt mondta, természetes neki az ő égett fél arca, nem volt meglepő, hogy úgy hív meg egy törpét és egy óriást az otthonába, hogy nem készíti fel őket erre. Éppen ebből látszott, hogy mennyire nem foglalkozik az ilyesmivel.
- Eljössz velünk Jonért vasárnap a repülőtérre? - kérdezte Sansa. - Én viszem még Aryát is, Robb pedig a saját autójával jön, ő viszi haza Jont. Azért megy majdnem mindenki, mert most költözik haza. Bár a cuccait feladta futárszolgálattal.
Ahogy Sansára nézett, látta, hogy a lány zavarban van. Pontosan tudta, hogy miért. Ez a meghívás gyakorlatilag azt jelentette, hogy bemutatná a családjának. Valószínűleg félreérthette a rövid tétovázást, mert kicsit szomorúan mondta:
- Persze, ha nem akarsz, vagy nem érsz rá...
- Dehogynem, boldogan megyek - igyekezett megnyugtatni Sansát, ami, úgy tűnt sikerrel járt, mert sugárzóan mosolygott rá. - De ha nem gond, menjünk az én autómmal, nem akarom összenyomni a húgod. Ha szeretnéd, vezetheted. - Ez volt az a mondat, amiről sosem gondolta, hogy valaha is elmond valakinek. De az imádott autója már semmiségnek tűnt a lány mellett.
- Rendben. Mehetünk a te autóddal, de csak azzal a feltétellel, hogy soha az életben nem kell nekem vezetnem - vigyorgott Sansa.
*****
Mire vasárnap Arya megérkezett, addigra Sandor hazament, bár előtte az egész hétvégét együtt töltötték, még sétálni és a játszótérre is velük tartott.
Arya először elrohant a mosdóba, aztán érdeklődve nézett körbe.
- A pasidat hová dugtad? - kérdezte.
- Tessék? - próbálta adni Sansa az ártatlant.
- Sansa, te sosem tudtál jól füllenteni. Egyébként pedig a mosdóból jövök, ahol az első, amit megláttam, egy második fogkefe volt - vihogott.
- Hazament átöltözni. - Sansa alig pirult csak el, végül is a húga úgyis tudja, mi van köztük. - Eljön velünk ő is. Nem baj, ugye?
- Miért lenne - rántotta fel a vállát Arya -, örülök, hogy boldog vagy.
- Ennyire látszik?
- Ne viccelj, úgy nézel ki, mint aki az elmúlt hetet végig az ágyban töltötte.
Na, erre már elvörösödött Sansa.
- Szóval, nem tévedtem túl nagyot - vigyorgott a húga.
Mielőtt elindultak, átrakták a gyermekülést Sandor autójába, szerencsére könnyen ment, mert abban is volt isofix csatlakozás. Elég hamar kiértek, Robb a nagyobbik fiával már ott várta őket az eléggé kopár érkezési oldalon.
- Sziasztok, késni fog a gép húsz percet - üdvözölte őket, aztán érdeklődve Sandorra pillantott.
Kezet fogtak, Sandor bemutatkozott, Sansa pedig utána megfogta Sandor kezét, és hozzátette:
- A szomszédom és barátom.
Robb mosolygott.
- Megígértem Alexnek, hogy felmegyünk a kilátóteraszra. Van kedvetek velünk tartani?
- Persze - válaszolta Sansa -, megnézzük a repcsiket, Anna!
Átmentek az indulási oldalra, keresztül vágtak a rengeteg emberen, mert a kilátóterasz onnan volt elérhető. Megvették a jegyeket, átmentek a fotocellás kapukon, aztán amint a folyosóról kijutottak, Alex máris rohant a hatalmas üvegfelületekhez, mert éppen akkor készülődött leszálláshoz az Alitalia egyik járata. Sandor felemelte Annát, hogy jobban láthassa a fel- és leszálló gépeket, Arya pedig Alexnek magyarázott.
