Sansa csütörtök délután szépen felöltöztette Annát, és ő is magára kapott az otthoni helyett egy normálisabb ruhát. Sminkkel nem foglalkozott, végül is, nem randira készült. Margaery férje, Renly Baratheon nyitott neki ajtót. Megrémült a lehetőségtől, hogy Margaery férje, Joffrey apjának a testvére. Igaz, ők még sosem találkoztak, mivel Robert évek óta nem tartotta az öccsével a kapcsolatot, még a temetésre sem hívták meg. Kényelmetlenül érezte magát, mert lehet, hogy a férfi nem is tud arról, hogy a bátyja meghalt. Másrészt viszont, gondolkodott Sansa, lehet, hogy ez a férfi nem is az a Renly Baratheon, mert arról Joffrey és Cersei azt mesélte, hogy a saját neméhez vonzódik, márpedig a szomszédjának gyereke is van. Nem, döntötte el, ez a férfi nem a volt apósa testvére.
Nemsokára megérkezett Loras is, Margaery bátyja. Vékony, szikár férfi volt, olyan inas fajta, akin nem látszik, hogy erős, mégis meglepetést tud okozni. Ráadásul igen szép arccal rendelkezett, és Sansának első látásra szimpatikus volt. A vacsora közben nagyon kellemesen elcsevegtek, Renly kedves volt, és sokat viccelődött, Loras pedig, a sógora által feldobott labdákat kellő humorral csapta le. A fiatal nő kellemesen érezte magát, már csak azért is, mert senki sem érdeklődött a férjéről. Szerencsére Sandor Clegane sem került szóba, aminek örült, mert nem szívesen beszélt volna a férfiről a háta mögött, ráadásul a szombaton történteket mindenképpen el akarta hallgatni.
Amikor este Annával hazaértek, jókedvűen nyitotta ki a lakás ajtaját. Egyre jobban érezte magát az új otthonában. Berakott a CD lejátszóba egy Ákos albumot, és évek óta először együtt énekelt az énekessel. Régen egyszer még koncerten is volt Békéscsabán, nagyon szerette ezt a zenét. Éjszaka persze jött a szokásos rémálom, de már annyira hozzászokott, hogy miután felriadt, hamarosan vissza is aludt.
****
- Hogy haladsz a könyvvel? - kérdezte Jorah pénteken a kollégáját.
- Szinte sehogy - húzta el a száját Sandor.
Lysa ma otthonról dolgozott, ezért még a konyhába sem kellett kimenjenek, ha beszélgetni akartak. Csak ketten voltak az irodában, mert Brienne ügyfélnél volt, bár vele általában megbeszéltek mindent.
- De azt mondtad, az új szomszédok elég csendesek - értetlenkedett Jorah.
- Igen, egyáltalán nem zajosak, csak nem tudok koncentrálni, és valahogy nem is érdekel most az egész szarság.
- Talán mert tavasz van - mondta Jorah.
- Mi köze ennek a tavaszhoz, és egyébként is május van már!
- Nem tudom, tavasz, csicseregnek a madarak, szerelem száll a levegőben, ilyesmi.
- Mi van, egy kibaszott költő lettél? - röhögött Sandor Jorah-n.
- Nem, én! - tiltakozott Jorah, és elgondolkodva nézte kollégáját, akit egyben barátjának is érzett.
Már az első nap megkedvelte a szigorú tekintetű Sandort. Fiatal kora ellenére kollégája keserű volt és magányos. Bár önmagának nem vallotta volna be, de Jorah biztos volt benne, hogy egy társ kellene neki. Ugyan saját maga is megrögzött agglegény volt, de egyszerűen csak azért, mert még nem talált magának való nőt. Illetve egyszer talált volna egy lányt, de arról rég lekésett. Viszont voltak kapcsolatai, elég sűrűn. De a kollégája sosem ismerkedett senkivel, nem érdekelték sem a nők, sem a férfiak. Jorah nem találta olyan borzalmasnak Sandor arcát, de a férfi igen, úgy gondolta, hogy úgyis mindenki iszonyodik tőle. Amikor Brienne hozzájuk ment dolgozni, reménykedett, hogy lesz a kollégái között valami, sőt Lysa meg is próbálta őket összehozni, de hamar kiderült, hogy egyikük sem érdeklődik a másik iránt. Jól kijöttek egymással, de ezen kívül semmi.
És most, Jorah azt vette észre, hogy a barátja kicsit megváltozott. Nem nagyon, de időnként elbambul, sőt, tegnap nem bírságolt meg egy ügyfelet, pedig az akár meg is érdemelte volna. Arra sem emlékezett, hogy valaha szarságnak hívta volna dédelgetett könyvét. Vajon az új szomszédnak van ehhez köze? - tűnődött.
