27. fejezet - Nyugalom

Jaime szomorúan feküdt a kórteremben. Végtelenül egyedül érezte magát. Szerdán, amikor már jobban volt, Sansa és Sandor meglátogatta. Közben Sansa elküldte Sandort kávéért, és kínosan feszengett, miközben azt kérdezte:
- Jaime, kérdezhetek valamit?
- Persze - válaszolta a férfi, mit sem sejtve.
- Nem akarok indiszkrét lenni, és nem is rám tartozik - tördelte Sansa a kezeit -, de azt hiszem, Anna miatt muszáj tudnom.
Jaime nem mondott rá semmit, csak érdeklődve nézett a lányra.
- Szóval, Ramsay meg akarta tudni Cerseitől, hogy ki Joffrey valódi édesapja, és rád is célzott - bökte ki Sansa fülig vörösödve.
- Igazság szerint, egy darabig magam is azt hittem - mondta neki őszintén, és elmesélte, hogyan tette tönkre a húga, és persze saját maga is, az életét.
Sansa komolyan hallgatta, és nem botránkozott meg semmin, a végén pedig együtt érzően nézett rá.

- Akkor te sem tudod, hogy ki Anna vér szerinti nagyapja, ugye? - nézett rá végül.
- Nem - rázta meg szomorúan a fejét.
- Ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni, csak az esetleges genetikai betegségek miatt érdekelt volna - mentegetőzött Sansa.
- Hát persze, megértem, de azt hiszem, ezt a titkot Cersei magával vitte.

Aztán visszajött Sandor, és utána ez már nem került szóba. Bejöttek csütörtökön is hozzá, de ma még senki sem nyitotta rá az ajtót, mert Sansának és Sandornak megint kihallgatásra kellett mennie. Kedden beszélt telefonon Brienne-nel, aztán szerdán váltottak sms-t, de utána a nő eltűnt, csütörtökön már nem válaszolt neki, ma pedig nem mert írni. Valahogy a történtek bizonytalansággal töltötték el, és most ott tartott, hogy azért nem írt Brienne-nek, mert nem akart túlságosan nyomulni. Tegnap ugyan megkérdezte Sandort, hogy tud-e valamit a kolléganőjéről, de az csak a vállát vonogatta. Néhány csókon kívül még nem történt más közöttük, és Jaime még mindig nem volt biztos abban, hogy Brienne mit szeretne, és egyáltalán, mit gondol róla?

Tyrionnal persze minden nap beszéltek telefonon, és az öccse megígérte, hogy a hétvégén leutaznak meglátogatni, de szombatra ígérkeztek, ma pedig még csak péntek volt.
Félig ülésben feküdt a kényelmetlen kórházi ágyon, és azon gondolkodott, hogy most talán már annak is örülne, ha végre kerülne valaki a szomszéd ágyra. Kétágyas kórteremben volt ugyan, de a mellette lévő ágy végig üres maradt. Az apja hozott be neki kedden újságokat, de már mindet elolvasta, azóta meg nem volt benn nála, mert üzleti útra kellett mennie. Jaimenek akaratlanul is Cersei szavai jutottak eszébe. Talán tényleg nem szerette őt az apjuk? Ha igen, mégis hogyan lenne képes a lánya halála után üzleti útra menni? Ráadásul magával vitte Tomment is, mondván, most nem hiányzik a fiúnak az újságírók zaklatása. Nos, ebben talán volt valami.

Fél hatkor kopogtattak az ajtón, ő pedig reménykedve szólt ki, hátha Sansáék érkeztek, de már a rendőrség újabb kihallgatásának is örült volna. Aztán csak eltátotta a száját, amikor a belépőt megpillantotta.
Izgatott mosollyal az arcán, Brienne állt az ajtóban.
- Szia, nem zavarok?
- Nem is tudod, mennyire örülök neked! - válaszolta őszintén. - Hogyan találtál meg?
- Sandor adott útbaigazítást, és azt is elmondta, milyen nagyszerűen helyt álltál.
- Ugyan, semmiség volt, ez természetes! - mondta lezseren, és arra gondolt, hogy azért Sandor igazán jó arc. - Mikor érkeztél, és meddig maradsz? - kérdezte meg gyorsan, ami érdekelte.
- Csak most jöttem, mert munka után indultam, és vasárnap délután megyek vissza.
- Hol fogsz megszállni?
- A hotelben, ahol Sandorék is vannak. Foglaltak nekem szobát.
- Annyira sajnálom, hogy nekem még benn kell itt maradnom - panaszkodott. - Szívesen megmutatnám neked a környéket!
- Nem baj, bejövök hozzád majd, és ha jól leszel, majd egyszer megmutatod - mosolygott rá sokat ígérően Brienne, és a héten először Jaime végre boldognak érezte magát.
- Köszönöm - mosolygott ő is a nőre, aki most fölé hajolt, és megcsókolta.
Már nem találta olyan szörnyűnek a jövőt.

