2. fejezet - Munkahelyek

Reggel kilenc óra előtt tíz perccel megszólalt a csengő, mivel megérkezett Arya.
- Na, hogy nézek ki? - kérdezte meg a húgát Sansa, miután beengedte.
- Nagyon csinos vagy, mint egy üzletasszony - mondta Arya.
- Izgulok, remélem, minden rendben lesz!
- De elvileg már csak a részleteket beszélitek meg, nem?
- Úgy tudom, igen.

A Baelish & Bolton kiadó a belvárosban volt, ezért Sansa metróval ment, így legalább a parkolással nem kellett törődni, és talán el sem fog tévedni. Azért volt egy mini térkép is a táskájában, mert még sohasem járt arrafelé. Amikor megérkezett, felnézett az épületre. Régi, patinás ház volt, és a bejárat mellett egyszerű, nem túl hivalkodó márványtábla hirdette azt a kiadót, ami az ország egyik legnagyobbja volt, és aminek érdekeltségébe rengeteg újság, folyóirat és könyv tartozott.
Sansa egy-két próba fordítást már kapott, és mivel a kiadó elégedett volt a munkájával, ezért szerződést ajánlottak neki. A fiatal nő számára ez ideális munka, hiszen végezheti otthonról, tehát nem gond, ha Anna beteg, kényelmesen tudja hordani a bölcsődébe, és mivel az idejét maga osztja be, tud nyelvet is tanítani néhány diáknak.

A recepciós a legfelső emeletre küldte, ahol egy titkárnő fogadta.
- Jó napot kívánok, Baelish úrhoz jöttem. Sansa Stark a nevem - mutatkozott be.
- Üdvözlöm, engem Ygritte-nek hívnak, Baelish úr titkárnője vagyok. Kérem, foglaljon helyet - mutatott egy bőrkanapéra - Baelish úr éppen Bolton úrral tart megbeszélést, de néhány perc múlva végeznek. Kér esetleg addig valamit inni? - kérdezte a vörös hajú titkárnő, magában pedig azon gondolkodott, vajon mit akarhat Baelish ettől a fiatal nőtől? Elvileg munkaügyben hívta be, de azt a személyzeti osztály szokta rendezni. Igaz a főnöke észjárása eléggé furcsa volt, sosem lehetett tudni, hogy mit, miért tesz.
- Köszönöm, talán egy pohár vizet - válaszolta Sansa, és leült.

Csak két-három perce várakozott, amikor nyílt a nagy, kétszárnyas tölgyfa ajtó, és kilépett rajta két férfi.
- Akkor holnap beszélünk, Petyr! - mondta az idősebb, aztán bólintott, előbb Ygritte-nek, majd Sansának is.
A fiatalabb most Sansához fordult:
- Üdvözlöm, ön biztosan Stark kisasszony!
Sansa gyorsan felállt, és kezet nyújtott:
- Így van, örülök, hogy megismerhetem!
Petyr Baelish negyvenöt körüli, kissé alacsony, de nagyon kellemes modorú férfi volt, öltözékére a már-már túlzott elegancia volt jellemző. Amikor Sansa meglátta, örült, hogy a csinosabbik kosztümjét vette fel, mivel a férfi inkább nézett ki úgy, mintha színházba készült volna, mintsem munkahelyre.

- Jöjjön, kérem - fogta meg a karját leendő főnöke, és betessékelte az irodájába.
Sansa futólag körbenézett az irodában, és meglepődött azon, amit látott. A Lannistereknél látott már fényűző berendezést, de rájuk inkább a modern holmik voltak a jellemzőek. Ez az iroda viszont tökéletesen beleillett az épületbe, mivel valóban antik bútorokból állt a berendezés, nem csupán antik stílusúakból. Sansa tudta, hogy mit jelent a különbség, hiszen édesanyjának volt egy szekreterje, amit mindig féltő gonddal óvott. A szekreter most Robb ügyvédi irodájában van, némiképp ezzel is komolyabbnak láttatva testvérét.

- Nos tehát, azért van itt, mert szeretnénk önnel szerződést kötni, így van? - kérdezte a férfi.
- Igen! - Sansa kényelmetlenül érezte magát attól, ahogyan a férfi ránézett.
- Kérem, meséljen magáról néhány szót!
- A Debreceni Egyetem anglisztika szakán végeztem. Huszonnégy éves vagyok, és van egy kislányom.
- Értem. Az önéletrajzában azt olvastam, hogy Békéscsabáról származik. Miért költözött ide, a fővárosba?
- Miután elváltam, úgy gondoltam, hogy jót tenne egy kis környezetváltozás. - Sansa kényelmetlenül érezte magát ettől a kérdéstől, és ez nem kerülte el Petyr Baelish figyelmét sem, viszont ő másra gondolt a zavar okaként.
- Nem fog problémát jelenteni a gyermeke a munka elvégzése szempontjából?
- Biztosan nem, ezt megoldottam, bölcsődébe fog járni.
- Jól van. Nos, azt hiszem, ez az állás kisgyermekes anyáknak tökéletes, mivel maguk oszthatják be az idejüket, és az anyagok leadását online is intézheti majd.
Ezután még megállapodtak az anyagi részletekről, aztán kezet fogtak.
- Nos, örülök, hogy a mi csapatunkat fogja erősíteni, kisasszony. Ezután majd havonta fogunk találkozni, amikor aláírom majd önnek az elvégzett munka igazolását, hogy a munkaügy át tudja utalni a fizetését. Emiatt a titkárnőm majd mindig felhívja, és időpontot egyeztet önnel.
- Köszönöm! - válaszolta Sansa, és örült, hogy sikerült megállapodnia, méghozzá elég jó fizetést fog kapni.

Miután elment, Petyr Baelish behívta a titkárnőjét.
- Ygritte, kedvesem, lesz szíves majd Stark kisasszonnyal minden hónap ötödike környékére időpontot egyeztetni, rendben?
- Természetesen - válaszolta Ygritte, és még kevésbé értette a helyzetet, mint eddig.

Sansa bizakodva tartott hazafelé. Aggódva készült erre a megbeszélésre, hiszen a megélhetésük függött rajta. Volt ugyan félretéve pénze, és még a szülei örökségéből is maradt a lakásvásárlás után is, de arra úgy tekintett, mint vésztartalék, ezért nem akart hozzányúlni. Most viszont, olyan jó szerződést kötött, amiből meg tudnak élni Annával, tehát, ha még tanítványai is lesznek, akkor kényelmesen élhetnek. Ahogyan sétált a metróhoz, még az áprilisi nap is kisütött, majdhogynem jó kedvre is derült. Persze, csak majdnem. A Deák téren felszállt a kettes metróra, azzal ment az Örs vezér teréig. A metrón senki nem foglalkozott vele, és ez üdítő változatosságot jelentett Békéscsabához képest, ahol sokan ismerték.

Mikor bement a házba, gondolt egyet, és becsengetett a közös képviselőhöz. Miután bemutatkozott, és átvette a tájékoztatót, hogy mennyi közös költséget kell majd fizetnie, rátért arra, ami valójában érdekelte.
- Mondja, van valamilyen közös tároló helyisége a háznak? Arra az esetre, ha vennék egy kerékpárt.
- Hogyne - válaszolta a gondnok. - Adok is hozzá kulcsot magának, akár a babakocsit is lenn hagyhatja, ha úgy kényelmes.
Ezzel megmutatott a bejárati ajtó mellett egy olyan tárolót, ahol már több kerékpár állt, sőt egy babakocsi is volt.
- Köszönöm, nagyon kedves!
- Nincs mit, asszonyom. A kedves férjének hogy tetszik itt?
- Elváltam - fogta rövidre Sansa. Elköszönt, és beszállt a liftbe. Vége is volt a jó hangulatának.

Másnap már meg is kapta első fordítani valóját, egy regényt. Fordított már ilyesmit, így aztán először elkezdte olvasni, hogy teljesebb képet kapjon.
A héten vett még egy-két dolgot az Ikeában, főleg Anna szobájába, ami végre kezdett gyerekszobának kinézni. Minden nap kimentek a ház előtt lévő játszótérre, ahol szerencsére nemcsak homokozó és mászóka volt, hanem babahinta is, Anna pedig imádott hintázni.
Egyik délután, amikor a liftet várta, az egyik szomszéd elkezdett beszélgetni vele:
- Hogy tetszik itt?
- Kellemes - válaszolta Sansa szűkszavúan.
- A szomszédjával megismerkedett már? - kérdezte a másik, és Sansa figyelmét nem kerülte el, hogy a kérdés csak az egyik szomszédjára vonatkozott. Hogy melyikre, azt nem tudta, de mivel egyiket sem ismerte még, így a válasz nem volt nehéz:
- Nem, miért?
- Ami késik, az nem múlik - mondta vigyorogva a szomszéd, aztán az ötödiken kiszállt.


******

- Milyen az új szomszéd? - Jorah Mormont szabadságon volt a múlt héten, ezért most azt a kérdést tette fel kollégájának, ami a legjobban érdekelte.
- Nem tudom, de még nem kellett átmennem - válaszolta Sandor, és ahogy kimondta, maga is meglepődött, hogy már egy hete laknak a szomszédjában, de még nem hallott onnan semmit.
- Csak nem egy egyedülálló?
- Nem hiszem, bár amikor költöztek, akkor csak egy nőt láttam egy gyerekkel, apucit még nem.
Jorah elnevette magát, ugyanis Lysa Arryn használta az apuci szót a férjére, mióta a drága Robert megszületett.
Sandor látta, hogy a kollégájának rögtön leesett a poén. Ezért is kedvelte Jorah-t, aki azon kevesek egyike volt, akivel elég jó, mondhatni baráti viszonya volt. Egyszerre kerültek az adóhatósághoz, és rögtön egymásra hangolódtak. Jorah megrögzött agglegény volt, így aztán ráértek esténként kocsmázni. Persze nem jártak állandóan, kéthetente péntek volt az ők napjuk. Néha bowlingozni is elmentek, olyankor Brienne is velük tartott. Remekül néztek ki, hármójuk átlag magassága meghaladta a két métert, mivel Brienne és Jorah is majd' két méter volt, Sandor pedig még meg is haladta. Mindenesetre, senki nem mert beléjük kötni.


- Lemaradtam valamiről a múlt héten? - kérdezte Jorah.
- Semmiről, hacsak Lysa legújabb agymenését figyelembe nem veszem - mondta Sandor.
- Most éppen miről? - sóhajtotta kollégája.
- Homeopátia a gyermeknevelésben - jött oda hozzájuk Brienne, aki egy kávéért jött a teakonyhába, ahol Sandor és Jorah éppen tartózkodtak.
- Pff, egy újabb végeláthatatlan téma - kesergett Jorah.
- Tudtad, hogy mellgyulladásra például remekül hat a belladonna? - kérdezte Sandor.
- Nem, de talán azért, mert még nem volt mellgyulladásom - forgatta Jorah a szemeit.
- Nos, Lysának már volt - tette hozzá Brienne.

- Mi a helyzet? Szingli party? - Jött be a konyhába Lysa is, aki minden lehetőséget megragadott, hogy fitogtassa a tényt, miszerint neki családja van, a többieknek pedig nincs. Nem mintha egyáltalán akartak volna.
- A heti teendőket beszéljük meg - válaszolta Sandor.
- Miért nem az irodában? Nekem is tudnom kéne róla - húzta fel az orrát Lysa.
- Mindjárt megyünk - mondta neki Brienne.

Összenéztek hárman, aztán követték Lysát az irodába. A héten nem kellett kimenniük egy céghez sem, így aztán beosztották, hogy ki, melyik nap dolgozik otthonról. Lysa, mint mindig a pénteket választotta, Brienne a csütörtököt, Sandor a szerdát, Jorah pedig a keddet.
Sandor szeretett adóellenőrként dolgozni. Kedvére szívathatott embereket, cégeket, na persze a korrektség határain belül.

Szerdán otthon maradt, de ilyenkor ugyanúgy felkelt, mint máskor, kényelmesen megkávézott, a reggelit otthon is kihagyta, aztán nekilátott dolgozni. Ha maradt még ideje - márpedig általában maradt, mivel otthon nem beszélgették el az időt a többiekkel -, akkor a könyvét írta. A dédelgetett könyvét, élete főművét, a középkori lovagokról. Évek óta készült a könyv, de még mindig csak a fele körül járt. Persze, mivel nem volt határidős munka, volt olyan, hogy egy hónapig hozzá sem nyúlt, egy betűt sem írt bele. Még azt sem tudta, hogy van-e vele bármiféle célja. Nem gondolkodott rajta sosem. Egyszerűen azért írta, mert érdekelte a téma, és mert nem talált olyan átfogó művet, mint amilyenre neki igénye lett volna.

Kilenc óra előtt néhány perccel csengettek. Nem hozzá, hanem a szomszédba, az új lakóhoz. Nem igazán foglalkozott vele, de fél tizenegykor megint csengettek. Akkor kinézett a kukucskálón, és egy fiatal lány érkezett a szomszédjába, akit az előző héten látott vörös hajú nő engedett be.
Kit érdekel, amíg csendben vannak - gondolta, és felvonta a vállát.

*****

Sansa első diákja szerdán kilenckor érkezett. Egy duci fiú, Samwell Tarly. Elég gátlásos srác volt, és látszott rajta, hogy zavarban van a súlya miatt, de Sansát ez nem érdekelte. A fiú okos volt, és eléggé olvasott, ráadásul nagyon lelkesen fogott a nyelvtanulásba, igaz, nem is volt már teljesen kezdő. Megállapodtak, hogy szerdán és pénteken fog járni hozzá.
A következő diák Sam után érkezett, egy Szegfű nevű lány. Kissé furcsa lány volt, és még kezdő, de rögtön nagyon jól kijöttek egymással. Ugyanazokon a napokon fog járni, Samet fogja váltani. Ez így nagyon megfelelt Sansának, mivel délre végzett is, tehát fél egyre bőven tudott menni Annáért. Igaz, csak két hétig fog érte menni ebéd után, ha beszokott a bölcsődébe, akkor majd a délutáni alvás utánra jár érte, hogy tudjon dolgozni.
Csütörtökön egy Gendry nevű fiú jött, hétfőn pedig egy Meera nevű lány. Mindkettőjüknek a hétfő és a csütörtök volt jó. Gendry egy picit idősebb volt a többieknél, de így is csak huszonegy volt. Sam húsz éves, a két lány pedig tizenkilenc. Úgy döntött, több diákot most nem is vállal, hogy elegendő időt tudjon szentelni a fordításnak, és Annának is.

A következő hétfőn Annát hintáztatta, amikor a másik hintába is betettek egy kisfiút, és a gyerekkel lévő nő elkezdett vele beszélgetni.
- Mennyi idős a kislánya? - kérdezte.
- Nemsoká egy éves lesz - válaszolta Sansa.
- Nagyon aranyos, látom, tetszik neki a hintázás.
- Igen, jó ez a babahinta.
- Margaery Tyrell vagyok, itt lakunk a hatodikon, ő pedig a kisfiam, Jack - mutatkozott be a nő.
- Sansa Stark, nemrég költöztünk ide.
- Á, ti laktok a tizedik emeleten?
- Igen.
- A szomszéddal megismerkedtetek már?
- Nem, de még csak két hete lakunk itt - válaszolta Sansa, és nem kerülte el figyelmét, hogy ez a nő megint csak az egyik szomszédjáról beszélt.
- Hát, ami késik, biztosan nem múlik - mondta Margaery, és Sansa nem bírta ki, megkérdezte:
- Miért kérdezi mindenki, hogy megismerkedtem-e már vele? És egyáltalán, melyik szomszéddal?
- Nem is tudod, ugye? - A hosszú, barna hajú nő lehalkította a hangját, úgy folytatta. - A mellettetek lakó középkorú férfi igen kellemetlen ember. Beszól mindenért, főleg a zajért. Mogorva, senkivel sem áll szóba. Ráadásul elég félelmetes is, mert nem elég, hogy legalább két méter, de a fél arca torz valamilyen sérüléstől. Borzasztóan néz ki - mondta Margaery, és megborzongott.
Sansa úgy érezte, nem illik valakit a háta mögött kibeszélni, ezért aztán témát váltott:
- Régóta laktok itt?
- Három éve, az esküvőnk után költöztünk ide. Nincs kedvetek valamelyik este átjönni hozzánk a férjeddel?
- Elváltam - közölte Sansa szűkszavúan, és szerencsére Margaery nem kérdezősködött tovább.
- Hát, akkor legfeljebb elhívom Lorast, a bátyámat, és akkor már négyen leszünk.
- Nem is tudom - mondta Sansa, és arra gondolt, hogy egyáltalán nem akar még férfiakkal ismerkedni.
- Talán félreérthető voltam, nyugi, nem akarom rád tukmálni a bátyámat, Loras amúgy is meleg - mondta Margaery, ráérezve Sansa bizonytalanságának okára.
- Hát, szívesen átmennék, de a kislányomat is vinnem kellene magammal.
- Semmi gond, majd Jackkel eljátszanak. A férjemnek most határidős munkái vannak, Loras pedig külföldön van éppen, de majd megpróbáljuk valamikor összehozni, jó?
- Rendben.
- Addig még biztosan összefutunk, ha máshol nem, akkor itt - mondta Margaery.