6. fejezet - Koncert

Sansa izgatottan készülődött a koncert előtt. Úgy érezte, hogy ezer éve nem járt ilyen helyen, fogalma sem volt, hogy miben kellene mennie.
- Szerinted mit vegyek fel? - kérdezte húgát, aki már délután megjelent nála.
- Én farmert és pólót vennék fel - közölte Arya -, és semmi esetre sem azt az inget, amit most mutattál fel, az egy irodába való.
- Jó, de akkor mit, nincsenek koncertre való cuccaim - kesergett.
- Várj - mondta a húga, és kinyitotta a szekrénye ajtaját. Egy darabig keresgélt, aztán kihúzott egy fekete, pántos felsőt. - Szerintem ez jó lenne - mondta.
- Ez? De hát, ezt csak ing alá szoktam felvenni, hogy télen melegítsen, tudod, mint egy trikót.
- Akkor pont jó lesz - mondta a húga, aztán hozzátette: - Lazíts már, Sansa! Ez csak egy Ákos koncert, nem az operába mész!
Sansa felvette a felsőt, és kritikusan szemlélte magát a tükörben.
- Hát nem is tudom - bizonytalankodott. - Vajon Sandor miben megy? - töprengett hangosan.
- Biztosan ő is pólóban megy - forgatta a szemeit Arya -, amúgy, ti most randiztok?
- Nem, csak akivel ment volna, annak dolga van a hétvégén.
- Aha. Azért jó, hogy itt lakik, legalább lekoptatta azt a szemét Joffreyt.
- Igen, örülök, hogy itt lakik. Mindig kihúz a bajból. Mondjuk, kicsit furcsa ember, de kedvelem - mondta Sansa, és bement a fürdőszobába sminkelni.

- Hm, jól nézel ki - mondta Arya a nővérének, amikor az kijött a fürdőből. Azon gondolkodott, vajon mennyire van tudatában Sansa, hogy éppen olyan lázasan készülődött, mintha első randira készülne. Bár fel nem foghatta, hogy mit eszik testvére a szomszédján, de szerinte tetszett neki a fickó, még ha magának nem is vallotta volna be.
- Tessék, itt a farmerdzsekim - adta oda neki a sajátját, amikor meglátta, hogy Sansa nyúl a kis kabátjáért -, és nem kell sietni haza, jól megleszünk Annával.
- Oké, és köszönöm! - mondta Sansa, és miután becsukta maga után a bejárati ajtót, bekopogott a szomszédhoz.


Amikor Sandor ajtót nyitott, megnyugodva látta, hogy a férfi, ahogyan Arya is jósolta, farmerben és fekete pólóban volt.
- Jó napot! Máris kész vagyok, és indulhatunk.
- Rendben. Arra gondoltam, ha már együtt megyünk koncertre, és szomszédok is vagyunk, tegeződhetnénk - mondta Sansa.
- Jó ötlet, de erre inni is kell, jöjjön. Azaz, gyere - mondta a férfi.
Sansa leült a kanapéra, Sandor meg elővett két kispoharat, aztán a konyhából behozott egy üveg pálinkát.
- Én nem igazán szoktam ilyesmit inni - jött zavarba Sansa.
- Ez a mézes barack nem annyira erős, az egyik ügyféltől kaptam, még karácsonyra - mondta a férfi, de azért Sansának feleannyit töltött, mint magának, és leült mellé.
- Hát akkor, egészségedre! - mondták egyszerre.
Miután kiitták a poharukat, Sansa Sandorhoz hajolt, és megpuszilta arca mindkét felét. A férfi megütközve nézett rá.
- Bocsánat - vörösödött el Sansa -, mifelénk így szokás.
- Ja, oké - mondta Sandor, azzal felkapta a bőrdzsekijét -, indulhatunk.

Sansa cikinek érezte a viselkedését, de emlékei szerint így ittak pertut régen a haverokkal. Remélte, hogy a férfi nem értette félre a helyzetet, aztán, hogy ne legyen kényelmetlen a hallgatás, miközben sétáltak a metró felé, megkérdezte:
- Hol dolgozol, ahol pálinkát adnak az ügyfelek?
- A NAV-nál vagyok adóellenőr.
- Tényleg? Nem gondoltam volna.
- Miért? Mit gondoltál?
- Nem is tudom, nem gondolkodtam még ezen. Szeretsz ott dolgozni?
- Azt hiszem, igen. A kollégáim majdnem mind jó fejek, és heti egy napot itthonról lehet dolgozni - vonta meg a vállát Sandor.
- Tényleg szoktál itthonról dolgozni? Még sosem tűnt fel - csodálkozott Sansa.
- Igen, általában szerdán. És te, mit tanítasz?
- Angolt, és emellett fordítok is.