Sandor hazafelé úton megint a szomszéd nőn gondolkodott. Tegnap Ákost hallgatott, aki a hazai előadók közül neki is az egyik kedvence volt. Jövő héten lesz koncertje az Arénában, volt is rá jegyük, Jorah-val még aznap megvették, amikor első nap elkezdték árulni. Másik magyar kedvence a Tankcsapda volt, őket is szerette.
Mikor hazaért, úgy döntött, ma nem dolgozik a könyvén, inkább alszik egy nagyot. Este hatkor gyereksírásra ébredt. Kicsit hallgatózott, és megállapította, hogy a szomszédból hallatszik át. Mivel a nő sosem hagyta sokáig sírni a gyerekét, nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Kicsit figyelt, nem hall-e arra utaló jelet, hogy esetleg a volt férj ott van, de a síráson kívül minden normálisnak tűnt. Viszont, álmos már nem volt, úgyhogy gondolt egyet, átöltözött, és elment futni. Utálta, hogy az égett füle miatt nem tud fülhallgatót használni, pedig jó lett volna közben zenét hallgatni. Amikor hazaért, a szomszédban csend volt. Súlyzózott még egy darabig, aztán elment lezuhanyozni. Megvacsorázott, és éppen azon töprengett, hogy milyen filmet nézzen meg, amikor megint sírni kezdett a gyerek. - Hát, ez fasza! - káromkodott.
Berakott egy Bruce Willis filmet a DVD-lejátszóba, és nézni kezdte. Egyáltalán nem tudott rá figyelni, mert a gyerek egyfolytában üvöltött. Amikor végre, körülbelül egy óra múlva elhallgatott, Sandor lefeküdt aludni. Hajnal kettőkor megint a gyereksírásra ébredt. Fejére húzta a párnát, de nem segített, pláne, hogy hamarosan nem kapott alatta levegőt. Átpakolt a legtávolabbi szobájába, igaz, nem szerette, mert az volt a lift mellett, ezért csak edzésre használta, de reménykedett, hogy éjjel már nem használják a felvonót annyian, viszont még ott is hallotta a sírást.
Reggel nyolckor fáradtan ébredt, és minden csontja fájt, a földön alvástól. Gyorsan lezuhanyozott, hogy valamennyire magához térjen, aztán leült kávézni. És akkor megint kezdődött a sírás.
Ebből elég - gondolta, és becsengetett a szomszédba.
Amikor a vörös hajú nő ajtót nyitott, némi elégtételt érezve látta, hogy ő sem aludt, mert olyan karikásak voltak a szemei.
- Jó reggelt! - mondta Sansa fáradtan.
- Jó lenne, ha tudtam volna aludni - Sandor gúnyos megjegyzésnek szánta, de inkább panaszkodás lett belőle.
- Mi történt? - kérdezte a nő, és próbált elnyomni egy ásítást.
- Az, hogy a maga gyereke végig üvöltötte az éjszakát, mindössze ennyi! - mondta Sandor, most már tényleg dühösen.
- Bocsánat, egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni.
- Mi baja? - kérdezte barátságtalanul.
- Jön a foga - válaszolta Sansa.
- Akkor adjon neki fájdalomcsillapítót, vagy mit tudom én, hogy mit.
- Már adtam neki Ibuprofent, de nem igazán hatott - kesergett a nő, és akkor Sandornak hirtelen eszébe jutott valami.
- Úgy fél óra múlva visszajövök, oké? - De a választ nem is várta meg, csak haza rohant.
Otthon kinyitotta a céges laptopját, és Lysa Arryn levelei között kezdett keresgélni. Hamar meg is találta, amit keresett. Gyorsan cipőt húzott, és elrohant a bevásárlóközpontba, a gyógyszertárba. Szerencsére egy férfi patikushoz került, így nem érezte annyira cikinek.
- Chamomilla 15 ch-t kérek - mondta a gyógyszerésznek.
- Megkérdezhetem, hogy mire kell? - kérdezett vissza.
- Gyereknek, jön a foga.
- Nyűgös? - kérdezte a patikus.
- Majdnem egész éjszaka ordított - sóhajtotta Sandor.
- Akkor vigyen még Pulsatilla 15-öt is, apuka. Mindegyikből 5 kis golyócskát oldjanak fel egy teáskanálnyi vízben, és úgy adják be a babának, de a kettő között teljen el 3-4 óra. A Pulsatillaval kezdjenek, és van még a Viburcol kúp is, ha ezek nem válnak be, de azt inkább éjszakára ajánlom, mert nappal elbágyasztja, és gondolom, éjszaka nem a gyereket akarják szórakoztatni anyukával - kacsintott még rá a férfi.