*****

Sansa szombat reggel lustán nyújtózkodott ki az ágyban. A háta már nem fájt, bár strandra azért még egy darabig nem mehet, vagy legfeljebb, ha találna egy hátul zárt fürdőruhát, mert bikiniről szó sem lehet.
Visszagondolva az elmúlt hétre, ha a hétfőt nem nézi, akkor egészen jól sikerült. Na persze, tényleg csak akkor, ha a számításból kihagyja a hét első napját, mert az a legszörnyűbb napjainak ötös listáján igazán előkelő helyen szerepelne, már ha készítene ilyen listát.
Kedden Arya elhozta Annát Gyulára. Mindig tudta, hogy a húga belevaló csajszi, de így is meglepte, hogy képes volt kijátszani Theont. Szerencsére miután beszélt Tyrionnal, a rendőrök elég hamar kimentek hozzá, és elvitték a férfit. Sansa tisztában volt vele, hogy valamilyen szinten Theon is csak áldozat, de úgy érezte, sosem bocsátja meg neki a lánya elrablását, még akkor sem, ha valójában Anna egy percig sem volt veszélyben.
Aztán Arya ott maradt velük, kivett ő is egy szobát. Azt mondta, nyár van, és ráér, de Sansa tudta, hogy a húgát a lelke mélyén megrázta, ami vele történt, és emiatt maradt velük.

Szerdán aztán nehéz beszélgetéseken esett át. Először is, délelőtt a rendőrség hallgatta ki a történtekről. Szerencsére Ramsay mindent beismert, és a tanúvallomásában az igazságnak megfelelően vallott. Mint később kiderült, az apja hatására, akit megdöbbentett a fia viselkedése. Sansa nem tért ki a kazettákra, és úgy tűnt, Ramsay sem mondta el ezt a rendőröknek, mert nem keresték. Sansa nem örült volna, ha idegenek nézik meg a felvételt, ő maga biztos volt benne, hogy soha nem fogja megnézni. Először az volt a terve, hogy elégeti, de a szerda ebéd közbeni beszélgetés hatására megváltoztatta a szándékát, és úgy döntött, Budapestre visszatérve inkább bérel majd egy széfet, ahol elzárja.

Ebéd előtt Roose Bolton járt nála. Úgy tűnt, a férfit nagyon megrázta a fia tette, és őszintének tűnt, amikor Sansa bocsánatát kérte.
- Kérem, nagyon sajnálom, ami történt! Tudom, nem tehetem jóvá, amit Ramsay művelt, de ha bármiben a segítségére lehetek, csak szóljon! Számíthat rám! Remélem, nem akarja a céget elhagyni, úgy hallottam, nagyon jó munkát végez nálunk.
- Nem, egyelőre nem terveztem ilyesmit - válaszolta Sansa, és eddig valóban meg sem fordult a fejében. Azt mindenesetre pozitívan értékelte, hogy Bolton szóba sem hozta Ramsayt, és őt sem akarta befolyásolni.
- Hogy érzi magát? - kérdezte.
- Nos, a hátam még fáj, és elég nagy megrázkódtatás volt ez nekem - mondta halkan Sansa.
- Ha gondolja, szívesen adok magának egy hónap extra szabadságot, biztosan jót tenne egy kis pihenés - mondta zavartan a főnöke, aztán elnézést kért még egyszer, és elment.