*****

Hm, ez érdekes volt - gondolta Sandor, miközben felszálltak a metróra. Persze, nyilvánvaló volt, hogy nem azért puszilta meg Sansa, mert többet akart volna, mégis Sandor számára azt jelentette a gesztus, hogy a lány nem undorodik tőle, ez pedig merőben új érzés volt számára.
- Sokat jársz koncertre? - kérdezte Sansa, félbeszakítva merengését.
- Nem annyira. Te?
- Én sem, de Ákos koncerten már voltam pár éve, Békéscsabán.
- Tetszett?
- Igen, jó volt.
- Kettőn már én is voltam, remélem, ez a mai is jó lesz!

Közben megérkeztek, és miután átjutottak az ellenőrzésen, bementek a küzdőtérre.
- Hol legyünk? - kérdezte a lányt.
- Nem tudom, szerinted?
- Nekem mindegy, én mindenhonnan látok, ahol neked jó. - Jorah-val általában valamelyik sörös pult környékén szoktak lenni, de most, Sansa társaságában, nem akarta leinni magát.
- Talán valahol közép tájt, jó lesz?
- Persze.
Előre mentek, ahol még nem volt akkora tömeg, és ott megálltak. Nagyon beszélgetni nem tudtak, olyan hangzavar volt, de nemsokára el is kezdődött a koncert.
Még sosem látta ilyennek az általában szomorú szomszédját. Jó kedve volt a testvérével is, de most igazán bulizott. Együtt énekelte a dalokat a tömeggel, táncolt, ugrált, néha ránevetett, és felemelte az ő kezét is, hogy ütemre integessen, amikor az "Ölelj meg újra" című dal volt. Néha előtte állt, a tömeg miatt olyan közel, hogy a háta érintette az ő mellkasát, ilyenkor alig tudta visszafogni magát, hogy hátulról át ne karolja a lányt. De nem tette, egyszerűen csak örült neki, hogy ilyen jól érzi magát.

Miután vége lett a koncertnek, és kimentek, Sansa felé fordult:
- Köszönöm, hogy engem hívtál el, nem tudom, utoljára mikor éreztem ilyen jól magam!
- Én örülök, hogy jól érezted magad - mosolygott -, akarsz még elmenni valahová, vagy szeretnél hazamenni?
Biztos volt benne, hogy a lány haza akar majd menni, csak udvariasságból kérdezte meg tőle, úgyhogy a válaszon jól meg is lepődött.
- Hm, ritkán jutok el szórakozni, és a tesóm azt mondta, hogy nem kell sietnem haza, szóval szívesen mennék el valahová.
- Menjünk el valamilyen kiülős, teraszos helyre, vagy diszkóba szeretnél, esetleg romkocsmába?
- Romkocsma? Az meg mi? - kérdezte Sansa.
- Gyere, tudok egy jót, és metróval fél óra alatt ott vagyunk.

A metróban rengetegen voltak, mindenki a koncertről tartott valamerre. A nagy tolongás miatt, hogy el ne veszítse, megfogta a lány kezét:
- Nem baj, ugye?
- Dehogyis - válaszolta Sansa.
Pontosan fél óra múlva meg is érkeztek az Élesztőbe. Kíváncsi volt, mit szól majd a lány a szedett-vetett bútorokhoz, meg úgy egyáltalán, az egészhez. Szerencsére május vége felé volt, és elég jó idő, úgyhogy le tudtak ülni egy kinti asztalhoz.
- Itt nincs pincér, milyen sört kérsz? Csak kézműves sörök vannak, meg esetleg még ásványvíz.
- Jó lesz a sör, de ne legyen túl keserű.
Vett mindegyiküknek egy-egy Stari Ír vöröst, és visszament. Ahogy közeledett, látta, hogy a lány nézelődik:
- Hogy tetszik a hely? - kérdezte tőle.
- Hangulatos. Eddig nem tetszettek a kocsmák, de ez jó - nevetett, aztán belekóstolt a sörbe.
- Vélemény?
- Nem rossz, egész finom.
- Örülök, már izgultam, mi lesz az ítélet - ugratta a lányt.

- Gyakran jársz ide? - érdeklődött Sansa.
- Néha. A kollégámmal kéthetente elmegyünk sörözni, de nem csak ide, máshova is megyünk.
- Azzal a kollégáddal, akivel a koncertre mentél volna?
- Igen.
- Barátok is vagytok?
- Igen, azt hiszem.
- Sok barátod van?
- Nem. Neked?
- Nekem sincsenek. Régen voltak - tűnődött el a lány -, de aztán férjhez mentem, és eltávolodtunk egymástól. Joffrey és az anyja nem örült neki, ha a barátaimmal találkoztam - tette hozzá szomorúan.
- De most nincsenek itt, igaz? - kérdezte tőle Sandor, hogy ne kerüljön vissza a szokásos szomorkás állapotba.
- Igaz, és egyébként is megígértem a testvéremnek, hogy ma szórakozni fogok, és nem a múlton rágódni.
- Ez a beszéd!


