14. fejezet - Nyomon

Sandor

    Tudtam, hogy körülbelül fél óra, amíg eljut a taxi Drogó műhelyéig. Úgy döntöttem, ezt az időt engedélyezem magamnak, hogy Sansára gondoljak, mert legközelebb talán csak azután lehet majd, ha megtaláltam, és azt nem tudom, hogy mikor lesz. Így aztán, amennyire tudtam, elhelyezkedtem kényelmesen a taxi hátsó ülésén, és a gondolataimba mélyedtem. Emlékeztem, hogy mennyire gyűlöltem, amikor először megláttam, és ő sikoltozni kezdett. Tényleg gyűlöltem? Azt hiszem, igen. Sőt, azt gondoltam, hogy ugyanolyan gonosz lelke van, mint Joffreynak. Két hétig tartott az érzés, hogy aztán ott, a pisilő kislány szobránál, átcsapjon valami egészen másba.
   Hihetetlen, mit tett velem ez a lány! Hetek alatt véget vetett az évek alatt kialakított rutinomnak, pedig azelőtt azt hittem, nekem már nem számít senki, és semmi, hogy úgy fogom leélni az életemet, magányosan, mint egy kőszikla. Mekkorát tévedtem! Azt hittem, az én lelkemet már nem érinti meg semmi, de Sansa egy citromos süteménnyel képes volt levenni a lábamról. Így lett a Véreb helyett egy megveszekedett idióta, aki hagyta, hogy elvegyék tőle az egyetlen lányt, aki képes volt a szörnyetegből embert csinálni.
   Muszáj megmentenem, hiszen még meg sem mutattam neki a pisilő kutyát, pedig megígértem. Persze nem egy nagy szám az a dög, de megígértem, mint ahogyan azt is, hogy meg fogom védeni mindentől, és mindenkitől.
    A csókjaira, öleléseire nem emlékezhettem, mert az túlságosan felkavart volna, és nekem most tiszta fej kellett. Csak az járt a fejemben, hogy meg kell találnom, és be kell tartanom az ígéreteimet.

    Amikor a műhelybe érkeztem, meglepődve, de örömmel vettem észre, hogy Daenerys is ott van. Drogó éppen egy kombi Opel alatt feküdt, Dany pedig ült egy szerszámos láda mellett a földön, és adogatta az eszközöket Drogónak. Eddig ki sem néztem volna a hosszú, szőke hajú lányból, hogy egyáltalán meg tudja különböztetni a villáskulcsot a csavarhúzótól, de láthatóan biztos kézzel nyúlt a ládába, bármit is kért Drogó.
   Volt valami meghitt ebben a jelenetben, ha két-három hónapja látom őket, még talán irigy is lettem volna, vagy maró gúnnyal gondoltam volna arra, hogy úgyis hamarosan szakítanak. Most egyszerűen csak örültem a boldogságuknak.
Most már egészen biztos, hogy kezd elmenni a józan eszem.
 - Sziasztok! - köszöntem.

    Ha eddig meg voltam lepődve Daenerys műszaki tudásán, akkor az semmi volt ahhoz képest, amit most éreztem, ugyanis ahogy meglátott, felállt, rám mosolygott, és átölelt.
 - Jaj, de örülök, hogy látlak! - lelkendezett.
Drogó pedig kicsúszott az Opel alól, odaköszönt, közben felmutatta a kezét.
 - Bocs, csupa kosz a kezem, de mindjárt lemosom.
 - Sansa nem jött veled? - kérdezte Dany.
 - Nem. Ezek szerint nem tudod? - néztem rá.
 - Micsodát?
 - Ma a vacsora után elrabolták Baratheonék házából. - Igyekeztem higgadtan beszélni, de a hangomból mégis áradt a kétségbeesés.
 - Nem lehet igaz! - szólt Dany.
 - Mondj el mindent - kérte Drogó.