Hamarosan ismét kopogtattak az ajtaján, és most Petyr Baelish jött meglátogatni. Sandor, mint korábban Roose Boltonnal is, tapintatosan magukra akarta őket hagyni, de Petyr inkább ebédelni szerette volna vinni Sansát. A lány nem örült túlzottan, de végül támadt egy kicsit gonosz ötlete, és igent mondott. Igazából nem volt ez gonoszság, csak egy olyan emberrel szemben, mint Baelish, Sansa ugyanis a helyi hamburgereshez vette az irányt. Leültek a kerthelyiségben, és titkon remélte, hogy a férfi szokásos három részes öltönyén az ebéd végére legalább egy apró zsírfolt lesz.
Petyr Baelish nem tűnt túl boldognak a választását illetően, és próbálta meggyőzni, hogy inkább étterembe menjenek.
- Az az étterem, ott szemben a szökőkutaknál, sokkal hangulatosabbnak tűnik!
- Viszont itt sokkal jobb az étel - válaszolt Sansa, és rendelt magának a pultnál egy csibemájas hamburgert, limonádéval.

- Nagyon megrázott, ami önnel történt, kedvesem! - kezdte behízelgő hangon Petyr.
Sansa nem válaszolt, így aztán a férfi folytatta.
- Szólnia kellett volna nekem, én megvédtem volna magát Ramsaytől.
- Sandor is megvédett tőle - vetette ellen Sansa.
- Az a megégett arcú fiatalember a hotelben? - kérdezte Baelish, mint aki nem tudja pontosan, kiről is beszélt.
A lány étvágya hirtelen elment.
- Igen, ő! - tette le maga elé a félig elfogyasztott hamburgert, Petyr viszont mosolyogva vágott egy szeletet a tortijjából, amit kért. Fürkészve nézett Sansára.
- Maga sokkal jobbat érdemelne!
- Igazán?
- Igen, valakit, aki jobban önhöz illő, aki társadalmilag és anyagilag is biztonságot jelentene.

Itt volt az a pont, amikor Sansának elege lett.
- Nincs szükségem anyagi támogatásra, vannak tartalékaim. Társadalmilag pedig mi baj lenne Sandorral? Adóellenőr, normális munkája van. De hiszen ezt tudja ön is, Petyr! Nem igaz? Bizonyára szerepel ez az adat a maga kis dossziéjában.
Baelish meglepve nézett rá, a lány pedig folytatta.
- Igen, tudok róla. Sőt, nem csak én, Ramsay is onnan tudott meg sok mindent rólam, és Sandorról is. Azt is a maga által összeállított aktából tudta meg, hogy Sandor apjával baleseteztek a szüleim. Igen, elmondta nekem, hogy magának az adatgyűjtés a hobbija, és hogy nem csak rólam, de másokról is van aktája. Ön nem volt korrekt velem, Petyr, de hadd áruljak el valamit! Ramsay hétfő éjjel felvételt készített mindenről, és szó van rajta a maga dolgairól is. Ez a kazetta most nálam van, pontosabban egy széfben. Nem akarom felhasználni, sem maga, sem Ramsay, sem a cég ellen. Én csak egy egyszerű fordító akarok lenni, mint eddig. De megtartom a kazettákat, és nem tűröm, hogy ezentúl bárki ártani akarjon nekem, vagy a családomnak!
Sansa blöffölt, hiszen Baelishről igazából nem sok minden volt a kazettákon, de hát végül is, ezt a főnöke nem tudta, és úgy tűnt, a blöff be is vált, mert ebben a pillanatban Petyr Baelish keze megremegett, és a villájáról egy szép nagy paradicsomos sajtdarab lepottyant, egyenesen a selyem mellényére. A lány elfojtott egy mosolyt, aztán nagyot harapott a hamburgerébe.

- Nos, valóban, maga egy erős, független nő - mondta alaposan megfontolva szavait a férfi, miután előbb egy papírszalvétával, aztán pedig egy vászon zsebkendővel letisztogatta a foltot. - Ne haragudjon, ha megbántottam volna. Semmi rosszat nem akartam önnek, és természetesen tiszteletben tartom a kérését. Ha mégis, bármiben a rendelkezésére állhatok, számíthat rám.
Ezután oldottabb légkörben beszélgettek tovább, és bár úgy tűnt, a főnökét nem érdekli, Sansa leginkább Annáról beszélt.

Aznap még meglátogatták Jaimet, és már elege volt a napból, még megkérdezte a férfit, hogy tudja-e, ki volt Anna nagyapja. Nos, valószínűleg ez már örökre titok marad, hiszen Cersei már nem fogja elárulni.
Tegnap késő délutánra pedig jócskán megtöltötték a szállodát, mert egyrészt megérkezett Brienne, másrészt Sansa testvérei is. Jon és Ygritte már korábban is tervezték az utat, mivel a városban Végvári vigasságok voltak, és szombaton Ygritte bemutatót tart történelmi íjászatból. Robb és Talisa pedig felnyalábolta a kis családot, és ők is leutaztak Gyulára, hogy együtt lehessenek, és örülhessenek a történtek szerencsés kimenetele miatt. Tyrion és Shae pedig mára ígérkeztek, persze elsősorban Jaimehez.
Mára azt tervezték - Brienne-t kivéve, aki ma is Jaimehez készült -, hogy elvegyülnek a vásári forgatagban, aztán pedig mindannyian megnézik Ygritte bemutatóját.

De most még csak reggel volt, és Sansa mindenekelőtt tisztázni szeretett volna Sandorral egy fontos dolgot.

*****

Sandor elégedetten figyelte Sansa nyújtózkodását. Már hozzászokott az évek során a korai keléshez, és bár most nem csörgött reggel az órája, hétkor mégis kipattant a szeme. Így is tovább aludt, mint szokott, de ezt betudta annak, hogy tegnap elég sokáig maradtak fenn Sansa testvéreivel.
- Szörnyű, hogy aludhatnék, és mégsem tudok - mondta Sansa, aztán mosolyogva hozzátette -, jó reggelt!
- Jó reggelt! Hamarosan úgyis felébred Anna is - válaszolta Sandor -, és már lehet menni, reggelizni.
- Éhes vagy?
- Igen, azt hiszem, hogy egy fél malacot meg tudnék enni.
- Szegény malacka - vihogott Sansa, közben a férfi hasát simogatta, de a kezével egyre lejjebb kalandozott.
- Úgy érzem, te még nem vagy éhes - mélyült el Sandor hangja.
- Legalábbis nem egy fél malacra - válaszolt a lány, és a kezével még lejjebb barangolt, az ajkával pedig a férfi száját vette célba.

Később egymást ölelve feküdtek, Anna pedig még mindig az igazak álmát aludta, amikor Sansa megköszörülte a torkát, és zavartan nekikezdett a mondandójának.
- Tudom, hogy csak nemrég vagyunk együtt - kezdte, és elpirult.
- Igen - értett egyet Sandor.
- De már sok mindenen keresztülmentünk, talán több mindenen, mint akik régebb óta járnak.
- Így van - válaszolt bizonytalanul a férfi, és kíváncsi volt, hova akar a lány kilyukadni.
- Holnap este visszamegyünk Budapestre, és szeretnék bizonyos változtatásokat az életemben.

Sandor most nem szólt, csak némán figyelt. Szinte már hallotta, ahogyan a lány kis szünetet kér a kapcsolatukban, arra hivatkozva, hogy milyen sok mindenen ment keresztül.
- Én most sok mindenen mentem keresztül - folytatta Sansa, a várakozásainak megfelelően -, és sokat gondolkodtam kettőnkön is. Arra gondoltam, ha visszamegyünk Budapestre (Ó, ne, ez nem lehet! - gondolta Sandor), akkor hozzám költözhetnél!
- Tessék? - kérdezte döbbenten a férfi, és nem volt benne biztos, hogy jól hallotta-e?
- Persze, ha túl korainak tartod, és nem akarsz, megértem, de úgy gondoltam, mivel már úgyis szinte együtt lakunk...
- Hát persze, hogy akarom! Nagyon örülök neki!
Sansa sugárzóan nézett, Sandor pedig el sem hitte, hogy ez vele történik. Boldog volt.

*****

Hétfő reggel Sansa az ablakban állt, és mosolyogva figyelte, ahogyan Sandor széles vállai távolodnak, a metró felé menet. Boldognak érezte magát és nyugodtnak. A férfi most visszafordult, és mielőtt elfordult volna a sarkon, és ezzel eltűnt volna a szeme elől, még intett neki, ő pedig válaszul egy csókot dobott felé.
Még sokáig állt az ablak előtt, és álmodozott.


Vége