7. fejezet - Születésnap

Sansa

  Péntek délben, miután a nyelviskolában végeztünk, megállítottam Sandort:
 - Holnap te fogsz értem és Aryáért jönni?
 - Gondolom, igen.
 - Hányra jössz? - kérdeztem.
 - Fél hétre megfelel? - kérdezte kimérten.
 - Igen, bár nem biztos, hogy menni fogunk - tettem hozzá.
 - Miért? - húzta fel a szemöldökét.
 - Ma fel fogom hívni Joffreyt, hogy találkozzunk. Szakítani akarok vele. - Nem tudom, miért, de szerettem volna, ha Sandor tudja. - Lehet, hogy utána már nem fog élni a meghívás.
 - Kérlek, ne ma beszélj vele! - aggódva nézett rám.
 - Miért?
 - Mert nekem ma délután is Roberttel van dolgom, és Joffreyval Meryn Trant lesz.
 - Na és? - értetlenkedtem.
 - Azt akarom, hogy a közelben legyek, amikor beszélsz vele - kérte. - Hogy meg tudjalak védni attól a kis köcsögtől. Megígértem, hogy megvédelek mindenkitől.

  A szívem hirtelen kalimpálni kezdett - nem ijedhetek meg Joffreytól, gondoltam, hangosan pedig annyit mondtam:
 - Ugyan már, nem hiszem, hogy bántana. - Tettem kezem a karjára.
 - Biztos vagy benne? - aggódott.
 - Nem tudom. De mégsem szakíthatok vele a születésnapján!
 - Akkor mond el telefonon!
 - Az nem túl elegáns - ráncoltam össze a homlokomat.
 - Elegáns vagy sem, biztonságos - mondta.

  Hazafelé átgondoltam, amiket Sandor mondott, és úgy döntöttem, hogy alaptalanok az aggodalmai. Segítettem anyának a házimunkában, közben azt próbálgattam, hogyan mondjam el Joffnak, hogy nem akarom folytatni a kapcsolatunkat. Aztán a sors mégis úgy döntött, hogy nem találkoztam Joffreyval, sőt, nem is beszéltünk.
  Este hat óra körül hívtam fel, és éppen a repülőtér felé tartott. Azt mondta, most nem ér rá, és egyszerűen letette. Felvontam a vállam, és úgy döntöttem, hogy akkor majd holnap megtudja.

  Másnap este pontosan fél hétkor megjelent Sandor Clegane.
 - Helló - köszönt neki Arya.
 - Kösd be az öved - mordult rá rekedt hangon Sandor.
Láttam, hogy nincs éppen emelkedett hangulatban, úgyhogy köszöntem neki én is, és utána csendben maradtam. Mikor megérkeztünk, Arya rögtön kipattant, és behúzott a házba Tommenhez, aki a nagy alkalom miatt hazajöhetett a bentlakásos iskolából.

  Amikor nyitottam volna én is a kocsiajtót, Sandor elkapta a karomat.
 - Te komolyan gondoltad ezt a ruhát? - nézett rajtam végig.
 - Miért, valami baj van vele?
 - Túlságosan kihívó. Nem fogod tudni levakarni majd a faszikat - morogta.
Ahogy végignézett rajtam, zavarba jöttem a pillantásától.
 - Majd csak megoldom - motyogtam fülig vörösödve.
 - Akkor menj, jó szórakozást! - engedett el.

  Az ajtóban Daenerys várt integetve.
 - Hű, de jól nézel ki!
 - Te sem panaszkodhatsz! - vágtam rá.
Dany úgy nézett ki, mint egy tavi istennő ebben a ruhában.
 - Kár, hogy Drogó nem láthat így - szontyolodott el.
 - Lógj meg hozzá. Ha egy órára elmész, észre sem veszik – ajánlottam neki.
 - Hm, talán igazad van - derült fel.

  Benn a házban már igazi parti hangulat uralkodott. Valószínűleg profi dekor cég csinálta a díszítést, mert nagyon jól nézett ki. Szülinapi bulis volt, de nem lányos. Az egyik sarokban egy DJ szolgáltatta a zenét, a másikban koktélbár és svédasztal volt, középen egy nagy üres részen néhányan már táncoltak is, egyébként pedig legalább hetven ember volt ott. Csak éppen Joffreyt nem láttam sehol sem.
 - Merre van az ünnepelt? - kérdeztem Danyt.
 - Nem tudom, még nem láttam, de Cersei nemrég ment be a szobájába.
 - Hm, érdekes.
 - Akarsz táncolni? - kérdezte Dany, amikor a DJ belekezdett egy jó kis diszkó számba.  - Menjünk - mondtam.

  Már jó ideje szórakoztunk, de Joffreyt és az anyját sehol sem láttuk. Robert egyszer füstölögve csapta be Joff ajtaját, ahogy kijött a szobájából, de más nem történt. Aztán kilenc órakor kijött Cersei, odament a DJ-hez, súgott valamit a fülébe, és csend lett. Közben mellette termett Robert is.
 - Hölgyeim és Uraim! - kezdte. - Huszonkét évvel ezelőtt adtam életet egy fiúnak, aki attól kezdve megörvendezteti minden egyes napunkat! Ünnepeljük tehát ezen a szép estén őt! Kedves vendégeink: Joffrey Baratheon!
Ekkor lépett ki az ajtón Joffrey, kézen fogva Margaery Tyrellel.
A számat is eltátottam, de a java még most következett.
 - Ezen a boldog estén, hadd osszunk meg önökkel egy csodálatos hírt - folytatta Cersei. - A fiam, és ez a gyönyörű lány, Margaery Tyrell, eljegyezték egymást! Mindenki tapsolt, volt aki füttyögött, Robert pedig a kezébe fogott egy pezsgős poharat, és elkiáltotta magát:
 - Emeljük poharunkat az ifjú párra!

  Közel volt az ajtó, úgyhogy csöndben kihátráltam. Kinn a kertben találtam egy padot, leültem rá, és sírni kezdtem.
Egyszer csak valaki leült mellém, és zsebkendőt tartott elém. Hálásan vettem magamhoz, és ránéztem a mellettem ülőre. Sandor Clegane volt.
 - Köszönöm - mondtam neki.
 - Szívesen. Sajnálom, nem tudtam, hogy ez lesz. Margaery tegnap este érkezett, de én tegnap Roberttel voltam, ma pedig nálatok kezdtem - magyarázkodott.
 - Semmi gond - szipogtam.
 - Ennyire megviselt? - kérdezte. - Azt hittem, hogy szakítani akartál?
 - Így van, szakítani akartam. Tulajdonképpen ez így jobb is, nem olyan kínos számomra.
 - Hát akkor?

Nagy levegőt vettem.
 - Tudod, még odahaza volt egy barátom. Egy nap, amikor felhívtam, nem ő vette fel a telefonját, viszont kiderült, hogy felesége van. Amikor kérdőre vontam, azt mondta, hogy nagyon rossz a kapcsolatuk, már beadták a válási papírokat. Hittem neki, mert hinni akartam. Néhány hét múlva Aryával sétáltunk a parkban, amikor megláttam őket. Ültek egy padon, ő átkarolta a felesége vállát. Odaszaladt hozzájuk egy kisfiú, és Tom nyakába ugrott. A felesége felállt, és megláttam, hogy körülbelül hét hónapos terhes. A gyerek tovább rohant a játszótér felé, Tom pedig megsimogatta a felesége pocakját, és megcsókolták egymást. Többé nem beszéltem vele. Nem érdekeltek a hazugságai, és a házasságukat sem akartam tönkre tenni.
 - És most ez a bejelentés eszedbe juttatta a történteket? - kérdezte.
 - Igen - bólintottam.
 - Még mindig szereted - ez a néhány szó inkább tűnt kijelentésnek, mint kérdésnek.
 - Micsoda? - kaptam fel a fejem. - Dehogyis! Miután rájöttem, hogy becsapott, akkor gyűlöltem, de már semmit sem érzek iránta. Az viselt meg, ahogyan történt, és ez most nagyon hasonló szituáció volt. Nekem azt mondta Joffrey, hogy már nincs közöttük semmi. De ebből a semmiből most eljegyzés lett.
 - Nekik mindig ilyen se veled, se nélküled kapcsolatuk volt.
 - Elegem van a férfiakból! Mind csak szórakozik a nőkkel! - mondtam bosszúsan.
 - Azért nem mindegyik - szólalt meg, szomorkás mosollyal.
 - Bocs, tudod, hogy a jelenlévők mindig kivételek! - mosolyogtam rá.

  Odabentről éppen Seal dala, a Kiss from a Rose hallatszott ki.
 - Táncolsz velem? - kérdeztem Sandort.
 - Nekem nem lehet bemenni a vendégek közé, szórakozni.
 - Kihallatszik - rántottam fel a vállam. - Gyere! - húztam fel a padról.
Az egyik kezét a derekamra tette, a másikkal a kezemet akarta megfogni. Én viszont mindkét kezemet a nyaka köré fontam, mert ebben a pillanatban semmit sem szerettem volna jobban, mint hozzábújni, és érezni azt a nyugalmat, mint múlt héten, a parkban. Némi tétovázás után mindkét kezével megfogta a derekamat. Amikor a keze a bőrömhöz ért - a ruha hátul derékig kivágott volt - hirtelen nagyon furcsa érzésem volt. Mintha az egész testem csak egyetlen derék lett volna. Mintha minden idegszálam kilépett volna a helyéről, és a derekamhoz rohant volna. A kezei égették a bőrömet, pedig alig ért hozzám.

  A mellkasára hajtottam a fejem, és lassan forogtunk a zenére. Egy pillanatra úgy éreztem, mintha megpuszilta volna a hajam, de nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán jól éreztem-e? Semmi jelét nem adta, hogy tényleg megtörtént volna. Lehet, hogy csak képzelődtem? Vagy nem is képzelődés volt, hanem vágytam, hogy megtegye?
Fölnéztem rá. Ő engem figyelt a szürke szemeivel. Nem szólt semmit, csak nézett, és én nem bírtam elnézni, a tekintete fogva tartotta az enyémet.
 - Sansa, Sansa! - hallottuk meg Joffrey hangját.
  Gyorsan szétrebbentünk.
Sandor a jobb kezével végigsimított az arcomon, és rekedt hangon suttogott:
 - Ki más jöhetett volna?

  Megfordult, és olyan gyorsan tűnt el, hogy azt sem láttam, merre ment.
Ott álltam földbe gyökerezett lábakkal, amikor Joffrey megtalált.
 - Végre megtaláltalak! - mondta.
Úgy néztem rá, mint aki álomból ébredt.
 - Kerestél? - Csak ennyit tudtam kinyögni.
 - Jól vagy? - kérdezte.
 - Igen, persze! - Soha jobban - gondoltam magamban, és megfogtam az arcom ahol az előbb Sandor hozzáért.
 - Még fel sem köszöntöttél!
 - Boldog születésnapot, és gratulálok az eljegyzésedhez! - Ezt muszáj volt hozzátennem.
 - Tudod, azért mert most eljegyeztem Margaeryt, még találkozhatunk - kacsintott rám.

  A háttérben mintha letört volna egy ág.
 - Mégis, mit képzelsz? - kérdeztem. - Már az is elég gáz volt, ami eddig történt. Csak nem képzeled, hogy én leszek a kapcsolatotokban a harmadik?
 - Tudod, hogy még tartozol nekem?
 - Micsoda? - háborodtam fel. - Én tartozom neked? Mivel?
 - Hát, a múltkor a parkban nem fejeztük be, amit elkezdtünk.
Akkor hirtelen elpattant bennem egy ideg. Nem tudtam, és nem is akartam visszafogni magam.
 - Én nem kezdtem el semmit! Egyedül te kezdtél el valamit, amit én nem is akartam! Utána pedig gyáván elmenekültél, otthagyva engem három vadállat kényére-kedvére!  - Az utolsó szavakat már ordítottam.
 - Figyelj... - kezdte volna, de még nem fejeztem be.
 - Te figyelj! - kiabáltam. - Lehet, hogy tartozom neked, de még véletlenül sem azzal, amire te gondolsz! Ha valamivel is tartozom, akkor az egy tökön rúgás! Annak pedig még a gondolata is sértő, hogy én játsszam el a harmadik szerepét.
 - Ezt még rohadtul meg fogod bánni, te kis szajha! - kiáltotta.
Felém lépett, hirtelen meg is ijedtem, de akkor lépéseket hallottunk meg.

 - Joffrey drágám, meleged volt? - Cersei érkezett.
Még sosem örültem ennyire neki.
 - Jó estét, Mrs. Baratheon! - köszöntem.
 - Szervusz, Sansa! Joffrey édesem, Margaery és a szülei már kerestek! - karolt bele Joffreyba.
 - Jó-jó, menjünk - mondta a fia, és együtt elindultak.
Miután hátat fordítottak, még visszafordult. Olyan gyűlölettel nézett rám, hogy visszahőköltem.

  Amint egyedül maradtam, elkezdtem meresztgetni a szemem a sötétség felé, de nem láttam semmit. Akkor érkezett oda Daenerys. Hátulról jött, nem a ház felől.
 - Sansa, elmentem találkozni Drogóval - mosolygott. - Nem keresett senki?
 - Öhm, igazából nem tudom, itt voltam.
 - Itt? - lepődött meg.
 - Igen.
Nem bírtam megállni, és megint a háta mögötti részt fürkésztem.
 - Keresel valakit? - kérdezte.
 - Á, nem.
 - Valami baj van? - nézett rám.
 - Nem, semmi. Joffreyval volt egy kis vitám.
 - Vigyázz vele! - csóválta a fejét.
 - Köszönöm a tanácsot!  Bár magamban úgy éreztem, hogy már elkésett vele.
 - Bemegyünk?
 - Oké - egyeztem bele.

  Az este további részében leginkább Daenerysszel táncoltunk, nevetgéltünk. Próbáltam azt mutatni, hogy nem történt semmi. Joffrey Margaeryvel volt, Sandort pedig nem láttam. Úgy eltűnt, hogy csak ahol finoman az arcomhoz ért, a bőröm égése emlékeztetett, hogy a találkozásunk a kertben tényleg megtörtént. Éjfél előtt huszonhárom perccel, mivel abban a percben született Joffrey, tűzijáték kezdődött. Először élvezettel figyeltem, de ahogy néztem, Sandor jutott eszembe. Vajon hogy viseli? Megláttam Aryát, és gyorsan kézen fogtam.
 - Haza kell mennünk!
 - De miért?
 - Tudod, hogy anya téged éjfélig engedett el! Ha most elindulunk, még hazaérünk.
 - Hát jó! Úgysem érdekel ez a szaros tűzijáték - egyezett bele.

   Az autóhoz siettünk, szerencsére Sandor benne ült, és egy pillanatra, amíg észre nem vett bennünket, talán félelmet láttam az arcán.
Gyorsan beültünk.
 - Hazavinnél bennünket? - kérdeztem.
 - Éjfélre otthon kell lennem - grimaszolt Arya.
 - Akkor induljunk - mondta Sandor és gázt adott.