   Elmondtam, amit tudtam, azt is, hogy miről gondolkodtam otthon, de Drogó csak tanácstalanul nézett.
 - Nem tudom, mi lehet az. Logikus, hogy rám gondoltál, de itt nem hallottam semmiről, és te is látod, hogy nem a maffia jár hozzánk dolgoztatni - intett fejével az Opel felé.
- Nincs nálad a kép, amit a nyomozó mutatott? - kérdezte Daenerys.
 - Nincs, de esetleg felhívhatom, hogy küldje át a mobilomra - mondtam, és már tárcsáztam is.  A nyomozó második csengésre felvette.
 - Jó estét! - mondta. - Van valami hír?
 - Semmi, ön megtudott valamit esetleg?
 - Sajnos semmit, egyelőre.
 - Át tudná küldeni esetleg azt a képet, amit a térfigyelő kamera rögzített? - tértem rá, amiért hívtam.
 - Hogyne, megkérdezhetem, hogy mire kell?
 - Egy ismerősömnél vagyok, és megmutatnám neki.
 - Jó, milyen e-mail címre küldjem?
 - Várjon egy pillanatot! - kértem meg.
Körülnéztem, és láttam, hogy van benn egy laptop, úgyhogy gyorsan megkérdeztem Drogót, lehet-e rá e-mailt küldeni? Elém tolt egy papírlapot az e-mail címével. Bediktáltam a nyomozónak, aki megígérte, hogy öt percen belül itt lesz a kép.
 - Sandor!
 - Igen?
 - Kérem, ha megtud valamit, feltétlenül hívjon fel, ne kezdjen el a saját szakállára nyomozni!
Egy pillanatig hallgattam, közben átgondoltam, és rájöttem, igaza van.
 - Rendben.

    Leraktam, és amíg vártunk a képre, tovább gondolkodtunk, hogy miért történhetett mindez? Drogónak elképzelése sem volt, hogy miért akarná őt bárki is megölni, ráadásul a helyzetet bonyolította, hogy Sansa Joffreyék házából tűnt el, Drogó pedig nem is ismer senkit a temetésen részt vevők közül, csak Danyt.
Gondterhelten dörzsöltem meg a halántékomat.
 - Ha nem ismertek rá a fotón látható emberre - márpedig erre nem sok esélyt láttam -, akkor elmegyek Sansa szüleihez. Nem így terveztem bemutatkozni nekik - Daenerys közben együtt érzően paskolta meg a karomat -, de talán tudhatnak valamit, ami nyomra vezet. Meg kell találnom őt!

Amikor jelzett a gép, hogy új e-mail érkezett, Drogó megnyitotta, és közben azt mondta:
 - Nekem nincsenek titkaim, csak egy, akit te is ismersz - nézett Danyre.
A lány visszamosolygott, aztán ránézett az időközben betöltődött képre, és a mosolya eltorzult.
 - Nem hiszem el - suttogta -, ez Viserys.
 - Biztos vagy benne? - kérdeztük egyszerre Drogóval.
 - Igen, teljesen - válaszolta. - A testvérem, megismerem! Ráadásul, látjátok, ott a pulóver könyökénél azt a szakadást? - Mutatott egy számunkra láthatatlan dologra a képen. - Azt én csináltam, amikor két hete kölcsönvettem tőle. Nem is tudott róla, lehet, hogy észre sem vette.
 - De miért akarna engem megölni Viserys? - állt értetlenül a dolog előtt Drogó.
 - Miért, miért? Valószínűleg, amiért titkolóznunk kell! - Rám nézett: - Marokkói vagyok, ott ez a haj - emelte fel a szőke fonatát - nagyon ritka. Az apám úgy gondolta, ha beházasít a királyi családba, azáltal ő is feljebb kerülhet a ranglétrán. Ezért nem lehet járnom akárkivel - nézett szomorúan Drogóra. - Sőt, igazából senkivel sem lehet járnom, nehogy megtudják Marokkóban, mert azzal kisebb lesz az értékem. De azt nem gondoltam, hogy Viserys képes lenne idáig elmenni.

   Nagyon sajnáltam Danyt, de ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy végre nyomon vagyok!
 - Minden stimmel, így már világos! Viserys ott volt a temetésen, és a vacsorán is, talán meghallotta Sansát telefonálni - gondolkodtam hangosan. - Az indíték is megvan, ráadásul tudhatott arról is, hogy együtt megyünk a strandra.
 - De miért a te autódat tette tönkre, amikor nekem is van? - kérdezte Drogó.
 - Talán azért, hogy ne vezessenek hozzá a szálak. Én csak járulékos kár lettem volna - mondtam szárazon.
 - Ma pedig a vacsora után elment, és azóta nem is láttam - tette hozzá Daenerys. - Jaj, mi lehet Sansával?
 - Dany, van arra nézve ötleted, hogy hová vihette?
 - Haza, a házba biztosan nem. Ott észrevennénk, és nem is volt ott az autója, amikor hazamentünk - töprengett. - Viszont, eljárnak valahová, valami elhagyott gyárba a haverjaival, amennyire én tudom, piálni. De nem tudom, hogy pontosan hová.
 - Ismersz esetleg valakit ezek közül a haverjai közül? – kérdeztem.
 - Néhányat igen - mondta.
 - Tudod is, hogy hol laknak?
 - Csak egyet.
 - Remélem, elég lesz, és a nevek alapján talán a nyomozó is tud címet adni.
Drogót meg sem kellett kérnem, hogy vigyen el, már a kezében voltak az autója kulcsai.
 - Gyere, veled megyek - mondta.
 - Természetesen én is. Nem tudtok lebeszélni, úgyhogy ne is próbálkozzatok! - közölte Dany. Majd amikor látta, hogy nyitom a számat, hozzátette: - Csak az időt vesztegetnénk.  
    Ezzel az indokkal persze nálam kiütéssel győzött, Drogó meg már ismerte a barátnőjét, mert meg sem kísérelte visszatartani. Hihetetlen, de úgy tűnik, Sansával együtt két barátom is lett.