Robb és Sansa leültek egy padra.
- Bár felesleges kérdeznem - kezdte Robb -, de jól vagy, ugye?
- Remekül - mosolygott a bátyjára.
- Ő lakik mellettetek?
- Igen - bólintott.
- Rendesnek tűnik.
- Az - Sansa szomorkás mosollyal gondolt arra, hogy Robb most éppen úgy viselkedik, mintha az apjuk kérdezgetné.
Aztán eszébe jutott Ramsay.
- Beszéltem Ramsay Boltonnal. - A testvére csodálkozó arcát látva, hozzátette: - Ő keresett meg. Interjút akart kérni tőlem, Joffreyról, mert a Lannisterekről ír cikket. Elmondtam Tyrionnak, már csak azért is, mert Ramsay tudta, hogy el fogom mondani.
- Remélem, nem lesz ebből gond. Nem tetszik nekem ez a dolog - mondta Robb.
- Nekem sem, de hát ez van - sóhajtott Sansa.
Egyszer csak meglátták közeledni a kék-fehér KLM gépet.
- Most érkezik Jon! - kiabálta Arya.
A népes fogadóbizottság visszament az érkezési oldalra, hogy ott várják Jont, aki hamarosan meg is érkezett, egy kabinbőröndöt húzva maga után. Sansának úgy tűnt, a bátyja cseppet sem lepődött meg azon, hogy a testvérei mellett a húga szomszédja is ott van, örömmel üdvözölte Sandort.
A városba Robb vitte be Jont, a többiek őket követték ahhoz az új építésű házhoz, aminek majdnem a legtetején bérelt egy bútorozott, mindennel felszerelt apartmant Jon leendő munkahelye. A hatalmas ablakokon keresztül csodaszép kilátás nyílt a Dunára.
- Gyönyörű a kilátás - jegyezte meg Arya.
- Ráadásul tíz perc séta a munkahelyem - mondta Jon -, úgy tudom, más kollégámnak is bérel itt a céglakást.
- Annyira örülünk, hogy itthon vagy! - ölelte át Sansa a féltestvérét.
Egy darabig még beszélgettek, aztán mindenki hazaindult, egyedül Arya maradt még ott, mert ő elég közel lakott.
- Olyan jó, hogy ilyen összetartóak vagytok a testvéreiddel - jegyezte meg a hazafelé tartó úton Sandor.
- Sajnos már csak mi maradtunk egymásnak - válaszolta szomorúan Sansa.
- De legalább ti számíthattok egymásra. Bár, nekem talán jobb is, hogy a bátyámmal már nem találkozom.
- Nem is tudsz róla?
- Nem. Azt sem tudnám, ha esetleg már meghalt volna - a férfi szárazon, minden érzelem nélkül mondta a szavakat, és Sansa azon gondolkodott, mivel tudná jobb kedvre deríteni.
- Arya sajnos nem tud jönni szombaton, mert valamilyen szülinapi buliba megy - jutott eszébe.
- Ó, ezt sajnálom nagyon. Tegyük át másik időpontra a bowlingozást? - hangzott kicsit csalódottan Sandor válasza.
- Nem kell. Megbeszéltem Robbal, hogy szombaton ebéd után elviszem hozzájuk Annát, és vasárnap megyek érte.
- Ez komoly? Nem fogsz neki nagyon hiányozni? - kérdezte Sandor, és Sansa elmosolyodott azon, hogy a férfi a lánya érdekeit előbbre tartja, mint a sajátját.
- Majd kiderül. Legfeljebb felhívnak, és érte megyek.
- Oké, viszont akkor most majd te alszol nálam, jó?
- Rendben. Csak nem szeretnéd letesztelni a te asztalodat is? - kuncogott Sansa.
- Most, hogy mondod, megfontolandó az ötlet - nézett rá vidáman a férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése