7. fejezet - Tyrion

A férfi meglepetten nyitott ajtót.
- Valami gond van?
- Nem tudok bejutni - suttogta Sansa, nehogy felébresszék a szomszédokat.
- Gyere - mondta neki Sandor, és arrébb lépett az ajtóból.
- Be van akasztva a lánc, és hiába hívtam Aryát telefonon, nem vette fel. Attól félek, ha becsöngetek, akkor Anna felébred.
- Kívülről én sem tudom kinyitni a láncot, de nálam aludhatsz, ha szeretnél.
- Köszönöm, igazán kedves vagy!
A férfi körbenézett.
- Majd én alszom a kanapén, jó? - kérdezte.
- Még csak az kéne! Nekem kényelmes a kanapé is, neked viszont nem lenne, úgyhogy én alszom rajta.
- Hát jó - adta meg magát -, akkor hozok neked ágyneműt.

Amikor Sandor visszajött az ágyneművel, mellette volt egy póló és tiszta törülköző is.
- Ha lezuhanyoznál – magyarázta a férfi.
- Köszönöm - mondta a lány, aztán küldött még egy üzenetet a húgának, hogy nem tudott bemenni, Sandornál van, és csörögjön rá, ha felébredtek.
Nemsokára lefeküdtek aludni. Sansa még egy darabig forgolódott, bár alkalmi fekhelye elég kényelmes volt, aztán elmosolyodott, amikor a hálószobából meghallotta az ütemes hortyogást, és hamarosan ő is álomba merült.

Rémálomba. Talán azért volt ilyen élénk az álma, mert este erről beszéltek, mindenesetre arra ébredt, hogy patakzottak a könnyei, és valaki csitítgatja.
- Semmi baj, csak rossz álom volt. Talán az idegen ágy miatt - mondta neki Sandor.
- Nem hiszem, minden éjjel ez van.
- Minden éjjel rémálmod van?
- Igen.
- Mióta?
- Mióta kórházba kerültem. De mindjárt jobban leszek, már hozzászoktam.
- Nem kérsz valamit inni?
- Talán egy pohár vizet.
- Hozom.
Amíg elment, Sansa próbált megnyugodni, de nem sikerült. Otthon ilyenkor Anna szuszogását szokta hallgatni, és arra hamar megnyugszik. De a kislánya most nincs itt, elválasztja tőle a biztonsági lánc. Átölelte a kispárnát.
- Sandor – mondta halkan a férfinak, aki akkor tért vissza a vízzel -, melletted aludhatok? Ilyenkor mindig mellettem van Anna, és az megnyugtat.
- Hát persze, de figyelmeztetlek, horkolni szoktam!
- Annál jobb!
Sansa megitta a vizet, aztán követte a férfit a hálóba. Lefeküdt az ágy egyik szélére, Sandor a másikra, annyi hely maradt köztük, hogy akár Anna és Arya is bőven elfért volna. Ahogy remélte, hamarosan álomba ringatta az ágy másik oldaláról hallatszó békés szuszogás.

Reggel arra ébredt, hogy bár be volt húzva a függöny, a napsugarak csiklandozták az arcát. Első pillanatban nem is tudta, hogy hol van, és pláne, hogy kivel ölelkezik. Aztán hirtelen eszébe jutott az éjszaka, és már csukott szemmel is mindent tudott. A férfi még hortyogott, így aztán kinyitotta az egyik szemét, és megdöbbenve látta, hogy az éjjel valahogy mindketten az ágy közepére kerültek, és most a feje a férfi vállán van, a karja a mellkasán, Sandor is átkarolja, még a lábaik is össze vannak fonódva, és ugyan felül mindkettőjükön volt póló, de alul csak alsónemű.
Hát, ez kellemetlen helyzet, ugyanakkor viszont egészen kellemes érzés - gondolta. Kedve lett volna a kezével jobban is feltérképezni azt a mellkast, ami a pólón keresztül is egészen izmosnak tűnt, izmosabbnak, mint bármelyik mellkas, amit eddig látott. De nem hitte, hogy erre már készen állna, a szexről meg amúgy sem voltak túl jó emlékei, úgyhogy mégis inkább azon kezdett töprengeni, hogyan kelhetne fel anélkül, hogy felébresztené a férfit, vagy ha fel is ébred, akkor ne legyen kellemetlen.