    Elindultunk Viserys első ismerőséhez, akiről Dany tudta, hogy hol lakik, ráadásul nem is olyan messze. Közben felhívtam a nyomozót.
 - Bronn - szólt bele.
 - Figyeljen, Daenerys Targaryen felismerte a képen a bátyját, Viseryst. Járnak valamilyen elhagyott gyárépületbe, lehet, hogy ott tartja fogva Sansát. De nem tudjuk, hogy ez hol van, úgyhogy megpróbáljuk megkeresni Viserys barátait, hátha sikerül megtudni. Viszont csak egynek tudjuk a címét, ha mondok még hármat, a nevek alapján meg tudja mondani, hogy hol laknak?
 - Igen, de mit akar tenni?
 - Kiszedem belőlük a címet.
 - Nézze, szeretném, ha nem csinálna semmit. Hagyja ezt a rendőrségre!
 Ismertem a rendőrök kihallgatási módszereit, tudom, hogy órákig is eltarthat, amíg használható információkat kapnak.
 - Nem. Ígérem, hogy elmondom magának, amit megtudok, de nincs az az Isten, aminek engedelmeskedve, én most a csodára várva hátra dőlnék. - Aztán bediktáltam a neveket.
 - Kérem, ne csináljon semmi ostobaságot! - próbálkozott még a nyomozó.
 - Rendben - mondtam, és letettem, mert időközben megérkeztünk.

    Ez a környék még mindig családi házas rész volt, de már közel sem olyan jó, mint ahol a Targaryen család lakott. Valaha jobb napokat látott hely volt, de most leginkább bevándorlók lakták, és azokból sem a tehetősebbek. Dany azt találta ki, hogy majd ő csenget be, mert ha kinéznek az ablakon, és meglátnak két ekkora fickót, mint mi, akkor tuti nem nyitják ki.
A csengetésre egy tíz év körüli kislány jött ki. Dany kedvesen kérdezte:
 - Szervusz, én Dany vagyok, és Nabilt keresem. Ő a bátyád, ugye?
A kislány csak bólogatott.
 - Itthon van Nabil? - kérdezte tőle Daenerys.
 - Igen, hátul van a szobájában - mondta a kislány, és félre állt az ajtóból.
Mikor mi előléptünk Drogóval, látszott rajta, hogy megijedt.
 - Kinn maradnál vele? - kérdeztem Danyt.
Ha esetleg a srác nem akar köpni, a franc se akarja ez előtt a gyerek előtt szarrá verni. A szőke lány rögtön megértette, hogy mire gondolok, bólintott, és a kislány felé fordult:
 - Megmutatnád nekem azt a padot? - Mutatott egy fa alatt álló lócára a kertben.

   A házban takaros rend és csend fogadott bennünket. A bejárati ajtó egy hosszú folyosóra nyílt, a fal két oldalán ajtókkal. Olyan szűk volt a folyosó, hogy Drogóval nem is fértünk el rajta egymás mellett, így én mentem elől, ő mögöttem. Mivel a kislány odakinn azt mondta, hogy Nabil szobája hátul van, ezért először a folyosó végére mentünk. Az egyik ajtó mögül valamilyen lövöldözős játék hallatszott ki, úgyhogy benyitottam. A srác háttal ült nekünk, és tényleg számítógépen játszott, annyira belemerülve, hogy észre sem vette, hogy beléptünk. Odamentem hozzá, és a vállára tettem a kezem, közben Drogó kihúzta a kábelt a gépből. A beállt csendben a srác rémülten nézett rám, a meglepetés ereje és az arcom látványa együtt, megtették a kívánt hatást.
 - Viserys Targaryent keressük - mondtam neki.
 - Nem, nem itt lakik - dadogta, amikor nagyjából összeszedte magát.
 - Tisztában vagyunk vele - felelte erre Drogó.
 - Akkor keressék otthon - pimaszkodott a csávó, mire szorítottam egyet a vállán. - Aú, ez fáj! - hisztizett.
 - Fog még jobban is, ha nem mondod meg, hol szoktatok találkozni.
Nabil összezárta a száját, és hallgatott.