 
  Belenéztem Sandor hatalmas szürke szemeibe, és elvesztem. Megszűnt számomra a külvilág. Lágyan végigcirógatta a hátamat a gerincem mentén, válaszul mély sóhaj szaladt ki a számon. Lassan hozzám hajolt, és a még résnyire nyitva maradt ajkaimhoz érintette a sajátját. Vissza akart húzódni, de átkaroltam a nyakát, és magamhoz húztam. Finoman csókolt meg, de amikor visszacsókoltam, hirtelen követelődzőbb lett. Gyengéden végigsimított a hasamon, aztán a kezébe vette a mellemet. Tökéletesen a tenyerébe illett. Megcsókolta a nyakamat, aztán egyre lejjebb haladt az ajkaival, de mielőtt a mellemhez ért volna, egy pillanatra megállt, és csak nézte. A hasam görcsbe rándult az izgalomtól, és minden porcikámmal kívántam. A mellbimbóm megkeményedve várta a csókját.


  Zihálva, izzadtan ébredtem. Ránéztem az órára, reggel hatot mutatott. Annyira valóságos volt az álmom, hogy a hasam még mindig görcsben volt. Támolyogva mentem át a fürdőszobába, muszáj volt lezuhanyoznom, a szokásommal ellentétben a langyosnál is hűvösebb vízzel. Igaz, néhány órája fürödtem, Joffrey bulija után, de valamivel le kellett hűtenem magam.
Mi a csoda volt ez? Az álmom Sandorról szólt, de jelent ez valamit? Még soha, senkiről nem álmodtam. Annyira valóságosnak tűnt, és ha őszinte akarok lenni magamhoz, a valóságban is felizgultam. Idegesen túrtam bele a hajamba.

  Mindig úgy gondoltam, hogy arról álmodunk, ami napközben foglalkoztatott. De ő még a barátom sem nagyon akart lenni - gondoltam szomorúan. Mit szólna, ha most meg azzal állnék elő, hogy..., mivel is? Hogy róla álmodtam, azok után, hogy egy hónapja még halálra rémültem tőle? A barátságunk is, ha egyáltalán annak lehet nevezni, annyira vékony jégen táncol, mint egy kés éle. Talán jobb lesz, ha megtartom a nyomorom magamnak, és megpróbálok egy kis távolságot tartani tőle, hogy el ne üldözzem.


Sandor

  A franc essen bele Joffreyba! Miért tesz mindig keresztbe, még akaratlanul is, az a kis szarzsák? Szerencséje volt, hogy jött az anyja, mert azzal az ággal, amit mérgemben letörtem, szívesen fejbe vágtam volna, amikor arra célzott, hogy Sansát még megdugná. Mondjuk azt azért élmény volt nézni, ahogy Sansa elküldte a picsába.

  Szegény Madárka, úgy magába volt roskadva. Pedig amikor megérkeztünk, még másmilyen estére számítottam. Az a ruha annyira szexi volt rajta, hogy biztos voltam benne, nekem kell levakarni róla a rajongókat. Aztán a végén mégis én táncoltam vele.  Vajon most, hogy Joffrey eltűnt a képből, van esélyem Sansánál? Végül is, jól éreztük magunkat szerdán is, legalábbis én igen, és nekem úgy tűnt, hogy ő is. Kíváncsi lennék észre vette-e, hogy ma megpusziltam a haját. Igaz, épphogy csak hozzáértem, de egyszerűen nem tudtam megállni, annyira jó illata volt. Aztán amikor rám nézett, olyan közel voltunk a csókhoz. Vagy csak én éreztem így? Vajon engem keresett, amikor végre elment Joffrey? Nem tudtam odamenjek-e, de aztán jött a Targaryen lány, Drogó barátnője.
Végül is, ők is együtt járnak, a különbségeik ellenére. Igaz, húztam el a számat, Drogónak nem ilyen undorító az arca, mint az enyém.
Beszélnem kell Katával!