- Jó reggelt - szólalt meg ekkor Sandor -, régóta fenn vagy?
- Csak pár perce - válaszolt Sansa.
- Nem tagadom, hogy nagyon kellemes az érzés - simított végig a lány hátán -, de sajnos, hív a természet.
- Ó, bocsánat - pirult el Sansa, és maga is meglepődött, de talán kicsit sajnálkozva húzódott arrébb.

- Kérsz kávét? - kérdezte Sandor később, amikor már mindketten felöltöztek.
- Igen, köszönöm.
- Tej, cukor? - mutatta fel a kérdéses dobozokat a férfi.
- Egy cukor, és kevés tej. Te feketén iszod?
- Igen.
- Nem tudom, miért nem hív már a tesóm. Nem zavarlak? - aggodalmaskodott Sansa.
- Te sosem. Egyébként semmi dolgom ma, általában halálra unom magam a hétvégéken.
- Mondjuk, nekem sincs, csak sétát terveztem mára, de már fél tíz, és Anna nem szokott ilyen sokáig aludni.
- Lehet, hogy ők is kirúgtak a hámból tegnap este - mosolygott Sandor.
- Ez a húgomra vallana - zsörtölődött Sansa, de akkor megszólalt a telefonja. Arya küldött üzenetet, hogy felébredtek.
- Nos, mennem kell. Köszönöm a tegnap estét, és azt is, hogy itt alhattam. A pólódat elviszem, kimosni.
- Én örültem neki - válaszolta Sandor -, és van mosógépem.
- Szerdán visszakapod - emelte fel Sansa a pólót -, de csak ha fél kettőre átjössz ebédre. Szereted a gulyáslevest?
- De még mennyire! Ha aznap is itthon leszek, akkor benne vagyok, de ha nem, akkor kedden szólok.
- Rendben.

Otthon Arya már izgatottan várta.
- Mesélj! Mindent tudni akarok! - támadt rá a nővérére.
- Szuper volt a koncert, és utána elmentünk egy romkocsmába.
- Tényleg, melyikbe?
- Azt hiszem, Élesztőnek hívták.
- Ismerem, az jó hely - Arya elég sok kocsmát, és szórakozóhelyet ismert.
- Ott ittunk sört.
- Mást nem is nagyon tudtatok volna - szúrta közbe a húga.
- Aztán hazajöttünk, és nem tudtam bejönni.
Most már igazi érdeklődés villant Arya szemében:
- És?
- És mi? Sandornal aludtam.
- Csak aludtál? - kérdezte, jól megnyomva a csak szót.
- Igen - vörösödött el Sansa.
- Szóval, volt ott még valami! - kapott rajta rögtön a húga.
- Miből gondolod?
- Abból, hogy olyan vörös lettél, mint a főtt rák.
- Igazából semmi, csak egy ágyban aludtunk, és reggel totál összeölelkezve ébredtünk fel.
Valójában - gondolta Sansa -, Sandor csak átkarolt, én voltam rátekeredve, mint egy inda a fára. De ezt nem osztotta meg a húgával.
- Ennyi? Semmi szex? Akkor hívhattalak volna korábban is.
- Te azt hitted, hogy... - kezdett hitetlenkedni Sansa, de Arya közbe vágott:
- Persze, hogy azt hittem, minden normális ember szexelt volna egy jót, egy ilyen jól sikerült este után! - Arya elég aktív szexuális életet élt, nem voltak kifogásai az egy éjszakás kapcsolatok ellen sem.
- Sandor nem akart visszaélni a helyzettel.
- De ha akart volna? Mit tettél volna?
- Nem tudom - mondta Sansa.
Magában arra gondolt, hogy valószínűleg nem tiltakozott volna, mégis örült, talán éppen ezért, hogy semmi ilyesmi nem történt. A szerdai ebéd meghívásról viszont mélyen hallgatott.

*****

Sandor vasárnapja, miután Sansa hazament, unalmasan telt. Gondolatai a tegnap este körül forogtak. Hihetetlen volt számára, hogy egy ilyen lányt, vagy inkább, úgy egyáltalán, bármilyen lányt így bánthatnak. Azt meg elgondolni is szörnyű volt, hogy akkor is ütötte az az állat, amikor kismama volt. Már bánta, hogy a múltkor nem verte meg, legalább egy kicsit.
Azt sem tudta hirtelen, hogy hol van, amikor a sikoltozásra éjjel felriadt. Régebben, még gyermekkorában neki is voltak rémálmai, amik hosszú idő után szerencsére megszűntek, de még emlékezett rá, hogy milyen szörnyű volt éjjelente újraélni, ami történt. Nem csoda, hogy mindig olyan szomorú Sansa.