    Pofán vágtam, hogy eleredt az orra vére.
 - Ha elárulom, Viserys megöl - mondta.
Arra gondoltam, ha nem mondja meg, akkor talán hamarosan Sansát öli meg. Egyszerűen felkaptam a székről, és a falhoz kentem. A nyakánál fogtam, és felemeltem a földről, ami nem volt nehéz, mert hiába volt olyan tizenkilenc-húsz éves, vagy negyven centivel alacsonyabb volt nálam.
 - Ide figyelj, te kis tetű - ordítottam -, ha nem árulod el, akkor én foglak megölni, most azonnal!
Még egyet szorítottam a nyakán, aztán elengedtem. Úgy rogyott le, mint a harmónika. Segélyt kérően nézett Drogóra, aki csak felvonta a szemöldökét, aztán ökölbe szorította az egyik kezét, a másikkal pedig megropogtatta az ízületeit.
Amikor újra a nyaka felé közelítettem, feladta.
 - Jól van - mondta rémülten -, a régi nyomdához szoktunk járni - és végre kinyögte a címet. A cím alapján nagyjából ismertem a helyet, tudtam, hogy az egy régi gyártelep.
 - Melyik épület? - kérdeztem, mert emlékeztem, hogy legalább nyolc csarnok van ott.
 - A B csarnok - nyögte.
Már indultunk volna, amikor eszembe jutott valami.
 - Hol a mobilod?
Nem akarta megmondani, de a szemével elárulta. Drogó felvette, és egy mozdulattal széttörte.
 - Hogy eszedbe se jusson szólni neki - mondtam, és kapott még egy pofont.
A folyosón kifelé ránéztem Drogóra:
 - Kösz!
 - Ugyan, ezt a nyápic kis szarzsákot fél kézzel elintézted volna. - Rántotta meg a vállát.

   Odakinn a padon Daenerys a kislánnyal nevetgélt, de ha valaki jobban megnézi, látta volna, hogy mennyi feszültség van a jókedv álarca mögött. Mikor meglátott bennünket, gyorsan a kislányhoz fordult:
 - Most már mennem kell, szervusz!
Aztán hozzánk fordult:
 - Sikerült?
Bólintottam.
- Jó! A saját kezemmel tekerem ki a bátyám nyakát, ha Sansának baja esik! - mondta, és egy pillanatra úgy nézett ki, hogy tudtam, képes lenne rá.
    Visszaültünk a kocsiba, és azonnal útnak is indultunk. Közben hű maradtam az ígéretemhez, és felhívtam a nyomozót. Elmondtam neki, hogy hová tartunk, ő pedig megígérte, hogy azonnal indul, és biztos, ami biztos, mentőt is hív. Megint megpróbált lebeszélni arról, hogy a saját kezembe vegyem a dolgokat, de egyszerűen letettem. Tudtam, hogy legalább tizenöt perccel később tud csak odaérni, és negyed óra alatt bármi megtörténhet.

   Én ültem elől, Drogó mellett, és egyszerre Dany kezét éreztem meg a vállamon.
 - Minden rendben lesz - mondta.
 - Remélem - sóhajtottam.

Már bent jártunk a gyárépületek között, amikor Drogó megszólalt.
 - Az nem Viserys kocsija? - mutatott előre.
 - De igen! - kiáltotta Dany.
Akkor láttuk meg Viseryst, egyedül rontott ki az épületből, a kocsijához rohant, de mielőtt beült volna, még ránk nézett, és eszét vesztve ránk vicsorgott. Aztán beült, és elhajtott.
 - Te menj Sansáért, mi elkapjuk ezt a disznót - mondta Drogó, és lefékezett az épület előtt.

   Kiugrottam a kocsiból, és azonnal megcsapott a füst szaga. Kétségbeesve néztem volna hátra az autóra, de már Viseryst üldözve elhajtottak.
Megbénultam.
Odabent a csarnokban tűz volt.

Öt éves korom óta, mióta a bátyám megpecsételte az életemet, rettegtem a tűztől.