- Öhm, igen, akkor kérek azt is - jött zavarba Sandor attól, hogy a gyógyszerész azt hitte, a saját gyerekének veszi ezeket, nem beszélve a kacsintásról, hogy mit csinálnak éjszaka. Hazafelé még mindig ezen forgott az agya, és úgy gondolta, hogy az biztos, hogy nem aludnának éjszaka Sansával, ha tényleg az ő gyereke lenne a kis Anna.
- Mekkora barom vagyok - gondolta, aztán benyitott a házba.
Nem is ment haza, egyenesen a szomszédba csengetett, ahonnan most is kihallatszott a gyereksírás. Amikor Sansa ajtót nyitott, a kezébe nyomta a csomagot.
- Mik ezek? - kérdezte gyanakodva a nő.
- Ne aggódjon, nem akarom leszedálni a gyerekét. Ezek homeopátiás szerek fogzásra. A kúpot este, lefekvés előtt adja neki, a másik kettőből 5-5 golyót oldjon fel egy teáskanálnyi vízben, úgy adja be neki. A Pulsatillával kezdjen, 3-4 óra múlva mehet a másik - adta tovább a gyógyszerész tanácsait.
- Köszönöm! Maga honnan ért ehhez?
- Én sehonnan, egy kolléganőm foglalkozik ezzel, de a patikus is segített.
- És ez? - Emelt ki Sansa egy rózsaszín karikát, ami kívül csillag alakúra volt formázva, kicsit érdes volt a felülete, és folyadék volt benne.
- Rágóka. Be kell rakni a hűtőbe, de fontos, hogy ne a mélyhűtőbe, aztán elvileg nyugtatja az ínyét.
- Hát, nagyon köszönöm őket! Mivel tartozom? - kérdezte a nő.
- Semmivel. Ha végre tudok aludni, az minden pénzt megér - azzal otthagyta az elképedt nőt, és hazament.
Végre, úgy fél óra múlva csend lett. Ez mennyei - gondolta, és miután aludt egy nagyot, a könyvéhez látott. Sajnos, a legújabb szokása szerint, egyáltalán nem haladt vele, és nem is érdekelte. Valahogy úgy érezte, hogy túl sok energiája van. Fogalma sem volt, mihez kezdjen vele, így aztán, jobb híján, elment megint futni. Mindig szeretett futni, és jól is bírta, de most egész egyszerűen rengeteget futott, még saját magához képest is, és ezzel még mindig nem telt el a nap. Volt egy számítógépes játék is, amit szeretett, de azt inkább nem vette most elő. Amúgy is, évekkel ezelőtt leállította magát a számítógépes játékokról, még az internetet is viszonylag ritkán használta, mert egy időben órákat töltött ezekkel, és nem akart teljesen bekockulni. Így aztán, a hétvégén jött-ment a lakásban, pakolgatott, súlyzózott, olvasni próbált. Amikor végre vasárnap este lett, szinte fellélegzett.
- Hogyan telt a hétvége? - kérdezte hétfő reggel Jorah, aki azonnal észrevette, hogy kollégája, rá egyáltalán nem jellemzően, szétszórt.
- Nem is tudom - válaszolta Sandor, és közben töltött magának egy kávét. Szokás szerint a konyhában voltak.
- Sikerült a könyvvel haladni?
- Á, semmit, viszont képzeld, végre hasznosítottam valamit Lysa okosságaiból.
- Valóban? Azokból lehet bármit is hasznosítani? Hogyan csináltad?
- Péntek este és éjjel egyfolytában üvöltött a szomszéd nő kislánya. Szombat reggel nem bírtam tovább, átmentem, és kiderült, hogy jön a foga. Aztán kikerestem Lysa levelei közül azt, amelyikben erről írt, a gyógyszertárban vettem homeopátiás cuccokat, és utána végre csend lett.
- Te megtartottad azokat a leveleket? Én ki szoktam őket törölni.
- Nem tudom, minek tartottam meg őket, de most mindenesetre jól jött, és a patikus is adott tanácsokat.
- Na, igen.
Jorah több szempontból is érdekesnek találta Sandor hétvégéjét. Először is, a barátja egy teljes éjszakát végigkínlódott, és csak utána ment át a szomszédba, hogy szóljon. Régebben ez nem így volt, máskor fél óra zaj után már ment is. Ráadásul, Sandor szerint ez teljesen normális volt, pedig ő párszor mondta neki, hogy így ne csodálkozzon, ha nem szeretik a szomszédok.