Aztán eszébe jutott a reggel, és elmosolyodott. Előbb felébredt, mint Sansa, de amikor észrevette, hogy éjjel mennyire összeölelkeztek, inkább nem mozdult. Kíváncsi volt a lány reakciójára, ezért inkább úgy tett, mintha még aludna. Pontosan tudta, mikor ébredt fel a másik, mert érezte, hogy már nincs elernyedve. Azt hitte, hogy a lány kihasználja azt, hogy ő még alszik, és elhúzódik, de nem tette. Legszívesebben ott helyben megdugta volna, meg is fordult a fejében, de úgy érezte, ezzel talán elriasztaná. Aztán úgy döntött, inkább megkönnyíti mindkettőjük helyzetét, de azt azért nem bírta megállni, hogy ne simogassa meg Sansa hátát. Végül, amikor a lány áthívta ebédelni, úgy gondolta, jó döntés volt türelmesnek lenni.

- Milyen volt a koncert? - kérdezte Jorah hétfőn ebédnél, ahová végre ketten mentek. Remélte, hogy ha nem a lányok előtt kérdezi kollégáját, akkor nyíltabb lesz. Már nagyon kíváncsi volt, de ma egyfolytában jöttek hozzájuk az ügyfelek.
- Jó - hangzott a nem túl bőbeszédű válasz. Ha kollégájára nézett, akkor persze nyilvánvaló volt, hogy megérte lemondania a koncertet, de azért érdekelte volna, hogy mi történt.

Sandor elgondolkodva nézett rá.
- Jorah, neked sok barátnőd volt?
- Akadt néhány - felelte, és kíváncsi volt, hova akar barátja kilyukadni.
- Szerinted, ha elmennék valahová ebédre, és vinnék, mondjuk virágot, örülnének neki?
- Attól függ, kinek adnád.
- Például egy barátnak.
- Hát, én nem biztos, hogy jó néven venném, ha virágot kapnék tőled - viccelődött, de Sandornak fel sem tűnt.
- Ha mondjuk Brienne-hez mennék.
- Ő biztosan örülne.
- De milyen virágot vihetnék?
- Rózsa?
- Az túl nyilvánvaló, nem?
- Ha vörös, akkor igen. Vigyél tulipánt, az olyan üde és tavaszias.
- Jó ötlet, azt hiszem.

- Kinek viszel virágot? – kérdezte, amikor Sandor ismét hallgatásba merült.
- A szomszédom meghívott ebédelni. - Ez volt az, amit végre hallani akart.
- Vele voltál a koncerten?
- Igen.
Jorah hallgatott, úgy gondolta, talán majd magától mondja el Sandor, hogy mi történt. De miután a barátja továbbra is csendben volt, megkérdezte:
- Tetszik neked?
- Azt hiszem.
- Történt valami köztetek szombaton?
- Nem is tudom, ez egy kicsit bonyolult.
Úgy döntött, nem kérdezősködik tovább, úgyis majd kiderülnek szép lassan a dolgok.

******

Sansának kedden az Egészségbiztosítónál volt dolga. Éppen befejezte az ügyintézést, amikor a folyosón egy összetéveszthetetlen alakot látott meg. Előbb arra gondolt, valahogyan megpróbálja elkerülni, de aztán úgy gondolta, hogy úgyis tudja már Joffrey, hol lakik, így aztán inkább odament hozzá, és megszólította:
- Szervusz, Tyrion!
- Sansa, de rég láttalak! - A férfi arcán őszinte öröm jelent meg.
- Én is, téged! Itt dolgozol?
- Igen. - Tyrion az órájára nézett.
- Ha elintézted az ügyeidet, nincs kedved velem ebédelni?
- Dehogynem, és már elintéztem.
- Akkor induljunk.

Az épület aljában volt egy önkiszolgáló grill étterem, oda mentek be.
- Most legalább irigyelhetnek a kollégáim, hogy milyen jó nővel ebédelek - viccelődött Tyrion.
- Ide szoktatok jönni?
- Általában, de most mesélj magadról. Jól vagy?
- Igen, köszönöm.
- Örülök, hogy sikerült megszabadulnod az unokaöcsémtől. Bár, úgy hallottam, elég komolyan megfizettél érte.
- Igen, és ráadásul nemrég meglátogatott. Anna születésnapján.
- Ugye nem erőszakoskodott megint veled?  
- De igen. Azt akarta, hogy menjek vissza hozzájuk. Szerencsére a szomszédom átjött.
- Miért engedted be?
- Hülye voltam. Azt hittem, tényleg Annát akarja látni.
- Ugyan, Anna sosem érdekelte. Ami részben szerencse, ha fiút szültél volna neki, akkor mindenre képesek volnának érte, főleg az apám. Egy lánynak nincs sok értéke a számára, de egy fiú!