*****

Két sörrel később indultak el hazafelé.
- Taxival menjünk, vagy éjszakai járattal? - kérdezte Sandor.
- Menjünk éjszakai busszal, még sosem utaztam vele - válaszolta Sansa, és arra gondolt, hogy Sandor mellett úgyis biztonságban van, valószínűleg senki sem mer belekötni.
Három pohár sört ivott meg, a férfi három korsóval, mégis, rajta meg sem látszott, míg saját magát enyhén szólva spiccesnek érezte. De ma még ezt sem bánta, mert végre nagyon jól érezte magát. A koncert szuper volt, a sör finom, az Élesztőt tényleg hangulatosnak találta, ráadásul meglepően jól érezte magát a férfival. Sandor kellemes beszélgetőpartner volt, humoros, és el tudta vele engedni magát. Mosolyogva gondolt arra, vajon mit szólnának ahhoz a szomszédok, hogy egész este együtt nevetgéltek.
- Min mosolyogsz? - kérdezte a férfi, már az éjszakai járaton.
- Mindegy - válaszolta, mert nem akarta megbántani Sandort azzal, hogy elmondja, mit gondolnak róla a szomszédok.
- De mégis! Érdekelne.
- Nos, a szomszédok jutottak eszembe - mondta.
- Hm, a szomszédoknak nem én vagyok a kedvenc lakótársuk - fogalmazott gúnyosan Sandor -, de részben rá is szolgáltam erre.
- Én nem tapasztaltam.
- Ti csendesek vagytok.

Miután leszálltak a buszról, sétálgattak hazafelé. A ház előtt Sansa megállt.
- Leülhetnénk még egy kicsit itt a játszótéren, mielőtt felmegyünk? Azt hiszem, ki kellene szellőztetnem a fejem.
- Hát persze, én ráérek. Jól vagy? - Nézett rá kutatva Sandor.
- Igen, azt hiszem. De nem szoktam ennyi sört inni, úgyhogy most ez is sok volt.
- Ne haragudj, nem akartalak leitatni.
- Dehogy haragszom, különben is én kértem ennyit. Általában bort szoktam inni, és talán a sörhöz nem vagyok hozzászokva. Jól esett végre elengedni magam, és azt csinálni, amit csak akarok.
Miután leültek egy padra, Sansa újból megszólalt:
- Már elfelejtettem, milyen érzés fiatalnak lenni, pedig csak huszonnégy vagyok. Túl sokáig voltam házas - sóhajtott.
- Mennyi ideig?
- Három évig. Három pokoli hosszú évig. Nem tudom, mi lett volna, ha a múltkor nem jössz át - tette hozzá halkan.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem is tudom. Még a testvéreim sem tudnak mindent.
- A múltkor azt mondtad, bántott téged.
- Igen, és nem csak akkor. Pedig az elején még egyáltalán nem volt ilyen. Akkor nem mentem volna hozzá, annyi eszem lett volna. Legalábbis remélem.
Sandor csak hallgatott, úgyhogy folytatta:
- Amíg az édesapja élt, velem mindig normális volt. De miután meghalt, valamiért megváltozott. Először csak a karomat szorította meg, és egy-két pofont kaptam. De akkor már terhes voltam, nem mertem otthagyni. És az anyja. Nem is tudom, hogy melyik volt rosszabb, Joffrey, aki ütött, vagy az anyja, aki folyton megalázott. Miután Anna megszületett, akkor fordult igazán rosszra a helyzet. Rugdosni kezdett, és hát, te is láttad múltkor a nyakam.
A férfi bólintott, a lány pedig elrévedve bámult a semmibe.

- A testvéreim nem tudtak semmiről. Ők itt laknak, Jon Svédországban, a szüleim pedig meghaltak. Aztán egyszer, nem is tudom, talán az bosszantotta fel Joffreyt, hogy vesztett a lóversenyen, mindenesetre akkor rendesen megkaptam a magamét. Két hétre kórházba kerültem, az anyósom azt mondta, hogy leestem a lóról. Nem is ültem életemben lovon. Amikor kicsit jobban voltam, a kezelőorvosom leült velem. Azt mondta, nem kell válaszolnom, de ő biztos benne, hogy ez nem lovas baleset. Azt is mondta, hogy a következőt nem biztos, hogy túlélem. Mondtam neki, hogy van egy lányom, nem hagyhatom a férjemnél, de mondta, hogy ezekkel a leletekkel nincs az a bíróság, amelyik ne ítélné nekem. Akkor hívtam fel Robbot, és ők persze rögtön segítettek. És most itt vagyok, de amilyen hülye vagyok, a múltkor beengedtem a lakásba, mert elhittem, hogy csak Annát akarja felköszönteni.
Egy darabig még hallgattak, és Sansa érezte, hogy jót tett neki, hogy végre egyszer őszintén elmondhatta, ami történt vele. Nem volt értelme titkolózni, hiszen a férfi úgyis látta már, hogy mire képes Joffrey.

- Megkérdezhetem, hogy mi történt az arcoddal? - kérdezte Sansa, mert abban reménykedett, hogy miután elmondta saját életének nyomorult részleteit, talán nem bántja meg a férfit, ha erről kérdezi.
Sandor egy darabig hallgatott, aztán azt mondta:
- Nos, nem sokan tudják, hogy mi történt, de te is őszinte voltál velem, és ez sem sokkal szebb történet. - Nagyot sóhajtott, aztán folytatta. - Amikor hat éves voltam, valamilyen alkalomból, már arra sem emlékszem, hogy mire, én is és a bátyám is ajándékot kaptunk. A bátyám egy játék katonát, én meg valami kereplőt, ha jól emlékszem, mert az egyáltalán nem érdekelt. Ellenben a bátyám fából faragott katonája! Az volt minden vágyam, ráadásul ő már tizenkét éves volt, nem is játszott vele, csak kirakta dísznek a polcára. Egyik nap, amikor iskolában volt, bementem a szobájába, és kihoztam, játszani vele. Mire hazajött persze visszatettem a helyére. Másnap megint elvettem, de aznap elmaradt az utolsó órája. Tél volt, a kandallóban égett a tűz, és én előtte vívtam éppen valami nagy csatát, észre sem vettem, hogy ott áll mögöttem. A bátyám mindig hirtelen haragú volt, amikor végre feltűnt, hogy ott van, egyszerűen felkapott, és bedugta a fejem a kandalló parazsába.
- Úristen! - szörnyedt el Sansa. - Milyen ember az, aki képes ezt tenni a testvérével?
- Olyan, mint az a faszkalap, aki félholtra veri a gyermeke anyját - nézett rá Sandor.
Sansa bólintott:
- Igaz. A szüleid mit csináltak?
- Apám rángatott ki a bátyám karjaiból, de egyébként azt mondta, én vagyok a hibás, miért vettem el a bátyám játékát. Anyám viszont sosem bocsátotta meg a bátyámnak, amit tett.
- Mi történt a bátyáddal?
- Semmi. A szüleim azt mondták, meggyulladt az ágyneműm, azért történt a baj. Egyébként legalább tíz éve nem találkoztam vele, és nem is hiányzik, ugyanolyan erőszakos állat, mint volt.
Kicsit hallgatott, aztán szárazon, minden jókedv nélkül felnevetett:
- Ha úgy vesszük, ez is a családon belüli erőszak egyik esete.
Sansa megpaskolta a férfi kezét:
- Hát, legalább már túl vagyunk rajta.
- Igen, bár jobban örültem volna, ha nem marad nyoma.
- Szerintem nem olyan vészes - mondta a nő, mert így is gondolta, bár nem tudta, hogy ezzel jót mond-e.
- Mondjuk előnye is van, a munkahelyemen senki sem próbálkozik megvesztegetéssel - viccelte el Sandor.
- Mégis kaptál valakitől pálinkát!
- Igen, valahogyan biztos belekeveredtem a címlistájába. Egyébként ízlett?
- Nem volt rossz - vonta meg vállát Sansa -, de a sör jobban tetszett. Azt hiszem, most már kiszellőzött a fejem.
- Akkor menjünk haza.

Miután elbúcsúztak, Sandor ajtót nyitott, és belépett a lakásába, de Sansa még egy kicsit kínlódott a kulcsokkal. Amikor végre mindent kinyitott, megpróbálta kitárni az ajtót, csakhogy a lánc be volt akasztva, amitől nem bírta pár centinél jobban kinyitni. Megpróbálta háromszor is felhívni Aryát mobilon, de nem vette fel, valószínűleg le volt némítva a telefonja, mert Sansa sem hallotta a csörgést. Először gondolta, hogy becsönget, de nem akarta Annát felébreszteni, mert akkor reggelig nem alszik vissza, márpedig hirtelen annyira álmos lett, hogy alig állt a lábán.

Visszazárt mindent, aztán a szomszéd ajtó elé lépett, és halkan bekopogtatott.