Másodszor, Sandor elment a patikába, fogzásra való szereket venni? Ez legalább annyira megdöbbentő volt, mint hogy nem rontott át azonnal a szomszédba, amikor a gyereksírást meghallotta. De a legérdekesebb mégsem ezek voltak, hanem, hogy a kollégája egyáltalán nem bosszankodott az egész miatt, hanem, mintha tetszett volna neki a dolog. Sőt, amikor a gyógyszertárat említette, valami átsuhant az arcán, amit Jorah nem tudott hová tenni.
Másnap Sandor e-mailt kapott az aznap otthonról dolgozó Jorah-tól, hogy a hétvégén nem tud elmenni vele a koncertre, mert le kell utaznia a szüleihez, Zalába. Ezen kívül a többiek is kaptak levelet, hogy a pénteki napot ki kell, hogy vegye szabadságnak.
Sandor kissé kétségbeesett. Most mit csináljon? Mindenképpen elmegy a koncertre, de kivel menjen? Egyedül nem olyan nagy buli. Megkérdezte Brienne-t, aki viszont kategorikusan elutasította, mondván, nem szereti Ákost.
Kedvetlenül ment haza, és gondolta, jobb, ha hozzászokik a gondolathoz, hogy egyedül megy. Talán el kéne adnia a másik jegyet, küzdőtéri állójegyre mindig van igény, és a neten biztosan hamar talál rá vevőt. Másrészt viszont, ez Jorah jegye, neki már kifizette, adja el ő, ha akarja, vagy esetleg majd holnap megkérdezi, hogy mit csináljon vele?
Végül mégsem kérdezte meg, mert szerda délután a szomszédban megint szólt a zene, és megint Ákos volt.
Elhívhatnám őt is a koncertre - gondolkodott magában. Végül is, biztosan szereti, ha hallgatni is szokta, de vajon eljönne-e vele? Hát, majd kiderül - gondolta.
Várt, amíg a nő elindult a gyerekéért a bölcsődébe, és úgy intézte, hogy egyszerre lépjenek ki az ajtón.
- Köszönöm a homeopátiás szereket, nagyon beváltak! - mondta Sansa, amíg a liftre vártak, aztán hozzátette: - Most már nagyon sokkal tartozom magának.
Amíg beléptek a liftbe, Sandor arra gondolt, hogy ez a beszélgetés jobban alakul, mint gondolta.
- Nos, éppenséggel leróhatja a tartozását.
- Hogyan? - kérdezte a nő meglepve, de mosolyogva.
- Szombat este koncertre akartunk menni a kollégámmal, de tegnap kiderült, hogy nem ér rá, mennie kell a szüleihez, vidékre. Arra gondoltam, esetleg eljöhetne velem, egyedül elég unalmas lenne.
- Milyen koncert, és hol?
- Ákos, az Arénában.
- Jól hangzik, szeretem. Megkérdezem a húgomat, hogy tud-e ügyelni Annára, és ha igen, akkor rendben.
- Oké - válaszolta Sandor.
- Holnap átszólok, jó?
- Persze - bólintott a férfi.
Csütörtök reggel találkoztak a liftben, és Sansa elújságolta, hogy a húga tud jönni bébiszitterkedni, úgyhogy mehet Sandorral a koncertre, de ahhoz még ragaszkodott, hogy a jegy árát elküldje Jorah-nak.
Amikor beért a munkahelyére, Jorah egyből látta, hogy kollégájának ma jobb a kedve, mint az évek során bármikor.
- Ne haragudj, hogy nem tudok elmenni a koncertre! - mondta neki.
- Semmi gond, biztosan fontos.
- Nem tudsz elmenni valakivel, esetleg Brienne-nel? - kérdezte, pedig ő maga volt, aki Brienne lelkére kötötte, hogy nehogy elmenjen a koncertre, ha Sandor hívja.
- Nem, Brienne utálja. De nem gond, már el is adtam a jegyed - válaszolta Sandor, és közben az asztalára tette a pénzt.
- Hamar ment! Ki vette meg ilyen gyorsan?
- Ööö, a házból valaki - mondta Sandor, aztán gyorsan másik témát vetett fel: - Remélem, nincs baj a szüleiddel!
- Nem, valami kerti munkában kell segíteni - mondta Jorah, és majdnem a magasba emelte a kezét, egy "igen" kiáltással. Tudta, hogy a barátja senkivel sincs jó viszonyban a házból, kivéve az új szomszédot, és ha ezt összerakja a mai kedvével, akkor nyilvánvaló, hogy kivel fog Sandor koncertre menni. Ez még azt is megéri, hogy ő maga kihagyja a koncertet, és legalább a szülei is örülni fognak - gondolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése