12.fejezet - Boldogság

Sansa

   Sandor szerda délután jöhetett ki a kórházból. Szerencsére nagyon szépen gyógyult, a főorvos azzal engedte haza, hogy pénteken vissza kell mennie kontrollra. Ő persze hallani sem akart arról, hogy otthon is kapjon rendőri őrizetet, amibe kénytelen-kelletlen a nyomozó is beleegyezett. Kata az ünnepi alkalomból úgy gondolta, hogy magyaros ételt főz, rám való tekintettel - mivel a vörös húsokat nem annyira szeretem - csirkepaprikást. Megkértem, tanítson meg rá, hogy esetleg én is
tudjak majd Sandornak ilyet főzni.

   A vöröshagyma utálatos egy dolog, szerintem még másnap is érezni lehetett a szagát a kezemen,
nem beszélve arról, hogy csípte a szemem, ahogy aprítottam. Készítettünk hozzá nokedlit, és csak ámultam, hogy Kata milyen helyes kis tésztákat szaggat a kanállal. Én is megpróbáltam, de az enyéim hatalmasak lettek, viszont Sandor becsületére legyen mondva, azért azokat is megette. Kata még azt is mondta, hogy nyugodtan lehet mellé akár száraztésztát is befőzni, ha a nokedli nagyon nem akarna menni. Írtam le recepteket, pl. gulyásleves, vadas marha, halászlé - bár itt inkább tengeri halak vannak -, túrós csusza, lecsó. Csupa furcsa étel. Finom volt a csirkepaprikás, de az én ízlésemhez kicsit zsíros, és túl fűszeres, Sandor viszont láthatóan örömmel ette.

   A lakása nem túl nagy, de azért nem is kicsi, van benne egy nappali, ott alszik most Kata, egy hálószoba, viszonylag nagy konyha étkezővel, és a fürdőszoba is elég nagy. Ami meglepett, hogy ez
saját lakás, azt mondta Sandor, hogy befektetési céllal vette meg. A berendezés elég egyszerű, látszik, hogy a gazdája szinte csak aludni jár haza. A sötét színek uralkodnak, alig van néhány világos berendezési tárgy, színek pedig még annyira sincsenek. Semmi dísztárgy, a falak üresek, és csak egyetlen kép van a falon, a nővéréről, aki az anyukájukkal van. Tükör nincs is, csak egy egészen kicsi, borotválkozáshoz, bár ennek sejtettem az okát.
Tulajdonképpen, majdhogynem sivár lakás, még egy férfihez képest is rideg. Két dolog van, ami azt mutatja, hogy él ott valaki, az a hifi, és a temérdek könyv. Nem polcokon, vagy szekrényben, hanem egyszerűen a fal mellett feltornyozva, oszlopokban. Több száz könyv, talán ezer is, mindenféle témában. Szépirodalom, krimik, tudományos és történelmi könyvek, magyar nyelven és angolul vegyesen.

   Csütörtökön megtudtuk, hogy Joffreyt hétfő délután fogják eltemetni. Úgy beszéltük meg a nyomozóval, hogy ő is elmegy Sandorral, hátha a temetésen ráismer arra, akit az autójánál lefotózott a térfigyelő kamera. Én a családommal megyek, mert bennünket a temetést követő fogadásra is meghívtak, de én is nyitva tartom a szemem.

   Pénteken elkísértem Sandort a kórházba, az orvos mindent rendben talált, azt mondta, nagyon
szépen gyógyul. Jövő héten még ne menjen el edzeni és futni, de sétálni már engedélyt kapott.
Persze ő ezt úgy élte meg, hogy akkor meggyógyult, és máris elkezdte tervezgetni az esti programot.
Végül rábeszéltem, hogy majd szombaton elmegyünk hárman moziba, amiben Kata is támogatott, egyrészt, mert kijött az új Vasember rész, amit látni szeretett volna, másrészt, mert ő is úgy gondolta, hogy pihennie kellene még Sandornak.Így aztán, a péntek estét elég csendesen töltöttük, én este fél nyolckor haza is indultam, mert nem akartam anyánál egy késői hazaérkezéssel tovább feszíteni a húrt. Alig voltam otthon, időm nagy részét Sandorral és a testvérével töltöttem, de estére mindig időben hazamentem, hogy ne aggódjanak a szüleim.