Sansa hirtelen megborzongott. Tyrion jól ismerte a családját, utálta is őket rendesen. Az érzés kölcsönös volt, főleg Joffrey anyjával. Cersei gyűlölte Tyriont, talán amiatt, hogy törpe volt, vagy azért, mert az édesanyjuk belehalt a szülésbe, persze az is lehet, hogy a kettő együtt volt túl sok.
- Figyelj, ha nagyon nem akarna békén hagyni, akkor szólj nekem, megpróbálom őket észhez téríteni.
Ezzel átnyújtott egy névjegykártyát, rajta az elérhetőségével.
- Köszönöm, de mikor tudtál te hatni rájuk? - kételkedett Sansa.
- Ha én nem is, de Jaime igen - vigyorgott Tyrion.
- Ez igaz, Jaime valahogy mindig szót értett velük. Talán az életemet is neki köszönhetem, ő hívott hozzám mentőt. Cersei nem akart, azt mondta, majd rendbe jövök, közben belső vérzésem is volt. De mesélj most már magadról, elég belőlem!
- Hm, én élem világomat, pár hónapja együtt élek egy nővel. Ezért is nem voltam arra, amikor veled történtek a dolgok.
- Tényleg? Mesélj róla - lelkesedett Sansa.
- Hát, szeretem a kihívásokat, mert Shae majdnem száznyolcvan centi magas - mosolygott Tyrion -, és persze gyönyörű. Nem is tudom, mivel érdemeltem ki egy ilyen szép nőt?
- Talán azzal, hogy jó ember vagy, Tyrion – válaszolt őszintén a nő.
- Kösz, de lehetnék jobb ember is, ha akkor, amikor az első pofon nyomát megláttam rajtad, elhoztalak volna, nem pedig Joffreyt próbáltam volna jobb belátásra bírni.
- Most már elmúlt, ne bánkódj miatta!
- Meglátogathatunk valamikor, vagy ti eljönnétek hozzánk? Szívesen bemutatnám Shaet, és Annát is szeretném már látni.
- Örülnék neki. Majd megbeszéljük.

Aztán eszébe jutott valami:
- Tyrion, te tudsz valamit Robert testvéréről, Renlyről?
- Nem annyira. Tudod, hogy nem kedvelték egymást Roberttel, azt hiszem, azért, mert meleg. Ezt nem is értettem soha, mert ha jól tudom, pár éve megnősült, és gyereke is van. Mégsem békültek ki. Bár, amennyire tudom, abban a nővérem keze is benne volt.
Sansa elsápadt, Tyrion aggódva nézett rá:
- Jól vagy?
- Igen. De, azt hiszem, Renly ott lakik a házban, ahol mi. A feleségével egészen jóban vagyok, szoktunk találkozni a játszótéren.
- Margaerynek hívják?
- Igen.
- Akkor ő az. Tudja, hogy ki vagy?
- Nem hiszem, visszavettem a lánynevem. Egyébként azért volt olyan meglepetés, mert ő is Margaery Tyrellként mutatkozott be, de amikor a férjével találkoztunk és bemutatkozott, a Renly Baratheon nevet mondta.
- Akkor egyelőre ne mondd meg neki, hogy ki vagy. Megpróbálok utána járni, hogy lehet-e benne bízni.
- Köszönöm. Le tudod írni a telefonszámom?
- Beírom a mobilomba.

Sansa lediktálta a számát, aztán Tyrion összevonta a szemöldökét:
- Kérhetnék tőled valamit?
- Persze.
- Hoznál nekem egy szalvétát? Visszafelé pedig nézz már át légy szíves az út túloldalára, a színház melletti  parkolóba. Van ott szélen egy szürke szedán, ül benne egy fickó, nem ismerős?
Sansa felállt, elment szalvétáért, visszafelé pedig megnézte az autót, de nem volt ismerős, és a benne ülő fiatal férfit sem látta még.
- Nem - rázta meg a fejét, amikor visszaült -, igaz, a férfit nem is láttam teljesen jól, de az autó sem ismerős.
Tyrion felsóhajtott:
- Láttam már mostanában, de nem tudom, mit akarhat.
- Talán csak véletlen, nem?
- Talán - válaszolta a férfi.