   Amikor hazaértem, bekopogtattam Aryához.
 - Szia, Hugi!
 - Téged is lehet itthon látni? - kérdezte.
 - Persze. Holnap elmegyünk Sandorral és a nővérével moziba, nincs kedved jönni? - Hirtelen ötlet volt, de úgy gondoltam, hogy végül is, úgysem kettesben mennénk Sandorral, akkor miért ne kedvezzek a húgomnak is?
 - Mit néztek?
 - Az új Vasembert.
 - Aha, az jó, úgyis akartam látni, és anya csak veled engedne el rá, úgyhogy oké.
 - Szuper, akkor elkérlek anyától.

   Másnap négyesben útnak is indultunk. Most nem a Bruparckba, hanem benn a városban a De
Bruckere megállónál van egy UCG mozi, oda mentünk. Aryával tátott szájjal néztük, még ilyen mozit nem láttunk, inkább színháznak nézett ki. A film vége felé Sandor a fülembe súgta, hogy sajnálja, hogy nem egy romantikus filmre hozott el először, én meg arra gondoltam, tökmindegy, ennek sem láttam a felét sem, annyit csókolóztunk közben. De biztosan jó volt, mert Arya és Kata lelkesen tárgyalták meg a filmet utána. Örültem neki, hogy a testvéreink, a nagy korkülönbség ellenére jól kijöttek egymással. Kata egyáltalán nem kezelte gyermekként Aryát, és ez tetszett a húgomnak.
Ami még meglepőbb volt, hogy Arya és Sandor is jól el voltak, rengeteget ugratták egymást, úgy
tűnik, Arya tényleg nem a levegőbe beszélt a múltkor. Mozi után kézen fogva sétálgattunk a macskaköves belvárosban, beültünk még a LeRoyba a Grand Place-en, beszélgettünk, és néztük a
turisták áradatát.

   Hazafelé ketten mentünk Aryával, bár Sandor el akart kísérni, de azt mondtam neki, hogy inkább menjen haza most már pihenni. Különben is, ez az utolsó estéje a testvérével, használják ki.
Hazafelé előbb semmiségekről beszélgettünk, aztán Arya a tárgyra tért:
 - Hogy tetszett a film? - kérdezte.
 - Jó volt - vágtam rá.
 - Láttál belőle bármit is? Csoda, hogy nem zsibbadt el a nyelved - vihogta.
 - Amennyi érdekelt, annyit láttam belőle – replikáztam nevetve.
 - Jól van, na! Végül is, tényleg elég jó fej Sandor, a tesója meg szuper.
 - Igen, tényleg az, kár, hogy már holnap hazamegy.
 - Máris?
 - Hiányoznak neki a gyermekei, és szabadságot is csak ennyit tudott most kivenni.
 - Nahát, nem is mondta, hogy gyerekei vannak. Vajon mekkorák?
 - Azt hiszem, egy nyolc és egy tizenegy éves fiú.
 - Olyan nagyok? Mennyi idős?
 - Négy évvel idősebb Sandornal, szóval harmincnégy.

   Ezek után arról kezdtünk el beszélgetni, hogy milyen a suli, ahová jár, vannak-e barátai. Úgy tűnik, hamar beilleszkedett, és még az iskola is bejött neki. Van egy fiú is, aki tetszik neki, de egyelőre inkább csak haverok. Úgy tűnt, a húgomnak jól mennek a dolgai, aminek nagyon örültem.

   Vasárnap reggel hatkor zihálva ébredtem. Megint ugyanaz az álmom volt, mint pontosan két héttel ezelőtt, a szülinapi buli után, még felébredni is ugyanakkor ébredtem, amikor alig vártam, hogy Sandor megcsókolja a mellemet. Az egyetlen különbség az volt, hogy most már nem csodálkoztam azon, hogy miért éppen róla álmodtam.
Sokáig álltam a zuhany alatt, volt elég időm. Katának háromnegyed háromkor megy a gépe, vagyis körülbelül egyre kell kiérni a repülőtérre. Viszont, mivel Charleroi-ról megy, dél körül már el kell indulni. Normális esetben Sandor kivitte volna autóval, de az most totálkárosan van valamilyen rendőrségi helyen, úgyhogy shuttle busszal megyünk, mert természetesen mi is kikísérjük. Miután lezuhanyoztam, kényelmesen megreggeliztem, aztán nyolc után elindultam hozzájuk.
Útközben még mindig az álmom járt az eszemben. Még soha nem kívántam ennyire senkit. Nemcsak az álmaimban, ébren sem. Eddig három férfival volt dolgom szexuálisan, de mindegyikkel legalább három hónap volt, mire beadtam a derekamat. Ők hamarabb is akarták volna, de nekem kellett az, hogy megismerjem őket előbb. Még Tommal is, pedig ő rámenősebben próbálkozott. Velük addig nem is jutott eszembe a szex, most meg gyakorlatilag még nem is jártunk Sandorral, már róla álmodtam. Hát, az biztos, hogy vele nem várok három hónapig, ki sem bírnám, mosolyodtam el magamban.

   Közben a metróhoz értem, és észrevettem, hogy az ott lévő Carrefour nyitva van ma is. Meg is
lepődtem, mert Brüsszelben vasárnap általában minden zárva van, egyedül a szuvenír üzletek, és a csokoládé boltok tartanak nyitva. De, ha már ez itt nyitva van, akkor lehetséges, hogy ez egy jelzés számomra? Bementem, és vettem két tábla finom csokit, hogy elküldjem Kata gyerekeinek, hozzá tettem egy fogkefét, és egy doboz óvszert is a kosárba. Biztos, ami biztos, a legnagyobb dobozzal vettem meg, és azt nem szándékoztam elküldeni a gyerekeknek.

  Mikor kijöttem az üzletből, azon gondolkodtam, hogy normális vagyok-e, hogy máris lefeküdnék Sandorral? De aztán úgy éreztem, miért is ne? Felnőtt nő vagyok, nem szűzlány már, szeretem és ráadásul iszonyúan kívánom. Nyilván nem fogom azért letámadni, de ha esetleg úgy hozná a helyzet, akkor biztosan én is akarom majd. Márpedig eddig is néha úgy belemerültünk a csókolózásba, hogy talán csak Kata ottléte tartott vissza bennünket.

   Viszont egyvalami még hátra volt, ami nem ígérkezett könnyűnek. Elő is vettem a mobilomat, és felhívtam anyát.
 - Szervusz, Sansa, valami gond van?
 - Szia, anya! Nincs semmi, csak, szóval arra gondoltam, hogy esetleg ma lehet, ott aludnék Sandornál.
Anya hallgatott egy darabig, már kezdtem azt hinni, hogy megszakadt a vonal, de aztán megszólalt:
 - Nem tudlak semmivel sem lebeszélni, ugye?
 - Így van, anya, nem tudnál.
 - Biztos vagy benne, nem korai ez még?
 - Igen, biztos vagyok benne. Bár Sandor még nem tud róla, szóval az is lehet, hogy hazamegyek.
 - Hát jó, nyilván tudod, hogy mit csinálsz. Holnap kettőkor indulunk itthonról, addig kérlek, hogy érj haza, rendben?
 - Persze, igen anya, és köszönöm!
 - Rendben, szívem - sóhajtott még egy nagyot utoljára.

   Amikor megérkeztem, Kata nyitott ajtót, mert Sandor éppen tusolni volt. Ahogy kilépett a fürdőszobából egy szál törülközővel a dereka köré csavarva, az ajkamba haraptam. Gondolatban megveregettem a vállamat, részben a vásárlásomhoz, másrészt azért, hogy reggel nem a kedvenc kényelmes, ámde unalmas fehérneműimet vettem fel, hanem egy eléggé szexi garnitúrát.
 - Minden rendben? - kérdezte, és ekkor jöttem rá, hogy mindketten ott állnak velem szemben, és azt várják, hogy valamit mondjak, miközben én meredten bámulok egy vízcseppet, ami lecsöppent Sandor hajáról, és végig gördült előbb a mellkasán, aztán le a kockákon, hogy végül leérjen, és belefusson a törülközőbe. Önkéntelenül is megnyaltam a számat.
 - Öhm, igen, minden rendben! - A hangomból csak egy rekedt suttogásra tellett. - Kérhetek egy pohár vizet?
 - Hozom máris - indult el Kata.
Sandor még mindig aggódva nézett rám.
 - Menj, öltözz fel, nemsokára indulni kell - mondtam, miután megittam a vizemet, ami szerencsére jó hideg volt.

   Kata úgy vigyorgott rám, mint aki pontosan tudja, hogy mi járt a fejemben. Gyorsan kinyitottam a táskámat, és elővettem a csokikat.
 - El tudnád még ezeket rakni? - kérdeztem. - A kisfiaidnak küldeném.
 - Hát persze, köszönöm - mondta. - Tudod, most először hagyom itt könnyű szívvel Sandort. Örülök, hogy vagy neki!
 - Köszönöm - válaszoltam -, vigyázni fogok rá, megígérem.
Ekkor jött ki Sandor, most már szerencsére ruhában, bár a rajta lévő fekete farmer a fehér pólóval,
semmivel sem volt kevésbé szexi.
 - Indulhatunk? – kérdezte, és felkapta a nővére bőröndjét, amitől az izmok táncolni kezdtek a karján.
Én pedig arra gondoltam, hogy ha ez így megy tovább, én, a mindig megfontolt jó kislány, Sansa Stark, a végén le fogom teperni valahol.

   Kiértünk a repülőtérre, Kata feladta a bőröndjét, aztán mielőtt bement volna a biztonsági ellenőrzésre, hozzánk fordult.
 - Minden jót kívánok nektek! Sansa, örülök, hogy megismerhettelek! Sandor, remélem, elkapják azt, aki miatt majdnem meghaltál. Beleőrültünk volna anyával.
Sajnáltam, hogy elmegy, igazán megkedveltem. De megígértük neki, hogy ha túl leszünk ezen az egész ügyön, akkor majd meglátogatjuk őket Magyarországon.

   Visszafelé a buszon elég csendesek voltunk, összekulcsoltuk az ujjainkat, én nekidőltem Sandor vállának, és néztünk kifelé az ablakon. Ő néha belepuszilt a hajamba, de egyébként egyszerűen csak élveztük azt, hogy egymás mellett ülünk.
Amikor három órakor leszálltunk a Midin, felém fordult:
 - Van kedved elmenni valahová? Étterem, mozi, söröző?
 - Ebben a sorrendben - viccelődtem. - De inkább pihenned kellene - tettem hozzá komolyan.
 - Nem akarom, hogy máris elváljunk - mondta szomorkásan.
Felvontam a szemöldököm:
 - Attól még, hogy nincs ott a tesód, még elmehetek hozzád. Eddig sem őt látogattam.
Erre már elmosolyodott.
 - Ígérem, tisztességesen viselkedem - emelte fel esküre a karját.
Remélem, el tudlak téríteni a szándékodtól - gondoltam magamban, de neki csak annyit mondtam:
 - Ebben biztos vagyok.

   Mikor hazaértünk, beparancsoltam az ágyba pihenni, én meg a konyhába mentem, hogy összeüssek valami harapnivalót. Sajnos tényleg nem vagyok egy konyhatündér, úgyhogy húst sütöttem, mellé köretként rizst. Egyszerű, és hamar kész. Miután ettünk, bepakoltam az edényeket a mosogatógépbe, és bementünk a hálóba. Sandor ledőlt a hatalmas franciaágyára - neki persze nem volt hatalmas, csak hozzám képest - és megpaskolta maga mellett a helyet:
 - Gyere, szeretnélek magam mellett érezni.
Lefeküdtem mellé, és befészkeltem magam a karjába. Bekapcsolta a hifit, és megszólalt Robbie Williams.
 - Nem is olyan rossz ez a swing album - mondta.

Örökké el tudtam volna így lenni. Egy darabig hallgattuk a zenét, néha dúdolgattam, és az ujjaimmal a hasán doboltam az ütemet. Azért, mire a Robbie album végére értünk, már kicsit többre vágytam, de nem akartam én kezdeményezni. Amikor lágyan megcsókolt, a karjaimat a nyaka köré kulcsoltam. Egyre jobban belemerültünk, én pedig felhúztam a pólóját, és simogatni kezdtem, előbb a hátát, aztán amikor a nyakamat kezdte csókolni, a kezemmel végre felfedezhettem a mellkasát, és azokat a szexi kockákat a hasán. Éreztem, hogy elkezdett keményedni odalenn, de akkor hirtelen megfogta a kezem, és elhúzta.
 - Ha ezt így folytatjuk, nem tudom betartani az ígéretem - dörmögte rekedt hangon.
A szokottnál is szürkébb szemébe néztem:
 - Talán nem is akarom, hogy betartsd.
Komolyan nézett rám:
 - Biztos vagy benne?
 - Teljesen - válaszoltam én is komolyan.
 - Nem is tudom, van-e itthon nálam óvszer - mondta bizonytalanul.
 - Nos, az igazat megvallva, nálam van - vörösödtem el.
 - Akkor nincs sok választásom, igaz? - mosolygott.
 - De nincs ám - kacarásztam vissza.

   Valóra vált az álmom, de most végre folytatódott, és amikor megcsókolta a mellem, hangosan felnyögtem. Mindenhol végigcsókolt, és én minden porcikámmal vágytam rá. Mikor lekerült róla az alsónadrágja, mohón ittam a látványt, mert tökéletes volt, mint mindene. Végigsimítottam a férfiasságán, aztán arra gondoltam, hogy egyszer mindent el kell kezdeni, és megcsókoltam. Mindenhol érinteni, és érezni akartam, nem tudtam betelni vele. Tenyerével a combom belső felét cirógatta, én válaszul a körmömmel végigszántottam a hátát, és amikor ujjaival testem legérzékenyebb pontjához ért, már annyira pattanásig feszültem, hogy szinte azonnal remegve estem az öntudatlanságba. Ránéztem, szürke szemei fogva tartották az enyéimet, és szinte áhítattal figyelte, ahogyan átadtam magam az élvezetnek. Amikor végre egyesült a testünk, boldogan fogadtam magamba, és egymás nevét suttogva szédültünk át valahová, aminek eddig a létezéséről sem tudtam.

   Később kifulladva, összegabalyodva feküdtünk egymás karjaiban.
 - Olyan jó lenne veled aludni - mondta, miközben megpuszilta a hajam.
 - Itt aludhatok, ha szeretnéd - válaszoltam.
 - Nem fognak a szüleid haragudni? - kérdezte.
 - Most úgy érzem magam, mint egy gaz csábító, de reggel már mondtam anyának, hogy talán itt fogok éjszakázni - közöltem mosolyogva -, még fogkefét is hoztam.
 - Te kis végzet asszonya! - mondta a nyakamba, aztán megcsókolta. - Átkozottul kívánlak!